KULT
A Rovatból

Ezek voltak a legjobb filmek 2023-ban!

Brendan Fraser egyszerre csúnyább és szebb, mint valaha, Pókember megint lendült egy zseniálisat, Brendan Gleeson az ujjait vagdossa, Cillian Murphy atombombával játszik, Brad Pitt és Margot Robbie orgiáznak! Csak néhány pillanat 2023 (szerintünk) legjobbjaiból.
Szöllőskei Gábor - szmo.hu
2023. december 31.



10. Dungeons & Dragons: Betyárbecsület

A híres szerepjátékból készült fantasy egyben az év egyik legnagyobb meglepetése is, nem sokan gondolták volna ugyanis, hogy egy ennyire szórakoztató és ennyire vicces kalandfilm sül ki a kövér sárkánnyal, jószívű tolvajjal, botcsinálta mágussal, beszélő hullával és bagolymedvévé változó tűzrőlpattant leánnyal, nem utolsósorban pedig a gonosz szerepében lubickoló Hugh Granttel megpakolt sztoriból. Minden perce arany: látvány, jó dumák és akció a köbön, az év egyik legszórakoztatóbb blockbustere.

9. A bálna

Brendan Fraser is alaposan meglepte a közönséget és a kritikusokat, A múmia-filmek egykori A-kategóriás sztárjának karrierje ugyanis az utóbbi 10 évben erős lejtmenetbe kezdett, a róla szóló hírek pedig főként a hízásáról szólt. Nos, ez utóbbit vitte a maximumra Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú) új kamaradrámájában, amelyben egy több száz kilós meleg irodalomprofesszorként próbál visszaférkőzni elhagyott lánya kegyeibe. Megérdemelt Oscar-díjas alakítás egy kívülről igen csúnya, belül viszont nagyon is gyönyörű filmben.

8. A csendes lány

Csendes kis film az ír A csendes lány, amely nem véletlenül díszelgett 2023-ban a legjobb nemzetközi játékfilmes kategróia jelöltlistáján. Bizonyára sokak mellett elment a márciusi hazai mozipremier is, pedig érdemes tenni vele egy próbát, mert ritkán beszél mozgókép ilyen érzelemdúsan és szépen a szeretetről. Amikor egy szülei által elhanyagolt, visszahúzódó kislány végre szerető közegbe kerül, és szép lassan kinyílik – zsebkendőket elő!

7. Pókember – A pókverzumon át

Bekerült top 10-es listánkba egy animációs film is, ráadásul egy folytatás. A 2018-as Pókember – Irány a Pókverzum hatalmas meglepetés volt öt évvel ezelőtt, nem sokan gondoltuk volna ugyanis, hogy a hálóvető szuperhős sztorijából ki lehet még hozni egy ennyire egyedi, sokrétű, csodaszép és szórakoztató történetet. De sikerült, az Akadémia pedig egy animációs Oscar-díjjal jutalmazta ezt. S lám, a második rész sem maradt alul, sikerült tartani a színvonalat, így A pókverzumon át sikeresen gördíti tovább Miles Morales históriáját. Eldobtuk tőle az agyunkat, és könnyen lehet, egy újabb Oscar lesz érte a jutalom.

6. Megfojtott virágok

Martin Scorsese rendezései továbbra is eseményszámba mennek, főként, ha egyszerre dolgozik együtt Leonardo DiCaprióval és Robert De Niróval! Nem is okozott csalódást ezúttal sem: a Megfojtott virágok az Egyesült Államok történelmének egyik igen sötét és szégyenteljes szeletét mutatja be, amikor a XIX. század első felében a fehér emberek elkezdték leöldösni a tehetős oszázs indiánokat az olajban gazdag földjeikért. Emlékezetes, retinánkba égő képsorok, feszült és dühítő pillanatok, parádés alakítások. Lily Gladstone fantasztikus felfedezés, De Niro pedig 80 évesen élete egyik legjobb alakításával rukkolt elő.

5. A sziget szellemei

Martin McDonagh egyszerűen képtelen csalódást okozni, az Erőszakik (2008), A hét pszichopata és a si-cu (2012), valamint a Három óriásplakát Ebbing határában (2018) után negyedszerre is telibe talált! A sziget szellemeiben újra összehozta az Erőszakik két főhősét, Colin Farrellt és Brendan Gleesont, akik egy vidéki ír kisvárosban kerülnek összetűzésbe, pontosabban egyikük szeretné ghostingolni a másikat, a másik pedig nem érti, hogy az egyiknek mi a baja. Mindez az észak-írországi konfliktus allegóriája lenne? Vagy egy elgondolkodtató történet az emberi lélekről és kapcsolatokról? Ebben a filmben mindenből kapunk egy picit, Colin Farrell pedig élete legjobb alakításával kedveskedik nekünk.

4. Egy zuhanás anatómiája

Akkor találkozhattunk először e címmel, amikor kihirdették a 2023-as Cannes-i mustra díjazottjait, s a francia Egy zuhanás anatómiája kapta az Arany Pálmát. Nem is érdemtelenül. Justine Triet filmje egyszerre krimi, bírósági dráma és mese az emberi kapcsolatokról, mindezt pedig hihetetlenül pontos arányérzékkel keveri. Miért zuhant ki az ablakon a férj? Öngyilkosság? Baleset? Gyilkosság? Apró adagokban kapjuk az infómorzsákat, miközben feltárul előttünk egy nem éppen ideális házasság mibenléte. A feleség szerepében Sandra Hüller (Toni Erdmann) parádézik, s nem lepődnénk meg, ha ő is és a film is bekerülne a 2024-es Oscar-gála vonatkozó kategóriájának jelöltjei közé…

3. Magyarázat mindenre

Reisz Gábor ismét elkápráztatott minket. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) és a Rossz versek (2018) után ezúttal egy kevésbé játékos, viszont jóval politikusabb és hasonlóan személyes filmet tett le az asztalra, amely a mai Magyarországról szól és a benne élő emberekről, akik képtelenek túllépni politikai hovatartozásukon, s így nem éppen egyszerű a kommunikáció. Reisz mindkét felet, a kormánypártiakat és az ellenzékieket is kellőképpen árnyalja, nem fél orbánozni és gyurcsányozni, és szórakoztató módon mesél abszolút hétköznapi emberekről, a mai fiatalokról, az oktatási rendszerről, generációkról, politikáról és annak az életünkre kiható következményeiről. Az év legjobb magyar filmje, amely ráadásul elsőként hozta el hazánkba a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Orrizonti szekciójának fődíját! Itt a helye!

2. Oppenheimer

Christopher Nolan sokaknak okozott csalódást legutóbbi, Tenet című filmjével (e sorok szerzőjének azzal sem), ezúttal viszont egy papíron kevésbé látványos történetbe fogott. S nem meglepő, hogy csakis ő képes egy több mint 900 millió dollárt kasszírozó óriási anyagi sikert faragni egy háromórás életrajzi filmből (az atombomba egyik megalkotójáról, Robert Oppenheimerről, akinek az irányítása alatt zajlott le a Manthattan-terv az új-mexikói sivatagban), amelyben főként öltönyös tudósok beszélgetnek zárt szobákban. Persze azért látványból is kijutott az első atombombateszt káprázatos jelenetében, de itt a címszereplő személyisége és drámája van leginkább a terítéken, a végkicsengés pedig több mint nyugtalanító. Hiszen a világvégéhez ma is elég egy néhány gombnyomás… Mestermű!

1. Babylon

Úgy néz ki, az idei toplistánk a megbízható mesterekről szól (Scorsese, McDonagh, Reisz Nolan), és közülük is talán a legmegbízhatóbb Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom, Az első ember), aki a Babylonnal egy olyan eszeveszett mozgóképes tornádót hozott össze, amely után csak pislogni tudtunk. A hollywoodi némafilmes korszak átmenetét a hangosfilm érájába már több mű is bemutatta (pl. A némafilmes), de így még biztosan nem. Hollywoodnak túl durva is volt, nekünk viszont az év legnagyobb filmes élményét szerezte. S bár az álomgyár mocskát és dekadenciáját mutatja be elsősorban, Chazelle mégsem egy kiábrándult bírálatot prezentált a showbusiness és a benne élők iránt. A Babylon sokkal inkább egy óda, himnusz, tisztelgés a művészet, a film és a mozi nagysága, hatása és sokoldalúsága előtt. A finálébeli filmes montázst pedig sohasem feledjük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk