Focista akart lenni, nem tudott angolul az első hollywoodi filmje forgatásán, és „latin szeretőként” csupán néhány kapcsolata volt – Antonio Banderas 65 éves
1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.
Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.
Ana és José a jövőbeli hollywoodi sztárt a dél-spanyolországi Fuengirola városában, Marbella közelében nevelték fel.
Ezután a zene és a színészet felé fordult, az érettségi után, 19 évesen pedig Madridba költözött, és színházi pályára lépett.
Angol nélkül Hollywoodban
Banderas számára a madridi színházi élet volt a kiindulópont a spanyol filmiparban való pályájához. Filmes debütálására az ország egyik legnevesebb filmrendezője, Pedro Almodóvar második filmjében, az 1982-es A szenvedélyek labirintusában került sor, majd hamarosan Almodóvar projektjeinek állandó szereplőjévé vált: szerepelt a Matadorban (1986), A vágy törvényében (1987) és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben (1988) is, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
1989-ben Banderas újra Almodóvarral dolgozott együtt a Kötözz meg és ölelj!-ben, ami nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, s az ambiciózus színészt Spanyolország határain túlra repítette. Szerepelt Madonna botrányos dokumentumfilmjében, a Madonnával az ágyban (1991), amikor az énekesnő 1990-ben Madridban tartózkodott.
1991 januárjában aztán Antonio Los Angelesbe költözött, ahol megkezdte hollywoodi karrierjét. Volt azonban egy hatalmas hátránya: ekkor még nem tudott angolul, ezért a meghallgatásokon nem értette a rendezők kérését. Első angol nyelvű szerepét az Arne Glimcher (Egy igaz ügy) rendezésében készült, Oscar Hijuelos Pulitzer-díjas regényéből adaptált A mambó királyai (1992) című filmben kapta Armand Assante mellett. A meghallgatáson Banderas próbálta elrejteni angol nyelvtudásának hiányát, és rendesen bemagolta a szövegét, így végül elnyerte Nestor Castillo főszerepét. Állítólag a forgatáson sem értette sokszor, hogy éppen miket mondott angolul.
A latin szerető
A mambó királyai után ő lett „a latin szerető”, ez a név ráragadt Hollywoodban, és elárasztották szerepekkel. 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlenben Tom Hanks meleg partnerét játszotta, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Winona Ryder mellett fontos szerepben volt látható az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben, s feltűnt továbbá Allende egy másik regényéből készült, Argentínában forgatott Szerelem és árnyakban (1994) is. Ezt követték olyan sikeres filmek, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Desperado (1995), a Bérgyilkosok Sylvester Stallone-nal (1995), vagy a Magyaországon forgatott Evita (1996), amiben Madonnával játszott.
Griffith Don Johnsonnal, Banderas pedig a spanyol színésznővel, Ana Lezával, aki segített neki angolul tanulni A mambó királyaihoz.
Banderas csillaga azonban továbbra is ragyogott olyan filmekben, mint a Zorro álarca (1998), a Kémkölykök-filmek (2001), a Volt egyszer egy Mexikó (2003) vagy a Shrek-filmek, amelyekben Csizmás, a Kandúr hangját kölcsönözte. S bár jó néhány hollywoodi blockbusterben dolgozott azóta (pl. Zorro legendája, A bűn hálójában, A feláldozhatók 3, Dolittle, Sokkal több mint testőr 2, Uncharted, Indiana Jones és a sors tárcsája), Almodóvarhoz is visszatért rendre, 2011-ben például együtt forgatták A bőr, amelyben éleket, 2019-ben pedig a Fájdalom és dicsőséget, amiért megkapta első és eddigi egyetlen színészi Oscar-jelölését is.
A világot jelentő saját deszkák
Banderas mindig is arról álmodozott, hogy színházat nyit Málagában, a Plaza de la Merced keleti oldalán álló, elhagyatott Cines Astoria y Victoria mozi pedig megfelelő helyszínnek tűnt. 2016-ban José Segui építésszel együtt tervet nyújtott be a városházára, s a több mint 70 beérkezett pályázat közül az övékét választották ki. Az ellenzéki pártok heves tiltakozása miatt azonban Antonio a következő évben visszavonta javaslatát, és megfogadta, hogy többé nem lép kapcsolatba a közigazgatással.
Ígéretéhez híven 2017-ben bejelentette, hogy 2 millió eurós kezdeti befektetéssel megvásárolja a régi Alameda Színházat, hogy megvalósítsa saját színházi projektjét, szigorúan magánszférában. A Teatro del Soho végül 2019. november 15-én nyílt meg, méghozzá a Banderas rendezésében és társproduceri munkájával készült Tánckar című musicallel. Ő maga Zach főszerepét játszotta, a darab pedig 2020 március közepéig teltházas előadásokat tartott, amikor a színházat a Covid-járvány miatt be kellett zárni. A produkció és a Soho végül 2021 telén tért vissza a madridi színházi életbe.
Divat, parfüm, jótékonykodás
Banderas 2015-ben újabb tevékenységbe kezdett, divattervezést tanult a londoni Central St Martins College of Art nevű elismert művészeti főiskolán. Első férfi kollekcióját 2016-ban hozta létre a skandináv ruházati cég, a Selected Homme együttműködésével, Antonio Banderas Design néven.
Antonio emellett minden év augusztusában Marbellában rendezi meg a Starlite Gala nevű, sztárokkal teli jótékonysági rendezvényt. 2010-ben hozta létre a Fundación Lagrimas y Favores alapítványt, amely nagylelkűen támogatja többek között a málagai hátrányos helyzetű családokat, a málagai szegény sorsú fiatalok egyetemi tanulmányait és a rákos betegek hospice-át. A gála 2010-es alapítása óta több mint 2,5 millió eurót gyűjtött, több mint 120 000 családnak segített, és több mint 25 000 gyermeket íratott be az oktatásba. Banderas 2013-ban a filantróp tevékenységéért megkapta a Queen Sofia Spanish Institute aranyérmét.
Nem éppen fűvel-fával
Bár a vásznon ő volt „a latin szerető”, a való életben amúgy mindig is a hosszú távú kapcsolatok híve volt. Kétszer nősült: először 1987 és 1996 között a spanyol színésznő, Ana Leza volt a felesége, majd 1996 és 2014 között az amerikai színésznő Melanie Griffith. Utóbbi Don Johnsontól született lánya, az azóta világhírűvé vált színésznő, Dakota Johnson felnevelésében kulcsszerepet játszott. Griffth-szel 1996 májusában Londonban kötött házasságot, miután mindkettejük válását véglegesítették.
Melanie 1996 szeptemberében a marbellai Costa del Sol állami kórházban hozta világra a közös lányukat lányukat, Stellát. A kórház vezetése akkor büszkén hangsúlyozta, hogy a színésznő nem részesült semmilyen különleges bánásmódban, és a lesifotósok sem kapták el a kórházból való távozásukat, mivel a pár állítólag egy létrán mászott át a falon, és a szomszéd hátsó kapuján keresztül távozott. Banderas és Griffith 18 éven át voltak házasok. 2014-ben szakítottak (2015-ben mondták ki a válásukat), de jó viszonyban maradtak. A színész jelenlegi partnere (2014 óta, tehát ismét több mint 10 éve) a nála 21 évvel fiatalabb holland pénzügyi tanácsadó, Nicole Kimpel (44), akivel 2016 óta az Egyesült Királyságban, Surrey-ben él.
Állítólag számos projektet elhalasztott, hogy az utolsó értékes pillanatokat a családjával tölthesse. Az édesanyja, Ana kilenc évvel később, 2017-ben hunyt el.
Ugyanabban az évben Banderas szívrohamot kapott, amelyet életének „pszichológiai fordulópontjaként” írt le, ez ébresztette rá a prioritásaira, például a családjával töltött időre. A színész elmondta, Pedro Almodóvar arra ösztönözte őt ezután, hogy a halálközeli élményből merítsen ihletet a Fájdalom és dicsőség című filmjéhez, amit sokan élete legjobb alakításának tartanak.
