KULT
A Rovatból

Ezek voltak a legjobb filmek 2023-ban!

Brendan Fraser egyszerre csúnyább és szebb, mint valaha, Pókember megint lendült egy zseniálisat, Brendan Gleeson az ujjait vagdossa, Cillian Murphy atombombával játszik, Brad Pitt és Margot Robbie orgiáznak! Csak néhány pillanat 2023 (szerintünk) legjobbjaiból.
Szöllőskei Gábor - szmo.hu
2023. december 31.


Link másolása

10. Dungeons & Dragons: Betyárbecsület

A híres szerepjátékból készült fantasy egyben az év egyik legnagyobb meglepetése is, nem sokan gondolták volna ugyanis, hogy egy ennyire szórakoztató és ennyire vicces kalandfilm sül ki a kövér sárkánnyal, jószívű tolvajjal, botcsinálta mágussal, beszélő hullával és bagolymedvévé változó tűzrőlpattant leánnyal, nem utolsósorban pedig a gonosz szerepében lubickoló Hugh Granttel megpakolt sztoriból. Minden perce arany: látvány, jó dumák és akció a köbön, az év egyik legszórakoztatóbb blockbustere.

9. A bálna

Brendan Fraser is alaposan meglepte a közönséget és a kritikusokat, A múmia-filmek egykori A-kategóriás sztárjának karrierje ugyanis az utóbbi 10 évben erős lejtmenetbe kezdett, a róla szóló hírek pedig főként a hízásáról szólt. Nos, ez utóbbit vitte a maximumra Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú) új kamaradrámájában, amelyben egy több száz kilós meleg irodalomprofesszorként próbál visszaférkőzni elhagyott lánya kegyeibe. Megérdemelt Oscar-díjas alakítás egy kívülről igen csúnya, belül viszont nagyon is gyönyörű filmben.

8. A csendes lány

Csendes kis film az ír A csendes lány, amely nem véletlenül díszelgett 2023-ban a legjobb nemzetközi játékfilmes kategróia jelöltlistáján. Bizonyára sokak mellett elment a márciusi hazai mozipremier is, pedig érdemes tenni vele egy próbát, mert ritkán beszél mozgókép ilyen érzelemdúsan és szépen a szeretetről. Amikor egy szülei által elhanyagolt, visszahúzódó kislány végre szerető közegbe kerül, és szép lassan kinyílik – zsebkendőket elő!

7. Pókember – A pókverzumon át

Bekerült top 10-es listánkba egy animációs film is, ráadásul egy folytatás. A 2018-as Pókember – Irány a Pókverzum hatalmas meglepetés volt öt évvel ezelőtt, nem sokan gondoltuk volna ugyanis, hogy a hálóvető szuperhős sztorijából ki lehet még hozni egy ennyire egyedi, sokrétű, csodaszép és szórakoztató történetet. De sikerült, az Akadémia pedig egy animációs Oscar-díjjal jutalmazta ezt. S lám, a második rész sem maradt alul, sikerült tartani a színvonalat, így A pókverzumon át sikeresen gördíti tovább Miles Morales históriáját. Eldobtuk tőle az agyunkat, és könnyen lehet, egy újabb Oscar lesz érte a jutalom.

6. Megfojtott virágok

Martin Scorsese rendezései továbbra is eseményszámba mennek, főként, ha egyszerre dolgozik együtt Leonardo DiCaprióval és Robert De Niróval! Nem is okozott csalódást ezúttal sem: a Megfojtott virágok az Egyesült Államok történelmének egyik igen sötét és szégyenteljes szeletét mutatja be, amikor a XIX. század első felében a fehér emberek elkezdték leöldösni a tehetős oszázs indiánokat az olajban gazdag földjeikért. Emlékezetes, retinánkba égő képsorok, feszült és dühítő pillanatok, parádés alakítások. Lily Gladstone fantasztikus felfedezés, De Niro pedig 80 évesen élete egyik legjobb alakításával rukkolt elő.

5. A sziget szellemei

Martin McDonagh egyszerűen képtelen csalódást okozni, az Erőszakik (2008), A hét pszichopata és a si-cu (2012), valamint a Három óriásplakát Ebbing határában (2018) után negyedszerre is telibe talált! A sziget szellemeiben újra összehozta az Erőszakik két főhősét, Colin Farrellt és Brendan Gleesont, akik egy vidéki ír kisvárosban kerülnek összetűzésbe, pontosabban egyikük szeretné ghostingolni a másikat, a másik pedig nem érti, hogy az egyiknek mi a baja. Mindez az észak-írországi konfliktus allegóriája lenne? Vagy egy elgondolkodtató történet az emberi lélekről és kapcsolatokról? Ebben a filmben mindenből kapunk egy picit, Colin Farrell pedig élete legjobb alakításával kedveskedik nekünk.

4. Egy zuhanás anatómiája

Akkor találkozhattunk először e címmel, amikor kihirdették a 2023-as Cannes-i mustra díjazottjait, s a francia Egy zuhanás anatómiája kapta az Arany Pálmát. Nem is érdemtelenül. Justine Triet filmje egyszerre krimi, bírósági dráma és mese az emberi kapcsolatokról, mindezt pedig hihetetlenül pontos arányérzékkel keveri. Miért zuhant ki az ablakon a férj? Öngyilkosság? Baleset? Gyilkosság? Apró adagokban kapjuk az infómorzsákat, miközben feltárul előttünk egy nem éppen ideális házasság mibenléte. A feleség szerepében Sandra Hüller (Toni Erdmann) parádézik, s nem lepődnénk meg, ha ő is és a film is bekerülne a 2024-es Oscar-gála vonatkozó kategóriájának jelöltjei közé…

3. Magyarázat mindenre

Reisz Gábor ismét elkápráztatott minket. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) és a Rossz versek (2018) után ezúttal egy kevésbé játékos, viszont jóval politikusabb és hasonlóan személyes filmet tett le az asztalra, amely a mai Magyarországról szól és a benne élő emberekről, akik képtelenek túllépni politikai hovatartozásukon, s így nem éppen egyszerű a kommunikáció. Reisz mindkét felet, a kormánypártiakat és az ellenzékieket is kellőképpen árnyalja, nem fél orbánozni és gyurcsányozni, és szórakoztató módon mesél abszolút hétköznapi emberekről, a mai fiatalokról, az oktatási rendszerről, generációkról, politikáról és annak az életünkre kiható következményeiről. Az év legjobb magyar filmje, amely ráadásul elsőként hozta el hazánkba a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Orrizonti szekciójának fődíját! Itt a helye!

2. Oppenheimer

Christopher Nolan sokaknak okozott csalódást legutóbbi, Tenet című filmjével (e sorok szerzőjének azzal sem), ezúttal viszont egy papíron kevésbé látványos történetbe fogott. S nem meglepő, hogy csakis ő képes egy több mint 900 millió dollárt kasszírozó óriási anyagi sikert faragni egy háromórás életrajzi filmből (az atombomba egyik megalkotójáról, Robert Oppenheimerről, akinek az irányítása alatt zajlott le a Manthattan-terv az új-mexikói sivatagban), amelyben főként öltönyös tudósok beszélgetnek zárt szobákban. Persze azért látványból is kijutott az első atombombateszt káprázatos jelenetében, de itt a címszereplő személyisége és drámája van leginkább a terítéken, a végkicsengés pedig több mint nyugtalanító. Hiszen a világvégéhez ma is elég egy néhány gombnyomás… Mestermű!

1. Babylon

Úgy néz ki, az idei toplistánk a megbízható mesterekről szól (Scorsese, McDonagh, Reisz Nolan), és közülük is talán a legmegbízhatóbb Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom, Az első ember), aki a Babylonnal egy olyan eszeveszett mozgóképes tornádót hozott össze, amely után csak pislogni tudtunk. A hollywoodi némafilmes korszak átmenetét a hangosfilm érájába már több mű is bemutatta (pl. A némafilmes), de így még biztosan nem. Hollywoodnak túl durva is volt, nekünk viszont az év legnagyobb filmes élményét szerezte. S bár az álomgyár mocskát és dekadenciáját mutatja be elsősorban, Chazelle mégsem egy kiábrándult bírálatot prezentált a showbusiness és a benne élők iránt. A Babylon sokkal inkább egy óda, himnusz, tisztelgés a művészet, a film és a mozi nagysága, hatása és sokoldalúsága előtt. A finálébeli filmes montázst pedig sohasem feledjük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: