A zene minden művészeti ággal egyetemben ízlés kérdése, amiről vitatkozni nem lehet, viszont a számok magukért beszélnek.
A YouTube nézői/hallgatói számára ezek voltak a kollektív érdeklődésre leginkább számot tartó music-videók (a YouTube-videó alatt ott a nézettség pillanatnyi pontos száma):
10. One Republic: Counting Stars
Felépített zenei dramaturgia, magával ragadó ritmus, energia - mindez általában jól jellemzi a OneRepublicot, a klip pedig szintén bájosan vad, pislognak a lepukkant épületben a neonfények, ráadásul van még egy jó kis lírai üzenete a dalszövegnek.
9. Ed Sheeran: Thinking Out Loud
Az Ed Sheeran-jelenség önmagában külön kategória, valakinek eleve kiveti a gyomra magából, mert úgymond "nyálas", de kétségtelen, hogy kikerülhetetlen dalszerző-előadó és van pár emlékezetes dala, ami a műfaján belül értékes. Ez a klip igazi lírai-romantikus-táncos, a kilencvenes évek világára emlékeztető vizualitású. Anno a macskámmal lassúztam rá, azért volt annyira fülbemászó. És Sheeran táncol benne, ami önmagában is unikum.
8. Katy Perry: Roar
Katy Perry következetes és hiteles pop-előadó, ez a száma igazi erőt adó dal lehet, és még feminista üzenetként is lehet értelmezni, ha nagyon rágyúrunk. Amúgy a klip a tőle megszokott vállalt szivárvány-giccs, mesei világgal, de a hangja jó, a dalszöveg szuggesztív és a zene is működik.
7. Maroon Five: Sugar
A rockból inkább a szoftosabb irányba indult Maroon Five sok-sok éve gyártja a slágereket, ezt a számot nemcsak a dallama és hangulata, hanem a klipje miatt szerették sokan. Megrendezett, de úgy néz ki, mintha nem, és ha elhisszük, hogy megjelennek az esküvőnkön, akkor azt is elhisszük, hogy az ilyen extatikus érzés lehet, és elég menő.
6. Justin Bieber: Sorry
Bieberrel kapcsolatban egy biztos: tök jó hangja van, jó hallgatni. Az viszont biztos, hogy ennek a dalnak a nézettségét megemelte a hatalmas rajongótábor is. Amúgy hallgatható, de a klip, amellett, hogy modern, nem túl nagy szám, ennél írt jobbat.
A zene minden művészeti ággal egyetemben ízlés kérdése, amiről vitatkozni nem lehet, viszont a számok magukért beszélnek.
A YouTube nézői/hallgatói számára ezek voltak a kollektív érdeklődésre leginkább számot tartó music-videók (a YouTube-videó alatt ott a nézettség pillanatnyi pontos száma):
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Káosz, szerelem, olasz temperamentum - fergeteges Goldoni-vígjáték érkezik a Városmajor színpadára
Ha egy igazán lendületes, szórakoztató nyári estéhez keresel programot, ne menj messzire: a Miskolci Nemzeti Színház színészei igazi mediterrán életérzést varázsolnak a budai lombok alá. A Csetepaté Chioggiában friss szemlélettel, remek szereposztással és rengeteg humorral kel új életre.
A nyári színházi élmények egyik fénypontja lehet idén Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabja, amely a Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójaként érkezik Budapestre. Az 50-es évek Olaszországát idéző, klasszikus komédia élénk karakterekkel, pergő párbeszédekkel és igazi mediterrán temperamentummal érkezik.
Chioggia egy kis halászfalu, ahol a tenger, a halászat és az emberek indulatai határozzák meg a mindennapokat. A férfiak a tengeren dolgoznak, míg a parton maradt asszonyok pletykákkal, féltékenységgel és kiszámíthatatlan érzelmi reakciókkal tartják mozgásban a közösséget. Egy apró félreértés elég, hogy a falu teljes lakossága egy nagy csetepaté kellős közepén találja magát.
Goldoni zsenialitása abban rejlik, hogy a konfliktusok sosem öncélúak: az egymásnak feszülő érdekek, érzések és szavak végül mégis a megértés, a közösség és a szeretet felé mutatnak.
Az előadás különlegességét nemcsak az alapanyag, hanem az alkotói szemlélet is meghatározza. Rusznyák Gábor rendező, aki a díszletet és a dramaturgiát is jegyzi, érzékenyen, mai szemmel közelít Goldoni világához, miközben tiszteletben tartja a klasszikus formaelemeket. Azon gondolata, miszerint „ahhoz, hogy a színház ne csak egy produkciógyárat jelentsen, bizalmi légkör kell,” végigkíséri az előadást: érződik a színészi játékban, a színpadi tér használatában, sőt, a karakterek viszonyainak alakulásában is.
Az olasz miliőt költői egyszerűséggel idézi meg a színpadkép: egyetlen tér, amely hol halászfaluként, hol hivatalos közegként, hol otthonként működik. Ebben a sűrített világban zajlanak a veszekedések, szerelmek, kibékülések – az élet minden színe. A Városmajori Szabadtéri Színpad természetes környezete pedig tökéletes hátteret biztosít ehhez a hangulathoz:
egy meleg szellős, nyári estén, lombkoronák alatt nézni egy mediterrán vígjátékot – ez már önmagában is a nyár legizgalmasabb élményének ígérkezik.
A szereplőgárda kiváló: Lajos András, Varga Andrea, Mészöly Anna, Tegyi Kornél és Farkas Sándor vezetésével a miskolci társulat nagy energiával kelti életre Goldoni karaktereit. Figuráik túlzóak, de mégis ismerősek: olyan emberek, akiket akár a saját utcánkban is láthatnánk – csak éppen most olaszul beszélnek, harsányabbak, és még a legkisebb sérelmet is képesek drámává felnagyítani.
A Csetepaté Chioggiában üdítően emlékeztet arra, hogy a legnagyobb zűrzavar mögött is emberi vágyak, félelmek, szeretet és megbocsátás rejtőzik. A darab könnyed, mégis rétegezett: a nevetés mögött mindig ott húzódik az emberi természet kiszámíthatatlansága, a kapcsolataink törékenysége – és az a lehetőség, hogy mégis lehet jól csinálni.
Az előadás bemutatóját 2025. július 3-án tartják, és július 4-én lesz még látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Aki a nyári kánikulában egy sodró lendületű vígjátékkal hűsítené magát, és egy kicsit Itáliára vágyik Budapest közepén – annak ez az este garantált feltöltődést kínál.
A nyári színházi élmények egyik fénypontja lehet idén Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabja, amely a Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójaként érkezik Budapestre. Az 50-es évek Olaszországát idéző, klasszikus komédia élénk karakterekkel, pergő párbeszédekkel és igazi mediterrán temperamentummal érkezik.
Chioggia egy kis halászfalu, ahol a tenger, a halászat és az emberek indulatai határozzák meg a mindennapokat. A férfiak a tengeren dolgoznak, míg a parton maradt asszonyok pletykákkal, féltékenységgel és kiszámíthatatlan érzelmi reakciókkal tartják mozgásban a közösséget. Egy apró félreértés elég, hogy a falu teljes lakossága egy nagy csetepaté kellős közepén találja magát.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nyugdíjba vonul Csuja Imre: Muszáj pihenni, kertet kapirgálni, unokázni egy kicsit
A legendás színészt az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatták megható pillanatok közepette. Csuja a régi szerepeiben még színpadra lép, de új kihívásokat már nem keres.
Csuja Imrét az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatta a társulat. A Jászai Mari-díjas színész nyugdíjba vonul, de nem tűnik el teljesen a színpadról. Megtartja jelenlegi szerepeit, de újakat már nem vállal. Az Örkény Színház Facebook-oldalán számolt be a hírről.
A színész már tavaly bejelentette, hogy 2025-ben szeretne visszavonulni. Színházi szerepei mellett olyan filmekben és sorozatokban is játszott, mint az Üvegtigris, a Valami Amerika 2. vagy A mi kis falunk. Csuja az Örkény Színház alapító tagja.
„Játszom a meglévő szerepeimet, de egy pár évig nem akarok újat vállalni. Tényleg végigvágtáztam az életemet, és most nem akarok panaszkodni, mert szerettem, ez a hobbim, jólesett csinálni. Csak arra is gondolok, most így, vénségemre, nem lehet mindent odaadni, muszáj pihenni, kertet kapirgálni, unokázni egy kicsit”
– mondta Csuja Imre.
Idén tavasszal viszont arról beszélt, hogy talán mégis folytatná, amíg Kossuth-díjat nem kap.
„Számomra is talányos, ki mi alapján nyeri el. Nem tudom, még mit kellene tennem a Kossuth-díjhoz, de azt gondolom, mindent elkövettem, hogy én is megkaphassam. Előbb-utóbb csak összejön. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs hiányérzetem. Az a fakk még üres a szekrényemben” – fogalmazott akkor a színész.
Csuja Imrét az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatta a társulat. A Jászai Mari-díjas színész nyugdíjba vonul, de nem tűnik el teljesen a színpadról. Megtartja jelenlegi szerepeit, de újakat már nem vállal. Az Örkény Színház Facebook-oldalán számolt be a hírről.
A színész már tavaly bejelentette, hogy 2025-ben szeretne visszavonulni. Színházi szerepei mellett olyan filmekben és sorozatokban is játszott, mint az Üvegtigris, a Valami Amerika 2. vagy A mi kis falunk. Csuja az Örkény Színház alapító tagja.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A halálba vitte őket a milliomos álma – A Titan tengeralattjáró tragédiája mögött sötétebb történet húzódik, mint azt gondoltuk
A Titan: Az Oceangate katasztrófa egy feszültséggel teli, részletes dokumentumfilm a 2023-as tengeralattjáró tragédiáról, amely feltárja egy megalomán vállalkozó bukását és a háttérben húzódó vállalati hibákat.
A Titan: Az Oceangate katasztrófa című 2025-ös Netflix dokumentumfilm szinte elkerülhetetlen alkotás volt. A 2023-as tengeralattjáró tragédia a közvélemény figyelmét hetekre megragadta: egy modernkori katasztrófa, amelyet valós időben követhetett a világ. A film nem csupán az események kronológiáját mutatja be, hanem átfogó képet ad a háttérben húzódó okokról, a vállalati kultúráról, és arról a megalomániáról, amely végül öt ember életét követelte.
A nyitány erős: a feszült zenei aláfestés és a vágások dinamikája gyorsan berántja a nézőt.
Még akkor is, ha pontosan tudjuk, mi lesz a történet végkimenetele, a feszültségkeltés működik, ami részben annak is köszönhető, hogy egy jól dokumentált eseményről van szó, sok archív anyag és visszaemlékezés állt rendelkezésre az alkotók számára. Emellett sok korábbi dolgozó állt a kamerák elé, hogy elmondják a történetüket. A kétórás játékidő alatt végig sikerül fenntartani a figyelmet, a dramaturgia tudatos, a tempó kiegyensúlyozott.
A film különösen erős abban, ahogyan bemutatja az Oceangate cég belső működését. Volt dolgozók – köztük mérnökök és a merülésekért felelős szakemberek – osztják meg tapasztalataikat, s teszik ezt megdöbbentő őszinteséggel. Egyesek nyíltan beszélnek arról, hogy már évekkel korábban látták az intő jeleket, és ezért döntöttek úgy, hogy elhagyják a céget. Volt, akit be is perelt a vállalat, mert fel merte vetni a biztonsági problémákat. A dokumentumfilm egyik legmegrázóbb része, amikor az egykori alkalmazottak tüzetesen mesélnek a cégben töltött időről, hogy mennyire toxikus légkörben kellett dolgozniuk, és arról, hogyan vált egy álom rémálommá. Stockton Rush, az Oceangate vezérigazgatója egyre inkább olyan karakterként jelenik meg, akinek ambíciói, már-már rögeszméi, felülírták a józan észt és ezzel nemcsak saját, hanem mások életét is veszélybe sodorta.
A film külön fejezetet szán a tengeralattjáró fejlesztésének és a tesztelések történetének.
Látjuk, hogyan épült fel a vállalkozás az ötlettől a megvalósításig, majd hogyan omlott össze a rendszer a túlzott önbizalom és a spórolás miatt. Ilyen például az innovációnak szánt szénszálas hajótest, mely elsősorban anyagi és súlycsökkentési okokból került előtérbe, ám végül ez vezetett a tragédiához. Különösen hátborzongató visszanézni az archív felvételeket, ahol Stockton Rush mosolyogva vezeti az eszközt egy vezetéknélküli videojáték kontrollerrel, mindezt abban a tudatban, hogy néhány hónappal/évvel később ez a szerkezet már nem tér vissza a felszínre.
A film kronológiája egy ponton visszaugrik a cég alapításáig, és innen követhetjük végig Stockton Rush ambícióit, amelyek egyfajta „tengeralatti Jeff Bezos” víziójába torkolltak. Az elképzelés, hogy hírességekkel, turistákkal merüljön a Titanic roncsaihoz, eleinte úttörő ötletnek tűnt, később azonban kiderül, hogy a megfelelő biztonsági háttér és szakmai kontroll teljes hiánya súlyos következményekkel járhat.
A tragédia utáni eseményeket, a mentőcsapatokkal történő keresést és a híradások levegőtartalék visszaszámlálását különösen megrázó nézni.
Hiszen már mi tudjuk, hogy a tengeralattjáró valójában már pillanatokkal a kommunikáció megszakadása után összeroppant a mélytengeri nyomás alatt. Ez fokozza a drámaiságot, bár olykor kissé túljátszott, de összességében hatásos, nem zavaró a túldramatizált amerikai pátosz.
Hiányosság talán, hogy az áldozatokat nem igazán mutatja be,
a fedélzeten elhunyt öt személy közül csak P.H. Nargeolet-ról, a híres francia felfedezőről kapun mélyebb ismertetőt, az ő lánya is megszólal. A többi utas – köztük egy üzletember apa és fia, valamint egy milliárdos vállalkozó – szinte teljesen háttérbe szorulnak, valószínűleg jogi megfontolásokból. Ez azonban azt eredményezi, hogy a néző kevésbé tud azonosulni az áldozatokkal, és a film szinte kizárólag a cégre, illetve annak bukott vezérigazgatójára koncentrál. Míg technikailag kiváló az alkotás, az emberi történetek hiánya csökkenti az érzelmi hatást.
A dokumentumfilm erősségei közé tartozik, hogy bemutatja a nemzetközi vizsgálat eredményeit, és választ ad a legfontosabb kérdésre is: miért történt a katasztrófa? Emellett egy, az utóbbi időben egyre több kritikával illetett nagyvállalat, a Boeing is előkerül. Ugyanis a mostanság inkább hírhedt cég segített a tengeralattjáró terveiben. A cég nem biztos, hogy örül annak, hogy egy történetbe került a tengeralattjáró katasztrófával. A Boeing is most súlyos minőségellenőrzési hibák miatt került reflektorfénybe, ami nem tesz jót a cég amúgy is megtépázott reputációjának.
Összességében a Titan: Az Oceangate katasztrófa egy megrázó, informatív és sok szempontból hatásos dokumentumfilm, amely alaposan bemutatja a háttértörténetet, és kendőzetlenül tárja fel a megalománia következményeit.
A nézőben azonban hiányérzet marad, főként az áldozatok emberi oldalának elhanyagolása miatt. A film így inkább egy vállalati bukástörténet, mintsem egy emberi dráma, de abban, amit vállal, kiválóan teljesít. Egy „őrült” milliomos híres akart lenni, ez sikerült neki, mely megtekinthető a Netflix kínálatában.
A Titan: Az Oceangate katasztrófa című 2025-ös Netflix dokumentumfilm szinte elkerülhetetlen alkotás volt. A 2023-as tengeralattjáró tragédia a közvélemény figyelmét hetekre megragadta: egy modernkori katasztrófa, amelyet valós időben követhetett a világ. A film nem csupán az események kronológiáját mutatja be, hanem átfogó képet ad a háttérben húzódó okokról, a vállalati kultúráról, és arról a megalomániáról, amely végül öt ember életét követelte.
A nyitány erős: a feszült zenei aláfestés és a vágások dinamikája gyorsan berántja a nézőt.
Még akkor is, ha pontosan tudjuk, mi lesz a történet végkimenetele, a feszültségkeltés működik, ami részben annak is köszönhető, hogy egy jól dokumentált eseményről van szó, sok archív anyag és visszaemlékezés állt rendelkezésre az alkotók számára. Emellett sok korábbi dolgozó állt a kamerák elé, hogy elmondják a történetüket. A kétórás játékidő alatt végig sikerül fenntartani a figyelmet, a dramaturgia tudatos, a tempó kiegyensúlyozott.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Mikor azt hiszed, hogy nyomasztóbb már nem lehet soha” – Megjelent az Esti Kornél hetedik nagylemeze
A világ egyre nehezebb hely, és ezt a zenekarok sem rejtik kevésbé véka alá. Az Esti Kornél hetedik nagylemeze a fesztiválkoncertek elé mind mondanivalóban, mind zeneileg súlyos slágereket hoz.
Az Esti Kornél meghatározó alakja a hazai zenei szcénának, akik nagylemezek tekintetében általában nem játszanak döntetlenre. A világ súlya végtelen külön aspektusban jelenik meg, illetve egyre többször találkozunk közéleti, politikai kitekintéssel is.
Az új album elkészüléséről így meséltek: „Ez a lemez egy elképesztően sűrű alkotói időszak eredménye. Annyira friss még az élmény, hogy hirtelen nem is tudom, mit emeljek ki a sok dolog közül, ami eszembe jut. Nagyon komoly csapatmunka volt az elejétől a végéig, soha nem próbáltunk ennyit, nem foglalkoztunk ennyire intenzíven a szövegekkel. Nagyon szerettük csinálni, nem könnyű elengedni. Az elmúlt két-három hónapban szó szerint minden nap ezzel keltünk és feküdtünk.
Sok minden kijött belőlünk, a világ az előző lemez óta talán még szarabb hely lett, Magyarországról nem is beszélve.
Ebben az értelemben rohadtul elegünk van a dolgokból. Másrészt pedig nagyon szerencsések is vagyunk. Azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk, a saját életkörülményeinkre sem lehet panaszunk. Ez pedig nyilván elégedettséggel, szeretettel tölt el bennünket. Van mit vesztenünk. Ilyen értelemben is gondolunk az Elég-re. Ez a lemez most az Esti Kornél tagjainak közös valósága, amit együtt teremtettünk a semmiből” – mondta a lemezről Lázár Domokos, az Esti Kornél egyik frontembere, aki nem mellesleg a lemez produceri, felvételi, keverési és mastering feladatait is ellátta.
Az Esti Kornél a fesztiválszezon során a legtöbb nagy fesztiválon elcsíphető, az önálló Budapest Parkos koncertjükre pedig Július 31-én kerül sor.
Esti Kornél – Elég
Az Esti Kornél meghatározó alakja a hazai zenei szcénának, akik nagylemezek tekintetében általában nem játszanak döntetlenre. A világ súlya végtelen külön aspektusban jelenik meg, illetve egyre többször találkozunk közéleti, politikai kitekintéssel is.
Az új album elkészüléséről így meséltek: „Ez a lemez egy elképesztően sűrű alkotói időszak eredménye. Annyira friss még az élmény, hogy hirtelen nem is tudom, mit emeljek ki a sok dolog közül, ami eszembe jut. Nagyon komoly csapatmunka volt az elejétől a végéig, soha nem próbáltunk ennyit, nem foglalkoztunk ennyire intenzíven a szövegekkel. Nagyon szerettük csinálni, nem könnyű elengedni. Az elmúlt két-három hónapban szó szerint minden nap ezzel keltünk és feküdtünk.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
