KULT
A Rovatból

Hosszú és unalmas film egy kisemberről, vagy egy életrajzi hősköltemény? Napóleon-kritika

Sajnos nem lett túl jó az új Ridley Scott-film. Pedig Joaquin Phoenix és Vanessa Kirby mindent beleadnak, de a végeredmény így is csak közepesre sikerült. Cikkünkből kiderül, hol csúsztak el a dolgok.

Link másolása

Ridley Scott mindig is imádta a történelmi témákat. Első nagyjátékfilmje, az 1977-es Párbajhősök is egy kosztümös, háborús dráma volt, amely, pont, mint a Napóleon, Franciaországban játszódott. Igazán keretes lenne rendezőnk filmográfiája, ha a Napóleonnal érne véget a 86 éves mester pályafutása. De nem fog, mert

Scottnak már most négy rendezői munkája és 18 produceri projektje van bejelentve 2024-re.

Ugyan ez utóbbiakkal valószínűleg nem fog mindegyikkel foglalkozni személyesen, de érezni, hogy ő is olyan, mint Scorsese, egy nyughatatlan munkamániás. A munkásságukban viszont van egy nagyon lényeges különbség. Míg Scorsese erősen megválogatja a filmjeit, Scott karrierjének minősége erősen ingadozó.

Nem akarom, hogy félreértés legyen, Ridley Scott a Hollywood-i populáris filmek történetének egyik legfontosabb rendezője. Elég A nyolcadik utas: a Halálra, vagy a Szárnyas fejvadászra gondolni. Mindkettő kultuszfilm magasságokig emelkedett és számtalan folytatást eredményezett. De ezek után Scott elvállalt egy Legendát, vagy egy Fekete esőt is, amelyek erősen közepesek. Minden Gladiátorra jut egy Hannibál, vagy Robin Hood.

Az utóbbi időben azért hibázott bőséggel a mester: az Alien: Covenant, A Gucci-ház sőt, Az utolsó párbaj is anyagi bukás volt,

illetve a kritika se kímélte őket. Bár én Az utolsó párbajt kimondottan élveztem, de fellelhető benne Scott szokásos hibája, amelyeket sajnos átemelt a Napóleonba is.

Cikkünk tárgya túl hosszú és túl rövid egyszerre. Érezni rajta, hogy jelentősen megkurtították, ugyanakkor amit meghagytak, az a 2 óra 40 perc nagyon rossz ritmusú és lassú. Igazából két véglet között mozog a Napóleon. Vannak a hosszú párbeszédek, amelyeket Joaquin Phoenix zseniálisan ural címszereplőként, illetve vannak a hihetetlenül részletesen megkoreografált háborús jelenetek. A kettő nincs egyensúlyban egymással,

Napóleon több mint 80 csatában vezette győzelemre a seregeit, ebből látunk hármat.

De az a három, igazi, régi stílusú, nagyszabású Hollywood-i, valós helyszíneken felvett, sok statisztával forgatott csoda. Akik szeretik a klasszikus történelmi filmeket, azok fogják értékelni Scott művét, legalább is olyan 25%-ban. Mert a többi jelenetet, valószínűleg unni fogják.

A történészek rengeteg hibát találtak a filmmel kapcsolatban. Napóleon például nem harcolt a katonáival a csatákban, jelen volt, de inkább hadi taktikáival támogatta csapatait és a morált próbálta fent tartani. Scott filmjében ehhez képest Napóleon többször is rohamot vezet. Nem tértek ki a házasságon kívüli gyerekeire, a politikai ügyeskedéseire sem, hogy családtagjait, barátait megfelelő pozícióban tartsa (ez ugye nepotizmus). Napóleon nem lőtte ágyúval a gízai piramisokat, ezt is sokan felróják Scottnak.

Igazából ezt a filmet nem lehet egyértelműen életrajzi drámának beállítani,

mert nem igazán történelemhű, sokkal inkább Napóleon karakterére és pszichéjére koncentrál, mint magára a tényleges történésekre. Egy intim betekintést enged egy végletekig problémás személyiség elméjébe. A másik nagy gond itt jön a történelembúvárok szempontjából: Napóleon személyiségét sem sikerült jól nagyvászonra átültetni. Ő volt a világ egyik legambiciózusabb embere, amiből az jött át a forgatókönyvírónak, hogy csak úgy történnek körülötte a dolgok, a hatalom csak az ölébe hullott, ő mintha igazából nem is akarna volna.

Mondjuk a színészek erről nem tehetnek. Napóleon szerepében Joaquin Phoenix brillírozik. Néha valóban apró embernek látjuk, máskor pedig uralja a jeleneteit tekintélyével. Egyszerre sajnálatra méltó és félelmetes ez a korzikai kisnemesi családból származó kisember.

Feleségét Josephine-t Vanessa Kirby játssza, aki ugyan jóval fiatalabb Phoenixnél és mégis méltó társnak és „ellenfelének” tekinthető sok jelenetben.

A többi színész csak háttér díszlet marad az említett két színész árnyékában, meg lehet említeni Rupert Everett, vagy Ben Miles nevét, de igazából itt minden Phoenixékről szól.

Az háborús jeleneteket már említettem, nagyon látványosak és véresek, még ha nem is történelmileg pontosak, de a díszletek és a jelmezek minden jelenetben ámulatba ejtőek. Elképesztő mennyiségű pénzt elköltött az Apple erre a filmre,

érezni, hogy számítanak valamilyen komolyabb díjra majd a következő évi Oscar-szezonban.

A fényképezés és a zene is elsőrangú – arra általában ügyel is Scott, hogy technikai jellegű probléma ne legyen a filmjeivel. Szerintem, ahol elvérzett a film, az a forgatókönyv volt. David Scarpa sosem tartozott a legendásan jó forgatókönyvírók közé, a filmográfiájában szerepel egy Amikor megált a Föld, ami minden idők egyik legunalmasabb sci-fije.

A Napóleon forgatókönyve is egy erős közepesre sikerült. Nincs igazi maradandó emlék a filmből, Scott precíz rendezésén kívül. Tényleg csak Joaquin Phoenix erős alakítása és a rendezés miatt érdemes megnézni. Az interneten pletykálják, hogy ki fog jönni egy négy órás rendezői változat a filmből, ha ez igaz, az érdekes kontrasztot mutathat a moziba került verzióhoz képest.

Ridley Scottra amúgy is jellemző, hogy a filmjeinek a rendezői változatai sokkal jobbak a mozis párjuknál (Szárnyas fejvadász, vagy Mennyei királyság például).

Nem azt mondom, hogy kiemelkedő munka Scott pályafutásában ez a mozi, de azért az utóbbi időben nyújtott teljesítményéhez képest jó iparos munka. Én jobban szerettem Az utolsó párbajt, de könnyen lehet, hogy csak a korszakot kedveltem jobban, és annak a filmnek a stábja közelebb is állt a szívemhez.

Ha valaki epikus történelmi életrajzi filmre vágyik, ahol megtudhat mindent Napóleonról, az csalódni fog. Ez egy mélyrepülés egy egyszerre zseniális stratéga és nagyon sérült személyiség pszichéjébe, persze Hollywood-i színezéssel.

Nem egy szigorúan vett alkotói film, de nem is a szokásos blockbuster kategória.

Nekem picit túl hosszú és lassú volt a ritmusa, ahhoz, hogy mindenkinek ajánlani tudjam. Egyébként a film viszonylag gyorsan, mozi premiertől számított négy hét múlva fel fog kerülni az AppleTV+ kínálatába.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tehénmintás kabát, partikultúra, szupermodellek - Lakatos Márkkal a 90-es évek divatjáról beszélgettünk
Az "Emlékszem, amikor ... " podcastsorozatunk a 90-es éveket dolgozza fel tematikusan, ezúttal a divat volt terítéken: Lakatos Márk stylist volt műsorunk vendége.

Link másolása

Bomberdzseki, harsány színű öltönyök, rövidre nyírt, burgundivörös női frizurák – csak néhány a 90-es évek jellegzetes stíluselemeiből. Ránk tört a szabadság, beszivárgott a nyugati ízlésvilág, szájtátva néztük az MTV klipjeit, és irigykedve bámultuk a korszak szupermodelljeit Cindy Crawfordtól Claudia Schifferig.

Az „Emlékszem, amikor...” podcastsorozatunk a 90-es éveket dolgozza fel tematikusan, a legújabb részében Lakatos Márk stylisttal közösen tekintettük át a 90-es évek divatvilágát.

Márk a 90-es évek második felében Madridban is élt, az ott tapasztalt sokszínűség is táplálta későbbi ambícióját, hogy a divattal, az öltözködéssel foglalkozzon, Magyarország első és máig legismertebb stylistja legyen. A madridi éveket is feleleveníti a nemrég megjelent, önéletrajzi ihletésű könyvében, amely a Mimi címet viseli.

A 90-es évek újraéledését éppen napjainkban éljük: a trendekben, a színekben, a divatban is visszaköszönnek a 30 évvel ezelőttről ismert dolgok. Még a 90-es évek legendás szupermodelljei – Linda Evangelista, Christy Turlington, Naomi Campbell, Cindy Crawford – is visszatértek: épp tavaly álltak újra össze: máig kitart még az a hatás, amit a 90-es években a jelenlétük megteremtett. Hogy miért váltak ennyire ikonikussá épp akkor, épp ők? Márk szerint ez egy kivételes időpillanat volt:

„A hollywoodi sztárok, a rock- és popsztárok után a divat- és modellszakmára irányult a reflektorfény. Ahhoz képest, amit most mi modellalkatként ismerünk, egy sokkal nőiesebb, bujább karakter jellemezte a 90-es évek szupermodelljeit. Elég csak George Michael videóklipjére gondolnunk.”

Márk azt is elmondta, hogy a globalizálódó divatszakma vissza is vágta a modellsztárok világát, mert a modellszakmának nincs szüksége arra, hogy sztárokat neveljen ki:

„Sokkal inkább sorkatonákra van szükség, akiket a globalizált világban biztonságosan lehet irányítani.”

Magyarországon a tévé képernyőjén találkozhattunk leginkább az extrémebb öltözködési stílussal, úttörője volt ennek Friderikusz Sándor, aki egy divattervezőt, S. Hegyi Luciát kért fel, hogy feltűnőbbnél feltűnőbb darabokat készítsen a showműsorok felvételéhez. Mint a beszélgetésből kiderül, Márknak is megtetszett az egyik Friderikusz Show-ban látott tehénmintás zakó: ő is beszerzett magának hasonló műszőrme anyagot, varratott belőle kabátot, és abban feszített Marusha koncertjén.

Milyen ruhákat hordott Márk a 90-es években? Mik voltak a korszak trendi színei, frizurái, ruhadarabjai? Melyik kultfilmnek köszönhetjük a retró jogging nadrágot?

Mit hozna vissza Lakatos Mák szívesen a 90-es évekből?

– Ha kíváncsi vagy a válaszokra, kicsit jobban elmerülnél a 90-es években, hallgasd meg a teljes beszélgetést:

Fotó: Borítókép - Dömök Noel, SZMO saját


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Nem a büfének van Operaháza” – mondta Miklósa Erika az operaházi botrányról
Az nem szakmai indok, hogy a büfé bevételét növelni kell a szünetben - mondta az operaénekesnő. A főigazgató úgy döntött, hogy a Carmina Buranát kettévágva, félórás szünettel kell tartani, hogy növeljék a büfé bevételét.

Link másolása

„Végtelenül elszomorít a döntés, hogy a 70 perces Carmina Burana öt éve futó – sikeres, telt házas – előadását »kettévágják« egy szünettel a Magyar Állami Operaházban egy főigazgatói utasításra.

Az nem szakmai indok, hogy a büfé bevételét növelni kell a szünetben. Nem a büfének van Operaháza”

– nyilatkozta Indexnek Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes.

Mi is megírtuk, hogy Bogányi Tibor karmester-rendező visszalépett a Magyar Állami Operaházban jelenleg is futó a Carmina Burana dirigálásától, mert kapott egy főigazgatói utasítást arról, hogy az előadást kettévágva, félórás szünettel kell tartani, hogy növeljék a büfé bevételét.

Bogányi Tibor alkotótársa és felesége, Zászkaliczky Ágnes is, aki az előadás művészeti vezetője az ügygel kapcsolatban elmondta, a Carmina Burana nem opera, hanem szcenikus kantáta, ők alkottak belőle operaházi produkciót.

„A zene és a látvány egymásra épülő elemekből, jelenetekből áll, dilettáns dolog közben behúzni a függönyt”

– mondta a művészeti vezető.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház igazgatója elmondta, hogy szomorúan vették tudomásul Bogányi Tibor visszalépését, és köszönik a munkáját, valamint minden jót kíván neki.

„Egy operaházban, ahol 1800 ember dolgozik együtt a kiírt előadások megvalósulásáért, még azt a helyzetet is meg kell oldani, ha a karmester éjjel mondja le a délelőtti produkciót – ahogy a közönség élelemhez, italhoz jutását vagy az énekkar közreműködésidíj-emelésének forrásproblémáját is. És meg is oldjuk, de ez egy másik, nem individuális, hanem magasabb horizontú, intézményi szemlélet” - mondta.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az Átrium félórás vacsoraszünetet jelentett be az Opera büfészünetén élcelődve
A ruhatár használatát is minyonvásárláshoz kötik – írják ironizálva. Valójában persze nem készülnek hasonlóra, csak az Operaház büfé-botrányát kommentálták így.

Link másolása

Az Átrium színház üzemeltetője sem hagyta szó nélkül az Operaház büfé-botrányát, ironizáló poszttal mondták el a véleményüket az ügyről. A színház közösségi oldalán osztotta meg az Átriumot idén júliusig üzemeltető Kultúrbrigád tájékoztatását, ebben többek között ez áll:

„A továbbiakban az előadásközi szüneteknél a vécé zárva lesz, hogy ne rontsa a büfé forgalmát, tehát csak előadás előtt és után lehet pisilni. A ruhatár a megfizetendő ruhatári díjon felül ruhadarabonként egy minyon megvásárlása után használható.”

Vasárnap jelentette be Bogányi Tibor karmester, hogy nem tudja vállalni a Carmina Burana vezénylését, miután egy fél órás szünettel vágták ketté az előadást, hogy növeljék az Operaház büféjének forgalmát.

„Bár a mi társulatunk nem kap többmilliárdos állami támogatást – őszintén szólva egy fillért sem kap –, ez valójában csak vicc, szünetet a továbbiakban is az előadások rendezésével összhangban tartunk, sőt a vécét sem zárjuk be”

– jegyzi meg posztja végén – már csak zárójelben – a Kultúrbrigád.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tehénmintás kabát, partikultúra, szupermodellek - Lakatos Márkkal a 90-es évek divatjáról beszélgettünk
Az "Emlékszem, amikor ... " podcastsorozatunk a 90-es éveket dolgozza fel tematikusan, ezúttal a divat volt terítéken: Lakatos Márk stylist volt műsorunk vendége.

Link másolása

Bomberdzseki, harsány színű öltönyök, rövidre nyírt, burgundivörös női frizurák – csak néhány a 90-es évek jellegzetes stíluselemeiből. Ránk tört a szabadság, beszivárgott a nyugati ízlésvilág, szájtátva néztük az MTV klipjeit, és irigykedve bámultuk a korszak szupermodelljeit Cindy Crawfordtól Claudia Schifferig.

Az „Emlékszem, amikor...” podcastsorozatunk a 90-es éveket dolgozza fel tematikusan, a legújabb részében Lakatos Márk stylisttal közösen tekintettük át a 90-es évek divatvilágát.

Márk a 90-es évek második felében Madridban is élt, az ott tapasztalt sokszínűség is táplálta későbbi ambícióját, hogy a divattal, az öltözködéssel foglalkozzon, Magyarország első és máig legismertebb stylistja legyen. A madridi éveket is feleleveníti a nemrég megjelent, önéletrajzi ihletésű könyvében, amely a Mimi címet viseli.

A 90-es évek újraéledését éppen napjainkban éljük: a trendekben, a színekben, a divatban is visszaköszönnek a 30 évvel ezelőttről ismert dolgok. Még a 90-es évek legendás szupermodelljei – Linda Evangelista, Christy Turlington, Naomi Campbell, Cindy Crawford – is visszatértek: épp tavaly álltak újra össze: máig kitart még az a hatás, amit a 90-es években a jelenlétük megteremtett. Hogy miért váltak ennyire ikonikussá épp akkor, épp ők? Márk szerint ez egy kivételes időpillanat volt:

„A hollywoodi sztárok, a rock- és popsztárok után a divat- és modellszakmára irányult a reflektorfény. Ahhoz képest, amit most mi modellalkatként ismerünk, egy sokkal nőiesebb, bujább karakter jellemezte a 90-es évek szupermodelljeit. Elég csak George Michael videóklipjére gondolnunk.”

Márk azt is elmondta, hogy a globalizálódó divatszakma vissza is vágta a modellsztárok világát, mert a modellszakmának nincs szüksége arra, hogy sztárokat neveljen ki:

„Sokkal inkább sorkatonákra van szükség, akiket a globalizált világban biztonságosan lehet irányítani.”

Magyarországon a tévé képernyőjén találkozhattunk leginkább az extrémebb öltözködési stílussal, úttörője volt ennek Friderikusz Sándor, aki egy divattervezőt, S. Hegyi Luciát kért fel, hogy feltűnőbbnél feltűnőbb darabokat készítsen a showműsorok felvételéhez. Mint a beszélgetésből kiderül, Márknak is megtetszett az egyik Friderikusz Show-ban látott tehénmintás zakó: ő is beszerzett magának hasonló műszőrme anyagot, varratott belőle kabátot, és abban feszített Marusha koncertjén.

Milyen ruhákat hordott Márk a 90-es években? Mik voltak a korszak trendi színei, frizurái, ruhadarabjai? Melyik kultfilmnek köszönhetjük a retró jogging nadrágot?

Mit hozna vissza Lakatos Mák szívesen a 90-es évekből?

– Ha kíváncsi vagy a válaszokra, kicsit jobban elmerülnél a 90-es években, hallgasd meg a teljes beszélgetést:

Fotó: Borítókép - Dömök Noel, SZMO saját


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk