Hét év után vége lett az Amazon legnagyobb dobásának – The Boys már rég nem az igazi, és a befejezés is megosztó lesz
Amikor 2019-ben elindult a The Boys, sokan nem számoltak vele, hogy pár év alatt az egyik legfontosabb streaminges franchise lesz. A sorozat egyszerre figurázta ki a szuperhősfilmeket, a celebkultúrát és az amerikai politikát, miközben olyan mennyiségű brutalitást és fekete humort öntött a néző nyakába, amit akkoriban még tényleg frissnek lehetett érezni. Aztán valahogy elmúlt a varázs. Sok hasonló sorozat indult és volt amelyik okosabban adagolta az üzenetét, mint A fiúk.
Ugyanis az teljesen egyértelmű, hogy a platform nem fogja elengedni ezt az univerzumot. A The Boys lett számukra az, ami a Yellowstone a Paramountnak: egy végtelenig nyújtható franchise, amelyből újabb és újabb spin-offokat, prequelleket lehet kifacsarni. Van egy korrekt alkotó (Erik Kripke), aki mint fejőstehén, ha mást nem is, ötleteket tud adni. Már most készül a Vought Rising, korábban ott volt a Gen V, és valószínűleg még jó pár mellékszál vár arra, hogy saját sorozatot kapjon.
Pedig sokan már a harmadik Boys évad után úgy érezték, hogy a sorozat kifulladt. Részben igazuk is volt. Az első két szezonban még valódi feszültség lengte körbe a történetet, mert senki sem tudta pontosan, mire számítson, ki fogja túlélni? Senki nem tűnt halhatatlannak és sebezhetetlennek. A sorozat akkor még egy kegyetlenül cinikus szuperhős-„horror” volt, amelyben tényleg veszélyesnek érződtek a karakterek. Később azonban egyre inkább a társadalomkritika, a politikai paródia és az öncélú polgárpukkasztás került előtérbe.
A karakter korábban azért működött ennyire jól, mert egyszerre éreztük félelmetesnek és kiszámíthatatlannak. Antony Starr alakításában tényleg olyan érzésünk volt, mintha egy mentálisan sérült félisten járkálna az emberek között. Az utolsó évadban viszont egyre inkább politikai mémmé válik. Nem különösebben finom az áthallás, és bár a sorozat mindig is nyíltan politizált, most már sokszor inkább önmaga paródiának érződött, mint valódi karakterdrámának.
Ennek ellenére valami mégis működik. Vagy legalábbis szórakoztató. A The Boys ugyanis pontosan tudja, hogyan tartsa fenn a figyelmet. Kit öljön meg, ki az, akinek nagyobb szerep kell. Még akkor is, amikor logikailag teljesen szétesik. Márpedig ez az évad tele van olyan döntésekkel, amelyekre nehéz lenne józan magyarázatot találni. Vannak csapdák, csodák, tervek és árulások, amelyek úgy működnek, mintha egy tizennégy éves Marvel-rajongó írta volna őket hajnali kettőkor energiaital-túladagolás közben.
Nem katasztrofális befejezésről beszélünk, inkább egy közepes lezárásról egy jó, de messze nem hibátlan sorozathoz. A probléma inkább az, hogy Kripke lassan évek óta hype-olta a végjátékot, mintha valami elképesztő fordulat várna ránk. Ehhez képest a történet nagyjából pontosan oda fut ki, ahová már a harmadik évad környékén sejteni lehetett, amikor megjelent Soldier Boy (Jensen Ackles) karaktere. Nem annyira logikátlan és idióta, mint a képregény „nagy csavarja”, de azért találunk átmentett történetszálakat. A másik igazi probléma pedig az epikusság hiánya volt. Nem egy hatalmas szuperhősösszecsapás, nem igazi háború részesei lehettünk, hanem egy kissé logikátlan és béna gyilkossági kísérletet néztünk végig, amit egy kis csapat indított és kb. 5 szuperhős csatázott. Szinte hazudott a marketing az embereknek a plakátokkal. Láttunk már ilyen véget más sorozatok történetében, ráadásul jobban megvalósításban.
A nagy végső összecsapás ráadásul semennyire sem epikus. A The Boys korábban jól tudta érzékeltetni, mennyire veszélyesek ezek a szuperemberek. Most viszont az egész olyan, mintha Homelander oldalán már csak a „hordó alja” maradt volna. Nincs igazi súlya a konfliktusnak, hiányzik az az érzés, hogy most tényleg történelmi pillanatot látunk.
A színészek továbbra is hozzák a kötelezőt. Antony Starr továbbra is a sorozat legerősebb eleme, még akkor is, amikor a forgatókönyv már nem segíti annyira. Karl Urban karaktere szintén működik, bár rajta is érzni, hogy ez a szerep már hosszú évek óta ugyanazokat a köröket futja.
Az internet kedvenc témája még mindig Erin Moriarty külseje, ami egészen abszurd irányba vitte a rajongói diskurzust. Hét év telt el a sorozat kezdete óta, nyilván mindenki változik valamennyit, mégis sokan úgy beszélnek róla, mintha egy teljesen más ember lenne. Ez valószínűleg többet mond el az internet állapotáról, mint magáról a színésznőről. A kor az kor és ha van pénz plasztikára, a színészet szakma az, ahol ez szinte általános.
Az utolsó évad egyik legérdekesebb része egyébként az, amikor már nyíltan előkészítették a következő spin-offot. Kapunk egy Vought Rising részt egy Boys epizód keretein belül… nagyon furcsa. Egyértelműen nem lezárni akarják ezt a világot, hanem tovább építeni. Itt is jön a legnagyobb probléma: a The Boys univerzumából lassan ugyanaz lesz, mint a modern blockbuster-franchise-ok többségéből. Egy végtelenített tartalomgyár, amelyből addig facsarják ki az ötleteket, amíg még nézik az emberek. Ha valami nem működik, nem folytatjuk, lesz valami más. A korábban említett Gen V-vel is ez történt, érezhetően a fináléba csak úgy bedobták ide Marie Moreaut (Jazz Sinclair) és csapatát, hogy lássuk mi történt az elkaszált sorozat szereplőivel. Igazából nem tett hozzá semmit a God U diákjai a sztorihoz.
A The Boys már rég nem olyan friss és veszélyes, mint indulásakor, de még mindig tud szórakoztatni, ha ráhangolódik az ember. Egy biztos, elképesztő mennyiségű ember nézte meg a finálét. Az ötödik évad világszerte elérte az 57 millió nézőt per epizód, ezzel magasan a legnézettebb sorozat az Amazonnál.
És legalább kaptunk választ az évad egyik legfontosabb kérdésére is: melyik a legjobb Billy Joel-dal. Akik látták, pontosan tudják, hogy ez itt fontos kérdés volt.
