Harcsa Veronika ősszel Berlinben is bemutatkozik

- Hányadik alkalommal vagy itt a Művészetek Völgyében – akár nézőként, akár fellépőként – és milyen emlékeid vannak az előző évekből?

- 17 évesen voltam itt először, akkor épp egy zenész fiúval jártam, akinek koncertje volt, én pedig elkísértem őt. Ezt követően sokszor jártam vissza, nézőként is, de elsősorban fellépőként. Viszont a legtöbbször csak egy-egy napot maradtam, hosszabb időt sosem töltöttem lent, és bár nagyon tetszett, így nem tudtam mélyebben megismerni a Völgyet. Emiatt ért különösen nagy meglepetésként, amikor felkértek a szervezők, hogy vegyem a nevemre a korábban gazda nélkül működő jazzudvart. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, ez egy teljesen új szerep, amit óriási örömmel vállaltam el.

- Hogy állt össze a program és milyenek az eddigi tapasztalataid? (Megjegyzés: az interjú a fesztivál hétfői napján készült)

- Szuper jó minden. Igazából most vagyunk az egyharmadánál, úgyhogy még sok minden hátra van, de fantasztikusan élvezem. Gyakorlatilag egy teljes évet dolgoztunk a megvalósításon, mivel pont a tavalyi fesztivál során, a koncertem után kaptam a felkérést a szervezőktől. Akkor rögtön el is kezdtem gondolkodni a koncepción, és október végére már összeállt a program. Maga a műsor megtervezése nagy élmény volt, hiszen a kedvenc zenekaraimat hívhattam el koncertezni, ami kiváltságos helyzet. Emellett természetesen én magam is itt vagyok tíz napig, három nagy koncertet adok a különböző formációimmal, de vendégként szinte minden este feltűnök a színpadon.

- Kikből áll a közönség, vannak-e ismerős arcok?

- Ma van a negyedik nap, de már látok visszatérőket, akikkel ezek szerint hasonló az ízlésünk. Illetve délutánonként tartunk workshopokat, amik szintén kezdenek beindulni, nagyon sokan kíváncsiak rájuk. A témák között volt már a Hősök Tere nevű civil kezdeményezés, de általában inkább egy-egy fellépővel beszélgetek zenei dolgokról. Továbbá a Magyar Írószövetség is szervezett programokat a délutánokra, főként irodalmi beszélgetések, verses koncertek és gyerekprogramok formájában. Külön örülök, hogy nemcsak a koncertek, de ezek iránt is nagy az érdeklődés.

- Hogy látod a jazz műfaj helyzetét ma Magyarországon, bővült-e az erre nyitottak köre az utóbbi időben (akár a te munkásságodnak köszönhetően)?

- Ez sosem egy előadóhoz köthető, de szerintem abszolút bővült, én kimondottan jó tendenciát látok az elmúlt pár évet nézve. Persze nagy csodákra nem szabad számítani, a jazz egy rétegműfaj és ez mindig is így fog maradni, soha nem lesz belőle tömegdivat. Ezzel együtt van egy nagyon stabil réteg, aki nyitott rá, és azt veszem észre, hogy állandón jönnek új arcok. Az utóbbi 5-6 évben mintha egy teljesen új réteg is kialakult volna – főleg fiatalok –, akik elkezdtek jazzkoncertekre járni. Hozzátartozik azért a képhez, hogy ez nem csak a klasszikus értelemben vett jazzt jelenti. Velem együtt sok olyan előadó van a porondon idehaza, aki más műfajokat kever jazz elemekkel, miközben változatlanul fontos számára az alapját adó improvizáció. Ezért is hívtam meg például a Random Tripet, akik egyáltalán nem jazzt játszanak, ugyanakkor a zenéjük alapkövét jelenti az improvizálás.

A kérdésre visszatérve, jazz-zenésznek lenni nyilván nem életbiztosítás. Az én esetem szerencsésnek mondható, de sok zenésztársam kényszerül másodállást vállalni, hogy meg tudjon élni szenvedélye mellett. Ezzel együtt egyáltalán nem reménytelen a helyzet: vannak fiatal együttesek, akiknek felfelé ível a pályája, holott egyáltalán nem a legkönnyebben befogadható zenét játsszák. Illetve létezik több kifejezetten kísérleti műfajú koncertsorozat is Budapesten, például a Jazzaj a Mika Tivadar Mulatóban. Utóbbi keretein belül direkt olyan formációk lépnek fel, akik csak arra az estére jönnek össze. A spontaneitás és kísérletezés áll az egész középpontjában, ennek ellenére sikeres a sorozat: van stabil közönsége, ami szintén egy rendkívül pozitív jel.

Videó: Bin-Jip koncert az A38 hajón

- A két zenekarod (Bin-Jip és Harcsa Veronika Quartett) közül melyik milyen helyet foglal el az életedben, mi a választóvonal közöttük?

- Az igazat megvallva mostanában a két legfontosabb projektem a Bin-Jip és a Gyémánt Bálinttal közös duó. A Quartettel 2011-ben jelent meg utoljára lemezünk, úgyhogy ez most nem annyira aktív, bár itt pont koncertezem velük is. Úgy fogalmaznék, hogy a fenti két formáció nagyon jól kiegészíti egymást. Természetesen mindkettővel nagyon más színpadra lépni: a duó egy színtisztán akusztikus projekt, loopert használunk, de egyébként egyáltalán nincs széteffektezve a hangzás. Mindkét zenekar dalközpontú, a duó jazzesebb, míg a Bin-Jipben nagyobb hangsúly teszünk az elektronikus megszólalásra. Utóbbi kicsit más közegekbe is visz el: jobban lehet rá mozogni, így fesztiválokon is működik, szemben a duóval, amire inkább csak leül az ember és végighallgatja. De mindkettőt nagyon szeretem, egyaránt megvan bennük az a fajta spontaneitás, amire nekem feltétlenül szükségem van.

- Dalszerzőként melyikben mennyire vagy aktív?

- A duóban nagyrészt én vagyok a szerző, míg a Bin-Jip esetében kiegyenlítettebbek a szerepek. Illetve ott Andrew J, a producerünk a hangzás fő felelőse, míg a szövegírás többnyire az én feladatom, a dalszerzést pedig hárman közösen csináljuk.

- Nagyon sok helyen koncerteztél már külföldön is, mi a helyzet mostanában ezen a téren, van tervben nemzetközi turnéd?

- Igen, augusztusban például egy román turnénk lesz a duóval. Erdélyt is útba ejtjük, de elmegyünk egészen a Duna-deltáig. Emellett szeptembertől bérelek egy szobát Berlinben, mert az egyik ottani kiadó megjelentette a Lifelover című lemezünket, és ezt a lehetőséget kihasználva szeretnék kicsit beépülni a zenei életbe. A Collegium Hungaricumban indul majd havi rendszerességű klubestem, ahová a helyi zenészek közül tervezek vendégfellépőket hívni, minden alkalommal mást.

- Tavaly december végén egyetlen koncertre összeállt az Erik Sumo Band, aminek hatalmas sikere volt, ennek ellenére kimondtátok, hogy nincs szó folytatásról. Azóta sem gondolkodtatok rajta?

- Természetesen felmerült a dolog, de részemről biztosan csak alkalomszerű lehet, mert egyszerűen nincs kapacitásom jelenleg további projektekbe beszállni. Tehát azt ne várja senki, hogy újra stabilan összeáll az Erik Sumo Band, ugyanakkor számunkra is nagy élmény volt az a koncert, úgyhogy egyáltalán nincs kizárva, hogy lesz még ilyen. De ez elsősorban Tövisházi Ambrus döntésén múlik.

- A már elmondottakon kívül milyen terveid vannak még az elkövetkező időszakra?

Készülni fogok az említett dolgokra, például a berlini klubomra, emellett Budapesten lesz még néhány fellépésünk a nyár folyamán. Rögtön a Völgy után, augusztus 5-én játszunk Gyémánt Bálinttal a Kobuci Kertben, ahol egyébként a Lezuaso nevű belga vokális zenekar lesz a vendégünk, akik itt is fellépnek. Szintén a Kobuciban, augusztus 16-án koncertezünk a Bin-Jippel is. Velük december 21-én a Művészetek Palotája nagytermében mutatjuk be a második lemezünket, annak a koncertnek Erik Truffaz lesz a vendége, ugyanúgy mint itt a Völgyben. További különlegesség, hogy a látványvilágért a Kiégő Izzók csapata felel majd, akik több Planetárium-beli fellépésünkön is bizonyítottak már, szóval ezúttal is garantált a nem mindennapi vizuális élmény.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!