Glóriától a dominaszettig, a szivárványtól a hibátlan éneklésig – volt minden a Sziget Fesztivál ötödik napján
Mire beértem, Becky Hill már a koncertje harmadánál jár, nem is siettem igazán, számomra Becky Hill “nem egy valós személy”, csupán egy jelenség, aminek valamelyik permutációja felbukkan a nap bármelyik szakában a Rádió 1-en, ezen kívül a világmindenség másik szegletében nincs térbeli fogalma. Tévedni nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis a brit The Voice első évadának egykori elődöntőse nem úgy tűnt, mint aki döntetlenre játszik.
“Ezt is ismerem” - hangzik mellettem a bennem is megfogalmazódott mondat, és valóban, Becky Hill tele van slágerrel, méghozzá olyannal, ami nagyon nagy színpadokon is tele van élettel, na meg olyan énekléssel, hogy rendesen kapaszkodni kellett a közönségnek is, hogy hogy lehet mindezt bírni már délután 5 magasságában levegővel.
Az Editors legnagyobb baja az, hogy nálánál is királyabb bandákkal egyidőben született, mert a Kasabian bizony Kasabian, de ezt a hasonlatot még 15 másik zenekarig lehetne sorolni. Ez viszont a Szigeten mit sem számított, Tom Smith és a zenekara hozta a kötelezőt, a klasszikusok szépen működtek, de a koncert első felében nagyon nagyon jót tettek a bulinak olyan sújtások is, mint a Sugar.
Az est számomra legjobban várt bandája a dublini Fontaines DC volt. A zenekar 11 nap múlva hozza ki a Romance névre hallgató új lemezét, ezt pedig a közönség azon részét, akik a klasszikusokra vártak, teljes pofátlansággal hagyta figyelmen kívül. Egyből a címadó (még meg sem jelent) dallal kezdés, utána pedig több ponton előkerült a szemérmetlen újvonalasítás. Grian Chatten pedig egy valódi poszt punk szupersztár, aki azon kevesek egyike, akinek még jobban is áll, hogy körülbelül 9 szót mond összesen a teljes koncert alatt a mikrofonba, konferálás gyanánt.
“Mert ki, majd a Sam Smith”? - szintén egy elcsípett beszélgetés még a Liam Gallagher koncert végéről, ahol a fantáziámra bízott kontextus a színpad előtti terület megtöltését latolgatja. És valóban, szemmérték alapján Sam Smithen voltak az talán a legtöbben az idei Szigeten, akinek a jó 80 percében pedig minden megtörtént. A világ összes vetkőzése, twerkelő nők, még többet seggrázó férfiak, minden szám ezredmásodpercig tervezve mindenki részéről, illetve maga a frontember, akinek a hangjára valóban semmi panasz: tisztességgel a magasak, a mélyek, minden sikerült az énekesnek, aki inkább egy nagy egész része volt, mintsem az, hogy egy one-man-showt láttunk volna.
Amennyire szkeptikusan érkeztem, annyira be is bizonyította Sam Smith és a csapata, hogy ők bizony headlinerek, és abból is a csúcskategóriás verzió, akit a világon most azonnal bármelyik színpadra felrakva sem tűnnének kisebbnek.
Az énekes pedig öltözött, fura rendőrcsávóból szivárványos “akármibe”, a mellényből dominaszettbe, volt itt estélyi, a végére pedig egy teljesen sátáni, ördögszarvas szőrmés hacukában díszelgett az énekes. “Hú b*meg az Origónak lesz dolga” - hallatszik a távolból egy ismét feljegyzést érő mondat, ami annyiban takarhatja is a valóságot, hogy ez a produkció minden pillanatában élvezhető volt, és semmilyen formában nem lehet róla azt mondani, hogy visszafogott lett volna. Sam Smith pedig megmutatta minden headlinernek, hogyan is kell kiállni több tízezer ember elé.
Minden évben találkozunk olyan kommentekkel, ahol a rockzenét hiányolják, ugyanakkor az Editors és a Fontaines mellé ma még a nagyérdemű kaphatott a Dead Poet Societyből is, akik 4 hónapja jártak Budapesten, fura is a gyors visszatérés, amit meg is említenek. Pedig sokkal-sokkal többen vannak az akkori koncertjükhöz viszonyítva, pogótól kezdve crowdsurfig minden megtörténik, aminek egy ilyen bulin elő kell fordulnia.
Ez egy tökéletesen olyan nap volt, ahol egyetlen rossz dolgot nem tudnék mondani egyetlen fellépőről sem, ezt pedig a Sziget booking-mesterei valószínűleg ugyanígy érezhetik nyugovóra térve. Főleg abban a tudatban, hogy az utolsó napon érkezik Fred Again, Skrillex és még Four Tet is, akik az elektronikus zene történelmét egyik percről a másikra rúgták fel tavaly a Coachellán. Mindhárman külön időpontban lesznek, még akár arra is van esély, hogy a valóban jelentős, önmagát mémből OMG TBA-nak nevező (To Be Announced - a Coachella törölt headlinere után már szándékosan nem is jelentették be magukat, hanem felléptek TBA néven) triumvirátus önfeledten, több órán át együtt zenéljen, több színpadon is.