Orfűn tartották az első nagyobb fesztivált 2019 óta – ilyen volt a MiniFishing
A tavalyi év a legtöbb fesztiválhoz hasonlóan a Fishing on Orfű számára is tragikusan alakult: hiába tették át a szervezők rekordgyorsasággal, a márciusi lezárás után alig pár héttel augusztus végére, végül ekkor sem tarthatták meg.
Így született meg a MiniFishing a gyökerekhez való visszatérés jegyében: kevesebb fellépővel, korlátozott létszámmal és reményeik szerint még családiasabb hangulattal.
Persze a járványvédelmi előírások átírták kissé a forgatókönyvet: ahogy minden zenés-táncos rendezvényen, itt is kizárólag védettségi igazolvánnyal lehetett részt venni, de a közönség kulturáltságát mutatja, hogy például a Rockmaratonnal ellentétben itt nem volt emiatt semmi hőbörgés. Csak azon akadtak ki többen is – teljesen jogosan –, amikor úgy tűnt, hogy 16 év alatti gyerekek semmiképp nem látogathatják a fesztivált. Emiatt az eredeti Friends & Family szlogent is törölni kényszerültek a szervezők, de végül a kormány még idejében módosította az erről szóló jogszabályt, így happy enddel zárult a történet.
Mindössze négy programhelyszín volt, a legnagyobb a rendes fesztiválok 2-es számú nagyszínpadának helyén, ahová most először fedett nézőteret is építettek. Igaz, erre legfeljebb az árnyékolás miatt volt szükség, eső ugyanis egy csepp sem esett a három nap alatt. Itt közvetítették a magyar-francia Eb-meccset is szombat délután, ekkor a kánikulában valóban jól jött, hogy nem tűzött oda a nap a jórészt a földön ülő szurkolókra.
Furcsa látvány volt a domboldal a megszokott színpad nélkül
A másik három helyszín pedig adta magát, hiszen a Borfalu hajót formázó színpada, a hagymaalakú Tűzhöz közel, valamint az egyesek által s*gglyuknak becézett Amondó színpad év közben is állnak, ezeket nem kellett külön felépíteni.
A fentiekből némi kényszer is következett, ugyanis a nagyszínpadon csak napi három fellépői sáv volt – pedig egy negyedik még simán elfért volna –, a többi viszont mind jóval kisebb befogadóképességgel rendelkezik. Főleg az Amondó előtt alakult ki többször is óriási tömeg, mivel jobb híján ide kerültek azok a zenekarok (például a Csaknekedkislány, a Carson Coma vagy a Ricsárdgír), amelyek a rendes fesztiválon már bőven nagyszínpadosak, oda viszont ezúttal nem fértek fel.
Többen említették hiányosságként azt is, hogy az utolsó fesztiválbusz éjjel fél 3-kor indult, nagyjából az utolsó koncert végével egy időben, így akinek Pécsen volt szállása, a ráadásról biztosan lemaradt. Ha fél órát csúsztatnak a menetrenden, jóval kényelmesebb lett volna, mindazonáltal az érintettek azt is hozzátették: annak is örültek, hogy egyáltalán volt fesztiválbusz.
Csaknekedkislány
Galaxisok
Rühös Foxi
Ami a fellépőket illeti, a nagyszínpadon nagy meglepetések nem voltak, csütörtökön Krúbi, a 30Y és a Bohemian Betyars, pénteken Péterfy Bori, a Vad Fruttik és az Elefánt, szombaton pedig az Esti Kornél, a Kiscsillag és a megújult felállású hiperkarma játszott.
A többi helyszín programja sokkal inkább ad hoc jellegűnek tűnt, persze itt a merítés is szélesebb volt, hiszen nagyobb körből kellett kevesebb helyet feltölteni. A döntésben vélhetően a szervezők személyes szimpátiája is sokat nyomott a latban, nem csak az, hogy mekkora közönsége van az adott előadónak.
Bohemian Betyars
Muzsik és Volkova
Mmamt
A Fishing egyik védjegyének számító napközbeni off-programok közül a két legnagyobb slágernek számító sör- és fröccstúrákat tartották meg ezúttal is. Több év kihagyás után én is befizettem az utóbbira, méghozzá a Lovasi András által vezetettre.
Bár a tűző napon sétálni nem volt túl kellemes, így sem okozott csalódást a hangulat, amit egy legalább tízfős, egyenpólóban érkező legénybúcsús társaság is fokozott. Szerencsére a frissítőállomások is kellő gyakorisággal követték egymást, ott pedig mindig volt árnyék, így nem tűnt annyira soknak az összesen közel 8 kilométeres táv.
Lovasi a tőle megszokott stílusban anekdotázta végig a túrát, a gitárja pedig két alkalommal is előkerült. Elsőként a Malom-udvarban, ez még egy hagyományosabb minikoncert volt hangosítással, a legvégén a Tekeres-udvarban viszont igazi jutalomjáték következett.
Közel háromnegyed óráig tartott a kórusban éneklős örömzenélés.
A záróbulit szombatról vasárnapra virradó éjjel ezúttal a Ricsárdgír prezentálta, akik ezúttal is hozták szokásos formájukat, saját szavaikkal élve izomból meghámozták a bulikrumplit – a konferáló szövegek pedig egy önálló stand-up estnek is beillettek volna. Végre eljátszhatták Orfűn is a Minden nyár című számukat, amely a tavalyi fesztivál himnusza lett volna.
A MiniFishing a hibái ellenére is szerethető fesztivál lett: bár a kényszer szülte, de végül alighanem a szervezők és a közönség is hálásak lehettek, hogy így alakult. És ezúttal nem kellett viszlát jövőre felkiáltással elhagyni a kempinget vasárnap délelőtt, hiszen a "nagy" Fishing on Orfűig már csak alig két hónap van hátra.
További fotókat a fesztiválról IDE KATTINTVA lehet nézegetni.
