KULT
A Rovatból

Gáspár Laci kezd átmenni Tóth Gabiba - megnéztük az X-Faktor Tábort

A hétvégi dupla X-Faktorban kiderült, hogy idén nem lesz Mentorház, továbbá kialakult Majka és Laci élő show-csapata.


A hétvégén dupla dózist kaptunk az X-Faktorból. Szombaton még rúgtunk egy utolsó a válogatóba, amiben olyan szürreális pillanatok voltak, mint amikor az iráni Violet Mohtashami fülhallgatón hallgatta a zenét – amit így mi nem is hallottunk –, és rettenetes hamisan énekelt, állítólag magyarul.

Volt sztori is: Horváth Jankó nem más, mint Horváth Tamás bátyja, akivel annak idején együtt indultak a Csillag Születikben. Akkor a zsűri úgy döntött, Tamást egyedül tovább engedik, a többi pedig történelem.

Jankó nem tartja a kapcsolatot a testvérével, bár nincsenek haragban se. Szeretne ő is olyan országosan elismert sztár lenni, mint a testvére. Saját dallal érkezett: Minden nap csak várom.

Sajnos még várhat egy ideig. Sem ritmusérzék, sem alázat nincs benne, és még a dal is rossz volt.

Visszatért Mc Csipi, aki már szerepelt régebben az X-Faktorban, és inkább bolond, mint nem. Annak idején kiflivel dobálózott és vudubabát gyilkolt a nyílt színen. Nála csak Gáspár Laci a nagyobb bolond, aki meggyőzte, hogy kap négy igent, ha megígéri, hogy nem jön el a Táborba, majd miután négy nemet kapott, gratulált, amiért tovább jutott. Érthető, ugye?

Aztán végre, úgy egy órányi vergődés után elérkeztünk a Táborhoz. Ez az a forduló, amikor a válogatóból továbbjuttatott versenyzők összegyűlnek a MOMkultban, kisebb-nagyobb csapatokra osztják őket, és megmondják nekik, melyik dalt kell előadniuk. A felkészülésre összesen 24 órát kapnak.

Az idei menü: a Hungáriától a Meghalok, hogyha rám nézel, Dua Lipa Dance The Nightja, Tory Kellytől a Don’t You Worry About a Thing és a Valmartól a Színvak. És ahogy azt már megszokhattuk az utóbbi években, volt külön rap kategória, nekik Valkusz Milán készített beatet, bármit is jelentsen ez.

Ennek a körnek az egyik nehézsége, hogy vadidegeneknek kéne összecsiszolódniuk, sokszor különböző képességű és képzettségű énekeseknek.

A legnagyobb izgalmat egy szabálymódosítás okozta. Idén az RTL úgy döntött, megspórolja a Mentorházat (hiába no, magas a rezsi), és már a Tábor végén, a székes feladatnál kiderül, hogy kik az élő show-s versenyzők. Ez kicsit magyarázza is, miért húzták ilyen hosszúra a válogatókat.

És van még egy újítás: nincsenek kategóriák, hanem a mentorok minden egyes továbbjutott versenyzőről azonnal megegyeztek, hogy kihez kerülnek.

Gyorsan megírom a választ arra a kérdésre, ami alighanem mindenkit a leginkább foglalkoztat:

Az óriás maci kiesett úgy, hogy abban a csapatban ő volt a legjobb, igaz, azért, mert egyedül ő nem énekelt.

A mentorok sorra szórták ki a versenyzőket, aminek az oka részben az volt, hogy sok kutyaütőt továbbengedtek. Viszont érkeztek jók is. Volt dráma is, Szabi és Dorina duójából Dorinát tovább juttatták, de Szabinak véget ért a verseny. Aztán akadt visszaszóló, önérzetes versenyző és olyan is, aki megfogadta, nem folytatja.

Ne feledkezzünk meg Hörcher Lászlóról sem, aki ezúttal a zenekar mellé magával hozott egy teljesen indokolatlan D’Artagnannak öltözött Benkő László-hasonmást akiről végül nem derült ki, mit is keres ott pontosan. (A végén panaszkodott, hogy ő sorra sem került, pedig állítólag csudát láttunk volna.) A produkció csúcspontja az volt, amikor Majka széttört egy gitárt Hörcher seggén, amiért alighanem ki fog kapni a gitárok nagy barátjától, Pápai Jocitól.

Még egy apró érdekesség: a válogatók során nekem nem tűnt fel Bene Koppány, de most kiszúrtam. Ő már egyszer emlékezetes produkciót nyújtott egy másik csatornán. Ő volt az a matek tanár a Sztárban sztár leszek 2021-es évadában, aki a Pancsoló kislányt adta elő. Sajnos itt most véget ért neki a verseny.

Voltak nagy csörték is egy-egy versenyzőért.

Gáspár Laci kicsit kezdett átmenni Tóth Gabiba és mindenkit is akart.

Azért a többiek sem hagyták magukat. Tóth Andi például keményen megküzdött Csuka Mónikáért, Gáspár Laci Szabó Bencéért.

Az igazi izgalmak vasárnap következtek, a székes feladat. Ami nehezítette, a már említett szabálymódosítás. A korábbi évadokba ezen a ponton elég volt hat versenyzőre szűkíteni a csapatokat. Most azonban eleve csak négy szék maradt, három fehér és egy piros. Az utóbbi jelentősége az volt, hogyha oda leültetett valakit a mentor, onnan már ő maga sem állíthatta fel, aki oda ült, automatikusan tovább jutott az élő show-ba.

Majka csapat kezdett. Elsőként a mentorok által összerakott, Kalopszia nevű lánytrió kezdett egy Billie Eilish dallal, elég rosszul. De Majka nagyvonalú volt, mivel a székeken nem ült még senki, leültette őket. (Apró megjegyzés: a Kalopszia név elvileg már foglalt, 2016-ban szerepeltek is az X-Faktorban, dolgoztak együtt ByeAlexszel. Tényleg nincs senki az X-Faktor stábjában, aki követné, mi történt a korábbi évadokban?)

Kovács Krisztián nagyon bátortalanul adta elő Adele Someone Like You-ját, így végül hazaballagott. Majka ars poetikája szerint a színpadi jelenlét fontosabb, mint a jó éneklés, erről aztán többször vitába került a mentortársaival. Valahol érthető az álláspontja, hiszen ő maga sem elsősorban és kifejezetten az énektudásának köszönheti a karrierjét, és a magam részéről nem vonom kétségbe, hogy helye van a színpadon. Azt a részét el is tudom fogadni az érvelésének, hogy a színpadi jelenlét fontos.

De sosem értem, miért nem lehet mindkettőt elvárni: a jó hangot ÉS a jó színpadi jelenlétet is.

Majkát azzal is felbosszantották a versenyzői, hogy mindenki lassú dalokat hozott. Jobb híján azért leültette őket, de látszott az arcán, hogy többet várt. A Kalopsziát hamar fel is állította, hogy leültesse Horváth Krisztiánt, bár ő sem volt túl meggyőző.

Ezzel elkezdődött azt, amit Gáspár Laci úgy hív, „buszmegálló”. Amikor betelnek a székek, és egymásnak adják át a helyet a távozó és érkező emberek. A legtöbb mentor ettől tart, mert nehéz elküldeni embereket, de Majka bevallotta, hogy ő ezt kifejezetten élvezni fogja.

Az igazságot megvallva Ferkó Emília Veronika volt az első olyan versenyző, aki tényleg széket érdemlő produkciót nyújtott, így meg is kapta Krisztián helyét. Innen kezdett igazán beindulni a műsor. Jöttek a jobbak, tényleg akkora forgalom volt a székeken, mint egy váróteremben.

Külön örömet okozott Majkának Abodi-Nagy Blanka, aki végre gyors számot hozott. Nem is akármit, a You Shook Me All Night Longot az AC/DC-től. Le is ülhetett – bár sajnos nem maradt ott sokáig.

