Gary Oldman lubickol az undorító, ám szerethető szerepében, csak túl akar lenni az életnek nevezett viccen – Utolsó befutók 4. évada
Gary Oldman, Jonathan Pryce, Hugo Weaving, AppleTV+, kémjátszma, mi kell ennél több? Aki nem ismeri az Utolsó befutókat, az nagyon meg fogja köszönni, hogy felhívom rá a figyelmét. Milyen lett a negyedik évad?
Lassú víz partot mos, tartja a mondás. Amikor először láttam a sorozat címét, azt hittem, hogy valami lóversenyes Gary Oldman-dráma lesz. Annyit tudtam az egészről, hogy a főszereplő az igazi nagy húzónév, és meg kell néznem az összes részt, mire véget ér a negyedik évad. Pánikba estem, és nem gondoltam, hogy sikerülni fog.
Egészen addig tartott az aggodalom, amíg vége nem lett az első résznek, és onnantól nem volt megállás,
az első napon ledaráltam másfél évadot. Ekkor tudtam, valami különlegesre bukkantam. Ez egy erős szarkazmussal és fekete humorral operáló kém-thriller.
A meglepetésem amúgy teljesen alaptalan volt, hiszen az AppleTV+-t gyakran a legminőségibb streaming-szolgáltatónak titulálom. Ritkán látok silány minőségű tartalmat. De az Utolsó befutók különösen jó sorozat. Nekem eddig teljesen a radarom alatt repült, pedig már a negyedik évad ért véget.
A 2024-es Emmy-díjátadón 9 kategóriában is jelölték, amiből az egyik legfontosabbat a kiemelkedő forgatókönyvért járó díjat be is zsebelte a showrunner maga.
Will Smith – nem, nem AZ a Will Smith – immáron harmadik Emmy-jét nyerte. Korábban vígjáték kategóriában kapott kettőt 2015-ben és 2016-ban Az alelnökért teljesen megérdemelten. Egyébként az Utolsó befutók egy adaptáció, Mick Harron 14 könyves Slough House-könyvfolyamának a feldolgozása.
Kicsit úgy lehet tekinteni a sorozatra, mint a brit anti-Reacherre. Itt nem a tökéletes katona a főszereplő, hanem pont a mindenki által lenézett, semmirekellő ügynökök, akikre semmilyen komoly feladatot nem bíznak. Ez a csapat, az MI5 szemeteskosara, ahova azok az ügynökök kerülnek, akiket nagyobb gond lenne kirúgni, ezért inkább azt próbálják elérni, hogy ők mondjanak fel. Ennek a selejtes csapatnak a vezetője Jackson Lamb (Gary Oldman), egy iszákos, erkölcstelen, gusztustalan ember, ám remek ügynök.
Ő önszántából vezeti ezt a szakaszt, csak túl akar lenni az életnek nevezett viccen, mert már undorodik a kémszakmától, pedig nagyon jó benne.
Az első évadban megismert „befutóktól” már nem sokan vannak, két ügynök élte túl az összes kalandot, River Cartwright (Jack Lowden) és Louisa Guy (Rosalind Eleazar). Az egész sorozatra jellemző, hogy eléggé szabadon kezeli az emberéletet, nem igazán törődve a karakterek szerepének fontosságával. Will Smith minden lelkiismeret nélkül ír ki szereplőket, még akkor is, ha nagyobb nevű színészek játszák azt… aki látta az első évadot, tudja, kire gondolok.
A negyedik évad szinte James Bond-i stílusú nemzetközi nyomozással indít. Cartwright ügynök bejárja Franciaországot, hogy magyarázatot találjon nagyapja (a mindig brillírozó Jonathan Pryce) ellen elkövetett gyilkossági kísérletre. River szinte személyre szóló évadot kap a negyedik eresztésre. Smith kicsit túlbonyolította a történetet, a cselekmény követhető, de szerintem a végső nagy csavar csalódás a korábbi évadokhoz képest. A színészek továbbra is elsőrangúak, Gary Oldman lubickol az undorító, ám szerethető szerepében.
A Cartwright család is erősen képviselteti magát színészek terén, a Pryce-Lowden kettős nagyon minőségi munkát tett le az asztalra.
De a főszereplőkön kívül a visszatérő mellékszereplők és az új belépők is jók. A csodálatos Kristin Scott Thomas továbbra is a kiismerhetetlen MI5 kisfőnök szerepében, aki próbálja megszerezni főnöke munkáját, akár emberéletek árán is. A Sloguh House-ban dolgozó (így nevezik az MI5-ban ezt az osztagot) ügynökök is nagyon szuperek, Christopher Chung még mindig imádnivalóan irritáló, mint a számítógépes guru, Ho. Saskia Reeves zseniálisan alakítja Jackson Lamb jó barátját, Catherine Standisht. Az Aimee-Ffion Edwards-Kadiff Kirwan páros is csak jobban a szívünkhöz nőtt az előző évad óta. Ez akár bajt is jelenthet… ismerve a sorozatot.
Az új karakterek is remekül illenek a történetbe, Hugo Weaving a legújabb antagonista, a gyönyörű Ruth Bradley játssza a kémek „kutyáinak” a főnökét. Kutyáknak hívják a kémügynökség belső biztonsági csapatát, szinte teljhatalommal bírnak, csak az igazgató áll csak felettük.
Remekül áll az amúgy törékeny Bradleynek ez a kemény szerep, így kell erős női karaktert írni!
Egyik kedvenc új szereplőm a terminátori strapabírásával küzdő Tom Wozniczka, mint a francia gyilkológép Patrice. De az MI5 új nagyfőnöke is megér egy misét, James Callis tökéletes választás volt a nyálkás, tehetetlen, és emellett igazán önző vezető szerepére.
Már most tudjuk, hogy jön az ötödik évad. Az AppleTV+ nem cicázott, már láthattuk is a negyedik szezon végén a következő előzetesét. Egy biztos, nem fog unatkozni a Lamb-Cartwright páros. Akik ismerik a sorozatot, azok nem fognak meglepődni a negyedik évad keserédes lezárásán.
Tipikus a szinte már csalódást keltő, direkt melankolikus befejezés az Utolsó befutóknál.
Sosem kapunk happy end-et, csak úgy, mint az életben, itt nincsenek győztesek és vesztesek. Sosem azok kapják az elismerést, akik tényleg megdolgoztak a pozitív végeredményért. Aki egyszer a süllyesztőbe került, az nagyon nehezen mászik vissza, és Cartwright ügynök talán már nem is akar. Az Utolsó befutók negyedik szezonja teljes egészben megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ streaming szolgáltató katalógusában.
Idén utoljára látható Molnár Ferenc klasszikusa, az Egy, kettő, három
A darab főszerepében Alföldi Róbert, a rendezői székben pedig Znamenák István várja a nézőket, hogy együtt élhessék át Norrison bankár humorral és társadalomkritikával átitatott, valós idejű versenyfutását az idővel.
November 12-én láthatja idén utoljára a közönség a RaM-ArT színpadán Molnár Ferenc egyfelvonásosát, az Egy, kettő, három című komédiát. A darab főszerepében Alföldi Róbert, a rendezői székben pedig Znamenák István várja a nézőket, hogy együtt élhessék át Norrison bankár humorral és társadalomkritikával átitatott, valós idejű versenyfutását az idővel.
A fergeteges vígjáték a modern pénz- és hatalomközpontú társadalmakat állítja reflektorfénybe.
A cselekmény középpontjában Norrison bankigazgató áll, akinek mindössze egy órája van arra, hogy kifordítsa sarkából a világot, ugyanis a családjánál vendégeskedő milliárdosházaspár lánygyermeke titokban férjhez ment és nem éppen a számára kívánatosnak tartott, gazdag férfihoz.
A gépezet beindul és mi szemtanúi lehetünk, ahogy a bankigazgató és csapata valós időben varázsol a külvárosi proliból hatvan perc alatt a szülők szemében is kifogástalan úriembert.
Fotó: Czibor Attila
Molnár Ferenc 1929-es darabja a személyes összefonódások, a hatalom és a pénz bonyolult kapcsolatáról szól – ma is aktuálisan.
A történet nemcsak egyéni, hanem társadalmi dilemmák elé is állítja a nézőt, mivel a humoros felszín alatt egy komoly kérdés húzódik: mi az, ami igazán értékes az életben?
Az Egy, kettő, három szatirikus humorával rámutat arra, hogyan formálhatják át a pénz és a társadalmi elvárások az embereket és sorsokat.
Az előadás egyik különlegessége, hogy Alföldi Róbert Norrison szerepében folyamatos jelenléttel, rendkívüli energiával tölti be a színpadot, miközben a színészek összhangja dinamikus gépezetként mozgatja a történetet. A Znamenák István rendezte előadás főbb szerepeiben Szatory Dávid, Fülöp Tímea, Lugosi György, Parti Nóra, Mertz Tibor és Debreczeny Csaba láthatók.
Különleges hangulata volt úgy megérkezni az RTL Klub Nagytétényi úti Stúdiójába, hogy már javában átépítik épületet. Annál is inkább, mert egykor az Esti Showder egyik alkotójaként gyakran jártam ide.
A stúdió azonban megvan, az idei X–Faktort most is itt veszik fel, ide hívták össze a sajtó képviselőit, hogy bemutassák az élő showba bejutott csapatokat és az új stúdióbelsőt.
Mint azt Verebély Marcell, a műsor senior kreatív producere elmondta, az új stúdió ötlete Rajcsányi Balázs díszlettervező fejéből pattant ki, és Varga Péter vezető építész valósította meg. A hosszúkás arénát formázó tér a remények szerint még több lehetőséget nyújt a műsor készítői számára, például van külön tér a pörgősebb produkciók számára és a nyugodtabb, intimebb daloknak.
Újdonság, hogy a közönség nem a mentorok mögött, hanem kétoldalt foglal helyet.
A producer felhívta a figyelmet arra is, hogy semmilyen más hasonló műsorban nem dolgoznak olyan sok kamerával, mint az X–Faktorban és idén van egy új kamerájuk is, amely a színpad padlójából, egy csapóajtó alól emelkedik ki, és képes 360 fokban körbefordulni.
A szabályok is változnak némileg: idén megint lehet emelt díjas hívással támogatni a versenyzőket, ami 5 darab, appban leadott szavazattal lesz egyenértékű, és az egész adás ideje alatt szavazni lehet a kedvencekre.
Bejelentetettek egy új műsorvezetőt is: az online látható háttérbeszélgetéseket a Sztárboxban kipróbált Szépréthy Roland készíti majd.
A közös díszletbejárás után félrevontam Marcellt, hogy az idei X–Faktor legforróbb témáiról faggassam. Elsőként természetesen a Peterpos x Leo páros kizárásáról.
– Meglepett, hogy Valkusz Milán csak két versenyzővel érkezett erre a sajtótájékoztatóra. Arra számítottam, hogy a kizárt rapperek helyére behívtok majd valakit.
– Be is fogunk. Csak én mindig akkor szeretek konkrétumokkal szolgálni, amikor minden kisimult. Minden rendben van, és úgy alakul minden ezzel a bizonyos 12-ik versenyzővel, ahogy terveztük, amíg nincs meg minden fixen előkészítve, addig nem szeretném elárulni, ki ő.
– A székes feladat végén Milán három versenyző közül választotta ki a rapper fiúkat. Kézenfekvő a feltételezés, hogy Jázmin vagy Soma lehet a befutó.
– Annyit tudok mondani, hogy Milán csapatából lesz valaki, azok közül, akiket a Táborban kiválasztott magának.
– Mi volt az oka, hogy idén kimaradt a Mentorház?
– Azt éreztem, hogy az a szakasz a Tábor székes feladata és az élő show között túl lassú. Változik a világ, sokkal tempósabban haladunk mindenben: ahogy scrollozunk a Tik–tokon, ahogy tévéműsort nézünk, ahogy vásárolunk applikáción keresztül.
Bár a Mentorházat nagyon sokszor megújítottuk, sok olyan ötletet vittünk bele, amit aztán külföldön is használtak, mégis azt éreztem, hogy tartalmilag ez a fázis már nem időtálló.
– Majka nem rég egy interjújában arról beszélt, hogy az X–Faktor direkt az ő kedvéért változtatott a forgatási beosztásán, mivel ő a rövidebb, 6–8 órás forgatásokat tartja elfogadhatónak. Valóban így volt?
– A hivatalos válaszom Majka felé az, hogy igen. (nevet) De a The Voice–ban is már nagyon jó körülmények között, jó óraszámban forgattunk. Úgyhogy nyilván Majka miatt is, de egyébként is tervben volt az időbeosztás optimalizálása.
A versenyzők közül Fehér Krisztiánt és Szabó Bencét kaptam el egy szóra. Elősként Krisztiánnal beszélgettem.
– Te kétszer is közel kerültél a kieséshez. Először Majka elküldött, de Milán végül átvitt a saját csapatába. Aztán Milán is felállított a fehér székről, igaz, egy pillanattal később leültetett a pirosba.
– Az biztos, hogy az enyém az egyik legizgalmasabb történet a versenyzők közül. Ez így volt megírva. Köszönetet szeretnék mondani a lehetőségért. Ígéretet teszek, hogy robbani fog minden, ami velem kapcsolatos.
– Nem teljesen a semmiből jöttél, hiszen Youtube-on több dalod is megtalálható.
– Nekem az X-Faktor előtt volt már néhány dalom, ami milliós megtekintést ért el. De úgy gondoltam, hogy ez múlékony dolog. Könnyen elveszíthető.
Én tulajdonképpen ingyen reklámért jöttem az X-Faktorba, nem terveztem, hogy eljutok az Élő show-ig.
De ha már itt vagyok, olyat hoztam, amit remélem, mindenki értékelni fog és azt is remélem, hogy sokáig menetelek majd!
– Az a cél, hogy minden körben saját dalt énekelj?
– Nem szeretnék feldolgozást énekelni, de ki tudja, mihez jön meg a kedvem. Saját dalokkal szeretnék menni, mert a saját nevemet szeretném építeni.
– Mennyire érintette rosszul a csapatot Peterposék kizárása?
– Szomorú vagyok, mert csíptem a fiúkat, de hát ez így alakult sajnos. El kell fogadni, túl kell lépni, a jövőben meg majd meglátjuk, mi alakul.
Szabó Bence már rutinosan mozog a zenei tehetségkutatók világában.
– Mennyiben más az X-Faktor a többihez képest?
– Az X-Faktor számomra nagyon kellemes csalódás. Már tavaly a The Voice-ban is belekóstolhattam, milyen a professzionális műsorkészítés, de az X-Faktor ezt is felülmúlta.
Becsben tartanak minket, vigyáznak ránk, egy nagy család lettünk.
Nagyon szeretem csinálni, életem egyik legjobb élménye.
– Azt említetted már, hogy Miklósa Erika a The Voice után sem engedte el a kezed. Most is segíti a felkészülésedet?
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Ha tanácsot kérek tőle, mindig eligazít. A mesteriskolájának a tanulója vagyok, minden hónapban nála töltök egy hetet, ahol folyamatosan tanulunk. Megtanít a szakma minden apró kis fortélyára.
– Az egyik kritika, ami érni szokta az ilyen műsorokat, hogy megpróbálják a versenyzőket átalakítani „eladható termékké”. Te hogy érzed, mennyire engedik, hogy olyan legyél, amilyen vagy?
– Törekszem rá, hogy mindig önmagam lehessek, és szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok. Éppen ezért senki nem is akar megváltoztatni, mert úgy tűnik, az emberek olyannak szeretnek, amilyen vagyok, az igazi Szabó Bence.
– Van elvárás benned, hogy meddig szeretnél eljutni, vagy úgy vagy vele, hogy innen már minden adás ajándék?
– Én úgy jöttem ebbe a műsorba, hogy mindig a lehető legjobbat szeretném nyújtani. Éppen ezért, hogyha bármikor is kiesek, akkor nem sérülök. Tudni fogom, hogy a lehető legtöbbet hoztam ki magamból.
Viszont mindenkinek, aki itt van, nagyon nagy álma, hogy minél messzebb eljusson, minél többet elérhessen.
Természetesen én is azt szeretném, ha ott lehetnék a Fináléban.
Sokan ismerik ezt a nevet. Legalábbis leírva: McConaughey. Kiejtve már más tészta, abba sokaknak beletörik a bicskája (és a nyelve). Segítünk! Legjobb tudásunk szerint: Mekkánöhéj…
„Sosem gondoltam arra, hogy megváltoztassam a nevemet. A mai napig vannak a környezetemben olyan emberek, akik azt mondják, hogy Mekkánöhíí. De korán megtanultam egy trükköt, amivel megtanítom az embereket. Ez még 1998-ban történt, amikor egy dialektustrénerrel dolgoztam. Azt mondta: »Mindenki emlékezni fog a nevedre, ha ezt mondod nekik: a Matthew McConaughey rímel arra, hogy What did Madonna say? (Mit mondott Madonna? – a szerk.)« És ennyi. Most, hogy ezt elmondtam neked, eszedbe sem jut, hogy máshogy ejtsd ki a nevemet” – magyarázta a színész egy korábbi interjújában.
Amúgy meg, ha felmerül a neve, sokaknak sok más név juthat az eszébe róla: David Wooderson, Jake Brigance, Palmer Joss, Roger Sherman Baldwin, Steve Edison, Denton Van Zan, Benjamin Barry, Dirk Pitt, Jack Lengyel, Ric Peck, Connor Mead, Mick Haller, Killer Joe Cooper, Mud, Ron Woodroof, Mark Hanna, Rust Cohle nyomozó, Joseph Cooper, Kenny Wells vagy Michael Pearson.
Bizony, a legismertebb karakterei ők, akiket eljátszva McConaughey a karrierje immár több mint 30 éve alatt a világ egyik legnagyobb filmsztárjává nőtte ki magát.
(A karakterek sorrendjében a filmek: Tökéletlen idők, Ha ölni kell, Kapcsolat, Amistad, Szereném, ha szeretnél, 2020: A tűz birodalma, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, Szahara, Több, mint sport, Trópusi vihar, Excsajok szelleme, Az igazság ára, Killer Joe, Mud, Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa, True Detective 1. évad, Csillagok között, Arany és Úriemberek). Matthew azonban nemcsak a filmvásznon, hanem az életben is sokféle utat járt be, sok vihart átvészelt, és sok-sok életet élt.
A jóképű pizzatolvaj
1969. november 4-én született Matthew David McConaughey néven. Hosszú késéssel, szerencsétlen körülmények között és bevallottan véletlenül került a klánba, de ettől függetlenül ízig-vérig McConaughey volt. Az apja, Jim egy bárban nyelte egyik italt a másik után, amikor Matthew a világra jött, ugyanis meg volt győződve arról, hogy a gyerek nem az övé, ezért nem akarta elvesztegetni az időt a szülőszobán. A család a texasi Uvalde-ben élt, alig 100 mérföldre a mexikói határtól, és nem volt éppen kiegyensúlyozott életük. 1974-ben a szülei megpróbálták megölni egymást a konyhában (valami krumplipüré miatt). 1976-ban az idősebbik bátyja egy deszkával leütötte az apját. Azt hitte, hogy megölte őt, de szerencsére nem így lett. 1979-re a legfiatalabb McConaughey rájött, hogy az ember nem választhatja meg a családját. De ez nem számított. Elmondása szerint szerették egymást. Csak nem mindig.
A déli büszkeség viszont már korán beköszöntött Matthew életébe. 1977-ben az édesanyja, Kay benevezte őt a Little Mr. Texas nevű gyerekszépségversenyre. Matthew széles galléros inget és még szélesebb karimájú kalapot viselt, és hazavitte a fődíjat. A színész elmondása szerint édesanyja minden reggel a bekeretezett győzelmi fotóra mutatott. „Nézzenek oda” – mondta. „A győztes Kis Mr. Texas.”
Öt évvel később a család már a texasi Longview-ban élt, Kay pedig leültette a fiát a hetedik osztályos versmondó verseny előestéjén. Átnyújtott neki egy Ann Ashford-verset. Ha tetszik neki, mondta, nevezzen be vele. Matthew be is nevezett, és meg is nyerte a megmérettetést. Úgy tűnik, elindult valami…
1988-ban, a 18 éves McConaughey ellopott egy pizzát. Az apja rájött. Maga a lopás nem érdekelte, de amikor a fia ártatlannak vallotta magát, kiosztott neki egy nem túl kellemes hátbaverést. Matthew pedig megtanulta a leckét: a törvényen kívüliség és a hazudozás nem egy és ugyanaz.
Szóval át kellett még vészelnie a középiskolát. Lányokat hajkurászott, ötösöket szerzett, és 1988-ban a legjóképűbbnek választották. Amikor beiratkozott a Texasi Egyetemre, az volt a célja, hogy jogot tanuljon. „Hazudni a megélhetésért” – ahogy a mondás tartja. De a tárgyalóterem hidegen hagyta, szóval félbehagyta a tanulmányait, helyette pedig a trükközés egy sokkal csillogóbb válfaja felé fordult: a színészet felé. „A színészkedés számomra már korán értelmet nyert. Azt hiszem, már jóval azelőtt színész akartam lenni, hogy valaha is bevallottam volna magamnak. Mindig is történeteket írtam. És folyamatosan moziba jártam, hogy filmeket nézzek.”
Piakarrier
Az élete tehát rendesen pörgött. Lopott pizza. Texasi Egyetem. Szerepelt a Miller Lite reklámjában. Sőt, még az első hollywoodi kapcsolatát is piának köszönheti: egy Austin-i hotel bárjában Don Phillips producerrel közösen iszogattak vodka-tonikot.
És végül Phillips lett az, aki megszerezte McConaughey-nek első filmszerepét az 1993-as Tökéletlen idők című Richard Linklater-filmben. Majd jött egy ajánlat, hogy játsszon egy amerikai baseballsztárt az Angyalok a pályánban. Ekkor 1994-et írtunk, a tízhetes munkájáért pedig 48 500 dollárt fizettek. Nagy pénz, aminek köszönhetően egy másik bűnös szenvedélyének is hódolhatott: a szerencsejátéknak. „Ez nem egy garantált módja a pénzkeresésnek. De szeretek játszani nem kézzelfogható dolgokkal. Hadd lássam, mit tudok felmérni olyan információk segítségével, amelyek nem nyilvánvalóak. Mit tudok kezdeni azokkal az adatokkal, amiket nem mindenki lát” – mondta erről.
Matthew ügyesen és magabiztosan menedzselte magát: megszerezte a Skorpió forrás (1995) című filmben a spanyolul beszélő szerepét (anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet). Kampányolt A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér (1994) főszerepéért, szinte nulla tapasztalattal. De sikerült neki, nevet szerzett magának. 1996-ban már főszerepet játszott a Ha ölni kellbenSandra Bullock és Samuel L. Jackson oldalán, s lám, egy ügyvéd szerepe ismertette meg őt a világgal. Majd olyan rendezők kapkodtak érte, mint Robert Zemeckis (Kapcsolat), Steven Spielberg (Amistad), Ron Howard (Ed TV) és persze Richard Linklater továbbra is (A Newton fiúk).
Oroszlánbűvölés, pucér kongázás
Sztárságának kezdeti éveiben Matthew bizony mindkét végén égette a gyertyát. A visszafogottság amúgy sem volt sosem a McConaughey-k erőssége. Már gyerekkorukban a bátjyaival is folyamatosan rosszalkodtak, a falopástól a versplagizálásig mindenféle csínytevést kitaláltak. Az apja pedig már 13 éves korában elvitte őt kacsavadászatra, és a hidegtől vacogó gyereknek Wild Turkey bourbont adott, hogy felmelegedjen…
Már felnőttként Mexikóban kipróbálta a peyote-ot (a pejotl kaktuszból kinyert, erősen hallucinogén drog), majd amikor felocsúdott, egy ketrecben volt egy pumával, afféle bátorság- és nyugodtságpróbaként. Az állat szerencsére nem marcangolta szét őt, elmondása szerint leheveredett mellé aludni.
1996-ban leúszott az Amazonas egy szakaszán ecstasy hatása alatt, és minden erejével azon volt, hogy ne fulladjon meg. 1999-ben betépve és meztelenül kongázott az utcán, és remélte, hogy megússza a letartóztatást. De nem úszta meg.
Az igazán dekadens napok azonban még csak ezután következtek. 2000-ben, miután megkapta a Szeretném, ha szeretnél című romkom főszerepét (Jennifer Lopezzel), kibérelt egy szobát a Los Angeles-i Chateau Marmontban. Vett egy Triumph Thunderbirdöt, és 120 000 dolláros számlát kapott a szállodától, miután két hosszú, szikrázó évig hajkurászta ott az élvezeteket. Kihasználta a független életét és szabadságát: piált, napozott a medencénél, és hajnali 3-kor belopózott a szálloda konyhájába, hogy steaket készítsen magának. Persze ezeknél még szaftosabb pletykák is napvilágot láttak, de ezek valóságtartalmát McConaughey már nem erősítette meg. „Ez nem tartozik rátok” – mondta nevetve. „De igen, tanúja voltam néhány vad dolognak. A legtöbb ártalmatlan móka volt, ahol mindenki jól érezte magát. Nem véletlenül lazulnak el ott általában az emberek. a Chateau mindig is olyan hely volt, amely elősegíti a csintalanságot…”
Romantika mindenütt
Matthew ekkor kezdett el belekényelmesedni a karrierjébe, és sorra vállalta el a gyengécske romantikus komédiákat, hollywoodi limonádékat (pl. Szeretném, ha szeretnél, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, Anyám nyakán, Bolondok aranya, Hullámok ördöge, Excsajok szelleme). „Átvettem a stafétabotot Hugh Granttől” – mondta, de ez idő alatt már vett magának egy házat Hollywood Hillsben. Elkezdett egyenesbe jönni. 2007-ben ismerte meg a brazil modellt, Camila Alvest, akibe rögvest beleszeretett (előtte olyan celebekkel kavart hosszabb-rövidebb ideig, mint pl. Ashley Judd, Sandra Bullock, Janet Jackson vagy Penélope Cruz). Egy évre rá pedig már meg is született az első gyermekük, Levi. 2010-ben aztán Vida jött a világra, 2012-ben pedig Livingston. Ebben az évben került sor a mennyegzőjükre is.
„Még mielőtt gyerekeink lettek volna, Camila azt mondta: »Egy szabály lesz: ha te dolgozol, mindannyian dolgozunk. És bumm, így is lett! Másnap felhívtam az ügynökömet, és azt mondtam: mostantól az egész családom velem jön mindenhova. Nem számít, mi történik. Kell egy ház, néha még dadát is kell szereznünk. Az iskolákra is gondolni kell. De ebből nem engedtem. Persze mindez eleinte ijesztő volt számomra. Azelőtt mindig egyedül jártam dolgozni. Egy kis lakókocsiban éltem, és nem buliztam, ha másnap már dolgom volt. Magamnak főztem vacsorát, elolvastam a forgatókönyvemet, és 9 órakor már ágyban voltam. Majd hirtelen jött az egész család. Mi lesz az én kis gubómmal? Nos, kiderült, hogy ez egy nagy áldás. Mert a gyerekek teszik fel a legjobb kérdéseket, és ez sokkal több kreativitást indított be” – magyarázta McConaughey.
Vissza a valódi színészethez
Szóval, bár az élet szép volt Matthew számára, hiszen a kis limonádéi jól hoztak a konyhára, illetve már férj és apa is volt, rádöbbent, hogy már nem élvezi a munkát, és hogy sokáig hazudott magának. „A színészet iránti megbecsülésem egyre mélyebbre hatolt. Megtanultam, hogy mit is jelent valójában ez a szakma. És hogy mik a jogaim színészként. Tudtam, hogyan nem lehetek önelégült. És szerencsére kitaláltam, mit kell tennem, ha elveszettnek érzem magam, és hogy miként kell visszaterelnem magam a helyes útra.”
Szóval fogta magát, és visszautasított egy 14,5 millió dolláros ajánlatot egy újabb romantikus vígjátékért, majd nem kis munkával, de sikerült eljutnia a kritikusok által elismert drámai sikerek sorához.
Két éves melószünet után, 2011-ben indult útjára a megújult McConaughey. Egymás után olyan elismert filmekben tűnt fel, mint Az igazság ára (2011), a Börni, az eszelős temetős (2011), a Gyilkos Joe (2011), a Mud (2012), a Magic Mike (2012) vagy A Wall Street farkasa (2013), mígnem 2014-ben megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat a Mielőtt meghaltam (2013) című csodás drámáért. Vagyis végleg bebizonyította a kétkedőknek, hogy igenis tehetséges, vérbeli színész. De még ekkor sem állt le. Olyan további projektek következtek, mint a True Detective 1. évada, a Csillagok között, A fák tengere, a Harc a szabadságért vagy az Arany.
„Színészként az a dolgom, amit egész életemben csinálni akartam, hogy együtt érezzek az emberiséggel. Nem kell egyetértenem a karaktereimmel. Nem is kell elítélnem őket. Csak látnom kell az egyéniségüket és a nagyságukat – még akkor is, ha mások esetleg nem látják.” Ez a hozzáállás pedig nagy dolog volt egy olyan színésztől, aki 10 éven át nagyjából azzal gyűjtötte a rajongókat, hogy félmeztelenül mutogatta a kockás felsőtestét. De ez az élet – saját bevallása szerint – hazugság volt. Végül a mélységben és a drámában találta meg az igazságot.
6 év szünet
Aki pedig most azon gondolkodik, hogy de régen látta bármiben is őt, nem téved. Matthew McConaughey ugyanis utoljára még épp a Covid kitörése előtt, a 2019-es Guy Ritchie-féle Úriemberekben tűnt fel. Pontosabban azóta csak szinkronizált (pl. Énekelj 2), vagy rövidfilmekben, videóklipekben, reklámokban szerepelt. Kivett ugyanis egy szép nagy szünetet, amikor a családjára, önmagára (az időközben kiadott önéletrajzi könyvére) és más egyéb dolgokra koncentrálhatott.
De a rajongók megnyugodhatnak, a kedvencük nem ment végleg nyugdíjba. Olyannyira nem, hogy már két egész estés filmet is leforgatott:
a The Rivals of Amziah King című krimi-thrillert Andrew Pattersontól (Határtalan éj), és Kurt Russell oldalán, valamint Paul Greengrass (Bourne-filmek, A United 93-as) új filmjét, a The Lost Bust, amely egy iskolabusz-vezető (McConaughey) és egy tanár (America Ferrera) szemszögéből és kálváriáján keresztül mutatja be a nagy, 2018-as kaliforniai tűzvészt. Remélhetőleg mindkettőt bemutatják jövőre, és véget ér az addigra már 6 éves McConaughey-hiány.