Külföldön is hódít a Hunyadi: Szlovéniában és Ausztriában is bemutatják a sorozatot
A TV2 történelmi sikersorozata, a Hunyadi hamarosan Szlovéniában is látható lesz a Planet TV-n, magyar hanggal és szlovén felirattal. Az osztrák ORF-nél is tervezik a bemutatását.
A TV2 történelmi sorozata, a Hunyadi hamarosan Szlovéniában és Ausztriában is látható lesz, tudta meg a Media1.hu. A produkció Magyarországon március 8-án debütált, és a Nielsen Közönségmérés mérőműszeres adatai szerint már az első epizódjával megszerezte a 2025-ös év eddigi legnézettebb tévéprodukciója címet. A sorozat további epizódjai is rendkívül sikeresek voltak, jelenleg több rész is a legnézettebb tévéműsorok listájának élén szerepel. A Hunyadi újabb részei a következő hetekben is képernyőre kerülnek a TV2-n, az előző heti epizódok ismétléseivel együtt.
A széria hamarosan Szlovéniában is elérhető lesz: április 6-tól sugározzák a TV2 Csoporthoz tartozó Planet TV-n,
Rise of the Raven (szlovénul: „Krokarjev vzpon”) címmel. A sorozatot magyar hanggal és szlovén felirattal sugározzák, vasárnap esténként, a helyi nézői szokásokhoz igazodva. A szlovéniai bemutató időpontját a TV2 Csoport sajtóosztálya is megerősítette.
Az osztrák közmédia, az ORF is tervezi a Hunyadi bemutatását, de az osztrák premier időpontjáról egyelőre nincs hivatalos információ.
A Media1 megkereste a sorozat nemzetközi forgalmazóját, a BETA Filmet is, hogy megtudják, pontosan mikor tűzik műsorra Ausztriában, illetve hogy tervezik-e további országokban is bemutatni a produkciót.
A TV2 történelmi sorozata, a Hunyadi hamarosan Szlovéniában és Ausztriában is látható lesz, tudta meg a Media1.hu. A produkció Magyarországon március 8-án debütált, és a Nielsen Közönségmérés mérőműszeres adatai szerint már az első epizódjával megszerezte a 2025-ös év eddigi legnézettebb tévéprodukciója címet. A sorozat további epizódjai is rendkívül sikeresek voltak, jelenleg több rész is a legnézettebb tévéműsorok listájának élén szerepel. A Hunyadi újabb részei a következő hetekben is képernyőre kerülnek a TV2-n, az előző heti epizódok ismétléseivel együtt.
A széria hamarosan Szlovéniában is elérhető lesz: április 6-tól sugározzák a TV2 Csoporthoz tartozó Planet TV-n,
Rise of the Raven (szlovénul: „Krokarjev vzpon”) címmel. A sorozatot magyar hanggal és szlovén felirattal sugározzák, vasárnap esténként, a helyi nézői szokásokhoz igazodva. A szlovéniai bemutató időpontját a TV2 Csoport sajtóosztálya is megerősítette.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Új szörnyek, új rejtélyek, de egyértelmű válaszok még mindig sehol a túlélőhorrorban – Kiút 4. évadkezdés
A From (Kiút) új évada pontosan azt adja, amitől egyszerre imádják és megőrülnek tőle a nézők. Egyre több a rejtély, de a válaszok továbbra is elérhetetlenek. És pont ez az, ami miatt nem lehet abbahagyni. Ha akar valaki egy jó kis túlélőhorrort akar, irány az HBO Max!
A From azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyeket kifejezetten jó nézni, még akkor is, ha gyakran fogalmunk sincs, pontosan mit is látunk. Ez a furcsa kettősség már a kezdetek óta meghatározza az élményt: egyre bővülő rejtélyek, újabb és újabb fenyegetések, miközben a válaszok makacsul váratnak magukra. A negyedik évad nyitánya sem szakít ezzel a hagyománnyal és tovább mélyíti a bizonytalanságot és növeli a téteket.
A sorozat alaphelyzete már önmagában is erős volt 2022-ben: egy család egy elhagyatott útra kényszerül költözés közben.
Egy furcsa kisvárosba keverednek, ahonnan nincs kiút (innen is a magyar cím: Kiút). Az erdő közepén álló fatörzs, az örökké ismétlődő útvonal, majd a felismerés, hogy éjszaka emberi alakot öltő szörnyek vadásznak rájuk, mind azonnal megteremti azt a nyomasztó atmoszférát, amely azóta is a széria védjegye. A túlélés szabályai egyszerűek, de kegyetlenek: sötétedés után mindenki zárkózzon be, olyan házakba, ahol talizmánok vannak, különben nincs kegyelem. Senkinek sincs, se gyereknek, se öreg hölgyeknek.
A From azonban nem pusztán egy túlélőhorror. Sokkal inkább egy folyamatosan táguló, nehezen körülírható rejtélyhalmaz, amelyben a hangulat gyakran fontosabb, mint a konkrét magyarázat. A történet előrehaladtával egyre több furcsaság kerül felszínre, de ezek ritkán állnak össze egy koherens egésszé.
Inkább olyan érzésünk van, mintha a sorozat tudatosan adagolná a kérdéseket, különféle és változatos veszélyeket, miközben a válaszokat folyamatosan elodázza. Erősen Lost utánérzés kisvárosi miliőben.
Ez a megközelítés óhatatlanul eszünkbe juttatja Damon Lindelof sorozatának világát. Nemcsak a rejtélyek rétegzettsége miatt, hanem azért is, ahogyan a karakterekkel bánik. A készítők nem félnek attól, hogy népszerű szereplőket írjanak ki, és bár a főbb figurák egyelőre viszonylag biztonságban vannak (voltak), a mellékszereplők sorsa kiszámíthatatlan. Ez folyamatos feszültséget teremt, hiszen itt tényleg bárki áldozattá válhat, nincs kivételezés.
A negyedik évad nyitánya egy korrekt harmadik szezonzárás után érkezik, és gyorsan jelzi, hogy a tétek tovább emelkednek. Az előző évad végén felbukkanó új fenyegetés, a rejtélyes „sárgaöltönyös ember” már az első epizódokban komoly hatással van az eseményekre.
Az ő jelenléte újabb kérdéseket vet fel, miközben egyértelművé teszi, hogy a város szabályai még mindig messze nem ismertek teljesen, és talán sosem fognak mindent megmagyarázni.
Közben a régi szálak sem maradnak elhagyatottan. Fatima története például egyre összetettebbé válik, és olyan irányokba indul el, amelyek már szinte a valóság határait feszegetik. Az időutazással való játék, ha még csak finoman is, de egyre hangsúlyosabbá válik, ami ismét a Lost örökségét idézi. Ez a narratív irány izgalmas lehetőségeket rejt magában, de egyben kockázatos is: könnyen bonyolulttá válhat, ha nem kapunk hozzá megfelelő kapaszkodókat. Márpedig eddig a sorozat nem olyannak tűnik, mint aki könnyen ad kapaszkodót.
A From egyik legnagyobb erőssége továbbra is az atmoszféra. A díszletek, a fényképezés és a hangulatkeltés mind hozzájárulnak ahhoz az állandó, fojtogató érzéshez, amely végig kíséri az epizódokat. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a tempó gyakran egyenetlen. Sok jelenetben a karakterek egyszerűen csak vitatkoznak, kiabálnak, beszélgetnek egymással, miközben a cselekmény alig halad előre. Ez időnként frusztrálóvá teheti az élményt, különösen azok számára, akik konkrét válaszokra várnak.
Itt van egy olyan érzésem, ha vége lesz a sorozatnak, már ha egyszer vége lesz, akkor se fogunk igazi válaszokat kapni.
Ennek ellenére van valami furcsa vonzereje a szériának. Talán éppen az, hogy sosem ad teljes képet. Mindig marad egy újabb rejtély, egy újabb fenyegetés, egy újabb kérdés, ami miatt nehéz abbahagyni. Ráadásul a készítők ügyesen gondoskodnak arról, hogy a szereplőgárda folyamatosan frissüljön: ha valakit elveszítünk, hamar érkezik helyette egy újabb „busznyi” áldozatjelölt, akik új dinamikát hoznak a történetbe.
Nem meglepetés, a From negyedik évadának kezdete pontosan azt nyújtja, amit a rajongók várnak: tovább mélyülő rejtélyeket, erős hangulatot és egyre növekvő téteket. Ugyanakkor a sorozat továbbra sem hajlandó egyértelmű válaszokat adni, ami egyszerre teszi izgalmassá és frusztrálóvá.
Ez az a fajta történet, amely inkább érzéseket kelt, mintsem világos magyarázatokat kínál, és talán éppen ezért működik még mindig.
Akik egyszer elkezdik keresni a Kiutat, továbbra is nézik a sorozatot.
A From azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyeket kifejezetten jó nézni, még akkor is, ha gyakran fogalmunk sincs, pontosan mit is látunk. Ez a furcsa kettősség már a kezdetek óta meghatározza az élményt: egyre bővülő rejtélyek, újabb és újabb fenyegetések, miközben a válaszok makacsul váratnak magukra. A negyedik évad nyitánya sem szakít ezzel a hagyománnyal és tovább mélyíti a bizonytalanságot és növeli a téteket.
A sorozat alaphelyzete már önmagában is erős volt 2022-ben: egy család egy elhagyatott útra kényszerül költözés közben.
Egy furcsa kisvárosba keverednek, ahonnan nincs kiút (innen is a magyar cím: Kiút). Az erdő közepén álló fatörzs, az örökké ismétlődő útvonal, majd a felismerés, hogy éjszaka emberi alakot öltő szörnyek vadásznak rájuk, mind azonnal megteremti azt a nyomasztó atmoszférát, amely azóta is a széria védjegye. A túlélés szabályai egyszerűek, de kegyetlenek: sötétedés után mindenki zárkózzon be, olyan házakba, ahol talizmánok vannak, különben nincs kegyelem. Senkinek sincs, se gyereknek, se öreg hölgyeknek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Két okból is hiába keressük a pedofilbotrányt a Michael Jackson életéről szóló Michaelben, amit ettől függetlenül (vagy épp ezért) imádni fognak a rajongók
A pop királyát alakító Jaafar Jackson elképesztő imitátor! Hiába, egy rokon kellett a sikerhez.
A híres zenészekről szóló életrajzi filmeknek évtizedek óta se vége, se hossza, és bármilyen sok is készült e témában, még mindig bőven akad megfelelő alany a következőhöz. Tina Turner, Johnny Cash, Ray Charles, Bob Dylan, Freddie Mercury, Elton John, Whitney Houston, Amy Winehouse, Elvis Presley, Weird Al Yankovic, Bruce Springsteen és Jim Morrison (s persze még számtalan másik sztár) után pedig most végre a pop királya, a földgolyó egykor talán legnagyobb zenei csillaga, Michael Jackson is megkapta a maga mozis menetét.
A zenés biopickek általában két kategóriába sorolhatók. Egyrészt ott vannak a kíméletlen őszinteséggel készült életút-feldolgozások, amelyek nem siklanak át a főszereplő életének sötét pillanatain sem, és bemutatnak minden apró vagy nem apró mocskos részletet az életükből a drogokon és az alkoholon át a szexuális devianciákig stb., vagy csak szimplán addig, hogy amúgy mennyire nem volt jó fej.
Másrészt vannak azok, amelyek általában az alany vagy annak családja/örökségének kezelője áldásával készül, s amely így végig jó színben tünteti fel a szóban forgó sztárt, vagy csak minimálisan árnyalja a személyiségét, még akkor is, ha egyébként a magánéleti botrányai széles körben ismertek.
Nos, a Michael ez utóbbi kategóriába tartozik.
Ha valaki arra várt, hogy majd a pedofilbotrány is terítékre kerül itt, az csalódni fog, igaz, ez a kényes téma e filmben szóba sem kerülhetett volna, hiszen a Michael csupán kb. 1988-ig mutatja be a popsztár életét. Bizony, ez a 127 perc mindössze Jackson életének és zenei karrierjének első felét mutatta be, 1966-tól (amikor a fivéreivel együtt elstartolt a The Jackson 5 nevű formációval) ’88-ig, amikor már a Bad című albumával turnézott.
Ráadásul a hirtelen elvágott sztori után a nézőkre rázúduló végefőcím is egy kvázi „folytatása következik” szöveggel nyugtatja meg a publikumot, miszerint messze még a vége.
Ám ez nem az egyetlen ok. A kilencvenes évek elején kirobbant pedofilügy vádlója, Jordan Chandler története azért sem kerülhet majd bele a filmbe, mivel az annak idején kártérítéssel végződő megállapodásnak az is a feltétele volt, hogy Chandler és a családja semmilyen feldolgozásba nem kerülhetnek bele. Illetve a Neverland elhagyása című 2019-es, kétrészes dokumentumfilmben látható Wade Robson és James Safechuck ügye sem lesz lehet a folytatás része, hiszen Antoine Fuqua filmje az énekes narratíváját mutatja be, aki mindig is tagadta a gyerekmolesztálásokat.
Ráadásul a Michael a 2009-ben gyógyszermérgezésben elhunyt világsztár családjának felügyelete mellett készült, szóval ahogy ebben a filmben is pozitív színben tüntették fel Jacksont, akinek legnagyobb küzdelme az, hogy maga mögött hagyja rátelepedő szigorú apját (egyben menedzserét), Joseph-et (a kétszeres Oscar-jelölt Colman Domingo most is pazar), úgy vélhetően az esetleges második részben sem nagyon számíthatunk majd ennél fajsúlyosabb témákra, de ne legyen igazunk!
A főleg akciófilmes Antoine Fuqua (Gyilkosok gyilkosa, Kiképzés, Brooklyn mélyén, A védelmező-trilógia) rendezésében készült Michael a fentiek tükrében valóban a rajongóknak szól, akik tobzódhatnak azokban a jelenetekben, amelyekben Jackson kiérdemli a világsztárstátuszt, és persze nem kevés ismert slágert ad elő koncerteken, videóklipekben (a Beat It klipjének próbáit és a Thriller kisfilmjének forgatását is láthatjuk), stúdiós felvételekben.
Maga a Michael is egy videóklip esztétikájával készült, ebbéli minőségében pedig egyébként profi és abszolút szórakoztató. A baj inkább azzal van, hogy nem bátor, nem túl őszinte, és így nem is túl emlékezetes, a közönség azonban zabálni fogja, ennélfogva pedig a 2018-as Bohém rapszódiával rokonítható.
Van azonban a Michaelnek egy hihetetlen aduásza. Méghozzá a címszereplőt alakító Jaafar Jackson, aki nem mellesleg Michael unokaöccse (a filmben is látható, Jermaine nevű bátyjának a fia) a való életben.
Jaafar tehát nem csupán kíméletlen perfekcionizmussal adja vissza a nagybátyja mozgását, manírjait, beszédhangját, hanem még kiköpött úgy is néz ki, vagyis tökéletes választás a szerepre.
Nagyon szimpatikusan formálja meg a popsztárt, mindvégig betölti a vásznat a kisugárzásával, nehéz nem rá figyelni folyamatosan. Mellette a többiek talán el is sikkadnak kissé, Colman Domingót és talán az édesanyját, Katherine-t alakító Nia Longot kivéve. A menedzserét és jó barátját, John Brancát alakító Miles Teller például nem sok lehetőséget kapott a kibontakozásra, mindenki más pedig csak egy-egy rövid jelenésre volt érdemes az alkotók szerint (köztük talán a CBS Records kiadó vezéreként egyetlen jelenet erejéig feltűnő Mike Myers a legemlékezetesebb). Janet Jacksonra azonban ne számítsunk a filmben (mintha meg sem született volna), Michael húga ugyanis nem járult hozzá, hogy őt is megjelenítsék a sztoriban.
A Michael tehát inkább a közönséget, semmint a szakmát vagy a kritikusokat kiszolgálni óhajtó film lett, nem az Oscar-díjakra pályázik, hanem a nagyobb bevételre (szüksége is va rá, mivel kb. 155 millió dollárt tapsolt el a gyártásra a Universal és a Lionsgate). Azzal ugyanakkor nem vádolható, hogy félvállra vették volna a dolgot a készítők. A Michael abban, amit vállal, kifogástalanul teljesít, csupán jó lett volna az örökkévalósághoz (ha már azt a zenei szcénában Michael Jackson simán elérte), ha többet is vállal. Talán majd a következő 20 évet felölelő folytatásban.
A híres zenészekről szóló életrajzi filmeknek évtizedek óta se vége, se hossza, és bármilyen sok is készült e témában, még mindig bőven akad megfelelő alany a következőhöz. Tina Turner, Johnny Cash, Ray Charles, Bob Dylan, Freddie Mercury, Elton John, Whitney Houston, Amy Winehouse, Elvis Presley, Weird Al Yankovic, Bruce Springsteen és Jim Morrison (s persze még számtalan másik sztár) után pedig most végre a pop királya, a földgolyó egykor talán legnagyobb zenei csillaga, Michael Jackson is megkapta a maga mozis menetét.
A zenés biopickek általában két kategóriába sorolhatók. Egyrészt ott vannak a kíméletlen őszinteséggel készült életút-feldolgozások, amelyek nem siklanak át a főszereplő életének sötét pillanatain sem, és bemutatnak minden apró vagy nem apró mocskos részletet az életükből a drogokon és az alkoholon át a szexuális devianciákig stb., vagy csak szimplán addig, hogy amúgy mennyire nem volt jó fej.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Batman-univerzum legundorítóbb gonosza érkezik – itt a Clayface előzetese
James Gunn új DC-korszakának első testhorrorja érkezik Tom Rhys Harries főszereplésével, aki Matt Hagent alakítja majd. A karakter egy kísérleti orvosi eljárás következtében nyeri el alakváltó képességét.
Vér, kötés és egy látszólag lekaparható arc: a DC Studios csütörtökön olyan előzetest tett közzé, amelyben Batman egyik legismertebb ellenfele, Clayface nem szimplán gonosztevő, hanem egy rémálom szereplője. James Gunn, a stúdió társelnöke egyetlen mondattal foglalta össze a film hangulatát:
„Nézz a félelem szemébe.”
A DC Studios csütörtökön hozta nyilvánosságra a Clayface első hivatalos teaserét. A filmet James Watkins rendezi, a főszereplőt, Matt Hagent pedig Tom Rhys Harries alakítja.
Az előzetes egyértelműen testhorrorként pozicionálja a filmet, amelynek bemutatóját 2026. október 23-ra tűzték ki.
A rövid kedvcsinálóban több kulcsjelenet is látható: egy kórházi ágyon fekvő, véresen bekötözött arcú férfi; egy kádjelenet, ahol a főszereplő lényegében „letörli” az arcát; valamint gyors, nyugtalanító átalakulások, amelyek során a karakter arca száj és szem nélküli masszává változik.
A történet szerint Matt Hagen sikeres színész, akinek arcát egy késes támadásban eltorzítják. Egy kísérleti orvosi beavatkozás után nyeri el alakváltó képességét, ami elindítja a lejtőn. A film a karakter Matt Hagen-féle, 1960-as évekbeli változatát veszi alapul, amelyben már valódi alakváltóként jelent meg. A stábhoz Tom Rhys Harries mellett Naomi Ackie, David Dencik, Max Minghella és Eddie Marsan is csatlakozott.
A nemzetközi szaksajtó máris a James Gunn-féle új DC-univerzum első teljes értékű horrorfilmjeként emlegeti a produkciót.
A most közzétett előzetesnek volt egy zárt körű előzménye is: a CinemaConon a stúdió már vetített részleteket a filmből a szakmai közönségnek.
A Clayface karakter eddig főként animációs sorozatokban, például a Batman: The Animated Series-ben, illetve élőszereplős tévés produkciókban, mint a Gotham, kapott hangsúlyos szerepet. Ez az első alkalom, hogy önálló, nagyjátékfilmes feldolgozást kap, méghozzá horror műfajban.
Vér, kötés és egy látszólag lekaparható arc: a DC Studios csütörtökön olyan előzetest tett közzé, amelyben Batman egyik legismertebb ellenfele, Clayface nem szimplán gonosztevő, hanem egy rémálom szereplője. James Gunn, a stúdió társelnöke egyetlen mondattal foglalta össze a film hangulatát:
„Nézz a félelem szemébe.”
A DC Studios csütörtökön hozta nyilvánosságra a Clayface első hivatalos teaserét. A filmet James Watkins rendezi, a főszereplőt, Matt Hagent pedig Tom Rhys Harries alakítja.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Csütörtökön nyit a Budapest Park, ráadásul az év egyik legnagyobb bulijával
Bár még több mint egy hónap van hátra júniusig, a nyár egyik legnagyobb koncerthelyszíne holnap kitárja kapuit. A Budapest Park 15. évadát nem más nyitja, mint az Irie Maffia, és abban biztosak lehetünk, hogy a hazai reggae–hiphop–funk-rock egyik legkarizmatikusabb zenekara ismét bebizonyítja, miért tartozik a magyar könnyűzenei élet megkerülhetetlen szereplői közé.
Az Irie már szinte hazajár a Budapest Parkba, nagy valószínűséggel lázadás törne ki a rajongók körében, ha úgy telne el egy év, hogy a csapat nem lép fel a szabadtéri helyszínen. Főleg azért, mert tökéletesen illik ahhoz az életérzéshez, amit képviselnek.
Az Irie Maffia koncertjei mindig többről szólnak, mint egyszerű zenei élményről: ez egy közös ünnep, ahol a közönség és a zenekar együtt lélegzik. A jól ismert slágerek mellett garantáltak a meglepetések, a feszes groove-ok, és az a felszabadult hangulat, ami pillanatok alatt tánctérré változtatja a Parkot.
Öveket becsatolni!
A zenekar híres arról, hogy minden koncertje egészen egyedi: a különböző zenei stílusok keveredése, a frontemberek közötti dinamika, a színpadi viselet és az állandó interakció a közönséggel garantálja, hogy nincs két egyforma este. Az egyik pillanatban még laza reggae dallamok ringatnak, a következőben már hiphop ütemekre ugrál a tömeg. A Budapest Park ikonikus szabadtéri tere tökéletes helyszínt biztosít ehhez az élményhez: hatalmas színpad, látványos fények, és egy olyan közösség, amely minden alkalommal új szintre emeli a hangulatot.
Az Irie Maffia tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját egy nagyszabású show-val, azt pedig kíváncsian várjuk, hogy az idei műsorban milyen dalok kapnak majd helyet. Egy biztos, kár lenne kihagyni a nyár egyik legnagyobb buliját, jegyeket ide kattintva tudtok még vásárolni!
Az Irie már szinte hazajár a Budapest Parkba, nagy valószínűséggel lázadás törne ki a rajongók körében, ha úgy telne el egy év, hogy a csapat nem lép fel a szabadtéri helyszínen. Főleg azért, mert tökéletesen illik ahhoz az életérzéshez, amit képviselnek.
Az Irie Maffia koncertjei mindig többről szólnak, mint egyszerű zenei élményről: ez egy közös ünnep, ahol a közönség és a zenekar együtt lélegzik. A jól ismert slágerek mellett garantáltak a meglepetések, a feszes groove-ok, és az a felszabadult hangulat, ami pillanatok alatt tánctérré változtatja a Parkot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