A franciául éneklő Miklós Viven viszont annyira meggyőzte Majkát, hogy rögtön megkapta a piros széket.

Kiemelkedőt alkotott Fehér Krisztián is, aki ismét saját dallal érkezett. A válogatón mindenkit levett a lábáról a Gyere kislány című, sláger gyanús szerzeményével.

Most a Prikézsia című dalt hozta, és a „Rafinált egy gádzsi, huncut volt már az anyád is” sorral megint megvette a mentorokat. Bevallom, utána kellett néznem ennek a cigány szónak, balesetet, szerencsétlenséget, átkot jelent. Keresgélés közben fedeztem fel, hogy azért ez nem annyira új dal, még videoklip és készült belőle, amit bárki megtekinthet a neten.

Egész jól alakult már Majka csapata, de elfeledkezett Bogár Petráról, aki a mezőny egyik legjobb énekese. Tehetségét mutatja, hogy Adele-t énekelt, jól. Hosszas fejtörés után a mentor a rockénekes Blankát állította fel Petra kedvéért.

Végére maradt az Éber kóma rappercsapat, akiket a mentorok raktak össze. Bevallom, nekem nem tűnt annyira kiforrottnak a produkció, de Majkának nem csak tetszett, hanem le is ültette őket.

Hátra volt még, hogy a három fehérszékes előadóból ki kellett választani azt a kettőt, aki az élő show-ba kerül. Mindenkit meglepett Majka, amikor Fehér Krisztiánra esett a választása. Az énekes-dalszerző szerencséje, hogy idén van még egy – talán a Sztárban sztár leszek műsorból ellesett – szabálymódosítás. A többi mentornak lehetősége van a kiesett versenyzőket áthívni a saját csapatába. Milán meg is tette.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Krisztián kap még egy esélyt, Milánt még meggyőzheti majd, hogy vigye magával az élő műsorba.

Következett Gáspár Laci csapata. Nem indult jól, sorra véreztek el a versenyzők, volt, akit a különösen szigorú mentor az első hangok után leintett és hazaküldött. Elsőként az ugyancsak mentorok által összerakott Leftovers duó ülhetett le. Azért kaphattak esélyt, mert addig annyira rossz volt mindenki, hogy ahhoz képest még ez is jónak tűnt. Nagyon darabosnak, kiforratlannak éreztem Jessie J.-től a Price Taget az előadásukban. Majka és Andi is így látta, és meg is jegyezték: a közönségsikert annak köszönhetik, hogy jókor jöttek.

Néhány pozitív meglepetés, csalódás és heves mentori viták után kialakult Laci négyes longlistje. Szabó Bence pirosszéke nem lehetett kérdés. Ez a srác nem csak a mezőny egyik (sőt, talán nem is egyik) legjobb énekese, de messze a legszimpatikusabb személyisége is.

Szerethető mackó, aki végtelenül kedves, szerény, de azért megvan benne az a kellő adag férfias magabiztosság, amitől nem válik nyálassá, lagymataggá. Járt a piros szék.

A fehér székeken hárman ültek, és Laci úgy döntött, hogy él a párbaj lehetőségével: a három versenyző küzdjön meg még egyszer a tovább jutásért.

Sanyit mindenki az egyik legnagyobb tehetségnek tart a műsorban, de az első körben nem volt meggyőző. A párbajban viszont, ahol gitárral énekelt, megmutatta, mit tud, úgy tűnik, a gitár magabiztosságot ad neki. Laci közölte, hogy viszi az élő showba. Így az utolsó hely a karcos Cintia és a tehetséges, de túl sok hajlítással operáló Roland között dőlt el. Roland – Sanyihoz hasonlóan – felülmúlta önmagát, így ő örülhetett a végén.

Jövő héten ismét csak szombaton lesz X-Faktor, folytatódik a székes kör Tóth Andi és Valkusz Milán csapatával. Az előzetes alapján lesznek parázs viták, ami jót tesz a műsornak, mert önmagában az, hogy futószalagon jönnek az énekesek, kezd egyhangúvá válni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk