KULT
A Rovatból

Gary Oldman lubickol az undorító, ám szerethető szerepében, csak túl akar lenni az életnek nevezett viccen – Utolsó befutók 4. évada

Gary Oldman, Jonathan Pryce, Hugo Weaving, AppleTV+, kémjátszma, mi kell ennél több? Aki nem ismeri az Utolsó befutókat, az nagyon meg fogja köszönni, hogy felhívom rá a figyelmét. Milyen lett a negyedik évad?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. október 10.



Lassú víz partot mos, tartja a mondás. Amikor először láttam a sorozat címét, azt hittem, hogy valami lóversenyes Gary Oldman-dráma lesz. Annyit tudtam az egészről, hogy a főszereplő az igazi nagy húzónév, és meg kell néznem az összes részt, mire véget ér a negyedik évad. Pánikba estem, és nem gondoltam, hogy sikerülni fog.

Egészen addig tartott az aggodalom, amíg vége nem lett az első résznek, és onnantól nem volt megállás,

az első napon ledaráltam másfél évadot. Ekkor tudtam, valami különlegesre bukkantam. Ez egy erős szarkazmussal és fekete humorral operáló kém-thriller.

A meglepetésem amúgy teljesen alaptalan volt, hiszen az AppleTV+-t gyakran a legminőségibb streaming-szolgáltatónak titulálom. Ritkán látok silány minőségű tartalmat. De az Utolsó befutók különösen jó sorozat. Nekem eddig teljesen a radarom alatt repült, pedig már a negyedik évad ért véget.

A 2024-es Emmy-díjátadón 9 kategóriában is jelölték, amiből az egyik legfontosabbat a kiemelkedő forgatókönyvért járó díjat be is zsebelte a showrunner maga.

Will Smith – nem, nem AZ a Will Smith – immáron harmadik Emmy-jét nyerte. Korábban vígjáték kategóriában kapott kettőt 2015-ben és 2016-ban Az alelnökért teljesen megérdemelten. Egyébként az Utolsó befutók egy adaptáció, Mick Harron 14 könyves Slough House-könyvfolyamának a feldolgozása.

Kicsit úgy lehet tekinteni a sorozatra, mint a brit anti-Reacherre. Itt nem a tökéletes katona a főszereplő, hanem pont a mindenki által lenézett, semmirekellő ügynökök, akikre semmilyen komoly feladatot nem bíznak. Ez a csapat, az MI5 szemeteskosara, ahova azok az ügynökök kerülnek, akiket nagyobb gond lenne kirúgni, ezért inkább azt próbálják elérni, hogy ők mondjanak fel. Ennek a selejtes csapatnak a vezetője Jackson Lamb (Gary Oldman), egy iszákos, erkölcstelen, gusztustalan ember, ám remek ügynök.

Ő önszántából vezeti ezt a szakaszt, csak túl akar lenni az életnek nevezett viccen, mert már undorodik a kémszakmától, pedig nagyon jó benne.

Az első évadban megismert „befutóktól” már nem sokan vannak, két ügynök élte túl az összes kalandot, River Cartwright (Jack Lowden) és Louisa Guy (Rosalind Eleazar). Az egész sorozatra jellemző, hogy eléggé szabadon kezeli az emberéletet, nem igazán törődve a karakterek szerepének fontosságával. Will Smith minden lelkiismeret nélkül ír ki szereplőket, még akkor is, ha nagyobb nevű színészek játszák azt… aki látta az első évadot, tudja, kire gondolok.

A negyedik évad szinte James Bond-i stílusú nemzetközi nyomozással indít. Cartwright ügynök bejárja Franciaországot, hogy magyarázatot találjon nagyapja (a mindig brillírozó Jonathan Pryce) ellen elkövetett gyilkossági kísérletre. River szinte személyre szóló évadot kap a negyedik eresztésre. Smith kicsit túlbonyolította a történetet, a cselekmény követhető, de szerintem a végső nagy csavar csalódás a korábbi évadokhoz képest. A színészek továbbra is elsőrangúak, Gary Oldman lubickol az undorító, ám szerethető szerepében.

A Cartwright család is erősen képviselteti magát színészek terén, a Pryce-Lowden kettős nagyon minőségi munkát tett le az asztalra.

De a főszereplőkön kívül a visszatérő mellékszereplők és az új belépők is jók. A csodálatos Kristin Scott Thomas továbbra is a kiismerhetetlen MI5 kisfőnök szerepében, aki próbálja megszerezni főnöke munkáját, akár emberéletek árán is. A Sloguh House-ban dolgozó (így nevezik az MI5-ban ezt az osztagot) ügynökök is nagyon szuperek, Christopher Chung még mindig imádnivalóan irritáló, mint a számítógépes guru, Ho. Saskia Reeves zseniálisan alakítja Jackson Lamb jó barátját, Catherine Standisht. Az Aimee-Ffion Edwards-Kadiff Kirwan páros is csak jobban a szívünkhöz nőtt az előző évad óta. Ez akár bajt is jelenthet… ismerve a sorozatot.

Az új karakterek is remekül illenek a történetbe, Hugo Weaving a legújabb antagonista, a gyönyörű Ruth Bradley játssza a kémek „kutyáinak” a főnökét. Kutyáknak hívják a kémügynökség belső biztonsági csapatát, szinte teljhatalommal bírnak, csak az igazgató áll csak felettük.

Remekül áll az amúgy törékeny Bradleynek ez a kemény szerep, így kell erős női karaktert írni!

Egyik kedvenc új szereplőm a terminátori strapabírásával küzdő Tom Wozniczka, mint a francia gyilkológép Patrice. De az MI5 új nagyfőnöke is megér egy misét, James Callis tökéletes választás volt a nyálkás, tehetetlen, és emellett igazán önző vezető szerepére.

Már most tudjuk, hogy jön az ötödik évad. Az AppleTV+ nem cicázott, már láthattuk is a negyedik szezon végén a következő előzetesét. Egy biztos, nem fog unatkozni a Lamb-Cartwright páros. Akik ismerik a sorozatot, azok nem fognak meglepődni a negyedik évad keserédes lezárásán.

Tipikus a szinte már csalódást keltő, direkt melankolikus befejezés az Utolsó befutóknál.

Sosem kapunk happy end-et, csak úgy, mint az életben, itt nincsenek győztesek és vesztesek. Sosem azok kapják az elismerést, akik tényleg megdolgoztak a pozitív végeredményért. Aki egyszer a süllyesztőbe került, az nagyon nehezen mászik vissza, és Cartwright ügynök talán már nem is akar. Az Utolsó befutók negyedik szezonja teljes egészben megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ streaming szolgáltató katalógusában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László: Ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem
Csütörtökön délután derült ki, hogy idén a magyar író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Krasznahorkai a svéd közszolgálati rádiónak nyilatkozott elsőként.


„Nagyon boldog vagyok! Nyugodt vagyok és nagyon ideges egyszerre. Tudja, ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem”

– mondta csütörtökön a svéd közszolgálati rádiónak Krasznahorkai László, miután kiderült, hogy ő kapja az idei irodalmi Nobel-díjat, írja a 444.

A hír után délután szólalt meg először a rádióban. A riporterek a pályaválasztásáról is kérdezték. Így fogalmazott:

„Először csak egy könyvet akartam írni, de nem akartam íróvá válni, mert nem akartam valaki lenni. Aztán, amikor felfedeztem, hogy a szöveg nem teljesen tökéletes, nekiálltam egy másiknak. Mert ki akartam javítani a Sátántangót. Az egész életem a helyesbítésekről szól.”

A svéd Királyi Akadémia csütörtökön kora délután jelentette be, hogy 2025-ben Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint életműve látnoki erejű, és az apokaliptikus terror közegében is megmutatja a művészet erejét. A méltatás a közép-európai prózahagyományt említi – Kafkától Thomas Bernhardig –, és kitér arra is, hogy kínai és japán utazásai több művét is inspirálták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk