Őszintén szólva nem túl jól, de nem is túl rosszul, a nézhetetlenség határát nem súrolja Scott Cooper legújabb filmje, de ha nem láttam volna, akkor sem szomorkodnék. Pedig hatalmas potenciál lenne benne.
A szereplőgárda elképesztően erős, a látványvilág szép, a téli vidék atmoszférája leugrik a tévé képernyőjéről,
és mégis egy erőtlen thrillert kapunk, gyenge nyomozós szállal.
De a történet legalább jó és izgalmas, ugye? Tehetné fel a kérdést egy rejtélyes gyilkosságra vágyó néző. Nos, nem igazán. Próbál érdekes és csavaros lenni, de nem sikerül neki, a hangulat lehetne nyomasztó, ehelyett inkább unalmas. Főszereplőnket, a zseniális nyomozót Augustus Landort (Christian Bale) felkéri a katonaság, hogy a West Point katonai akadémián nyomozza ki egy kadét rejtélyes gyilkosságát.
Landor itt összefut Edgar Allan Poe (Harry Melling) kadéttal, aki ekkortájt tanult a West Point-on,
szárnyai alá fogadja, és kettejük közös nyomozásából kiderül, milyen ördögi dolgok folynak az akadémián.
A nyomozót alakító Christian Bale meglepően visszafogott, mintha Batman karakterét összegyúrta volna Sherlock Holmesal, egy csendes, de hihetetlenül intelligens karakterbe. Az ő játéka szinte hibátlan volt, de van egy erős ellenpont: Harry Melling Edgar Allan Poe-ja túljátszott.
Érthető, hogy valaki így fogja meg a költő szerepét, de a Harry Potterből ismerős színész túl színpadias,
túlzott mívessége, finomkodása kizökkentheti a nézőt az amúgy földhözragadt 1830-as évek Amerikájának atmoszférából.
A felállás akár működhetett volna, ha érdekesebb lenne maga az ügy vagy a karakterek. Mert lehet, hogy Christian Bale jól hozza a mindent is tudó Landort, de maga a figura rém unalmas. Poe pedig érdekes lenne, de a megformálása irritálóra sikerült. Nincs meg köztük a kémia.
Az pedig csak olaj a tűzre, hogy a történet tele van felesleges csavarokkal.
Nem olvastam a regényt, de valószínűleg jobban ütött benne minden nagy reveláció, mint a Netflix verzióban, mely cikkünk írásakor az első helyet bitorolja a toplistán. Itt teljesen hidegen hagyott a film utolsó harmada, sőt miután megoldódott a gyilkosság, még volt egy szükségtelen fél óra a játékidőből.
A mellékszereplők között érdemes megjegyezni Robert Duvall és Charlotte Gainsbourg nevét, akik méltatlanul eltűntek a történet folyamán, alig találkozunk velük, az amúgy hihetetlenül tehetséges és nagynevű színészekkel.
Ellenben Gillian Andersonból és Toby Jonesból kapunk bőséggel,
de míg Jones hozza a tőle megszokott színvonalas munkát, addig Anderson hasonlóan Mellinghez túljátssza a szerepét, már-már karikatúraként lehet tekinteni a két karakterre.
A rendezés sem segít a Halványkék szemeken, gyenge és iránytalan a színészvezetés, a tempó pedig rossz, néha rohan a szkript, máskor meg alig vánszorog előre. Ez nem meglepő, Scott Cooper legutóbbi jó filmje a 2010-es, melankolikus Őrült szív volt. Azóta szinte csak közepes produkciók mellett látjuk a nevét, elég ha a Fekete misére, vagy az Agancsra gondolunk. Cikkünk tárgyával is csak bővülni fog ez a kör.
Pedig a látványvilág erős, atmoszférikus, gyönyörű, és könyörög a jó végeredményért.
Masanobu Takayanagi képei ridegek és távolságtartóak, mint maga a titokzatos múltú Landor nyomozó. Félelmetesen hangulatos lehetett volna az alkotás, ha egy kicsit kompetensebb a rendezés és a forgatókönyv. Még a zene is tökéletesen illik a filmhez, Howard Shore egy megbízható zeneszerző, még ha soha többet nem is fog egy Gyűrűk ura-szintű mesterművet komponálni, egy ilyen produkció örülhet az ő zenéjének.
Miért érdemes akkor megnézni a Halványkék szemeket? Bale játéka erős, a téli atmoszféra működik – éppen aktuálisan szezonális –, az 1830-as évek kosztümjei látványosak, de minden más elhibázott. Ha valaki rajongója az eredeti műnek, a műfajnak, a korszaknak vagy a főszereplőnek, azoknak tudom ajánlani.
Egyébként teljesen közepes filmnek mondanám, mindenki más kihagyhatja.
Edgar Allan Poe, mint a gótikus horror egyik legnagyobb alakja sokkal jobb filmet érdemelt volna, még ha az alapanyagot nem is ő írta.
Őszintén szólva nem túl jól, de nem is túl rosszul, a nézhetetlenség határát nem súrolja Scott Cooper legújabb filmje, de ha nem láttam volna, akkor sem szomorkodnék. Pedig hatalmas potenciál lenne benne.
A szereplőgárda elképesztően erős, a látványvilág szép, a téli vidék atmoszférája leugrik a tévé képernyőjéről,
és mégis egy erőtlen thrillert kapunk, gyenge nyomozós szállal.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Megérkezett az első előzetes a Harry Potter-sorozathoz - Kiderült, ki lesz az új Dumbledore és Piton
A sorozat a tervek szerint 2027-ben érkezik az HBO Maxra, de máris úgy fogalmaznak: "Az HBO Max történetének legnagyobb eseménye." A sorozatot a Trónok harca és az Utódlás tapasztalt alkotói készítik.
Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.
A képen a fiatal Harry Potter látható hátulról, akit Dominic McLaughlin alakít, a poszt képaláírása pedig mindössze ennyi volt: „holnap”, egy villámcsapás-emoji kíséretében – írta a The Hollywood Reporter.
A szemfüles rajongók egy „Fred és George” feliratú molinót is kiszúrhattak a kép jobb felső sarkában, utalva a Weasley-ikrekre.
A sorozat J. K. Rowling hét fantasyregényét dolgozza fel újra, hűen követve a könyvek cselekményét: a tervek szerint minden évad egy-egy kötet történetét meséli majd el. A produkciót az HBO tapasztalt alkotókra bízta, a forgatókönyvet az Utódlás című sorozat egyik írója, Francesca Gardiner írja, a rendezői székben pedig több epizód erejéig a Trónok harca veteránja, Mark Mylod foglal helyet.
A főszereplő triót McLaughlin mellett Arabella Stanton (Hermione Granger) és Alastair Stout (Ron Weasley) alkotja. A felnőtt karaktereket is ismert nevek formálják meg: a kétszeres Golden Globe-díjas John Lithgow lesz Albus Dumbledore, az Ozarkból ismert Janet McTeer Minerva McGalagony, Nick Frost pedig a félig óriás Hagridot játssza. A szereposztás egyik érdekes csavarja, hogy az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb figurát, Perselus Piton professzort a színesbőrű Paapa Essiedu alakítja.
„Az HBO Max történetének, sőt talán a teljes streaming világának legnagyobb eseménye." nyilatkozta JB Perrette, a Warner Bros egyik igazgatója.
A sorozat bemutatóját 2027-re tervezik, így a mostani kedvcsináló egy hosszú és minden bizonnyal látványos marketingkampány első lépése. A Harry Potter-könyvekből világszerte több mint 600 millió példány kelt el, a nyolc mozifilm pedig összesen több mint 7 milliárd dolláros bevételt termelt, így a tét óriási.
Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Beton.Hofi is fellép Puzsérék Hősök terei koncertjén két nappal a választás előtt
A Beton.Hofi is felkerült a Polgári Ellenállás Hősök terén tartandó Rendszerbontó Nagykoncertjének programjára. A szervezők demonstrációnak szánják az eseményt, egy-egy rendszerkritikus dallal és közösségi gyűjtéssel.
Beton.Hofi is fellép egy szám erejéig a Rendszerbontó Nagykoncerten, ezzel 45-re nőtt a közreműködők száma. A hírt a Puzsér Róbert által alapított Polgári Ellenállás közölte a Facebookon.
A koncertet és politikai demonstrációt április 10-én, a két nappal későbbi országgyűlési választás előtti pénteken tartják a Hősök terén. Az eseményt közösségi finanszírozásból szervezik.
Puzsér Róbert, a Polgári Ellenállás alapítója a Helyzet:van! hétfői adásában beszélt arról, hogy az eseménnyel az eddig széttartó indulatokat szeretnék összecsatornázni, és „meghajtani vele a választási hajlandóságot”. Hozzátette, a cél az, hogy „átpolitizáljunk olyan társadalmi csoportokat, aki nem követik a politikai realityt”. Puzsér azt is elmondta, hogy
minden előadó egyetlen, rendszerkritikus dalt ad majd elő.
A Beton.Hofi mellett többek között fellép Azahriah, Krúbi, Co Lee, az Elefánt, a Hősök, Bongor, a Carson Coma két tagja, Héra Barnabás és Bóna Zsombor, valamint Laár András, a Bankrupt, a Felső Tízezer és Funktasztikus.
A Facebook-eseményben azt írják, a cél, hogy „a tizenhat év alatt felgyűlt rendszerbontó indulatból a kultúra nagyszabású közösségi élményét formálja meg”. A bejegyzés szerint azért adnak hangot a kritikus daloknak, hogy „megmutassák és a választók tömegében tudatosítsák: véget ért a következménytelenség kora”.
A rendezvény házigazdája Tóth Jakab lesz.
A szervezők kiemelték: "A koncert közösségi finanszírozásból valósul meg, a fellépők kivétel nélkül ingyen vállalják a szereplést, a beérkező adományokat teljes egészében a technikai és infrastrukturális megvalósítás költségeire fordítjuk".
Beton.Hofi is fellép egy szám erejéig a Rendszerbontó Nagykoncerten, ezzel 45-re nőtt a közreműködők száma. A hírt a Puzsér Róbert által alapított Polgári Ellenállás közölte a Facebookon.
A koncertet és politikai demonstrációt április 10-én, a két nappal későbbi országgyűlési választás előtti pénteken tartják a Hősök terén. Az eseményt közösségi finanszírozásból szervezik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.
Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.
A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.
„Dódi kórházba került, és bitang nehéz szívvel kellett tudomásul vennünk, hogy nem fog ott állni velünk az MVM Dome színpadán szombaton. Azonban számunkra is az a legfontosabb pillanatnyilag, hogy teljesen felépüljön, és mihamarabb együtt zenélhessünk. Hétfőn meglátogattuk, már sokkal jobban van, jókedvűen fogadott bennünket, de a koncerttel járó terhelésnek nem szeretnénk kitenni” – írja a zenekar.
A mostani koncert különösen fontos a zenekar életében, hiszen a Quimby a 35. születésnapját ünnepli. A jubileumi fellépést a tervek szerint megtartják, de Kárpáti József nélkül.
A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.
Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.
A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nagyobb, véresebb… de jobb is? Egy biztos, a magyar címe szörnyű - Aki Bújt 2: Jövök!
Az első rész friss és kegyetlenül szórakoztató volt, ezért a folytatásra a készítők többet akartak. Papíron működhetne, a gyakorlatban azonban egy testvérdráma, amit egy véres túlélőhorror közepébe erőltettek bele. A kérdés már csak az: megérte-e egyáltalán folytatni?
Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.
Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.
Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.
Az egyik film a Zazie Beetz nevével fémjelzett Meg fognak ölni. Korrekt szereplőgárdával és kellően humoros gyilkolásokkal csábítja a nézőket a mozikba. A másik ilyen produkció egy már ismert alapokra építkező folytatás, amely az előző rész sikerét igyekszik tovább kamatoztatni: az Aki bújt 2: Jövök! Az első film 2019-ben igazán friss, kis költségvetésű, energikus darabként robbant be: egyszerű, de hatásos koncepciójával. Egy mennyasszonynak túl kell élnie egy éjszakát, miközben férje őrült családja vadászik rá.
Feszes tempót, véres látványt és ironikus humort húztak rá. Nem véletlen, hogy sokak számára emlékezetes élményt nyújtott.
Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, vagy ahogy az internet ismeri őket a Radio Silence csapata, visszatért a rendezői székbe és Matt még a forgatókönyvbe is besegített. De vajon képes lesz a Meg fognak ölnivel felvenni a kesztyűt az Aki bújt 2: Jövök!?
A főhősnőnk visszatér, ám ezúttal nem csupán egyetlen fenyegetéssel kell szembenéznie: a veszély megsokszorozódik, a tét emelkedik, a film világa pedig kitágul. A folytatás közvetlenül az előző végétől veszi fel a fonalat, szinte egyetlen lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva szegény Gracenek (Samara Weaving). A készítők láthatóan mindent nagyobbra, hangosabbra és látványosabbra terveztek. Több helyszín, több szereplő, több akció, igazi klasszikus folytatás-logika. Ami nem biztos, hogy mindig működik.
A szereplőgárda valóban impozánsabb lett. Ismert arcok sorakoznak fel a vásznon, ami önmagában is ad egyfajta plusz élményt, különösen a műfaj rajongóinak.
A főszereplőnk Samara Weaving továbbra is karizmatikus és erőteljes jelenléttel bír, a mellékszereplők között pedig több olyan színészt is találunk, akiknek puszta feltűnése is nosztalgikus örömöt okozhat. Itt van Sarah Michelle Gellar, Elijah Wood, most a The Pittben sorozatban nagyot menő Shawn Hatosy, Nestor Carbonell, Maia Jae, Kevin Durand, de még David Cronenberg is beköszön egy epizódszerepre. Vicces volt látni a nagy horrorrendezőt, mint a sátánista házak urát. A dinamika különösen jól működik a főszereplőnk és testvére között. Ugyanis Grace-nek nem csak önmagát kell megmentenie most, hanem testvérét Faith-t (Kathryn Newton) is. A kapcsolatuk egyszerre feszültséggel teli és érzelmileg terhelt, ami papíron erős dramaturgiai alapot jelent.
Technikai szempontból is érzékelhető az előrelépés. A látványvilág gazdagabb, a díszletek tágasabbak, a vérgőzös jelenetek kidolgozottabbak. De vajon a több jobb? Az alkotók nem spóroltak az effektekkel, és ez sokszor valóban látványos eredményt hoz, ám nem üt annyira. A film tempója lendületes, az akciójelenetek energikusak, és akad néhány kifejezetten emlékezetes pillanat.
Mindezek ellenére azonban az összkép meglehetősen felemás. A legnagyobb probléma talán éppen abból fakad, hogy a készítők túlzottan komolyan vették a „nagyobb = jobb” elvet.
A történet világának kitágítása ugyanis együtt járt a misztikum elvesztésével. Ami az első részben sejtelmes és nyugtalanító volt, az itt túlrészletezett és túlszabályozott lett. A háttérben meghúzódó erők működését aprólékosan elmagyarázzák, szabályrendszereket állítanak fel, amelyek inkább terhelik, mint gazdagítják a narratívát. A néző képzeletének alig marad tere, hiszen szinte mindent készen kap, előre megrágva.
Ez a túlmagyarázás különösen a cselekmény rovására megy. A történet gyakran megtorpan, hogy újabb és újabb információkat öntsön a nyakunkba, miközben a feszültség fokozatosan elillan. Az akciók közötti átvezetők sokszor inkább didaktikusnak hatnak, mintsem organikusnak. Egy dolgon segít a nagy szabálymagyarázat, hogy a filmnek több ideje van mutogatni a díszleteit és jelmezeit.
A másik jelentős gyengeség a film érzelmi vonulata. A központi konfliktus: a két eltávolodott testvér kapcsolatának rendezése, önmagában érdekes lehetne, ám a megvalósítás teljesen logikátlan. A karakterek közötti párbeszédek gyakran mesterkéltnek, túlhangsúlyozottnak tűnnek. Az érzelmi kitörések sokszor nem a helyzetből fakadnak, hanem mintha kizárólag dramaturgiai kényszer szülte volna őket.
Különösen zavaró, amikor a szereplők irracionális döntéseket hoznak pusztán azért, hogy a cselekmény egy adott irányba haladhasson.
Egy életveszélyes helyzetben játszódó történet esetében az ilyen logikátlanságok könnyen kizökkentik a nézőt. Teljesen béna és klisés, amikor egy ponton azért veszik össze a két főszereplő, hogy a forgatókönyvírók elválasszák őket… átlátszó és gyenge írás. Amikor a karakterek nyilvánvalóan ésszerűtlenül viselkednek, az nemcsak hiteltelenné teszi a jelenetet, hanem a feszültséget is rombolja.
Összességében a film tipikus példája annak, amikor egy sikeres alapötletet megpróbálnak mindenáron felturbózni, ám közben elveszik mindaz, ami eredetileg működött. A látvány és a színészi játék sokszor kárpótol, de a történet túlterheltsége és az érzelmi szál erőltetettsége miatt az élmény nem válik igazán emlékezetessé. Pedig a Faculty – Az Invázium után majdnem harminc évvel egy filmben láthatjuk Shawn Hatosyt és Elijah Wood-ot. Ez volt az egyik kedvenc testrablós horrorfilmem, még mindig megvan DVD-n.
Akik kedvelték az első részt, valószínűleg ebben is találnak majd szórakoztató elemeket, még ha nem is érzik majd ugyanazt a frissességet.
Azok számára viszont, akik eddig kimaradtak ebből a világból, aligha lesz kihagyhatatlan darab. Egy korrekt, helyenként látványos, de összességében túlbonyolított akció-horror, amely inkább a túlzásairól, mintsem az erényeiről marad emlékezetes.
Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.
Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.
Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
