Fördős Zé kontra Tilla: összehasonlítottuk az Ingatlanvadászokat a Kincsvadászokkal
A TV2 ugyan még márciusban bejelentette, hogy érkezik a Lakásvadászok Lékai-Kiss Ramónával, de mégsem ezzel rukkolt elő válaszként, hanem dupla Kincsvadászokkal próbálja magánál tartani a nézőket hétköznap esténként. Arra gondoltunk, megnézzük mindkét műsort, és összehasonlítjuk őket, ezzel is segítve kicsit a választást.
A német eredetű Kincsvadászok (eredetileg: Bares für Rares) tipikus vásárlós reality, ahol civilek (vagy épp statiszták) próbálnak eladni valamit pénzes (és állítólag hozzáértő) befektetőknek. Tulajdonképpen ugyanaz a kaptafa, mint a Cápák között: ott befektetési lehetőséggel házalnak, itt ereklyékkel.
A Kincsvadászok ezt annyival megfejeli még, hogy az eladása kínált portékát szakértő is megvizsgálja. Ez akár okozhatna feszültséget, amikor a becsüs jóval kisebb értéket állapít meg, mint amire az eladó gondolt, de ebben a műsorban (legalábbis amennyit láttam belőle) mindenki nagyon decensen viselkedik.
Az Ingatlanvadászok is hasonló eladós műsor, de kicsit csavar a megszokott formulán. Itt az amatőr szereplők a befektetők, akik ingatlant szeretnének vásárolni, és az ő kegyeikért versengenek a profik, jelen esetben értelemszerűen ingatlanosok.
A műsor lényegében a francia Flat Hunters (eredeti címén Chasseurs d'appart') koppintása, de mivel azt a TV2 vásárolta meg (ez volna az egyre tolódó Lakásvadászok), az RTL és a Show & Game Productions saját formátumot fejlesztett.
Amúgy nem ez az első eset, hogy magyar csatorna elkészíti valamelyik külföldi siker franchise bootlegjét. Annak idején az RTL porig alázta riválisát, amikor a Big Brotherrel szemben előállt a Való Világgal. A TV2 aztán a Megasztárral vett revansot, amiért az RTL el is halasztotta az X-Faktor első évadát.
A felsorolt ingatlanos műsorok lényege egy és ugyanaz. Profi ingatlanosok vetélkednek egymással egy héten át. Minden adásban kapnak egy ügyfelet, akinek meg kell találni álmai otthonát. Az adás végén a potenciális vásárló(k) értékelik az ingatlanosokat. A legrosszabb 0 pontot kap, a legjobb 3-at. És ha meg is veszik az ingatlant, akkor jár még 7 pont, összesen tehát 10.
A hét végén a pontok alapján eldől, ki a hét ingatlanosa, aki 3 millió forinttal lesz gazdagabb. Az amerikai House Huntersben legjobb tudásom szerint a stáb visszatért a vásárlókhoz, hogy megnézzék, mennyire elégedettek a választásukkal, esetleg hogyan alakították át a megvásárolt ingatlant. Itt ilyesmi nincs, pedig igazán érdekes volna.
Mivel napi műsorokról van szó, hétfőn és kedden is bekapcsoltam őket, mondhatnám, többszöri mintavétellel éltem. Sőt, az Ingatlanvadászok esetében visszanéztem az előző hét utolsó adását, hogy lássam, van-e bármi extra fícsör a végén. (Spoiler: nincs.)
Elsőre az Ingatlanvadászok érdekesebbnek tűnt. Viszont a második adásnál már azt éreztem, nagyon merev, kiszámítható, statikus. Az eddig látott élethelyzetek – ki miért szeretne költözni – nem voltak különösebben izgalmasak. A bemutatott ingatlanok valamennyire érdekesek, ha az ember szereti az ilyesmit, de a műsorban valójában nem történik semmi.
A legszórakoztatóbb része az, amikor a többi ingatlanos tableten nézi a kollégáik bemutatóját, és cikizik őket. De még egymás oltása is visszafogott, ráadásul nem szemtől szembe történik, így nem alakulnak ki olyan konfrontációk, amik némi fűszert csempészhetnének a dolgok menetébe.
A karakterek sem igazán kontrasztosak, és arra sem teremt lehetőséget a formátum, hogy az ingatlanosokról megtudjunk valamivel többet, láthassuk őket adáson kívül a vívódásaikat, hogyan kapcsolódik a munkájuk a magánéletükhöz. Várnék bármit, ami engem, mint nézőt arra késztet, hogy valamiért egyik szereplő szimpatikusabbá váljon, mint a másik, szurkolni kezdjek valakinek, mint egy szappanoperában. De ez legfeljebb szárazsampon opera. Míg a Kincsvadászoknál vagy a Cápák közöttben castingolhattak olyan fix szereplőket, akik érdekesek (például egy Moldován Andrást vagy Fejes Tamást), a naponta cserélődő befektetők és a hetente cserélődő ingatlanosok esetében ez nehezen emgoldható.
Ahogy néztem a műsort, néha azt éreztem, ennél még az is érdekesebb volna, ha néha megszólalna Kerekes Józsi narrátorhangja, és előre megírt blődségeket beszélne, mint a Hal a tortánban.
A Kincsvadászok annyiból szórakoztatóbb, hogy szegmensekből áll, vagyis nem csak adásról adásra, de egy epizódon belül is 5-10 percenként jön egy új szereplő és egy új tárgy. Tehát ha az egyik kicsit unalmasabb is, van remény, hogy a következő érdekesebb lesz. A szakértők alkalmazása is érdekes műsorelem. Bár úgy érzem, még szórakoztatóbb lehetne, ha a vásárlók is megismernék a becsüsök véleményét, ami sokszor ellentmond a gyűjtők – elvileg szintén hozzáértő – véleményének.
Ami a Kincsvadászokban kevésbé szimpatikus, az egy apró mozzanat. Ha létrejön az üzlet, vagyis az eladó elfogadja a legnagyobb licitet, a gyűjtő készpénzben kifizeti. Adott esetben több százezer forintot is.
Fontos még kitérni a műsorvezetők személyére. Fördős Zéről olyan borzasztó sok mindent nem tudok, leginkább arra emlékszem a pályafutásából, amikor egy dzsungeltúlélős műsorban egy kádban kellett fürödnie az ex-pornós, ex X-Faktoros Krasznai Tündével. Az Ingatlanvadászokban végül is, nem tudok semmit felhozni ellene. Nincs sok feladata, és azt teljesíti. De nem viszi hátán a műsort, nincs az az érzése az embernek, hogy már magáért a műsorvezetőért érdemes lenne nézni. Nincs kiemelkedő egyénisége, vagy ha van, nem derül ki.
A Kincsvadászokban Tillát láthatjuk, aki rutinos róka, és persze nyilván egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jön be. De az biztos, hogy ő odateszi magát. Poénkodik, "él", olykor egyenesen ripacskodik, de legalább addig is történik valami, amíg őt láthatjuk. Nem akarok igazságtalan lenni Fördőssel, hisz lehet, hogy azt csinálja, amit kértek tőle, és tudna ő sokkal bolondosabb is lenni. Mindenesetre nem tartom valószínűnek, hogy bárki kifejezetten ő miatta kapcsol majd esténként az RTL-re.
A TV2 műsorában van még egy csavar, a Kincsvadászok VIP, ami címének megfelelően abban tér el a "hagyományostól", hogy hírességek érkeznek különféle tárgyakkal. Kicsit ebbe is belenéztem, és leginkább két dolog maradt meg bennem. 1: ma már bárkiből lehet celeb. 2: ők sem lényegesen érdekesebbek, mint a civilek. Sőt, egy hiteles magánzó sokszor szórakoztatóbb, mint egy öregedő nevettető, vagy egy letűnt szappanopera-sztár.
Összességében hosszútávon a Kincsvadászok számomra valamivel érdekesebb műsor, de azoknak, akik szeretik a hasonló realityket, érdemes belenézni mindkettőbe. Némileg árnyalja a képet, hogy ha minden igaz, a Kincsvadászokból őszig már csak ismétléseket láthatunk, de annak, aki eddig nem nézte, voltaképp teljesen mindegy.
