KULT
A Rovatból

Hunyadi sorozat: Ilyen méretű, ilyen erejű történetmesélés nem volt még a magyar mozgókép történetében – mondta Káel Csaba

A tízrészes sorozat nemzetközi koprodukcióban készült, magyar és külföldi színészekkel. A készítők abban bíznak, hogy a szuperprodukcióra nemcsak itthon lesznek kíváncsiak a nézők.


A Hunyadi sorozat nagy lépés előre a magyar mozgóképágazatban - hangsúlyozta Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos a produkció sajtótájékoztatóján.

A kormánybiztos felidézte, hogy a projekttel kapcsolatos döntéshozatal nehéz periódus volt, mivel szuperprodukcióról volt szó:

egy tízrészes sorozatról, nemzetközi koprodukcióban,

aminek a költségvetése nem tudott volna összeállni csak a Nemzeti Filmintézet támogatásából.

A producerek, Robert Lantos és Kriskó Tibor, valamint az egész alkotógárda mélyen átérezte annak a felelősségét, hogy Hunyadi Jánosról az elkövetkezendő pár évtizedben valószínűleg nem fog másik produkció készülni - emelte ki.

"Ilyen méretű, ilyen erejű történetmesélés nem volt még a magyar mozgókép történetében"

- jelentette ki a kormánybiztos, majd hozzátette, hogy a forgatás során a stáb sok olyasmit hajtott végre, amire magyar produkcióban, Magyarországon még sosem volt példa.

Arra is kitért, hogy a szereplőválogatástól kezdve "öröm szállta meg mindnyájunk szívét, hogy mennyi tehetséges színészünk van". Sokukat alig ismerik, de most ezt a sok tehetséges embert végre láthatja a világ - mondta.

Azt is elmondta, hogy a Hunyadi nem Magyarországra készült. Úgy fogalmazott: a külföldi partnerek és sztárok részvétele azt ígéri, hogy a sorozatot sokan fogják megnézni, hiszen a magyar sztárok mellett a külföldiekre is kíváncsiak a honfitársaik többek között Ausztriában, Németországban, Szerbiában, Törökországban és Olaszországban. Hívószó lesz, hogy ebben a sorozatban ott vannak az övéik is - mondta.

A magyar és külföldi színészek közös játékából olyan sorozat született, amelyet büszkén helyezünk oda, ahol a Magyarországon készült legnagyobb sorozatok vannak, mint a Borgiák vagy a Vaják - jegyezte meg.

Elmondta: a magyar mozgóképágazatban több mint húszezer ember dolgozik, akik eddig főleg külföld felé bizonyítottak, hiszen a világ legnagyobb rendezői, producerei járnak Budapestre forgatni.

"Végre a kezünkben volt egy olyan forgatókönyv, ami azt ígérte, hogy egy magyar tartalmat ebben a fantasztikus környezetben úgy lehet elmesélni, hogy azt világszerte megértsék"

- fűzte hozzá Káel Csaba.

A film vezető producere, Robert Lantos felidézte, hogy öt évvel ezelőtt azt mondta a produkció forgatókönyvíróinak, hogy ne próbáljanak szentet csinálni Hunyadi Jánosból.

"Legyen hús-vér ember, aki azért érdekes, mert tele van hibákkal"

- tette hozzá.

"Attól emberi, hogy ugyanolyan, mint mi, de mivel vállalja a felelősséget a hibáiért, olyan magasságokba tud emelkedni, amire az ő korában kevesen voltak képesek"

- jellemezte karakterét a Hunyadi Jánost megformáló Kádár L. Gellért. Nemcsak egy harcost, egy vezért, egy vadállatot szeretett volna megmutatni, hanem Hunyadi emberi esendőségét.

Törőcsik Franciska, aki Brankovics Marát alakítja a sorozatban, arról beszélt, hogy úgy érezte, a rendezőknek és a producereknek fontos volt emberi történeteket, valamint valóságos, azonosulásra alkalmas karaktereket megmutatni a közönségnek. Hangsúlyozta, nem volt szándékuk azt ábrázolni, hogy a magyarok hősiesebbek voltak más népeknél, nem formálnak véleményt arról, hogy kik a jók és kik a rosszak. "Mindenkinek megvan az igazsága ebben a sorozatban" - tette hozzá. Az embereket ma is ugyanaz mozgatja, mint régen: politika, szenvedély és szerelem, és szerinte ezzel a nézők is fognak tudni azonosulni - vélte.

A Hunyadi című, tízepizódos sorozat az Európa-szerte híres magyar hadvezér, Hunyadi János életét, sorsfordító csatáit és magánéletének fordulópontjait meséli el, emellett bemutatja Magyarország és a korabeli Európa hatalmi viszonyait és politikai csatározásait. Rendezői az Oscar-jelölt és Emmy-díjas Robert Dornhelm osztrák filmrendező, valamint Szász Attila, Nagypál Orsi és Lengyel Balázs.

A címszereplő Kádár L. Gellért mellett a főbb szerepekben Rujder Vivien, Fekete Ernő, Gálffi László, Hermányi Mariann és Medveczky Balázs láthatóak. A külföldi színészgárdában szerepel többek között Laurence Rupp és Cornelius Obonya osztrák színész, az olasz Elena Rusconi és Giancarlo Giannini, a cseh Karel Roden, valamint a szerb Rade Serbedzija. A produkció összesen 600 hazai és nemzetközi színészt és kaszkadőrt vonultat fel, számos jelenete az NFI fóti stúdiójában, a Hunyadihoz felépült középkori díszletben forgott.

Nemzetközi premierje nagy szakmai elismerést váltott ki a világ legfontosabb televíziós és filmes rendezvényén, a MIPCOM Cannes szakmai fórumán. Ez az első hazai projekt, ami a világ egyik vezető filmes vállalatával, a Beta Film GmbH-val közösen készült.

A sorozat március 8-án dupla résszel debütál a TV2-n, majd március 9-én, vasárnap 21 órakor a harmadik epizóddal folytatódik, a további részek pedig szombat esténként lesznek láthatók a csatorna műsorán.

VIDEÓ: Előzetes a filmből


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Erőtlen lázadás – ilyen volt Beton.Hofi koncertje a Budapest Parkban
Bár a közönség hibátlan, sőt, a Budapest Parkban hivatalos teltház nem volt, így a hátsó sorokban egészen kényelmesen lehetett bulizni, egy dolog hiányzott: az előadás.
Varga Vencel - szmo.hu
2025. június 13.



Nem gondolnám, hogy túlzás kijelenteni, Beton.Hofi az elmúlt 5 év leginkább meghatározó karaktere a popkultúrában. Egy olyan előadóról beszélünk, aki képes egyesíteni a vidéket a belpesti wannabe értelmiséggel, a popzenét az undergrounddal, és aki a magyar irodalomra sokszor négy sorban is képes köröket verni. Talán a legkisebb királyfiként is tekinthetjük, aki valóban „későn” futott be egy átlagos előadót tekintve. Míg egy Pogány Induló esetében 16-17 éves kortól indul a karrier, Beton.Hofi 29 környékén hozza ki az első dalokat és vesz valódi repülőrajtot.

Mert a valóság az az, hogy mindegyik túlzó mondat helyes, és azoknak, akiknek dupla Budapest Parkos koncertjük van, igazából nem tisztük magyarázkodni a saját sikerükről. Beton.Hofi sikere viszont önmaga kardjába dőlést is jelent.

Este 20 óra múlt pár perccel. Fűzy Gábor, bárzongorista éppen megtalálta a hangot a közönség és önmaga között, majd ugyanilyen lendülettel távozott is a színpadról. Kicsit olyan érzésünk volt, mintha nem egy koncerten lettünk volna, hanem egy hangulatnak az alap-irányadó aktualizált intrikáján, amit követni kötelező, kimaradni meg majdhogynem senki nem marad ki, akinek internethozzáférese van.

Be vagyok zárva Magyarországra - jön a tételmondat az első számban - és valóban, szinte mindenki, akinek „menő” lett megszólalni politikai ügyekben, ki is veszi a részét. Egyébként magán a koncerten nem volt semmilyen politikai kitekintés, ettől függetlenül több dal között felcsendült a „mocskos Fidesz” a végtelenül hálás közönségtől.

Most jutunk el a legnagyobb „DE” szócskáig, ugyanis

bár a közönség hibátlan, sőt, a Budapest Parkban a tegnap hivatalos teltház nem volt, így a hátsó sorokban egészen kényelmesen lehetett bulizni, egy dolog hiányzott: az előadás.

A helyzet az, hogy Beton.Hofit amennyire nagy géniusznak tartják szövegalkotásban, ugyanennyire rossz élő rapperként. Egy ideig még az sem frusztrált, hogy egyébként mindent tompán hallottunk. A dob (Pándi Balázsnak viszont óriási tisztelet, aki tűpontosan végigpüfölt 80 percet) nagyjából a harmadik dalnál érkezett meg. Azok a számok pedig tényleg nem ütöttek, amiknek igazán kellettek volna. Ez a közönséget egyáltalán nem frusztrálta persze, rég láttam a hátsó sorokban is ennyire aktív, már-már őrült arcokat, akik a dress code-ot is szigorúan követték. Vendégekből sem volt hiány, Pogány Indulótól Fekete Giorgion át jelen volt mindenki, aki számít. A legnagyobb meglepetést viszont az okozta számomra, hogy VZS mennyivel erősebb élő előadó a színpadon bárkinél, főleg a főhősnél, ünnepeltnél, Ádinál.

Ez egyébként előadói népbetegség is a 2015 utáni években, amikor túl gyorsan üt be a siker, és nincs valódi idő végigmászni azt, amivel valódi előadói gyakorlatra lehet szert tenni. Sajnos ebben félig a „covid utáni közönségnek” is szerepe van, akikben viszont nem fogalmazódik meg az igény mondjuk egy rap produkció esetében valódi, jól, élőben előadott rappelésre. Noha Beton.Hofi freestyle képességei is kiemelkedőek itthon, de ez röpke 10 ezer ember előtt nem kamatozik.

Mellettem valaki kimondta, hogy Beton.Hofit el kell helyezni a Bëlga és a Radiohead közti skálán, ahol pontosan tudjuk, hogy az élő produktum teljesen másodlagos. A lényeg a hála, a közös dolgok tudata, az „ugyanabban levés”, na meg mindaz az érzet, ami igazából minden előadó álma, hogy

a színpad hiába van magasabban, valójában mindenkivel egy lelki szinten helyezkedik el a főhős. Ezt pedig itthon, ennyire nagy léptékben egyedül Beton.Hofi tudja összehozni.

Már az Afteren csípem el az „én imádom, szeretem őt, csak élőben lenne egy picit jobb” mondatot, amit körül is írhatnék ötezer nagy körmondatban, de a lényeg pontosan ez marad. Egy óriási szövegíró, óriási rapper, még ennél is ijesztőbb közönséggel, amelyik csak azért nem robban, mert nincs meg az a valódi tűz a live-actben, ami egyébként mindenkin érződött a Budapest Parkban.

Dupla koncert miatt ma teltházzal történik meg ugyanez, tervek szerint kicsit más is lesz. Végül, egyedül az biztos, hogy Beton.Hofi bár maga által megénekelten Magyarországra van bezárva, felszabadító élmény lehet ennyire vele együtt lélegző tömegeket mozgatni, még akkor is, ha a hiányt maga a közönség fogalmazza meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Imagine Dragons: így vett le 50 ezer embert a lábáról a két órán át áradó energia és örömzene a Puskásban
Az év egyik legjobban várt koncertjén teltház előtt lépett fel Dan Reynolds, aki elénekelte szinte az összes nagy slágerüket, miközben a közönség tombolt a színpad előtt. Vasárnap mindezt megismétlik, ugyanis duplázik Budapesten a világhírű zenekar.
kádé - szmo.hu
2025. június 15.



„Mi lesz itt, meccs?" - kérdezte a hatalmas forgalmat látva az eladótól egy vevő a Puskáshoz közeli dohányboltban. „Nem, valami szenvedős zenekar koncertje" - jött a válasz a pult mögül. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna a dohánybolt eladója. Az Imagine Dragons budapesti koncertje minden volt, csak szenvedés nem.

Már az első számot, a LOOM című lemezen megjelent Fire in These Hillst is óriási lendülettel és papírcetli-esővel kezdte a négyfős Las Vegas-i banda, utána jött az egyik legnagyobb slágerük, a Thunder. Ezzel berobbantották a hangulatot. A frontembernek, Dan Reynoldsnak szinte végig sikerült ezen a magas hőfokon tartania a közönséget, talán csak másfél óra után lett egy kicsit visszafogottabb az előadás, hogy aztán a végén óriásit üssön a Believer, amit szűnni nem akaró tapssal jutalmaztak a rajongók. Bár az új albumról nem fért fel túl sok szerzemény, cserébe

a koncerten egymást érték a gigaslágerek,

a Natural, a Bad Liar, a Whatever it Take, a Sharks, az Enemy vagy épp a Radioactive. 2-3 számot kivéve szinte mindegyik ismerős lehetett a rádiók lejátszási listáiból azoknak is, akik esetleg nem masszív Imagine Dragons rajongók. És a hatás nem is maradt el, az ülő szektorokban is hamar felpattant a közönség egy része, sokan a lépcsőkön táncoltak, és a biztonsági embereknek komoly feladatot jelentett, hogy a legalább kijáratokhoz vezető folyosókról beljebb küldjék az embereket.

Óriási üdvrialgás jutalmazta azt a pillanatot, amikor Reynolds ledobta az ingét, és ezzel láthatóvá vált kidolgozott felsőteste. De Imagine Dragons koncertre aligha csak ezért jön a közönség, sokkal inkább a fülbemászó dallamokért, és azért a hihetetlen energiáért, ami folyamatosan áradt a színpad felől, még a lassúbb számok alatt is.

És persze Dan Reynolds hangjáért, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Gyakorlatilag CD-minőségben adta elő a számokat, úgy, hogy közben menetelt, szaladgált, ugrált, vagy épp a közönséggel pacsizott. A Radioactive emlékezetes dobpárbajt vívott a dobossal, a Demons című számot pedig zongorajátékkal indította.

De bravúros volt a többi zenész is, a billentyűket és a basszusgitárt bűvölő Ben McKeet, és a szólógitáros Wayne Sermon. Egy-egy hosszabb szólóban mindegyikük külön is megmutathatta, mit tud, akárcsak a dobok mögött Andrew Tolmen, aki alapító tag volt valamikor, világturné alatt pedig a bandából 2023-ban kilépő Daniel Platzmant helyettesíti. Teljesen összeszokott csapatnak tűntek, akik mindössze négyen is képesek valódi fesztiválhimnuszokat előadni, de ugyanilyen autentikusak, amikor a színpad elülső részén klubkoncerteket idéző intimitással mutatják be a Next to Me és az I Bet My Life című szerzeményeiket.

Az érzelmek amúgy is központi szerepet játszottak az Imagine Dragons koncertjén.

Raynolds hangja tökéletesen alkalmas arra, hogy az egyik pillanatban mindent átható erővel szóljon, a másikban visszafogottan, és nagyon tisztán énekelve teremtsen felejthetetlen hangulatot. Az énekes a számok között nem sokat beszélt, de amikor mégis, magával ragadó őszinteséggel vallott a depressziójáról, és arról, mennyire fontos, hogy merjünk segítséget kérni, ne tartsunk semmit magunkba, mert együtt sokkal erősebbek vagyunk.

Üzent a közönségnek Ben McKee is, aki Budapesten is a magasba emelte szivárványos szívvel ellátott gitárját.

Raynolds pedig külön is elmondta, mennyire szereti a magyar fővárost, sőt, előadta George Ezra Budapest című dalát is, amit szintén hálásan fogadott a közönség.

A koncert látványvilágára sem lehetett panasz. A Puskás parkolóját megtöltő 24 kamionból már sejthettük, hogy mi vár majd ránk odabent, de az öt hatalmas ledfal, a folyamatos konfettieső, a több helyről indított tűzijáték, a lézerfények, az időnként magasba csapó lángok és a ledfalak tetejéről aláhulló görögtűz tényleg pazar látványt nyújtott.

Kifelé menet csak elégedett véleményeket hallottam, nemcsak a magyaroktól, hanem azoktól is, akik például Ljubljanából jöttek el buszokkal Budapestre, hogy láthassák a kedvencüket. Nem lehet kétséges, hogy vasárnap este mindezt megismétli a zenekar, felejthetetlen élményt szerezve azoknak, akiknek sikerült bejutniuk.

A koncertről készült fotókat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ők csak improvizálni akartak – most a fél londoni alvilág üldözi őket! – Az imprózós akció kritika
Az Amazon PrimeVideo legújabb sztárokkal tűzdelt könnyed akcióvígjátéka, amelyben három improvizációs színész egy nyomozásba keveredik, ám hamarosan túl mélyre sodródnak a szervezett bűnözés világában. A film kellemetlen humorral és szerethető karakterekkel támad, akár megfelelő választás lehet egy laza, vasárnap délutáni kikapcsolódáshoz.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. június 15.



Az improvizációs komédiák általában nem az én világom, de Az imprózós akció meglepően pozitív csalódást okozott. No nem azért, mert szuperjó lett, de nem lett nézhetetlen.

Ez a film ügyesen kapta el a témáját, megfogta a szerencsétlen főszereplőinket és elhelyezte őket egy véresen komoly helyzetbe.

Nem akar az improvizáció világába elkalauzolni minket, inkább egyfajta kellemetlen, néha kissé furcsa humorral bemutatják hogyan működik ez a műfaj, ami nem mindig vicces, de összességében egészen egész szórakoztató.

A sztori egyszerű, de működik, a szerkezete jól felépített. Sean Bean egy rendőrt alakít, aki felbérel 200 fontért három improvizációs színészt, hogy kisebb beépített akciókban segítsék őt. Nem bonyolult a feladat, venni kell egy trafikban hamis cigarettát és lebuktatni az árust.

Ám a csapat tagjai – Orlando Bloom, Bryce Dallas Howard és a Ted Lassóból ismerős Nick Mohammed – hamar belekeverednek valami sokkal nagyobb és veszélyesebb ügybe, mint amire számítottak.

Csak azért, mert improvizáltak. Már az első akciójuk elég gyorsan elfajul, és mire észbe kapnának, inkább az a kérdés, hogyan jussanak ki élve a helyzetből, nem az, hogy a színészeink kapnak-e 200 fontot a rendőrtől.

Marlon (Orlando Bloom) egy kiégett reklámszínész, aki a klasszikus method acting módszert követi. Ez a színészi eszköz mostanság ritkábban kerül előtérbe, szerencsére... Hollywoodban sok forgatási problémát okozott. Régen Daniel Day-Lewis volt a legismertebb képviselője, manapság talán Joaquin Phoenixet lehet method actornak nevezni. Ilyenkor a színész szó szerint 0-24 órában benne él a szerepében, még a forgatási szünetekben sem lép ki belőle, ami elég kínos és feszült helyzeteket tud szülni a stábbal. Nem csak ezért, de nagyban ennek köszönhetően nem nagyon kap szerepeket Marlon.

Kat (Bryce Dallas Howard) az improvizációs „iskola” tanárát alakítja, ahova a főszereplőink járnak. Kat az életben nem igazán sikeres, a szakmájában sem elismert, kevés a pénze és a munkavállalási engedélye is le fog járni.

A kudarcélményt a családja és barátai csak erősítik benne. Kat esetében nagyon igaz, hogy ha valami nem megy, akkor állj tanárnak. Hugh (Nick Mohammed) pedig egy introvertált, zárkózott IT-s, aki az improvizációban látja a megoldást ismerkedési problémájára. Ezek a karakterek együtt kimondottan jól működnek, a csapat szerethető, bár elég amatőrök minden téren, de pont ezért szórakoztatóak. Jó nekik szurkolni.

Sean Bean zsaru karaktere végig próbálja irányítani a helyzetet, de ahogy halad előre a sztori, egyre jobban elveszti a kontrollt. Meg kell említeni a bűnözői oldalról a Sárkányok házából ismerős Paddy Constantine-t és a John Wick-filmek sztárját Ian McShane-t: ők hozzák a kemény, fenyegető gonosztevőket, akik tesznek róla, hogy főszereplőinknek legyen miért izgulni. A tét meglepően nagy, egészen véres Az imprózós akció.

A film 90 perces, ami pont ideális hossz egy ilyen típusú vígjátéknak: nem nyúlik túl, és nem is rohan, van ideje elmesélni, amit akar: egy nem túl bonyolult történetet, közben pedig nem is unatkozunk. Tom Kingsley rendező ügyesen mozog a műfajklisék között, bár nem ez az első filmje, az utóbbi időben inkább sorozatokon dolgozott, de ez nem látszik meg a filmen. A producerek között is találkozunk ismerős névvel, ott van Colin Trevorrow, akitől nem áll távol az akció és a szórakoztatás, hiszen ő készítette a Jurassic Worldöt is, amelyben szintén Bryce Dallas Howard az egyik főszereplő.

A humor néha kellemetlen, vannak jelenetek, amikor nem találja el a megfelelő hangnemet, ám ha betalál, akkor tényleg megnevettet.

Főleg akkor kezd el működni a film, amikor elmennek a korhatárosabb viccek irányába. Az egész film az improvizációs előadásokra jellemző félreértésekre, spontaneitásra és túlzásokra épít, ami ad neki egy különös hangulatot, még ha nem is mindenki számára lesz azonnal befogadható. El kell engedni a realitás talaját, itt senki nem gondolkodik logikusan, de ez jól áll a történetnek. Főszereplőink olyan helyzeteket oldanak meg és élnek túl, amire azért nem gyakran van példa.

Összességében nem egy kiemelkedő mestermű, de egyáltalán nem rossz film Az imprózós akció. Inkább egy aranyos, nézhető darab, ami tökéletes választás, ha egy laza, vasárnap délutáni kikapcsolódásra vágyunk.

Egy olyan film, amit nem kell túl komolyan venni, és ami nem akar mást, csak szórakoztatni – és ebben egész jól teljesít.

Ha szereted az akció és a humor vegyítését, és nem bánod, ha a poénok néha kicsit furcsák vagy kellemetlenek, akkor ez a film valószínűleg be fog jönni. Nagyon ajánlom eredeti nyelven, Orlando Bloom brit akcentusai meglepően nagy humorforrás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A legnagyobb banda, amelyik még mindig lehetne nagyobb: Budapestre érkezik A Day To Remember
Mindenki haverjai hazánkban egy egészen „családias” jellegű koncertet adnak június 16-án a Barba Negrában. Terítéken a régi kedvencek és a vadonatúj album dalai.


Ha létezik zenekar, amely egyszerre képes megmozgatni a hardcore fanatikusokat, a poppunk nosztalgiázókat és a modern metál rajongóit, az nem más, mint a floridai A Day To Remember. Most pedig rengeteg idő, illetve egy korábban le is mondott koncert után Budapest is az állomások között szerepel

Igazából ők mindig velünk voltak, csak mindig másra figyeltünk jobban.

A Day To Remember nemcsak egy zenekar – egy jelenség. 2003 óta gyúrják össze azt a kifejezetten erős stíluskoktélt, ami egészen nagy közegeket mozgat: pop-punk dallamok, metalcore breakdownok, hardcore energia és rádióbarát refrének – mindez egy csomagban. Tegnap egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy „ha valakik úgy tudnak lakossági rock lenni, hogy közben az önazonosság is megmarad, azok talán ők.

A banda áttörése a 2009-es Homesick albummal jött, rajta olyan örökzöldekkel, mint a The Downfall of Us All vagy a If It Means a Lot to You. Azóta olyan slágerek következtek, mint a All I Want, Have Faith in Me, vagy a Resentment – utóbbi már az újabb, súlyosabb hangzásvilág jegyében született. Ergó ki lehet mondani, hogy azért nem ma kezdték, és a szó, amit keresünk, a stadionpunk.

Túl sokáig figyeltünk másokra

A zenekar legnagyobb hátránya, hogy sokkal tovább figyeltünk azokra a zenekarokra punk és metál terén, amely miatt létezik egy 10 éves gap, hiszen 2010 és 2020 között már talán nem ciki arról beszélni, hogy a Korn, a Limp Bizkit, a Sum 41, és a Blink 182 is már megírta azokat a dalokat, amiket nem lehet és vagy nem is kell újrázni. Viszont – főleg az európai viszonylatban – ez nem adott sokkal több teret a kinövő generációknak. Elég azt realizálni, hogy a Bring Me The Horizon, az Architects valamilyen szinten összecsúszik a Sleep Token befutási idejével, noha ez közönség/érdeklődési szinten korábban is indokolt lett volna.

Megírták titokban a legnagyobb slágereket

Közben Jeremy McKinnon és bandája olyan óriás-slágereket hagytak maguk után, amiket pont ezzel az igazi ős-hülyegyerek kisugárzással vegyítenek, hogy ne tudjuk már megkerülni őket semmilyen szinten. Az önazonosság pedig a szögegyenes kommunikációban rejlik, sosem voltak másban, sosincs nagyobb cél, mint szétzúzni bármelyik színpadot, bárhol. Manapság kevés olyan, allűr nélküli banda van, akiket ha beraknánk egy teljesen szkeptikus falunapra, akkor abból is megpróbálnák kihozni a maximumot, talán az ADTR-ről minden túlzás nélkül lehet így beszélni.

Középső ujj a fogyasztói iparra is

A Day To Remember új albuma, a Big Ole Album Vol. 1 nem csak egy hagyományos lemez, hanem igazi meglepetés: február 18-án jelent meg először csak fizikai formában – CD-n és bakeliten – villámgyorsan felrázva ezzel a zeneipart. Magát a lemezt viszont sehol nem lehetett elérni online még egy bő hónapig, így abszolút az exkluzivitás élménye lett a fő cél. A banda mögött ez a nyolcadik stúdióalbumuk, és a megjelenés formátuma is egy újfajta stratégiát tükröz: a „physical-first” modell gondolkodásuk új irányát mutatja. Miracle (2022), majd Feedback (2024) és a lemezbemutató napján érkezett két vadonatúj dal, a Make It Make Sense és a LeBron – előbbi kemény breakdown-nal, utóbbi stadion refrénnel és pop-punk energiával jelentkezik. A zenei partnerek sora is illusztris: Jeremy McKinnon mellett olyan Grammy-jelölt producerek is munkálkodtak a lemezen, mint Drew Fulk (WZRD BLD), Zakk Cervini (Blink‑182, Bring Me The Horizon, Architects), Will Putney és Cody Quistad is a nevét adta ehhez.

Minden mindegy, amíg élvezzük

Mert mekkora poén, hogy ekkora zenekarként abszolúte pofátlanul írsz egy Nine-Inch-Nails verzét, ráraksz egy igazi Gojira refrént, majd elnevezed sajátnak, meg Silence-nek. És valójában kit érdekel a brandépítés, ha a lemezborítóra az összes embert felrakhatod, aki segített összehozni a lemezt? Az ilyen különutas dolgok miatt jön létre a stadionpunk, ahol minden riffbe kényelmeseket lehet bólogatni, miközben minden átkötő szövegen azt érzed, hogy a haverod áll a színpadon.

Máshol tízezrek, Budapesten házibuli

Már amennyire a Barba Negrát „kicsi” helyszínnek lehet tekinteni. Az kétségtelen, hogy a nyári európai legnek az egyik leginkább intim bulija nálunk lesz, méghozzá pont egy hétfőn, az amúgy öt külön cikket megérő Polaris társaságában. Előttünk szépen megjárták a Rock Am Ring, Rock im Park duó mellett az óriási metálfesztiválokat, de ismerve őket, nem gondolnám, hogy kevesebb energiával látjuk őket rengeteg idő után kis hazánkban.

Mindenki haverjai várják tehát Június 16-án mindenki haverjait a Barba Negrában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk