KULT
A Rovatból

Halálúton Horvátországba - egy fiatal szíriai kurd lány menekülésének történetéről szól Sári Edina legújabb regénye

Semmi sem szokványos. Sem a regény keletkezésének története, de az az életút sem, amit az írónő bejárt.


Edinával nagyon régóta ismerjük egymást, de ez igazából egy gimnáziumi évet jelent, utána ő elkerült, nem követtük egymás életét. Bár pár éve megint tudok róla, mit csinál, merre jár (hála a Facebooknak), de számomra is új volt mindaz, amit elmesélt.

A józsefvárosi otthonában látogattam meg, a harmadikon lakik (lift nincs). A kedvemért valami nagyon finom, meg-nem-mondom-miből készült joghurtos csodasüteményt is sütött, lekvárral a tetején. Már ezért megérte eljönnöm.

– Mi történt veled, hogyan lettél az, aki ma vagy?

– Utólag hálás vagyok minden megpróbáltatásért, amit a sors mért rám, mert nem egyenes út vezetett el oda, hogy író legyek. Kezdjük ott, hogy az első gimnáziumi osztály után megbuktattak matekból, repültem a suliból. Jött az esti gimnázium, közben megszületett a lányom. Ő ma már felnőtt nő, kiváló kapcsolatban vagyunk. Majd marketing és PR területen szereztem diplomát, ami még mindig elég messze áll a klasszikus írói karriertől. Érdekes karrierem volt. Tudod, hogy Klapkával is dolgoztam?

– Vámház körút kilenc?

– Igen! És mi találtuk ki a hagyományos mosóport is. Akkoriban minden reklámban a favorizált terméket egy fiktív, “hagyományos mosóporral” hasonlították össze. Klapkával megcsináltuk és piacra dobtuk.

– Ügyes. De végül is hogyan mozdultál az írói tevékenység felé?

– A 2010-es választások után kirúgtak. Nagyon meg voltam sértve. De hamar rájöttem, hogy megváltozott a világ. Esélytelen voltam a kevéske angolommal, negyvennégy évesen az állásinterjúkon. Ekkor elhatároztam, hogy bármi is történik, jól fogom magam érezni az életben. Erős személyes indíttatásom van – családi okok miatt – a rákellenes küzdelemben. Édesanyámmal nem volt könnyű a kapcsolatunk, rákban halt meg. Máig úgy érzem, konfliktusaink miatt nem tudtam úgy mellette lenni, ahogy kellett volna. Én így törlesztek. Így hát még mindig PR szakemberként vállaltam szerepet a Rák ellen az emberért, a holnapért Alapítványnál, de ezzel egyidőben már megjelent első könyvem is.

– Akkor kezdtél írni?

– Dehogy. Álnéven már megjelentek kisebb írásaim, még az ÉSben is. De sosem mertem felvállalni magam rendesen. De akkor eljött a pillanat. Az első könyv után jött a többi is. De még maradva a rákellenes társadalmi tevékenységnél: létrehoztuk a Nézőpontváltó Egyesületet, melynek azóta is vezetője vagyok, büszke vagyok rá, hogy a legismertebb ilyen mozgalom vagyunk. Évente ismétlődő programsorozattal hívjuk fel a figyelmet társadalmi és egyéni felelősségünkre a rák elleni eredményes küzdelemben. Mindezt színházakkal együttműködve csináljuk, így biztosítjuk, hogy a fontos üzenetek széles közönséghez jussanak el.

Ahogy mindezt elmesélte, lenyűgözött az a szuggesztivitás, lelkesedés, hitelesség, amivel Edina mindent képvisel, amiben hisz. És csak olyan dolgokkal foglalkozik, amiben hisz. Ilyen egyszerű a hiteles személyiség (és szerintem a hosszú élet) titka.

Visszatérve a kiindulópontra: azt gondolom, ahhoz, hogy valaki a veleszületett tehetségét igazán mély tartalommal tudja megtölteni, talán kellett ez a kacskaringós életút. Meg persze a tapasztalatokhoz is. Amit még elmesélt magáról és életéről, egyértelművé teszi, bőven megvan az a tapasztalati anyaga emberismeretből, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csak felkapott, de igazán értékes, jó író lehessen valaki.

– Török Ferenc filmrendező annak idején, az 1945 elkészültekor mondta, hogy bár sok filmet csinált eddig, de ez az első “nagy”, “felnőtt” filmje. Nálad is ezt érzem: ezzel a regénnyel váltál érdekes és tehetséges íróból valódi íróvá. Ha már témaválasztás: miért ír valaki Budapest közepén szíriai menekültekről?

– Már 2015-ben szó szerint beleütköztem a témába, amikor a Keletinél átsétáltam az aluljárón. Láttam az asszonyokat, ahogy próbálnak gondoskodni a gyerekekről a kevés holmijukból és a férfiakat, akik körülöttük állnak. Éreztem a kiszolgáltatottságot. Természetesen megérintett a látvány, de akkor még más foglalkoztatott. El is süllyesztettem magamban. Azután 2019-ben, amikor a törökök légitámadást indítottak a szíriai kurd települések ellen, akkor azt éreztem, írni akarok erről. Nem politikai esszét, nem állásfoglalást. Azzal is kezdtem a munkámat, hogy felírtam magamnak nagy betűkkel: EZ NEM POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS. A politika változik, de az a regény az emberekről szól.

A Halálúton Horvátországba három hónap története. Török légitámadás során egy szíriai kurd tanárnőre, a huszonhét éves Dzsamilára, ráomlik a rakkai egyetem könyvtára. Csípőjébe szilánk fúródik, majdnem meghal. Kínkeservesen hazavergődik, de házuk helyén csak romokat talál: egész családját elveszítette, csak bátyja maradt életben, de ő beáll a kurd felkelők közé harcolni. Addig sosem gondolt menekülésre, de mennie kell. Szerencséjére közeli rokonai élnek Horvátországban, oda készül. A regényt nem lehet letenni, mintha egy filmet néznék. Fordulatai elképesztőek, de nem elképesztőbbek, mint az a valóság, amin a földönfutóvá váló emberek valóban keresztülmennek, mire Európába érnek.

Ebben az örökérvényűségben segít az a dramaturgiai lelemény, hogy a főhős, Dzsamila lelki útitársa az úton Anne Frank. Az egyetlen kincs, amit magával visz, Anne Frank naplója. A kinti borzalmak elől időnként Anne történetébe menekül. Sorstársa, egy másik üldözött lesz, akinek mondatai vendégszövegként, hol ellenpontozva a szíriai tanárnő helyzetét, hol támogatva, magasabb dimenzióba emelik mindazt, amit átélünk a szerző jóvoltából. Ez szembesíti velünk azt – minden direktebb utalás nélkül –, hogy a háborúkat továbbra is az ártatlanok ellen vívják a világban, s kiirtandó népek mindig akadnak: a zsidók hetvenhat éve, s a kurdok most.

– Nagyon hitelesek a leírások. Gondolom, egy ilyen szöveg megalkotását hónapokig tartó kutatómunka előzi meg, hogyan készültél a regényre?

– Jaj, hát nem így csináltam. Elővettem egy térképet, kinéztem hol van Rakka. És innen a térkép segítségével találtam ki, milyen útvonalon lehet menekülni. Ki kellett számolnom, hogy egy adott távot mennyi idő alatt lehet megtenni autóval, gyalog. Nem volt egyszerű feladat.

– És a többi? A történet? Milyen dokumentumokból dolgoztál?

– Semmiből. Érzésből jött minden, csupán fantázia.

– Ne hülyéskedj...

– De. Csak éreztem, elképzeltem, és ahogy írtam, figyeltem, mi történik Dzsamilával.

– Ez önmagában is elképesztő, ugyanis a regény bemutatóján három, menekültekkel foglalkozó szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Menedék Egyesület és a Migration Aid képviselői is jelen voltak. Elmeséltek egyet-mást saját tapasztalataikból is. Nem jöttek volna el, ha nem hiteles a könyved... 

– Igen. Elolvasta a regényt egy igazi szíriai menekült lány, aki korábban másik, dokumentumokon alapuló történetet is olvasott a témában. Azt mondta, hogy az elsőnél azt érezte, valami hiányzik belőle, de az én regényemben ezt megtalálta.

– Most is azt mondod, nő olvasta a regényedet, s főhősöd is nő. Egy írónál nincsenek véletlenek.

– Persze. Az eddigi összes írásom nők története. Női sorsokkal foglalkozik, még az is, ami látszólag nem. Így van ez most is. Nőként menekülni, ráadásul egyedül, sokszorosan kockázatos. Kiszolgáltatottak az erősebb férfiaknak, kiszolgáltatottak saját testüknek: gondoljunk bele, hogy mit kezd egy nő a menstruációjával akkor, amikor nincs egy váltásnyi fehérneműje sem, nem is szólva mosakodásról, pláne betétről, ami luxus. És akkor még ott vannak a gyerekek, akik valahogy mindig a nőkre maradnak. Nemcsak fizikai, de lelki teherként is. Dzsamilának nincsen gyereke, de mindjárt útja elején előbb egy csecsemő, később egy kisfiú sorsa fonódik össze az övével, s végső megmenekülése előtt is két elárvult gyermekkel hánykolódik a Földközi-tengeren. Férfiaknak jellemzően ilyen gondjuk nincsen.

– Elnézve téged, a sikereidet, ezek szerint sikerült amit elterveztél: jól élsz.

– Nem "jól élni", hanem "jól érezni magam"! Igen, jól érzem magam, de hogy jól élnék... Most ért egy nagy csapás: a gyerekek, akiket korrepetáltam, már kinőttek a korból, nincs tovább ott rám szükség. Ez a kieső pénz nagy érvágás. Valahogy meg kell oldanom a helyzetet.

Erről s másról is beszélgettünk, jó délutánt töltöttünk el, a sütemény is elfogyott, elbúcsúztunk. Ment ő is a dolgára. Hol írni, hol mást csinálni. De ez már a mi valóságunk, egy másik regény.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A Csillag születik nem olcsó cirkuszt akar adni, úgy tűnik, minőségi műsor lesz, nem a gagyifaktor fog dominálni – megnéztük az első válogatót
Istenes Bence és Puskás-Dallos Péter őrült, de jól áll nekik, és láthattunk néhány valóban világszintű produkciót. ByeAlex közölte, hogy ez eddig a legjobb műsor, amiben szerepelt.


PU (Puzsér Után) 13-ban az RTL úgy döntött, leporolja a Csillag szültik formátumot. Új műsorhoz új zsűri kell, ezt ők sosem felejtik el, úgyhogy gyorsan castingoltak egy jóízűt, aminek a végén Geszti Pétert, ByeAlexet, Köllő Babettet és Molnár Áront dobta ki a gép.

A műsorvezetők sem ismeretlen arcok, de így együtt, ilyen szerepben még nem láthattuk őket. Istenes Bencének és Puskás-Dallos Péternek – a zsűrivel ellentétben – nem kellett castingon bizonyítania, simán megkapták a feladatot.

Az első adás alapján mind a zsűri, mind a műsorvezetők jó választásnak bizonyult.

Hamar megtalálták a közös hangot. Amiben Bence és Peti különbözik minden eddigi műsorvezető párostól, hogy nem érik be azzal, hogy a takarásban beszélgetnek az érkező és távozó versenyzőkkel, hanem önálló műsorszámmá avanzsálva végigbohóckodják az adást. Olyanok kicsit, mint a cirkuszban a bohóc, aki valami egyszerű tréfával szórakoztatja a közönséget, amíg a háttérben megtörténik az átállás két artistaszám között. Ant és Dec a kanyarban sincs.

A zsűritagokkal és a műsorvezetőkkel készített interjúinkat itt találjátok.

Az első adásban a zsűritagok elmondták, hogy ki mit vár ettől a műsortól. Geszti Péter például arra számít, hogy több mint 10 év kihagyás alatt felgyülemlett elég világszintű tehetség. ByeAlex biztos benne, hogy örök élményeket fog kapni a műsortól. Köllő Babett élményekre vágyik: hogy meghassák, megdöbbentsék, megnevettessék. Megjegyzem, ilyen zsűritársak mellett erre minden esélye megvan. Végezetül Molnár Áron ars poetikáját hallhattuk, aki nem a jót keresi, hanem a legjobbat.

"A csillag, akit keresünk, a profi szint felett legyen."

Érdekes dilemma ez, hogy mi a cél: olyan profi előadóknak lehetőséget adni, akik már mindent tudnak, épp csak nem ismertek, vagy tehetségeket felkarolni, akikben ott egy velük született képesség, amit ki kell bontakoztatni, hogy profivá válhassanak.

A szabályok nem túl bonyolultak: ahhoz, hogy valaki továbbjusson, 3 igenre van szüksége. Ha valamelyik produkció nagyon nem tetszik egy zsűritagnak, megnyomhatja az előtte lévő gombot. Ha mind a 4 zsűritag megnyomja, a produkció véget ér. Az élő adásokba majd 12 produkció kerülhet be, de az még odébb van.

Köllő Babett kezeslábasa kicsit olyan volt, mintha a Most Wanted delux változatából érkezett volna, én az egyszerű pasiagyammal azt mondanám, narancssárga, de biztos vagyok benne, hogy ennek az árnyalatnak megvan a maga – számomra teljesen ismeretlen – neve. Mindenesetre Alex is rabruhára asszociált róla.

A hasonló műsorok alaphangját jelentősen meghatározza az első produkció, amit láthatunk. A Csillag Születik első fellépője a 17 éves Máté volt, aki látványos lengőrúd akrobatikával kápráztatta el a nézőket. Ez a produkció két fontos dolgot közvetít. Egyrészt üzeni, hogy ez NEM zenei tehetségkutató, hisz íme, itt egy produkció, ami nem is állhatna távolabb az énekléstől.

Másrészt sugallja, hogy ez egy minőségi műsor lesz, nem a gagyifaktor fog dominálni.

A zsűri tátott szájjal nézte Máté mutatványát, és természetesen egyhangúlag továbbengedték.

Molnár Áron és Istenes Bence nem bírta ki, hogy ne próbálják ki a rudat, és mindketten felmásztak rá, csak a karjukat használva. Látványos erődemonstráció volt, én egy sima lépcsőn nem tudok ilyen gyorsan felmenni, akkor sem, ha van korlát.

A Dudás házaspár szerethetően bizarr jelenség. A kecskedudás asszony és a Thomas Anders hasonmás férj frigyéről első látásra nehéz elhinni, hogy az égben köttetett, de tény, hogy nagyon aranyosak.

Dudás Csanádot alighanem megtévesztette, hogy Köllő Babett ott ül a zsűriben, és azt hitte, ez itt a Sztárban sztár leszek. Persze ha jól énekel, akár még tovább is juthatott volna, de hát erről szó sem volt. A produkciója nagy sikert aratott, de ez Puskás-Dallos Petinek köszönhető, aki Dieter Bohlenként ugrált a háttérben, és teljesen ellopta a show-t.

Ami pedig Csanád felesége, Zsuzsa előadását illeti, lehet, hogy nekem szegényes a fantáziám, de nem tudom elképzelni azt, hogy egy kecskeduda produkció továbbjusson egy tehetségkutatóban. Legfeljebb valamiféle komikus szám részeként.

A népies bűvész és a kissé erőszakosan vidám Zoltán táncprodukciója nem jutott tovább. ahogy a Walesi bárdokat szavaló úriember sem, aki nem is értem, mire számított. Örüljön, hogy csak kiesett, és nem jutott a bárdok sorsára.

A Budapest Hoppers ugrókötél-csapat vezetője kicsit helyretette Gesztit.

"Ez is sport tulajdonképpen?" - kérdezte Geszti, mire a válasz:

"Abszolút, nem tulajdonképpen. Mellesleg világ- és Európa-bajnokok vagyunk."

A produkció is meggyőző volt, így továbbjutottak, akárcsak Kristály Márton buborékművész és a Clovers akrobata hölgycsapat.

Sárközi Barnabás bűvész produkcióval érkezett. A srác szórakoztató figura, kétségtelenül ügyes showman. A bűvészekkel kapcsolatban kritika szokott lenni ilyen műsorokban, ha olyan mutatványokat hoznak, amelyeket sokszor láthattunk már. De ez némileg igazságtalan álláspont. Ha egy énekes nem saját dallal érkezik, hanem tökéletesen elénekel egy Whitney Houston-slágert, mindenki elalél a gyönyörtől. Ez is ilyen.

A bűvészszakma két fontos szálon mozog: vannak trükk-készítők, akik okosak viszont nem feltétlenül jó előadók, és bűvészek, akik nem feltétlenül tudnak új trükköket kitalálni, de nagyon jól bemutatják azokat. Nagyon kevesen vannak a világon, akik mindkét halmazba beleesnek. Barna megérdemelten jutott tovább.

Fábiánné Orosz Évának van egy különleges képessége. Na nem az, hogy hasbeszélve énekel, hanem nagyon bátor.

Merthogy a produkcióját látva két dolog teljesen nyilvánvaló lett: sem énekelni, sem hasbeszélni nem tud. Ebből következően továbbjutni sem.

Most is Bence és Peti mentette meg a műsort, akik rögtönzött hasbeszélő számmal kedveskedtek. Peti ijesztően jól hozta a hasbeszélő bábu figuráját, ajánlom a Vígszínháznak, hogy hívják be Pinokkió szerepére. Kicsit mondjuk olyan volt, mint egy animatronic Freddy Pizzázójából. De egy Gyerekjáték remake-be is elmenne Chuckynak.

Következett egy "vegyes vágott" szegmens, amiből a legemlékezetesebb a mulatós énekes "Bulibiztos" volt, illetve Zoltán Erika 2, aki elmondása szerint minden évben Erikával együtt ünnepli a születésnapját (de kétlem, hogy Erika tud erről). A produkciója abból állt, hogy egy Zoltán Erika-slágerre táncolt. Ennyi erővel a fél diszkót el lehetne hívni fellépőnek. Felejthetetlenek voltak, de nem jó értelemben.

Közben mint egy mellékesen bevágtak egy szaxis srácot is, Király Dominikot, aki az Uptown Funkot nyomta. Istenes Bence megvillantotta raptudását is, várom, mikor jön ki egy Geszti-Istenes rap duó. Dominik tovább is jutott.

Érdekes színfoltja volt az adásnak Pető Tibor, a lufihajtogató, aki lekenyerezte a zsűrit is és a műsorvezetőket. Ahogy Geszti mondta: "Igazi hülyegyerekké tettél mindenkit ennél az asztalnál!" Alex pedig közölte, hogy ez eddig a legjobb műsor, amiben szerepelt.

Tibor négy igent kapott. Értem, hogy mindenki jól szórakozott, de mégis mit csinálna egy lufihajtogató az élő adásban? Még több lufit hajtogatna? Ha pedig nincs helye az élő műsorban, minek továbbjuttatni?

És mi jöhet még? Arcfestők is lesznek?

Ezután egy igazi világsztár következett. Na persze Wes-P-t a világnak csak az a szegmense ismeri, aki használja a Tik-Tokot. Nagyon szórakoztató volt nézni, ahogy Bence, Alex és Áron extázisba jön a japán trashművész megjelenésétől, míg a többiek értetlenül nézik, mi történik. A produkcióját nagyon nehéz szavakkal leírni, inkább nézzétek meg:

Geszti Péter szerint ha Wes-P történetesen nem japán, mindenki azt mondaná rá, milyen ízléstelen, ezért nemmel szavazott, de a Tik-Tok sztár három igennel így is továbbjutott.

Gábor, az ország legerősebb szkanderosa lenyomta a zsűri férfitagjait és a műsorvezetőket egyszerre. Ami szép teljesítmény, akárcsak Gábor sporteredményei, ennek ellenére nem értem, miért jutott tovább. Hogy lehet ezt fokozni? A következő körben majd Fekete Lacival szkanderezik? Vagy egyenesen Chuck Norrisszal?

De az is lehet, hogy egyszerűen senki nem mert neki nemet mondani. Akkor viszont megvan a győztesünk! Alex volt az egyetlen bátor ember, aki nemet mondott.

A Joulence gitáros duó kicsit olyan, mint a magyar Shadows, csak nem olyan jó – pedig már a brit gitáregyüttest sem mindenki szereti. Nem jutottak tovább, ahogy a beatboxos "Brandon" sem.

Molnár Áron mindkét produkciónak alapos elemzést adott, amit a zsűritársak hamar meguntak, és innentől kezdve Áron kicsit olyan lett, mint Havas Henrik, aki mint tudjuk, mindenhez is ért. A többiek pedig nem győzték szívatni emiatt.

Brandon kapcsán feltétlenül el kell mondani, hogy tőle jött az est egyik legjobb beszólása.

Geszti Péter Molnár Áronra utalva megjegyezte: "Ilyen, amikor a Sztárbox és a beatbox találkozik."

Mire Brandon lecsapta:

"Üti egymást!"

Seregi Xénia dogdancinggel érkezett, ami partitrükknek aranyos, de érthetetlen, miért juttatta tovább a zsűri. Bármelyik vándorcirkusz műsorában lehet látni hasonlót, csak jobbat. Áron szóvá is tette, és nemmel szavazott, de hiába. Xénia és kutyája, Armani tovább jutott.

Táncos lánycsapatok jöttek egymás után. A Royal Crew kalózlányai és a Free Spirit nem jutott tovább, a Fasza tyúkok (sic) és a Popcorn igen. Ha érdekel, melyik miért volt jó vagy rossz, forduljatok Molnár Áronhoz. Nekem tetszettek, de az i-re a pontot természetesen most is Bence és Peti tette fel.

Az adás végére maradt még néhány különleges produkció. A 10 éves Dórika saját elmondása szerint még csak 5 hónapja "gurtnizik", ami egyfajta légtorna. Ehhez képest egy olyan komplex és nehéz produkciót mutatott be, ami még felnőtteknek is becsületére válna. Kilóra megvett mindenkit.

Ha van még a tarsolyában néhány hasonló koreográfia, akkor gyanús, hogy ott lesz az élőben.

Az Aserdus tűztánc-produkció látványos volt, de Geszti Péterrel értek egyet: "Kicsit turiszticski." Falunapok és gazdag emberek szülinapi bulijain tudom elképzelni őket.

A műsor utolsó fellépője a Dominikai Köztársaságból érkezett Gabriel, művésznevén Il Invertebrado, ami gerinctelent jelent spanyolul. Félreértés ne essék, a srác nem politikus, hanem gumiember, aki lehetetlen pózokba tekeri magát földön és rúdon egyaránt. Alex nagyon megörült neki, mert mindig is vágyott egy zombi barátra, de a többi zsűritagot is meggyőzte, így vele is találkozhatunk a folytatásban.

A Csillag születik nagyon szórakoztató, sokat lehet nevetni, kínos pillanatok és veszekedős drámák nincsenek. Egyelőre. Eget rengető produkció kevés volt, de volt. Az első adásban értékelhető énekes produkciót nem láttunk, de állítólag a későbbiekben lesznek azok is. Összességében jó érzés egy olyan műsort látni, ami nem olcsó cirkuszt akar adni a népnek, hanem annál valamivel magasabbra tette a lécet. Reméljük, a lelkesedés kitart a későbbiekben is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nehéz megértőnek lenni az Észbontók szereplőivel, amikor abban sem biztosak, hogy az ember emlős
Az észbontókon a legegyszerűbb kérdések is kifognak, de ennél is ijesztőbb, amikor úgy jutnak el a helyes válaszig, hogy közben a legvadabb képtelenségeket hordják össze.


12. évadához ért a népszerű műsor, ám két nagy változás is történt amióta utoljára láthattuk. Egyrészt a Viasatról átköltözött a TV2-re, másrészt új műsorvezetőt is kapott az RTL-től átigazolt Szépréthy Roland képében. Ha valakinek nem lenne meg, ő volt az a srác, akit minden látható indok nélkül beültettek a Sztárboxban Kokó mellé "szakértőnek", és állandóan pizsamában volt.

Mondjuk a hálóöltözetek iránti vonzódását itt is megtartotta.

A műsor elején egy teljesen indokolatlan kisfilmet láthatunk arról, hogy Szépréthy Roland botcsinálta Jack Sparrow-ként hajókázik a tengeren, de kap egy küldetést, aminek lényege, hogy némit csetlés-botlás árán eljut a stúdióba, ahol bekonferálja az Észbontókat.

A műsor különösebben nem bonyolult. Hétfőtől péntekig tart egy-egy etap, amiben adásról adásra sztárvendégek mérkőznek meg az egymillió forintos fődíjért. Az első héten Ördög Nóra Liptai Claudiával alkot párost, míg Till Atilla mellé Megyesi Balázst tették, a Kincsvadászok műtárgyszakértőjét. Mindkét celebpáros mellé jár egy "észbontó" páros. Nóráék Janit kapták – akinek erősége a csajozás, gyöngesége a tájékozódás – és Attilát – erőssége az autósport, gyengesége a történelem.

A fiúknak a celeb világban jártas, de a matematikával hadilábon álló Linda, és a főzésben erős, idegennyelvben gyönge Eperke jutott.

A játék lényege, ha valaki nem látta volna még, hogy a civil versenyzők mindig kapnak egy műveltségi kérdést, a celebeknek pedig azt kell megtippelni, hogy jó vagy rossz választ adnak-e. Ha bejön, akkor 100 pontot kapnak.

Később van egy olyan forduló, ahol a hírességeknek kel megválaszolni néhány nem különösebben nehéz kérdést, és a végén a "mindent vagy semmit" kört. A versenyzők itt az egész addig gyűjtött nyereményüket kockáztatják.

Alapvetően nem vagyok híve az olyan műsoroknak, amelyek mások nyomorából csinálnak műsort, még akkor sem, ha az lelki nyomor.

Mindenki tévedhet, bárki kaphat olyan kérdést, amire nem tudja a választ, sőt egyenesen butaságot mond rá.

Ehhez jön még a mesterséges helyzet, amikor stúdióban, kamerák előtt kéne okosnak lenned. Ilyen szituációban sokszor akkor sem jut eszébe az embernek a helyes válasz, ha amúgy tudja. De közben szeretné védeni az arcát, ezért próbál minden áron mondani valami okosat, ami persze kontraproduktív.

Sosem pártoltam az elefántcsonttorony-mentalitást. Nem állítom, hogy én nem kerülhetnék ilyen helyzetbe. Ha például a társadalmi szerződésekről kéne valamiféle kérdést megválaszolnom, simán el tudom képzelni, hogy összekeverném Hobbes és Locke tanait.

Na de hogy állja meg az ember kacaj nélkül, ha olyan egyszerű állítások is zavarba hozzá őket, hogy emlős az ember, vagy hogy Mózes kosaras volt?

És ami a legmegdöbbentőbb, hogy az ember emlőssége kérdésében végül eljutnak a helyes válaszig, de úgy, hogy az oda vezető út minden elemében rossz.

Elhangzik, hogy az ember nem lehet emlős, mert azok a víz alatt élnek, vagy nem is igaz, mert azok a kétéltűek, mint az anakonda és a teknős, az ember nem emlős, mert nem vagyunk kétéltűek, a víziló viszont nagyjából az.

Amikor mindeme okfejtések után arra jutnak, hogy az ember mégiscsak emlős, ők csodálkoznak a legjobban. A döntő érv: azért vagyunk emlősek, mert nekünk megadatott a szárazföldi légzés képessége.

Mosolyogtató volt, amikor Tilláék észbontói a következő állítást kapták:

"Nánási Pál lesifotókat készített Ördög Nóráról, mielőtt szerelmesek lettek egymásba." Nóra bevallotta, ő nem tud ilyentől, de ez nem zárja ki. Palit kéne megkérdezni.

Tilla és Balázs úgy ítélték meg, a "hamis" a jó válasz, és ezt tudni is fogják a versenyzők. Ehhez képest Linda és Eperke nagyon gyorsan és magabiztosan rávágták, hogy igaz. Linda olvasott is erről az újságban, maga Ördög Nóra beszélt róla több interjúban.

Szegény Nánási Pált mostantól egy ország fogja lesifotósnak tartani, de ez legyen az ő baja.

Ez így megy egy órán keresztül. A műsorvezető és a celebek jókat rötyögnek, és bármennyire is próbál az ember humánusan hozzáállni, ennyi emberi butaság láttán nehéz megőrizni a komolyságot.

Amit hiányolok a műsorból, hogy nem láthatjuk, miként reagálnak az észbontók maguk, amikor kiderül, hogy jó vagy rossz választ adtak. Az még hozhatna érdekes szituációkat.

Az Észbontók nem az a vetélkedő, amit napról napra követni szeretnék. A poénok nem túl erősek, a műsorvezető érezhetően még botladozik a szerepében, néha ki is zökken belőle, Liptai Claudia kicsit ironikusan meg is jegyezte egy ponton, amikor Roli épp azt hangsúlyozta, hogy ő a műsorvezető:

"Ezt nem mondani kell, csinálni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Predator: Halálbolygóban ezúttal a csápos űrvadász a főhős, aki a filmtörténelem talán legkegyetlenebb bolygóján talál rá az üdvösségre
Szadista szörnyek, szószátyár szintetikusok, cuki majomszerű lények és rengeteg akció – a családbarát Predator-film mégis működik!


Nagy utat járt be a földönkívüli csáprágós, rasztás, techzseni vadász, mire eljutott odáig, hogy immár teljes szívvel neki drukkoljunk egy róla szóló egész estés mozfilmben.

1987-ben Arnold Schwarzenegger őserdőben harcoló zsoldoscsapatát filézte ki először, végül az Osztrák Tölgy küldte őt a másvilágra (Ragadozó). 1990-ben már Danny Glover gyűrte le nagy nehezen Los Angeles forrongó betondzsungelében (Ragadozó 2). 2004-ben és 2007-ben alien xenomorph-ok ellen küldték őket csatába, de bár ne tették volna, vagy legalább ne így (Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen 1-2). 2010-ben Antal Nimród végre elhagyta a Földet, és egy vadászbolygón eresztette össze mindenféle humanoid gyilkossal az űrvadászokat (Ragadozók). 2018-ban az első rész Hawkinsa, Shane Black próbált laza, poénos és véres menetet kreálni (ismét a Földön) a yautják kontra emberek örök rangadóból, sajnos sikertelenül (Predator: A ragadozó). 2022-ben Dan Trachtenberg (Cloverfield Lane 10) végre egy remek frissítést eszközölve a 18. századi Észak-Amerika komancs őslakosai ellen küldte a láthatatlan hörgőt (Préda), majd idén egy kiváló animációs szkeccsfilmben gondolta tovább a lények múltbeli (viking-, szamuráj- és világháborús közeg) látogatásait (Predator: Gyilkosok gyilkosa).

Így érkezünk el végül a Predator: Halálbolygóhoz, Dan Trachtenberg második élőszereplős, de amúgy harmadik Predator-filmjéhez, amelynél lépett egy igen merészet.

A fent felsorolt eddigi darabokat látva érthető módon nem próbált ismét egy sima vadászatot rendezni, amelyben valamely kor embere küzd meg egy vagy több yautjával (így hívják a fajukat, a kiejtés pedig: jaucsa), hogy a fináléban végül hatalmas áldozatok árán, de leküzdjék őt. Erre már ott volt egy kigyúrt katona (Arnie), egy kemény zsaru (Glover), egy kiismerhetetlen zsoldos (Adrien Brody), egy csapat kattant katona, na meg egy ravasz és fürge komancslány (Amber Midthunder).

Trachtenberg, ahogy az eddigi Predator-filmjeiben, ezúttal is szerette volna megmutatni ezen univerzum egy újabb szegletét, így lett tehát először egy Dek nevű yautja a főhős, hogy kapjunk egy másik nézőpontot is végre. Dek ugyanis nem nőtt akkorára, mint fajtársai, apja is csenevésznek, gyengének tartja (Süsü, te vagy az?), ezért Dek „normális” bátyját, Kweit bízza meg a likvidálásával. Kwei azonban esélyt ad neki, s elküldi öccsét a beavató vadászatára, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Ezzel viszont kivívja apja haragját, aki megöli Kweit. A dühtől fortyogó Dek így elindul a Genna bolygóra (amit a rendkívül agresszív flórája és faunája miatt „halálbolygónak” is hívnak), hogy elhozza a legádázabb, megölhetetlennek gondolt lény, a Kaliszk trófeáját, és bosszút álljon az apján a fivéréért. A Genna pedig nem hazudtolja meg magát, azonnal lények százai törnek Dek életére.

Majd talál egy félbevágott szintetikust, Thiát (Elle Fanning), aki a helyismeretével meggyőzi, hogy vigye magával az útjára. Így kapunk egy feledhetetlen filmes párost a yautjával és a hátán cipelt félrobottal.

A Predator: Halálbolygó azért merész, mivel Trachtenberg minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy magára haragítja majd a legádázabb Predator-őrülteket, akik azt várják sokadszora is, hogy egy yautja legyen kíméletlen, és öldösse az embereket, akik végül felülkerekednek rajta. Ő azonban egy kissé családbarátabbá varázsolta a hangulatot. Mivel emberek nincsenek a történetben (csak yautják, szintetikusok és mindenféle szörnyek/lények), ezzel elintézte, hogy ne legyen véres a film, amely így több korosztály számára is simán befogadható. Hozzá kell tenni, hogy John McTiernan az első rész készítésekor a tinédzserfiúkat lőtte be célközönségként a megnyúzott emberekkel, átlyuggatott katonákkal és gerinckitépéssel egyetemben, de hát azok más idők voltak.

A Halálbolygóban Trachtenberg inkább a nyolcvanas-kilencvenes évek sci-fi-kalandfilmjeit idézte meg egészen kiválóan, amelyhez elképesztő állatokat és növényeket álmodtak meg.

Talán még nem volt a filmtörténetben ilyen kegyetlen bolygó, mint a Genna (a Pandorát mindenesetre keresztbe lenyelné), ahol minden percben, mindenfelől érkezhetnek az egyre agresszívebb életformák.

Ilyen hely kell egy yautjának.

A forgatókönyv ugyanakkor nem szűkölködik a humorban sem, ami végülis nem idegen a franchise-tól (Predator: A ragadozó…, de már az első részben is ott voltak Hawkins szexviccei, vagy Schwarzenegger ütős egysorosai), de családbarát poénokkal még nem nagyon próbálkoztak korábban. Talán el is bírt volna ebből kevesebbet a sztori. A Picur nevű majomszerű lény például tartogat számunkra néhány cringe-pillanatot, ám szerencsére végül ő is megkapja a maga helyét a történetben.

Dek és Thia azonban mindenért kárpótolnak. Különösen jó volt látni egy yautja személyiségfejlődését, a más nézőpont üdítő újítás a franchise-ban.

Illetve az olyan kiváló ötletek is, amikor például Dek a technika híján a faunát használja fegyverként a gazok ellen.

A Predator: Halálbolygó kapcsán tehát ne az eddigi Predator-filmek atmoszféráját várjuk. Legyünk nyitottak, ezt pedig Trachtenbergék alaposan meghálálják, mivel a furcsaságai és időnkénti idétlenségei ellenére egy kifejezetten szórakoztató, pörgős és látványos darabról van szó. Trachtenberg pedig vigye csak tovább, tovább és még tovább ezt az univerzumot, mivel sosem lehet tudni, mivel áll elő legközelebb, és ez adja a franchise-építésének savát-borsát-izgalmát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Most Wanted egy nagy, össznépi fogócska, semmivel nem rosszabb, mint a Derrick vagy az Onedin család
Sebestyén Balázs nagyon élvezi a rendőr szerepét, Csobot Adél mindig aranyos, Lakatos Laci csúnyán eszik - megnéztük a Most Wantedet.


A Most Wanted az RTL saját formátuma, voltaképp olyan, mint a Haverok harca, voltaképp egy baromi drága fogócska. A műsor legnagyobb különlegessége nem is az, hogy Sebestyén Balázs, Pápai Joci és Frohner Fecó 12 celebpárost üldöz az országban, hanem hogy a műsor teljesen interaktív volt. Előre meghirdették, hogy mikor fogják forgatni, és hogy ebben az időben a lakosság számítson a narancssárga ruhás szökevények feltűnésére. A nézők háromféleképpen válhattak a műsor részeseivé:

• Információt adhattak Balázséknak neten vagy telefonon keresztül, ha tudomásuk volt valamelyik celebpáros tartózkodási helyéről.

• Álinformációkkal félrevezethették az üldözőket.

• Támogathatták a menekülő hírességeket étellel, fuvarral, kölcsön telefonnal.

A műsor kerettörténete szerint a "Celeb átnevelő fegyház és intézet" falai közt tartanak fogva 24 hírességet a közönség ellen elkövetett bűneik miatt. El kell ismerni, nagyon megkínálták a sztorit. Volt körözési plakát Bróker Marcsiról és Árpa Attiláról, a tévében Erős Antónia olvasta fel a híreket.

Több easter egget is becsempésztek: Bíró Nikit úgy tolták be, mint Hannibal Lectert, Ember Márk és Puskás-Dallos Peti a Dutyidili híres jelenetét idézte fel, amikor Richard Pryor és Gene Wilder vonult börtönbe:

"Vagányra veszem a figurát, mert aki nem vagány, azzal kibasznak."

Amikor bekísérik Török Ádámot, dumaszínházas kollégája, Lakatos Laci a Tango & Cash-re utalva a rácsot rázva üvöltötte: "Ide, ide tegyétek!"

A rövid felvezető után összeterelik az udvarra a börtöntöltelékeket, és Balázs beszédet tart nekik. Lényegében elmondja a játékszabályokat. A celebeket szabadon engedik úgy, ahogy vannak. Fegyencruhában, telefon és pénz nélkül. Egy óra előnyt kapnak, utána Balázsék a nyomukba erednek. Hat napjuk van, hogy elkapják őket.

Bár ez nem hangzott el, de a későbbiekből kiderül, hogy a hajsza reggel 8-tól este 20 óráig tart. Éjszaka tehát biztonságban vannak. Az nem derült ki, mi van, ha én mondjuk beengedek a házamba egy párost, Balázsékat viszont nem. Nyilván nem kényszeríthetnek hatóságilag.

Az üldözők mellett műsor fontos szereplője még Majka, ő ugyanis a narrátor, aki szellemes, vagy legalábbis annak szánt kommentárokat fűz a látottakhoz –

és néha méltatlankodik a gagyi poénok miatt, amiket a szájába adnak.

A celebek párosítása néhány esetben kézenfekvő. Az, hogy Istenes Bence és Csobot Adél együtt játszanak, aligha meglepő, és nyilván a modellkedő Bíró ikreket sem választották szét. Talán kevésbé nyilvánvaló Lakatos Laci és Vályi Pista összekapcsolása, legalábbis számomra, de hamar egy hullámhosszra kerültek. Amiben biztosak voltak, nem fognak futni – alkatilag sem igen alkalmasak rá – és jókat esznek majd.

Rácz Jenő és Dobos Evelin már a kosztban sem tudott megegyezni. Jenő pezsgőt, kaviárt, kacsamájat és ribeye steaket vizionált, Evelin viszont megpróbálta lélekben felkészíteni a parizeres szendvicsre.

Földes Eszter mostanában egyre többet szerepel az RTL-en. A Valami Amerika sorozat mellett láthattuk például a Pandorában is. Fenyvesi Barnát kapta párul, a megélhetési valóságshow-szereplőt, aki nagy nőcsábász, megfordult az Exek csatájában, és finoman szólva nem egy úriember. Az első megszólalásában rögtön udvarolni is kezdett Eszternek.

Ember Márk azzal az elvárással érkezett a műsorba, hogy tovább maradjanak játékban, mint Puskás-Dallos Peti az Árulókban. Ez nem lesz nehéz, hiszen Petit elsőként szavazták ki a nyomozós műsorból pedig full ártatlan volt. Ez azt is jelzi, mennyire jó Peti a stratégiai játékokban.

Makk Adrien és Stumpf Patrik számomra teljesen ismeretlen volt eddig. Mint kiderült, ők influenszerek, azon belül is humoros videókat gyártanak Tik-tokra. Hogy én nem ismerem őket, egy dolog,

de hogy a műsor készítői és szereplői is folyamatosan azt sulykolják, mennyire ismeretlenek ők, az kicsit kínos.

Egyébként most megnéztem néhány videójukat, és maradjunk annyiban, hogy már a humor sem a régi. Akkor már inkább Török Ádám és Sipos Orsi, akik elsősorban nem humorkollégákként, hanem jegyespárként vesznek részt a műsorban.

GWM és Bárdosi Sanyi luxus Mercivel és magánrepülővel menekült. Mondjuk nem jutottak messze, csak Egerig, és ott kényelmesen hátradőltek egy luxus kecóban.

Molnár Áron párja egy színész kolléga, Mohai Tamás lett. Vadon Jani és Dj Yamina egyelőre nem sok szerepet kapott, az ő jelenlétüknek eddig az egyetlen értelme Jani és Balázs kakaskodása, melynek csúcsa egy nagycsoportot idéző "Elkaplak" "De nem" "De igen" "De nem" jellegű szócsata volt. (A szereplők teljes névsorát itt megnézhetitek.)

A szabályok szerint az első napokban a Dunától keletre folyik a hajsza, ezért a celebek egy része az M3-ason indult el, míg egy maréknyi rab délkelet felé vette az irányt. Ugyancsak fontos szabály, hogy a szökevények egy járművet egy nap legfeljebb 40 percig használhatnak (nem teljesen világos, hogy ezt hogyan tudják ellenőrizni).

Balázsék persze nem teljesen vakon vadásznak utánuk. A szökevényeknél van egy GPS jelző, ami 20 percenként küld jelet Balázséknak minden egyes rab tartózkodási helyéről, és azt is mutatja, mekkora a távolság kettejük között. Ez alapján dönthetik el az üldözők, hogy merre indulnak.

A celebek különböző stratégiákat követtek. Voltak, akik barátokon, rokonokon keresztül kisebb segítő hálózatot építettek ki maguknak. Például Lakatos Laciék és GWM-ék. Aztán akadtak, akik személyes bájukra és vélt vagy valós népszerűségükre apellálva próbáltak stoppolni, mint Bence és Adél.

Sajnos azonban ez nem mindenkinek jött össze. Török Ádámék hosszú perceken át vesztegeltek egy-egy átszállásnál, szemmel láthatóan senki nem akarta felvenni őket.

Bár előzetesen nem vártam sokat a műsortól, de voltaképp nagyon szórakoztató. Azt ugyan nem teljesen értem, hogy oldják meg technikailag, hogy bármerre járnak a versenyzők nagy-nagy titokban, mindig van ott egy kamerás stáb. Mert hát az autókba nyilván nem szállhatnak be velük, amikor adott esetben ketten is alig férnek be a hátsó ülésre a gyerekülés mellé.

Plusz izgalmat ad, ha azt látod, hogy számodra ismert vidékre vetődtek el a celebek. Nem utolsósorban az ország népe megtudja, hogy Pest megyén kívül is van élet.

Lefogadom, hogy csomóan most hallottak először Elek vagy Lőkösháza létezéséről.

Nekem az is tetszik, ahogy a celebek szép lassan megmutatják igazi arcukat. A valóság show egyik fontos hatása, hogy egy idő után, ha mindig kamera vesz körül, elfeledkezel magadról, legyél bármennyire profi médiasztár.

Például Földes Eszter bevallotta, hogy egy kelet-magyarországi várost sem ismer. Ami remélhetőleg barokkos túlzás volt részéről, már csak azért is, mert színésznőként nyilván jár fellépni minden felé az országban.

Persze van olyasmi is, amit jobb lett volna nem megtudni, például azt, hogy Lakatos Laci hogy eszik.

Érdekes követni az Istenes-Csobot házaspárt, stresszhelyzetben is elég jó a dinamika köztük, és Adél minden helyzetben ugyanolyan túláradóan kedves. Tényleg kíváncsi lennék milyen az, amikor kiborul.

Balázs nagyon beleéli magát az üldöző szerepébe, amikor sikerül elkapnia egy celebet, úgy örül, mint egy kisgyerek, aki rendőrösdit játszik. Az üldözés izgalmas, és sokszor nehéz eldönteni, kinek szurkoljunk, a "rendőröknek" vagy a menekülőknek. Ha őszinte akarok lenni, az igazság az, hogy ha pl. Lakatos Laciról és Vályi Pistáról van szó, akkor nekik szurkolok, ha Józsi gazdáról, akkor Balázséknak.

Az első adásban végül Balázsék részben sikerrel jártak: Török Ádámot és Sipos Orsolyát begyűjtötték. A humorista jegyespár olyan sok időt vesztegetett el egy-egy átszállásnál, hogy még az M3-ast sem sikerült elhagyniuk.

A Most Wanted egy nagy, össznépi fogócska, ami biztos sok örömet okozott azoknak a civileknek, akik valahogy hozzá tudtak járulni, de nézni sem rossz.


Link másolása
KÖVESS MINKET: