KULT
A Rovatból

Gáspár Laci kezd átmenni Tóth Gabiba - megnéztük az X-Faktor Tábort

A hétvégi dupla X-Faktorban kiderült, hogy idén nem lesz Mentorház, továbbá kialakult Majka és Laci élő show-csapata.


A hétvégén dupla dózist kaptunk az X-Faktorból. Szombaton még rúgtunk egy utolsó a válogatóba, amiben olyan szürreális pillanatok voltak, mint amikor az iráni Violet Mohtashami fülhallgatón hallgatta a zenét – amit így mi nem is hallottunk –, és rettenetes hamisan énekelt, állítólag magyarul.

Volt sztori is: Horváth Jankó nem más, mint Horváth Tamás bátyja, akivel annak idején együtt indultak a Csillag Születikben. Akkor a zsűri úgy döntött, Tamást egyedül tovább engedik, a többi pedig történelem.

Jankó nem tartja a kapcsolatot a testvérével, bár nincsenek haragban se. Szeretne ő is olyan országosan elismert sztár lenni, mint a testvére. Saját dallal érkezett: Minden nap csak várom.

Sajnos még várhat egy ideig. Sem ritmusérzék, sem alázat nincs benne, és még a dal is rossz volt.

Visszatért Mc Csipi, aki már szerepelt régebben az X-Faktorban, és inkább bolond, mint nem. Annak idején kiflivel dobálózott és vudubabát gyilkolt a nyílt színen. Nála csak Gáspár Laci a nagyobb bolond, aki meggyőzte, hogy kap négy igent, ha megígéri, hogy nem jön el a Táborba, majd miután négy nemet kapott, gratulált, amiért tovább jutott. Érthető, ugye?

Aztán végre, úgy egy órányi vergődés után elérkeztünk a Táborhoz. Ez az a forduló, amikor a válogatóból továbbjuttatott versenyzők összegyűlnek a MOMkultban, kisebb-nagyobb csapatokra osztják őket, és megmondják nekik, melyik dalt kell előadniuk. A felkészülésre összesen 24 órát kapnak.

Az idei menü: a Hungáriától a Meghalok, hogyha rám nézel, Dua Lipa Dance The Nightja, Tory Kellytől a Don’t You Worry About a Thing és a Valmartól a Színvak. És ahogy azt már megszokhattuk az utóbbi években, volt külön rap kategória, nekik Valkusz Milán készített beatet, bármit is jelentsen ez.

Ennek a körnek az egyik nehézsége, hogy vadidegeneknek kéne összecsiszolódniuk, sokszor különböző képességű és képzettségű énekeseknek.

A legnagyobb izgalmat egy szabálymódosítás okozta. Idén az RTL úgy döntött, megspórolja a Mentorházat (hiába no, magas a rezsi), és már a Tábor végén, a székes feladatnál kiderül, hogy kik az élő show-s versenyzők. Ez kicsit magyarázza is, miért húzták ilyen hosszúra a válogatókat.

És van még egy újítás: nincsenek kategóriák, hanem a mentorok minden egyes továbbjutott versenyzőről azonnal megegyeztek, hogy kihez kerülnek.

Gyorsan megírom a választ arra a kérdésre, ami alighanem mindenkit a leginkább foglalkoztat:

Az óriás maci kiesett úgy, hogy abban a csapatban ő volt a legjobb, igaz, azért, mert egyedül ő nem énekelt.

A mentorok sorra szórták ki a versenyzőket, aminek az oka részben az volt, hogy sok kutyaütőt továbbengedtek. Viszont érkeztek jók is. Volt dráma is, Szabi és Dorina duójából Dorinát tovább juttatták, de Szabinak véget ért a verseny. Aztán akadt visszaszóló, önérzetes versenyző és olyan is, aki megfogadta, nem folytatja.

Ne feledkezzünk meg Hörcher Lászlóról sem, aki ezúttal a zenekar mellé magával hozott egy teljesen indokolatlan D’Artagnannak öltözött Benkő László-hasonmást akiről végül nem derült ki, mit is keres ott pontosan. (A végén panaszkodott, hogy ő sorra sem került, pedig állítólag csudát láttunk volna.) A produkció csúcspontja az volt, amikor Majka széttört egy gitárt Hörcher seggén, amiért alighanem ki fog kapni a gitárok nagy barátjától, Pápai Jocitól.

Még egy apró érdekesség: a válogatók során nekem nem tűnt fel Bene Koppány, de most kiszúrtam. Ő már egyszer emlékezetes produkciót nyújtott egy másik csatornán. Ő volt az a matek tanár a Sztárban sztár leszek 2021-es évadában, aki a Pancsoló kislányt adta elő. Sajnos itt most véget ért neki a verseny.

Voltak nagy csörték is egy-egy versenyzőért.

Gáspár Laci kicsit kezdett átmenni Tóth Gabiba és mindenkit is akart.

Azért a többiek sem hagyták magukat. Tóth Andi például keményen megküzdött Csuka Mónikáért, Gáspár Laci Szabó Bencéért.

Az igazi izgalmak vasárnap következtek, a székes feladat. Ami nehezítette, a már említett szabálymódosítás. A korábbi évadokba ezen a ponton elég volt hat versenyzőre szűkíteni a csapatokat. Most azonban eleve csak négy szék maradt, három fehér és egy piros. Az utóbbi jelentősége az volt, hogyha oda leültetett valakit a mentor, onnan már ő maga sem állíthatta fel, aki oda ült, automatikusan tovább jutott az élő show-ba.

Majka csapat kezdett. Elsőként a mentorok által összerakott, Kalopszia nevű lánytrió kezdett egy Billie Eilish dallal, elég rosszul. De Majka nagyvonalú volt, mivel a székeken nem ült még senki, leültette őket. (Apró megjegyzés: a Kalopszia név elvileg már foglalt, 2016-ban szerepeltek is az X-Faktorban, dolgoztak együtt ByeAlexszel. Tényleg nincs senki az X-Faktor stábjában, aki követné, mi történt a korábbi évadokban?)

Kovács Krisztián nagyon bátortalanul adta elő Adele Someone Like You-ját, így végül hazaballagott. Majka ars poetikája szerint a színpadi jelenlét fontosabb, mint a jó éneklés, erről aztán többször vitába került a mentortársaival. Valahol érthető az álláspontja, hiszen ő maga sem elsősorban és kifejezetten az énektudásának köszönheti a karrierjét, és a magam részéről nem vonom kétségbe, hogy helye van a színpadon. Azt a részét el is tudom fogadni az érvelésének, hogy a színpadi jelenlét fontos.

De sosem értem, miért nem lehet mindkettőt elvárni: a jó hangot ÉS a jó színpadi jelenlétet is.

Majkát azzal is felbosszantották a versenyzői, hogy mindenki lassú dalokat hozott. Jobb híján azért leültette őket, de látszott az arcán, hogy többet várt. A Kalopsziát hamar fel is állította, hogy leültesse Horváth Krisztiánt, bár ő sem volt túl meggyőző.

Ezzel elkezdődött azt, amit Gáspár Laci úgy hív, „buszmegálló”. Amikor betelnek a székek, és egymásnak adják át a helyet a távozó és érkező emberek. A legtöbb mentor ettől tart, mert nehéz elküldeni embereket, de Majka bevallotta, hogy ő ezt kifejezetten élvezni fogja.

Az igazságot megvallva Ferkó Emília Veronika volt az első olyan versenyző, aki tényleg széket érdemlő produkciót nyújtott, így meg is kapta Krisztián helyét. Innen kezdett igazán beindulni a műsor. Jöttek a jobbak, tényleg akkora forgalom volt a székeken, mint egy váróteremben.

Külön örömet okozott Majkának Abodi-Nagy Blanka, aki végre gyors számot hozott. Nem is akármit, a You Shook Me All Night Longot az AC/DC-től. Le is ülhetett – bár sajnos nem maradt ott sokáig.

A franciául éneklő Miklós Viven viszont annyira meggyőzte Majkát, hogy rögtön megkapta a piros széket.

Kiemelkedőt alkotott Fehér Krisztián is, aki ismét saját dallal érkezett. A válogatón mindenkit levett a lábáról a Gyere kislány című, sláger gyanús szerzeményével.

Most a Prikézsia című dalt hozta, és a „Rafinált egy gádzsi, huncut volt már az anyád is” sorral megint megvette a mentorokat. Bevallom, utána kellett néznem ennek a cigány szónak, balesetet, szerencsétlenséget, átkot jelent. Keresgélés közben fedeztem fel, hogy azért ez nem annyira új dal, még videoklip és készült belőle, amit bárki megtekinthet a neten.

Egész jól alakult már Majka csapata, de elfeledkezett Bogár Petráról, aki a mezőny egyik legjobb énekese. Tehetségét mutatja, hogy Adele-t énekelt, jól. Hosszas fejtörés után a mentor a rockénekes Blankát állította fel Petra kedvéért.

Végére maradt az Éber kóma rappercsapat, akiket a mentorok raktak össze. Bevallom, nekem nem tűnt annyira kiforrottnak a produkció, de Majkának nem csak tetszett, hanem le is ültette őket.

Hátra volt még, hogy a három fehérszékes előadóból ki kellett választani azt a kettőt, aki az élő show-ba kerül. Mindenkit meglepett Majka, amikor Fehér Krisztiánra esett a választása. Az énekes-dalszerző szerencséje, hogy idén van még egy – talán a Sztárban sztár leszek műsorból ellesett – szabálymódosítás. A többi mentornak lehetősége van a kiesett versenyzőket áthívni a saját csapatába. Milán meg is tette.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Krisztián kap még egy esélyt, Milánt még meggyőzheti majd, hogy vigye magával az élő műsorba.

Következett Gáspár Laci csapata. Nem indult jól, sorra véreztek el a versenyzők, volt, akit a különösen szigorú mentor az első hangok után leintett és hazaküldött. Elsőként az ugyancsak mentorok által összerakott Leftovers duó ülhetett le. Azért kaphattak esélyt, mert addig annyira rossz volt mindenki, hogy ahhoz képest még ez is jónak tűnt. Nagyon darabosnak, kiforratlannak éreztem Jessie J.-től a Price Taget az előadásukban. Majka és Andi is így látta, és meg is jegyezték: a közönségsikert annak köszönhetik, hogy jókor jöttek.

Néhány pozitív meglepetés, csalódás és heves mentori viták után kialakult Laci négyes longlistje. Szabó Bence pirosszéke nem lehetett kérdés. Ez a srác nem csak a mezőny egyik (sőt, talán nem is egyik) legjobb énekese, de messze a legszimpatikusabb személyisége is.

Szerethető mackó, aki végtelenül kedves, szerény, de azért megvan benne az a kellő adag férfias magabiztosság, amitől nem válik nyálassá, lagymataggá. Járt a piros szék.

A fehér székeken hárman ültek, és Laci úgy döntött, hogy él a párbaj lehetőségével: a három versenyző küzdjön meg még egyszer a tovább jutásért.

Sanyit mindenki az egyik legnagyobb tehetségnek tart a műsorban, de az első körben nem volt meggyőző. A párbajban viszont, ahol gitárral énekelt, megmutatta, mit tud, úgy tűnik, a gitár magabiztosságot ad neki. Laci közölte, hogy viszi az élő showba. Így az utolsó hely a karcos Cintia és a tehetséges, de túl sok hajlítással operáló Roland között dőlt el. Roland – Sanyihoz hasonlóan – felülmúlta önmagát, így ő örülhetett a végén.

Jövő héten ismét csak szombaton lesz X-Faktor, folytatódik a székes kör Tóth Andi és Valkusz Milán csapatával. Az előzetes alapján lesznek parázs viták, ami jót tesz a műsornak, mert önmagában az, hogy futószalagon jönnek az énekesek, kezd egyhangúvá válni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk