KULT

„Ezekre a minőségi sorozatokra az ember Magyarországon nem mondhat nemet” – Interjú Lengyel Tamással

Lengyel Tamás jelenleg a képernyőn egyik legfoglalkoztatottabb színész. A nemrég indult RTL+ streamingszolgáltató három nagy produkciójában is szerepel. Ezekről, szakmáról és társadalmi kiállásról is kérdeztük.

Link másolása

Lengyel Tamás megcsinálta az RTL-es „Grand Slamet”, vagyis a debütáló RTL+ streamingszolgáltató mindhárom induló sorozatában fontos szerepet kapott. A Nagy Fehér Főnökben a gyűlölködő és rasszista, de különféle kisebbségekkel körbevett Csikós Nándit, a Ki vagy te című produkcióban pedig egy verbálisan abuzáló, hideg „szektavezér”-szerű fotómestert alakít. De jutott egy hálás szerep neki A Király című Zámbó Jimmy-életrajzi sorozatban is. Ezekről a munkákról, a magyar sorozatok helyzetéről és társadalmi szerepvállalásairól is beszélgettünk vele.

– Ha a Munkaügyeket, a Válótársakat, A mi kis falunkat, A Nagy Fehér Főnököt, A Ki vagy te-t említjük, és hozzátesszük még a TikTokot, az „alternatív” kormányinfókat, közéleti megnyilvánulásaidat – színházi munkáidról nem is beszélve –, az embernek az az érzése, hogy az országban nem nagyon van olyan – kortól, társadalmi helyzettől, érdeklődéstől függetlenül –, aki ne ismerné Lengyel Tamást...

– Azért ez nem így van. Úgy tűnik, van egy közönség, akinek van fogadókészsége rám, tudják, ki Lengyel Tamás, mit csinál, és ezt követik, akár még tetszik is nekik. De most is BKV-val jöttem; az a fajta ismertség, amit mondtál, kicsit azt feltételezi, hogy nem tudok végigmenni az utcán sem... Múltkor bementem a benzinkútra, és azt mondta a pénztáros a pultnál, hogy „Téged valahonnan ismerlek”. Egy szélesebb rétegnek így vagyok ismerősebb. Számomra fontosabb, hogy most már lehetőségem van azokat a dolgokat csinálni, amik szórakoztatnak, és amikről azt gondolom, jól sikerülhetnek.

– A sok új, most bemutatott produkcióból kiindulva volt egy igen elfoglalt egy-másfél éved...

– Jellemzően annyira szerencsés vagyok, hogy 2014 óta, amikor a Válótársak első évada kijött, elég sűrű napjaim vannak. Persze ez kulminálódott az elmúlt időszakban. Kicsit mintha ez bizonyítaná, hogy élek. Sok minden felkelti az érdeklődésemet, nehezen mondok nemet, és néha én is egyszer csak úgy észreveszem, hogy minden napom munkával telik. De egy Jimmy-sorozatra, egy Nagy Fehér Főnökre, A mi kis falunkra, vagy egy Válótársakra Magyarországon az ember nem mondhat nemet. Főleg azért, mert ezek mind minőségi sorozatok. És van egy kis félelmem is, hogy ha az ember nincs ott a munka közelében minden pillanatban, amikor lehetősége van, előfordulhat, hogy előbb-utóbb elvesznek a lehetőségek is.

– Azt azért jól gondolom, hogy nem teljes az átfedés a sorozataid nézőközönsége között? Az újabbaknál ráadásul a platform is meghatározó lehet.

– Persze! A Ki vagy te a fiatal felnőtteket szólítja meg, mintákat és ellenpéldákat szolgáltat. És A Nagy Fehér Főnökkel és A Királlyal együtt azt a minőségi sorozatgyártást célozzák be, ami egy kicsit a környezet elvárása is, amióta be van csatornázva hazánkba is a Disney, a Netflix vagy az HBO Max. A magyar kereskedelmi csatornák nem tudnak olyan büdzséből sorozatokat létrehozni, mint a nagy streaminszolgáltatók, mégis a néző elvárása az, hogy úgy működjenek, úgy meséljenek történeteket és olyan látványuk legyen, mint a „nagyoknak”. Korábban még sok minden elfért az otthoni – akkor még kizárólag hagyományos tévés – palettán. Úgy érzem, ma a versenybe már kizárólag úgy lehet beszállni, ha minőségi tartalmat gyártasz. Ma már egyre kevesebben tévéznek lineárisan, folyamatosan nő az on demand tartalomfogyasztás, ezért állandóan meg kell küzdeni a nézők figyelméért. Ezeket a produkciókat mind ilyen irányú, nagyon pozitív törekvéseknek látom.

– Egyszer úgy nyilatkoztál A mi kis falunk és Gyuri szerepe kapcsán, hogy amikor ott feltetted a bajuszt és a melegítőt, az számodra a szabadság földje volt. Minden, amit benned a kontroll visszafog, az Gyuriban nincs meg. Mi a helyzet A Nagy Fehér Főnök főszereplőjével? Nála hogyan alakult át Lengyel Tamás Csikós Nándivá, és milyen szerepe van az életedben?

– Ő egy elég kirekesztő pasi, szélsőséges nézetekkel – itt tehát pont az ellenkezője érvényesül. Azokat a mondatokat, amiket Csikós mond, nagyon nem esett jól kimondani, sőt bizonyos helyzetekben kifejezetten rémisztő is volt. Inkább szemérem, az egyet nem értésből fakadó gátlás volt bennem, amit le kellett küzdenem ahhoz, hogy annyira szélsőségesen tudjak fogalmazni, ahogy Nándi teszi.

Mert szemérmesen nem lehetett volna cigányozni vagy buzizni, úgy nem lett volna hiteles a karakter. És főleg: úgy nem jött volna létre az az ív, ami a karakter fejlődését a későbbiekben jellemzi, és ami tulajdonképpen egy feladata ennek a sorozatnak.

A castingra csak egy kis részét kaptam meg a figurának, pont a legszókimondóbbakat. Én pedig fel is hívtam a casting directort, hogy ez mégis mi?! Akkor meséltek a figuráról, és később persze megkaptam a könyvet – az megnyugtató volt, mikor az egész figura és a történet fejlődési ívét láttam. Egyébként ezért is tartom nagyon jónak a sorozatot, mert nem didaktikusan változnak a szereplők, hanem lassan és kis mértékben, a megváltozott viszonyok alapján. Ezért nagyon furmányos is a mondanivaló. Mert aki elkezd jönni a Nándival, és azt mondja, hogy végre van egy karakter a magyar médiában, aki vállalja a véleményét és ki meri mondani az általa valósnak vélt igazságokat és problémákat, az esetleg szembesül azzal, amivel majd Nándi is. Vannak olyan fordulatok a sorozatban, amik nem csak azoknak meglepőek, akik esetleg előítéletekkel ülnek le megnézni.

– Az első részekben Nándi nagyon sok durva dolgot mond, nyelvileg nem finomkodva, nem hogy nem „píszí”, de kifejezetten sértő módon. Ezt honnan tudtad előszedni magadból? A te gondolkodásmódod, véleményed finoman szólva nem ez. Le kellett ásnod kommentszekciók legmélyére, vagy elég volt csak a mindennapok valóságában élni?

— Ahhoz, hogy el tudj játszani egy gyilkost, nem kell embert ölnöd. Nándinak rossz gyerekkora volt, rossz volt a viszonya az apjával, ő maga pedig egy eléggé elkeseredett, céltalan csávó, akinek nincs más öröme az életében, mint a kocsmában piálni a haverjaival, és a Tippmixet írogatni. Minden ember sokszor volt már dühös és elkeseredett, velem is előfordul, hogy elsőre mondjuk mást hibáztatok a dolgokért. Ezeket az indulatokat, általános emlékeket kell megkeresni, és rá lehet fűzni Nándi karakterét.

– Ezzel szemben ott van Brian Fox a Ki vagy te című sorozatból. Míg Nándi egy összetett, drámai és egyben kicsit komikus karakter, addig Brian egy kifejezetten abuzív személyiség, verbálisan bántja, sőt megalázza a körülötte lévő fiatalokat. Milyen érzés volt egy olyan embert játszanod, amilyennel bevallottan, korábbi elmondásaidból tudhatóan találkoztál már pályafutásod során?

– Brian Fox tele van titokkal, terhekkel, ami miatt ilyen ember lett.

Ettől a lehetőségtől azt reméltem, hogy mások is megismerhetik azt a nyelvi és magatartásbeli terrort, aminek az elszenvedője volt sok ember a Vígszínházban.

Azt gondoltam, ha hitelesen el tudom játszani, akkor ebben felismerhető lesz az, amiről 71 ember beszélt az elmúlt három évben. Örültem, hogy én lehettem, aki erről mesélhetett. Remélem, ez a sorozat feszes, gyors tempója mellett is átjött.

– Ez a feszesebb tempó, a kész sorozaton is érezhető pörgés jobban testhez állt a fiatalabb generáció színészeinek, mint neked?

– Ez attól függ, ki honnan érkezett. Aki egy napi sorozatból jött, annak ez a tempó valószínűleg megfelelő volt. Én a pályafutásomat egy olyan ellentmondással kezdtem, hogy egyszerre voltam a Radnótiban és a Jóban rosszban-ban, vagyis egy művészszínházban és egy napi szappanoperában. Utóbbiban nagyjából ez volt a tempó, ha onnan kerültem volna ide, akkor a Ki vagy te gyors tempójában semmi meglepő nem lett volna. A heti sorozat és a film világából kicsit vissza kellett szoknom. Voltak ugyanakkor a szereplőgárdában, akiknek ez volt az első vagy a második forgatásuk, nekik talán nem volt olyan meglepő ezzel lépést tartani.

– A most látható, fajsúlyosabb drámák (A Király, Ki vagy te) és egy szintén komolyabb témát érintő dramedy (A Nagy Fehér Főnök) mellett ott vannak a tematikában nem feltétlenül lazább, de formailag sokkal könnyedebb és viccesebb kormányinfó-paródiák. Ezek az évek óta futó, a közéletet kifigurázó projektjeid eleve hosszú távra voltak tervezve, vagy a siker és a közönség szeretet lendítette tovább?

– Két évvel ezelőtt, amikor az SZFE-t ledózerolták, öten (Rainer-Micsinyei Nóra, Horváth János, Molnár Áron, Janklovics Péter és én) elhatároztuk, hogy csinálunk egy közéleti műsort YouTube-ra, ahol ventillálni tudjuk azokat a problémákat, amik érintenek minket és az egész magyar közéletet. Erre találtunk egy együttműködő partnert, aki pont egy videós vállalkozást szeretett volna felfuttatni, és összekötöttük a kellemest a hasznossal. Egy idő után viszont nem tudtak erre több erőforrást fordítani. Így egyre több minden került ki a „repertoárból”, majd amikor jött a kata-törvény, teljesen kivonultak belőle.

Viszont én azt éreztem, hogy amit csinálunk, valamilyen szinten közszolgálat, amennyiben bizonyos problémákat felvillant, megmutat, kicsavar.

És azt is, hogy nekem is zsigerileg szükségem van erre, mert én nem tudok tüntetést összeszervezni, szöveget megírni, majd azt nagy tömeg előtt elmondani – nekem affinitásom ahhoz van, hogy egy ilyen műsort, akár egyedül is, legyártsak. És azokat a barátaimat, kollégáimat, akik nálam élesebb eszűek, esetleg szellemesebben írnak, kapacitáljam arra, hogy ezt érdemes csinálni. Van, aki szerint ez értelmetlen, mert csak egy szelep, amin keresztül a dühünket és haragunkat kiadjuk. És könnyen lehet, hogy tényleg egy szelep, mert ha nem csinálnám, előbb-utóbb valami felrobbanna a fejemben...

Amikor kiderült, hogy nem lesz több Hírcsárda-híradó, akkor tettem egy felajánlást a Hírcsárda íróinak, hogy megcsinálom egyedül, az összes kellékkel és technikai háttérrel, kizárólag csak a szövegre van szükségem. Remélem, az az átlag 70 ezres nézettség, amit most elérünk, elég ahhoz, hogy létjogosultsága legyen és a jövőben is folytatódhasson.

Az utóbbi hetekben azt tapasztalom, hogy nagyon sok anyázó és hazaárulózó üzenetet kapok – ami azt jelenti, hogy a tartalom kijutott a buborékból,

és eljutott azokhoz is, akikhez egyébként szerettem volna, ha eljut. Talán tükröt tudunk tartani eléjük, és hátha elérjük, hogy legalább néhányan kicsit szembenézzenek azzal, amit eddig gondoltak, sőt: hittek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt az Operettszínház legendás bonvivánja – „Nagyon rosszul volt már az utóbbi napokban”
Jankovits József többféle betegségben is szenvedett az elmúlt időszakban.

Link másolása

Életének 73. évében elhunyt Jankovits József, a Budapesti Operettszínház bonvivánja – tudatta a teátrum szombaton az MTI-vel. A Liszt Ferenc-díjas operetténekest, színészt türelemmel viselt, hosszas betegségek után érte a halál.

A gyászjelentésben azt írták, Jankovits József a legigényesebb bonviván szerepek kiváló tolmácsolója volt.

A Budapesti Operettszínház Jankovits Józsefet saját halottjának tekinti. Temetéséről később adnak tájékoztatást.

Jankovits József 1951. január 3-án született. 1979 és 1981 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1981-től a Budapesti Operettszínház tagja volt. A művészt 1990-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.

Főbb szerepei között volt Szu Csong (A mosoly országa); Józsi (Cigányszerelem); Edwin (Csárdáskirálynő); Homonnay Péter, Barinkay Sándor (A cigánybáró); Tasziló (Marica grófnő); Eisenstein (A denevér); Hunyadi László Erkel Ferenc operájában; Don José (Carmen).

„Nagyon rosszul volt már az utóbbi napokban, alig tudtunk kommunikálni. Már csak igen halkan tudott beszélni, de minden búcsúzásnál azzal biztatott, hogy értem és az édesanyjáért nem adja fel, minden terápiát végigcsinál. Pénteken este felé viszont feltűnt, hogy szokatlanul nehezen engedett el. Amikor eljöttem tőle, két óra múlva csörgött a telefonom, hogy Józsi elment…”

– nyilatkozta Blikknek a művész élettársa, Ferge Erika.

A bonviván több éve szenvedett különféle betegségekben: gerincműtét, agyérgörcs, rák nehezítette meg az életét, amire a Covid még „rátett” kétoldali tüdőgyulladással, s a nyirokmirigyei sem voltak renden, végül is áttétes tüdőrák vitte el – írja a portál.

Jankovits 94 éves édesanyja már a második fiát vesztette el: az operettszínész öccse, Károly másfél évtizede hunyt el, szintén rákos megbetegedésben.

A művészről kollégája Oszvald Marika is csupa jót tudott elmondani: „Józsi a színpadon és az életben is olyan volt, mint a testvérem. Igen megbízható, figyelmes partnerem volt, akire mindig lehetett számítani. Nagyon szerettem” – fogalmazott a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Kifütyülték, tiltólistára tették, és véletlenül elvette Winona Rydert – 10 dolog, amit nem tudtál Keanu Reevesről
Szörnyű tragédiákat élt át, mégsem adta fel soha, s ma is az egyik legnépszerűbb sztár. Ezt a 10 dolgot azonban lehet, hogy még a legnagyobb rajongói sem tudták róla.

Link másolása

1. Soha nem lett amerikai állampolgár

Keanu Reeves 1964. szeptember 2-án született a libanoni Bejrútban. Miután az édesanyja, Patricia hozzáment a második férjéhez, az ausztráliai Sydney-be költöztek, majd New Yorkba, onnan pedig Torontóba. A kínai, angol, ír, hawaii őslakos és portugál származású színész mindig is ehhez a kanadai városhoz kötődött, ahol gyermekként a legtöbb időt töltötte. Annyira, hogy bár a karrierje már évtizedek óta az Egyesült Államokhoz köti, sosem folyamodott amerikai állampolgárságért, megmaradt kanadainak.

2. Gyerekkorában Alice Cooper gyakori vendég volt náluk

Patricia jelmeztervezőként dolgozott, ez pedig minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a fia elkezdjen érdeklődni az előadóművészet iránt. 1995-ben Reeves a US Magazine-nak elmondta, hogy az anyja készített neki néhány bonyolult halloweeni jelmezt (pl. Drakula, Batman, Hogyishívják kuzin az Addams Familyből stb.), és gyakran meghívta néhány ügyfelét a házukba. Köztük volt többek között a rocksztár Alice Cooper is. „Emlékszem, műhányást és műkutyakakit hozott hozzánk, hogy azokkal terrorizálja a házvezetőnőt” – emlékezett vissza a színész. „Ott lógott nálunk folyton, mint egy teljesen átlagos fickó.”

3. Az egyik első szerepét egy Coca-Cola reklámban kapta

1983-ban Keanu egy Coca-Cola reklámban tűnt fel (akkor már voltak kisebb színpadi és tévés munkái Kanadában), amelyben egy kerékpárost kellett eljátszania. 2018-ban a The Late Late Show című talkshow műsorvezetője, James Corden többek között erről is faggatta Reevest, aki elmondta, hogy három napig tartott a forgatás, amely során töméntelen mennyiségű Coca-Colát ivott. Sőt, a szerep iránti teljes elkötelezettségében még a lábait is leborotválta, hogy még hihetőbb kerékpáros lehessen.

4. Majdnem átnevezte magát Chuck Spadinának

Amikor Reeves az 1980-as években Los Angelesbe költözött, azt tapasztalta, hogy néhány castingügynök vonakodott őt meghallgatásokra hívni, mert a keresztnevét (ami egyébként hawaii eredetű, és azt jelenti, hogy "hűvös szellő a hegyek felett") nehéz volt kiejteni, és túl egzotikusnak tűnt. Ezt az akadályt próbálta leküzdeni azzal, hogy rövid ideig a K.C. Reeves, a Chuck Spadina és a Page Templeton III neveket kezdte el használni. Aztán végül felhagyott a művésznevekkel, mert azt vette észre, hogy a meghallgatásokon úgyis mindig az igazi nevén mutatkozott be.

5. Rengeteg sérülést szedett össze a filmforgatások alatt

Reeves köztudottan nagy csapatjátékos. Ha úgy adódik, hogy fájdalmak, sérülések és betegségek ellenére kell forgatnia, ő akkor sem riad vissza, a kollégái iránti elkötelezettsége legendás. A Mátrixban annak idején több társszereplője is megsérült a drótköteles akciójelenetek során, Keanu pedig gerincsérüléssel küzdött a forgatás alatt, mivel a hátában két porckorong kezdett összeolvadni. Ráadásul nyaksérülést is szenvedett, ami miatt Yuen Woo-Ping harci koordinátornak olyan koreográfiákat kellett készítenie, amelyekben nem volt annyi rúgás. Később, még a Mátrix: Újratöltve forgatásának megkezdése előtt átvészelt egy súlyos bokasérülést is, az első John Wick-film egyik hosszabb jelenete során pedig (amelyben Reeves karaktere több tucat ellenféllel küzd egy éjszakai klubban) a 39,4 fokos láza ellenére is rendben befejezte a munkát.

6. A Féktelenül 2 miatt 10 évre "filmbörtönbe" került

Az 1994-es Féktelenül című akciófilm óriási sikere után a 20th Century Fox stúdió érthető módon nagyon vágyott a folytatásra. Amikor megmutatták Reevesnek a hajón játszódó Teljes gőzzel forgatókönyvét, ő éppen a Láncreakció (1996) című akciófilmet forgatta, és kezdett elege lenni azokból a szerepekből, amelyekben csak "rohangál és ugrál", nagyjából ok nélkül.

Ezért aztán nemet mondott a Féktelenül 2-re, ami miatt a Fox fejesei annyira megsértődtek, hogy tiltólistára került náluk, egyetlen filmjükben sem szerepelhetett éveken át.

Végül mégis elkészült a folytatás, Reeves helyére pedig Jason Patric került, ám a Féktelenül 2: Teljes gőzzel megbukott a pénztáraknál, ráadásul borzasztó kritikákat kapott, így Reeves nem bánta meg, hogy nem vállalta. Akkoriban, amikor visszautasította, azt mondta Jan de Bont rendezőnek: „Tudod, a hajók nem olyan gyorsak.” Végül kb. 10 évig tartott a foxos „filmbörtön”, mivel a 2008-as Amikor megállt a Földben már ő volt a főszereplő.

7. Lehetséges, hogy véletlenül feleségül vette Winona Rydert

A Francis Ford Coppola-féle 1992-es Drakula forgatásán Reeves és Winona Ryder feltűntek egy jelenetben, amelyben a karaktereik oltár elé álltak. A színésznő később rámutatott, hogy Coppola egy igazi, felszentelt papot használt a jelenetben, így amikor mindketten kimondták a boldogító igent, szerinte hivatalosan is összeházasodtak. A rendező is egyetértett ezzel az elmélettel, bár azt nem tudni, hogy az atya a színészek valódi nevét vagy a karaktereikét használta-e a forgatás során.

8. Előfordult, hogy kifütyülték a színpadról

Keanuról köztudott, hogy imád zenélni is, volt is egy Dogstar nevű bandája, és gyakran léptek fel különféle klubokban az 1990-es években. Állítása szerint folk zenét vagy folk thrash-t játszottak. Egyszer meghívták őket a milwaukee-i Metalfestre, ahol a zenekar eléggé éles kontrasztban állt az ottani tipikus fellépőkkel szemben. Reeves így emlékezett vissza a nem túl jól sikerült koncertre: „A tömeg sörrel dobált minket, illetve azt kiabálták, hogy ba**ódjunk meg, és hogy »Szarok vagytok!«. Csodás volt! Megnevettetett.”

9. Hamisítással vették rá, hogy szerepeljen egy filmben

A leskelődő című 2000-es thrillerben Reeves egy tőle szokatlan karaktert, egy sorozatgyilkost alakított, aki macska-egér játékot játszott egy nyomozóval (James Spader). Keanu elmondása szerint valójában belekényszerítették őt a filmbe, mivel az egyik ismerőse meghamisította az aláírását a szerződésen. S mivel nem akart azzal vacakolni, hogy megpróbálja igazolni, nem ő szignózta a papírt, úgy döntött, megcsinálja a filmet. „Nem tudtam bizonyítani, hogy ő tette, és nem akartam, hogy bepereljenek, így nem volt más választásom” – mondta.

10. Bármit megcsinál: izmosodik, fogy, szörfözik, az életével játszik

A Holtpont (1991) című filmre készülve Reeves heteken át tanult szörfözni, és hobbijává fejlesztette a sportot. Amikor megkapta a Féktelenül főszerepét, több hónapot töltött azzal, hogy megizmosodjon Jack Traven karakteréhez. Abban a jelenetben pedig, amelyben Traven egy mozgó autóból átugrik egy buszra, a rendező Jan de Bont meg volt győződve arról, hogy kaszkadőrre lesz szükség, de Keanu ezt is begyakorolta előzetesen, így bevállalta a kunsztot, amivel lenyűgözte az egész stábot. A Mátrix (1999) azon jelenetéhez, amikor Neo előbújik a kapszulából, Reeves leborotválta az egész testét, és 15 kilót fogyott, pedig mindössze néhány percig volt látható így a filmben. Mindez igazolja a színészek közt is ritkaságszámba menő elhivatottságát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Elvont, néhol perverz és zseniális: elfolyó órák alatt megnéztük a Dalí-kiállítást
Festmények nélkül is ütős a világhírű szürrealista festő szobraiból és litográfiáiból álló tárlat, mutatjuk a fényképes beszámolónkat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2023. március 23.


Link másolása

Előre megmondom, hogy engem nehéz a témában lenyűgözni, mivel köztudottan feketeöves Dalí-rajongónak számítok, aki a világ számos pontján látott már tematikus Dalí-kiállítást, beleértve a szülőföldjén, Figuerasban található hivatalos múzeumot is, ahol a kriptája is található. Úgyhogy kissé összehúzott szemöldökkel indultam felfedezni azt a tárlatot, amely úgy hirdeti magát, hogy „a hazánkban eddigi legnagyobb felhozatalú, több mint 150 műremeket számláló kiállítás, amely felejthetetlen utazásra invitál Salvador Dalí grafikái, életnagyságú szobrai és egyéb különlegesen megmunkált műtárgyai közé”.

Ez első olvasatra nekem kissé gyanús volt:

egy festő életműve, festmények nélkül? Ez legalább akkora blöffnek hangzott, mint amilyeneket Dalí nap mint nap elkövetett. De a Király utcai Komplexben elterülő kiállítás végeztével mégsem maradt bennem hiányérzet, hiszen legalább egyéb önkifejezési formáin keresztül is megismerhetik a látogatók a katalán zsenit – aki állítása szerint nem volt furcsa, csak nem volt normális.

Amíg a sajtó képviselői várakoztak a bejárásra, egy izraeli művész festékszóróval készített a helyszínen Dalíról egy óriási képet. Közben pedig megtudtuk a főszervezőtől, hogy amit látni fogunk, az egy párizsi magángyűjtemény, amely járja a világot, és ezúttal Prágából szállították ide a – hazánkban eddig soha nem látott – műalkotásokat. A Dalí Universe tulajdonosa, Beniamino Levi, személyes ismerte a művészt és szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Ahogyan az is kiderült, hogy bár korlátozott példányszámban sokszorosított műtárgyakról van szó, mégis elképesztően sokat érnek, különösen az életnagyságú bronzszobrok, valamint a drágakövekkel kirakott és aranyból készült szobrok.

Érthető okból ezek voltak egyébként is a látványos részei a sok termen keresztül bemutatott kiállításnak: a kiállított litográfiák (a művész többi munkájához képest) gyakran elnagyolt skicceknek, hangulatos rajzoknak tűntek. Engem személy szerint a pajzán rajzok mosolyogtattak meg, amelyeket De Sade márki és Apollinaire írásaihoz készített illusztráció gyanánt. A szobor-felhozatal azonban tényleg rendkívül erősnek bizonyult, a ’Hallucinogén torreádor’ előtt időztem csodálattal a legtöbbet, valamint a Mae West ajkairól mintázott híres száj-szófa egyik példánya is ki volt állítva.

A kiállításokon általában dögunalmasak a tárgyak mellé helyezett címek és feliratok, itt azonban ilyen címeken kacagtam magamban, mint az „Autótörmelékek telefont harapdáló vak lónak adnak életet”. Az egyik leggrandiózusabb, ’Szent György és a sárkány’ elnevezésű szobor mellé pedig oda volt írva, hogy 1995-ben a Dalí Universe II. János Pál pápának adományozta egy még nagyobb változatát, hogy a Vatikáni Múzeumban állítsák ki.

Ami nagyon feldobta a tárlatot, a végére tartogatott egyedülálló VR-élmény, amelyben Dalí motívumvilágából merítkezve létrehoztak különféle hangulatú virtuális univerzumokat, és a forgószéken 360 fokban körbe lehetett nézni ezekben a kellően beteg, interaktív életképekben. Így átélhettem többek között azt is, hogy milyen látvány lehet a személyes kedvenc figurám, a hosszúlábú elefánt alatt kószálni egy sivatagban.

A kiállítások végén a szokásos shop csalogatta a még hatás alatt lévő nézőket, csakhogy ezúttal a megszokott póló-mágnes-képeslap szentháromságon kívül eredeti tárgyakat is meg lehetett venni. Én kinéztem egy szobrot potom bő 14 millióért, amennyi pont nem volt a zsebemben, de akadt majdnem 40 milliós csecsebecse is. Sorszámozott litográfiákat azonban 300-400 ezer forint körül már lehet vásárolni, ha valaki elszántan szeretne egy saját Dalít otthonra. A dalís színezők legalább ingyen voltak, amelyeket a gyerekeknek tettek ki egy külön szobában az asztalokra.

Ahogy a szürrealizmus sztárja mondta: „nem az az igazi művész, akit inspirálnak, hanem aki másokat inspirál” – és abban mindenki egyetért, hogy ő az utóbbi kategóriába tartozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Krúbi kanbulinak nevezte a Petőfi Zenei Tanácsot
A rapper egy Instagram Storyban fejezte ki véleményét a szerdán megalakult Petőfi Zenei Tanácsról.

Link másolása

„Gondoltam, hogy valaki lenyúlja majd a kanbuli ötletemet, de hogy ilyen hamar...” – írja 24 órán át látható posztjában Krúbi a szerdán életre hívott Petőfi Zenei Tanács tagjainak névsorához.

A zenész ezzel februári duplakoncertjére utalt, amikor külön napon tartott bulit a nőknek és a férfiaknak. Az új zenei tanács tagjai közé ugyanis egyetlen nőt és fiatal zenészt sem választottak, amire Demeter Szilárd a hvg.hu-nak csak annyit mondott: „ez most így alakult”.

A tagoktól azt várják, hogy „szakértelmükkel és meglátásaikkal elősegítsék majd a Petőfi Rádió, a Petőfi TV, a Hajógyár és a Magyar Popkulturális Értéktár minőségelvű megerősítését, ezáltal a magyar popkultúra jobbá tételét”. A tanács tagjai között helyet kapott mások mellett Kovács Ákos, Nagy Feró, Frenreisz Károly, Ferenczi György, Tátrai Tibor és Müller Péter Sziámi is.

Krúbi kanbulijának hangulatát talán ez az aftermovie adja vissza a legjobban:


Link másolása
KÖVESS MINKET: