hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

"És akkor mi van?" – Almási Kitti szerint sokszor ez a kérdés kell ahhoz, hogy merjünk bátrak lenni

Az ismert pszichológus könyvet is írt már a bátorságról, hamarosan pedig a Momentán Társulattal közösen színpadon is körbejárják a témát: június 13-án az Imprószigeten a "Fröccs" előadás témája lesz, hogy hogyan tudunk bátran élni.

Link másolása

hirdetés

- Mit jelent ma, 2021-ben, a mi társadalmunkban bátran élni?

- Én bátorságnak azt nevezném, amikor a félelmeinknél erősebbé válik bennünk a tettvágy, és valóban cselekszünk. Ez nem összekeverendő a vakmerőséggel, az veszélyezteti az ember épségét. Én a mindennapi szorongásainkkal foglalkozom, így

a bátorság az én olvasatomban az a fajta életmód, amiben minél inkább törekszünk arra, hogy felvállaljuk magunkat úgy, ahogy vagyunk.

Ez jelentheti akár az érzéseink – meghatódottság, vonzalom, szeretet - kifejezését, egy konfliktus vagy egy nehéz érzés felvállalását. Minél több kijózanító tükörbe tudunk belenézni, és minél inkább önazonosan tudunk élni, annál inkább bátornak gondolhatjuk magunk.

- Valóban bátorság ma ennyire felvállalni magunkat?

- Igen, mert a környezet visszajelzése, a társadalmi elvárások, az elutasítástól való félelmünk nagyon erősen befolyásolnak, leblokkolnak. Visszafognak minket, és inkább arrafelé tolnak, hogy az érzéseinket ne úgy mutassuk meg, ahogyan vannak, hanem egy drasztikus cenzúra után. Tulajdonképpen ahhoz, hogy az ember önazonosan azt vállalja, ahogy ő gondolkozik és érez, tényleg szembe kell néznie azzal, hogy ezt annak ellenére teszi, hogy nem mindenki fog hozzá tapsolni.

hirdetés

- Egyénenként mennyire különböző, hogy mit tartunk bátorságnak, önmagunk felvállalásának?

- Elképesztő eltérések vannak. Könyvem, a Bátran élni kapcsán is számtalanszor mondtam, hogy pont olyan az eltérés az egyes emberek "bátorságai" között, mint például abban, hogy egy párkapcsolatban mi számít bántásnak, itt is hatalmas a mozgástér. Szerveztem már önismereti táborokat, ahol bátorságpróbákat csináltunk. Van, akinek az a bátorság, hogy egyáltalán elmondja a nevét mindenki előtt hangosan, mert esetleg már ez messze meghaladja azt a szintet, amit megszokott.

Sőt valakinek azt jelenti, hogy egyáltalán eljön egy ilyen táborba, több ember közé, és vállalja, hogy végigüli, akár anélkül, hogy megszólalna. Van, aki pedig eljut odáig, hogy a legtitkosabb kérdéseiről beszéljen, vagy egy énekes-táncos produkciót bemutasson mindenkinek. Az sem könnyű, hogy valaki élete egy nehéz szakaszáról meséljen, esetleg felvállalja a szexuális orientációját, vagy bármi olyasmit, ami alapján számíthat arra, hogy nem egyöntetűen pozitív lesz a reakció.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Almási Kitti (@almasi.kitti) által megosztott bejegyzés

- Van arra valamilyen praktika, hogy hogyan vállaljuk fel magunkat, mindennapi félelmünket, szorongásunkat leküzdve? Ez nem egy eleve elrendeltetett dolog, hogy valaki ebben bátrabb, valaki visszahúzódóbb?

- Én abban nem hiszek, hogy ez ennyire determinálva lenne. Inkább azt érdemes megvizsgálni, hogy mi van az előtérben és a háttérben. Mi általában azzal dolgozunk, hogy mik azok a háttérben lévő tartalékok, amik segíthetik az illetőt. Azt gondolom, ami kőbe van vésve, az sokszor az, hogy a mozgástér nem tágítható a végtelenig. Akármeddig tréningezi magát valaki, akármilyen terápiára jár, van egy határ. De azon belül mindenképpen lehetséges a maximumot kihozni. Az úgynevezett általános praktikáktól vagy tanácsoktól általában nekünk a szakmámban feláll a hátunkon a szőr. De a könyvem alcíme – amit én eredetileg címnek szerettem volna – ez: És akkor mi van? Ez tulajdonképpen az abban bemutatott úgynevezett praktika vicces összefoglalása.

Közelítsük meg kognitív módon a kérdést, azaz: hogyan gondolkozunk magunkról, másokról vagy a világ működéséről, egyes történésekről? Konkrétabban nézve: például mi veszély rejlik abban, hogy megszólaljak mások előtt? Van egy képünk magunkról és arról is, hogy mások hogyan fognak tekinteni ránk, és ebben rengeteg torzítás van.

A legtöbb gátat az okozza bennünk, hogy egy katasztrófát képzelünk el következményképp – ezt úgy is hívjuk, hogy katasztrófagondolat.

Tehát „ha valami valamilyen módon fog történni, akkor biztos, hogy az a bizonyos rettenetes dolog fog előállni”.

Például éneklek mások előtt, és hamis – itt megjelenik az „összeomlik a világ”-gondolat. És nekünk ezt kell megkérdőjeleznünk. Azt is, hogy ez egy reális következmény-e, biztos-e, hogy mások kiröhögnek, furcsán néznek majd rám? Erre a hétköznapok szintjén szinte kivétel nélkül azt a választ fogjuk adni, hogy azért ez nem annyira durva, mint amennyire az adott pillanatban rettegünk tőle. Erre vonatkozik az „És akkor mi van?” kérdés. Mi van, ha nem merek megszólalni? Mi van, ha dadogok? „És akkor mi van?” Itt szoktak jönni a torzítások, hogy „az emberek ezt fogják gondolni vagy azt fogják mondani rólam”.

De fel kell tenni a kérdést, hogy honnan vesszük ezt? Mekkora a realitása? Láttunk már olyat, akivel konkrétan ez a „katasztrófa” megtörtént? És olyat esetleg láttunk-e, aki túlélt egy hasonlót, és minden további nélkül túltette magát rajta? Afelé kell tehát vinni az embert, hogy rádöbbenjen arra, hogy ezek mennyire eltúlzott következtetések, kicsiből nagyot csinálnak, katasztrofizálnak. Ezeket a hétköznapi félelmeket érdemes kicsit megkapirgálni, hogy egyáltalán mennyire reálisak.

- A Momentán Társulat rögtönzésen alapuló előadásai alkalmasak arra, hogy segítsenek feldolgozni ezeket a szorongással és bátorsággal kapcsolatos kérdéseket?

- Ez a forma azért fantasztikus, mert amiről beszélek, azt azonnal meg is jelenítik. Többféle módszerrel dolgozunk, de van olyan is, amikor feldobnak egy jelenetet, és azt mondják, hogy ha valahol máshogy csinálnám, csengessek közben. Én pedig csengetek, és mondok egy ötletet, ami egy másik perspektívát világíthat meg. Így rá tudunk látni arra, hogy hogyan lehet átfordítani egy-egy helyzetet. Nyilván mindenkire vonatkozó megoldást nem fogunk tudni kínálni, de mindenképpen kapnak a nézők egy ízelítőt, belelátnak egy-egy folyamatba, átfordulásba, hogy hogyan lehet egy ilyen esetben más oldalról rátekinteni egy helyzetre.

Meghallgatnád Almási Kitti gondolatait élőben is? Akkor ott a helyed a Momentán Imprószigeten!

Improvizációs színházi előadásokkal, sport- és családi programokkal, workshopokkal és mini fenntarthatósági vásárral indítja a nyári fesztiválszezont Budapesten a Momentán Társulat 2021. június 11-13-a között. A Momentán Imprósziget először kerül megrendezésre a Margitszigeten, a Petőfi Sándor Ifjúsági Tábor területén. A különleges kulturális program célja, hogy a pandémia bezártsága után új inspirációkat, szórakozást, pozitív életérzést és kreatív kikapcsolódást nyújtson a kilátogatóknak.

Pszichológiai fókuszú Fröccs előadásukban Almási Kitti pszichológus segítségével a bátorság témájáról játszanak jeleneteket, megtörtént vagy kitalált történeteket, miközben a nézőkben felmerülő kérdésekre is választ keresnek.

A fesztivál egészére, vagy a Fröcss előadásra jegyek ITT válthatók.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Almási Kitti (@almasi.kitti) által megosztott bejegyzés

- Ez az együttműködés ön és a Momentán Társulat között már jó néhány éve él. Az az első pillanattól kezdve egyértelműen látszott, hogy az improvizációs színházi forma alkalmas a „lelkifröccsökre”, pszichológiai kérdések feldolgozására?

- Korábban F. Várkonyi Zsuzsa kolléganőmmel ez már egy hosszú ideje működő struktúra volt, ő volt a Fröccs című műsor szakértője a kezdetektől éveken át. Amikor száz fellépés után úgy döntött, hogy kicsit pihenne és átadná a stafétát, akkor egy bejáratott, működő dologba léptünk be két kollégámmal, Tari Annamáriával és Buda Lászlóval. Én voltam F. Várkonyi Zsuzsa fellépésén, ahol megnéztem, hogy működik ez, aztán Zsuzsa is eljött az én első alkalmamra, ami nagyon megtisztelő volt és kedvesen biztatott. Engem mindig is vonzott a színjátszás, a színpadi lét, kamaszkoromban sok ilyesmiben részt vettem, és rájöttem, hogy egy-egy jelenet sokkal emberközelibbé tudja hozni a dolgokat. Én magam mint előadó is sokszor igyekszem érthetőbbé tenni az adott lelki jelenséget úgy, hogy próbálok egy-két karaktert megjeleníteni, vagy visszaidézni egy-egy párbeszédet. Mivel nem vagyok színész, mellettem egy társulattal ez a játék egy egészen fantasztikus élmény.

- A karantén teljesen visszavetette a Fröccs előadásokat, vagy valamilyen szinten tudták online működtetni?

- Volt néhány online „fellépés”, és a törzsközönségből sokan nézték azt is, de ha valaki korábban nem ismerte ezt a műfajt, nem biztos, hogy ez a forma szippantotta be. Mert a színpadon óriási sodrása van az előadásoknak, hosszú évek óta összecsiszolódott társasággal, bejáratott csapatdinamikával. Egy-egy este nagyon drámai és kemény is tud lenni, de alapvetően ez egy szórakoztató program, elképesztő hangulattal, ezt az online forma nem tudja visszaadni. Főleg úgy, hogy az online változatban a színészeknek különböző lakásokban tartózkodva kellett egymásra reagálniuk. Én magam csodáltam a társaságot, hogy ebből a helyzetből is ki tudott hozni élvezetes anyagot, de azért nagyon várjuk már, hogy újra élőben találkozzunk a közönséggel. Én olyan aktív közönséget, mint a Momentán előadásain, még sosem láttam.

- Hogy folytatódik a közös munka? Hamarosan itt a Momentán Imprósziget a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, aminek keretében június 13-án lesz egy Fröccs előadás is arról, hogyan tudunk bátran élni. Mik jönnek ezután a közös munkában?

- Mint minden más előadásommal, a Momentánnal is tervezzük már őszre az időpontokat, optimistán próbáltunk gondolkodni... De az őszi előadásaim még azok az alkalmak, amiket tavaly tavasz óta folyamatosan tologatunk. Az valószínű, hogy ha lehet, akkor egy hónapban egyszer vagy esetenként kétszer szerepelni fogok a társulattal. A témákat egyébként spontán szoktuk alakítani. Általában én írok néhány aktuális jelenséget, például a Covid alatt foglalkoztunk a vírussal és az azzal járó nehézségekkel, valószínűleg a jövőben téma lesz a visszatérés, az újrakezdés, vagy épp a széthulló kapcsolatok. De én szeretek olyan nagy falatokat, mindenkit érintő témákat is behozni, mint például az irigység vagy a féltékenység. Tág a mozgástér, néha úgy fejezünk be egy egyébként teljesen kerek estét, hogy a felét nem játszottuk ki annak, ami a témában benne volt.

De előfordul olyan is, hogy előadás közben jön a jó ötlet. Volt egy olyan este, amikor a közönségben szóba került a női-férfi éttermi helyzet, azaz a tipikus "ki fizet?"-szituáció, konzervatív és modernebb, pro és kontra érvekkel. A nézőtéren éles véleménykülönbség alakult ki: egy férfi beszólt a kemény nőknek, akik „elnyomják” a pasikat, egy nő pedig visszaszólt, hogy ha elég „tökösek” lennének a férfiak, nem kéne a nőknek ilyen erősnek lenniük. Én már azt láttam ebben, hogy ez elég parázs vitának tűnik, ebben benne van egy külön est témája. Ilyen esetekből is nagyon jó előadások kerekednek ki.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Sokkal kevesebb, mint egy film, de felhőtlenül szórakoztat – Sokkal több mint, testőr 2

A 2017-es Sokkal több, mint testőr teljesen felesleges, cserébe rendkívül szórakoztató folytatását hozta el nekünk Patrick Hughes rendező. Lássuk milyen lett.

Link másolása

hirdetés

Belecsapok a közepébe. Ahogy a film se nagyon foglalkozik a nézői elvárásokkal, így jómagam is eltekintek az olvasói elvárásoktól: gyorsan túlleszünk az ítéleten. Közepesen gyenge film lett címszereplőnk,

de mint agykikapcsoló akció-vígjáték teljesen működik.

Nem tudom ez azért van-e, mert jelenleg teljesen más a filmes helyzet, mint 2017-ben, vagy én vagyok jobb hangulatban, de míg az első részen maximum fel-fel kacagtam, a második rész őrült hülyeségei még egy-egy hangos nevetést is kihoztak belőlem.

Története: hát az sok nincs, ami pedig van az egyszerre klisés és elképesztően őrült. Michael Bryce (Ryan Reynolds) megpróbálja rendbe tenni testőri karrierjét, ezért orvosa tanácsára, elvonul a munkájától relaxálni, de régi ellensége/ügyfele Darius Kincaid (Samuel L. Jackson) felesége

Sonia Kinkaid belerángatja egy újabb örült kalandba.

Nem viccelek, amikor azt írom, őrült. A film forgatókönyve eredetileg nem az előző rész folytatásához készült, hanem egy különálló projekt volt, és ezt a forgatókönyvet szabták rá Patrick Hughes agymenésére. Így nem csoda, hogy az előző rész ismerete nem szükséges a mozi teljesértékű élvezetéhez.

Márpedig itt hangsúlyoznom kell, nem kritikát szándékozok írni a filmről, mivel ott teljesen megbukna. Filmként értékelhetetlen összevisszaságok és ripacskodás érthetetlen keveréke, ámde mint

hirdetés
agykikapcsoló akció-vígjáték egy szórakoztató összevisszaságokkal teli ripacskodás

lesz a végeredmény. Van egy apró nüansz a kettő között, amit csakis kizárólag egy ilyen élménybeszámolóval lehet leírni.

A folytatás jobb lett, mint az elődje. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy a Ryan Reynolds-Samuel L. Jackson pároshoz hozzácsapták Salma Hayek által alakított őrült Sonia karakterét, aki ellopta a show-t. Nem vagyok benne biztos, hogy most

Sonia a hollywoodi akciófilmek karikatúrája akar-e lenni, vagy pedig tényleg komolyan gondolták a készítők,

de Salma Hayek egyszerűen kihagyhatatlan a filmből, és a legjobb pillanatok többnyire hozzá fűzhetők. Ryan Reynoldsot nem kell bemutatni. Aki eddig szerette, amit minden filmben játszott, az most is imádni fogja. Viszont, aki nem kedvelte, nem ezzel a filmmel fogja megszeretni.

Ez ugyanis Ryan Reynolds legryanreynoldsosabb szerepe, amit eddig valaha tőle filmben láttam.

Ezzel teljesen leírható, mit csinál egész film alatt: neki kellene a „felnőttet” játszania a robbanások és gyilkolás közepette, de ő csak rövid beszólásokat, fricskákat tartogat mindennek és mindenkinek. Samuel L. Jackson, pedig eldob egy két beszólást, és nagyon menő.

Ami megmenti ezt az egész katyvaszt, az a három karakter között működő kémia és humoros interakciók. Egyszerűen jó volt látni, ahogy a házaspár egymásnak esik, miközben Reynolds próbálja őket életben tartani. Röhejes, de szórakoztató. A főbb karakterek mellett említést kell tenni Antonio Banderas főgonoszáról, aki egy James Bond-főgonosz paródiája. De mindent kihoz belőle, amit az amúgy botrányos forgatókönyvvel a kezébe nyomtak.

Morgan Freemant hiába keressük a filmben, ugyanis körülbelül 5 perces szerepe van,

de lehet, hogy sokat mondtam 5 perccel. Valószínűleg a színész poszterre fotózásával több időt töltöttek a készítők, mint Mr. Freeman felvételeivel.

Az akció sajnos a negatívumokat erősíti,

ugyanis a 2010-es évekhez hűen, teljesen szétszabdalták az akciójeleneteket. Gyors vágások, felesleges több oldalról vett összevisszaság. Szerencsére kellően véres a film, így legalább a morbid humornak van esélye működni. Sokszor átcsap a fekete komédia zsánerébe, de Ryan Reynoldsszal még ez is szerethető.

Összefoglalva:

Egy hatalmas, országokon átívelő blődség,

amit főszereplői visznek a hátukon, és hurcolják át a szórakoztató filmek közé. Kimondottan közepes, totál elszállt baromság, de legalább szórakoztató, és nyáron elmegy egynek.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Túrákat indítanak a Keresztanyu forgatási helyszínére, „Makkosszállásra”

A díszletfalu valójában Budakeszi határában található, ide várják a sorozat rajongóit, amíg szünetel a forgatás,

Link másolása

hirdetés

Év elején mutatkozott be Molnár Piroska főszereplésével az RTL Klubon a Keresztanyu, ami a fiktív, ukrán-magyar határon található községben, Makkosszáláson játszódó sorozat. A Keresztanyu díszlete valójában Budakeszi mellett található, a sorozat díszletét most megnyitják az érdeklődőknek.

Az IBUSZ által 2021. július 2. és augusztus 29. között szervezett túrákon a látogatók végig sétálhatnak Makkosszállás utcáin, terein, meglátogathatják a rendőrségi díszletépület közösségi terét, a fogadót, a templomot, az edzőtermet, a tűzoltóságot és az autószerelő műhelyt, bemehetnek Róza mama, Babos és a Harangozó család házába is.

Fotó: IBUSZ

A látogatókat többek között a sorozat olyan karakterei kísérik, mint Karlo és Ajtony (Sótonyi Frigyes sofőrje), akik bennfentesként minden adatot és információt megosztanak a díszletfaluról és a sorozat kulisszatitkairól – olvasható az IBUSZ oldalán.

A látogatás során találkozni lehet Molnár Piroskával (Róza mama). Gálvölgyi Jánossal (Sótonyi Frigyes), Lengyel Ferenccel (Tivadar), Kékesi Gáborral (Márk), Magyar Attilával (Oleg), Sajgál Erikával (Krisztina), Józan Lászlóval (Igor), Mihályfi Balázzsal (Lajos), Dobos Evelinnel (Petra), Rátonyi Hajnival (Elza), Dzsupin Ibolyával (Sárika), Farkas Dénessel (Bonifác) is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Kikerült a transznemű fiatalról szóló film a Magyar Mozgókép Fesztivál programjából, de még hetekkel ezelőtt

Az alkotók tudomásul vették, hogy a program változtatásával a nemrégiben elhunyt Jankovics Marcell valamint a fesztivál életműdíjasai előtt akarnak több vetítéssel is tisztelegni.

Link másolása

hirdetés

A Tobi színei című magyar dokumentumfilm egy lánytestben született kamaszt követ éveken át, aki nem tud azonosulni a biológiai nemével. Bakony Alexa filmjének fő témája

"a támogató család fontossága a felnövésben és az identitáskeresésben, és hidat képez az LMBTQ-emberek és a ciszheteró emberek között."

Eredetileg a Tobi színei is a Filmszemle utódjaként létrehozott Magyar Mozgókép Fesztiválon debütált volna - írta meg a hvg.hu, de egyszer csak kikerült a programból. A változtatás még a homofób törvény elfogadása előtt volt. A törvény egyszerre mossa össze a pedofíliát a homoszexualitással és transzneműséggel, illetve tiltja meg a homoszexualitás és a nemváltás bemutatását a 18 éven aluliak számára.

A film forgalmazója, a Cirkofilm szerint megkeresték a Nemzeti Filmintézetet, hogy mi az oka a levételnek, azt a nyilatkozatot kapták a Magyar Mozgókép Fesztivál szervezőitől, hogy "törekszenek arra, hogy régi magyar filmeket is vetíteni tudjanak a közönségnek, azonban korlátozottak a vetítései lehetőségek, így több új film helyett mégis inkább régieket vetítenek."

A film producere kiadott egy közleményt a Facebookon:

hirdetés
Bár a tegnapi HVG-cikk időzítése azt a benyomást kelthette, hogy mindennek köze van a hét elején a Parlamentben elfogadott törvényhez, a programváltozásról már hetekkel ezelőtt értesítettek bennünket a szervezők (és aztán az Index is címlapján megírta június 7-én). Döntésüket, hogy a program változtatásával a nemrégiben elhunyt Jankovics Marcell valamint a fesztivál életműdíjasai előtt akarnak több vetítéssel is tisztelegni, tudomásul vettük. Sajnáljuk, hogy nem lesz a Tobi színei a Magyar Mozgókép Fesztiválon, ugyanakkor nem gondoljuk, hogy tendenciózus, a filmünk témájának szóló döntés született volna azzal, hogy a vetítésünk - néhány más filmével együtt - elmarad.

Ha tudnánk olyanról, ami a fentieknek ellentmond, kiáltanánk.

Így viszont készülünk a hamarosan induló moziforgalmazásra, melyre – és ez is a teljes képhez tartozik – egyébként a Nemzeti Filmintézet a kategóriánkban elnyerhető legmagasabb összegű marketing támogatást biztosította.

A filmmel először június 30-án találkozhattok, Budapesten; július 1-től pedig a mozikban is látható lesz, országosan.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Orfűn tartották az első nagyobb fesztivált 2019 óta – ilyen volt a MiniFishing

A megszokottnál kevesebb embert engedtek be, de így is szinte olyan volt a hangulat, mint a járvány előtt. Ráadásul igazi nyári kánikula várta a résztvevőket.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. június 22.


Link másolása

hirdetés

A tavalyi év a legtöbb fesztiválhoz hasonlóan a Fishing on Orfű számára is tragikusan alakult: hiába tették át a szervezők rekordgyorsasággal, a márciusi lezárás után alig pár héttel augusztus végére, végül ekkor sem tarthatták meg.

Idén már eleve két időpontot hirdettek meg, a szokásos júniusi mellett ismét augusztus vége volt a B terv. Május elején dőlt el, hogy az utóbbi lesz a nyerő, azonban az eredeti dátumot sem akarták elengedni – már csak azért sem, hogy ha addig esetleg újabb szigorítások lépnének életbe, ne essenek két szék között a padlóra.

Így született meg a MiniFishing a gyökerekhez való visszatérés jegyében: kevesebb fellépővel, korlátozott létszámmal és reményeik szerint még családiasabb hangulattal.

Persze a járványvédelmi előírások átírták kissé a forgatókönyvet: ahogy minden zenés-táncos rendezvényen, itt is kizárólag védettségi igazolvánnyal lehetett részt venni, de a közönség kulturáltságát mutatja, hogy például a Rockmaratonnal ellentétben itt nem volt emiatt semmi hőbörgés. Csak azon akadtak ki többen is – teljesen jogosan –, amikor úgy tűnt, hogy 16 év alatti gyerekek semmiképp nem látogathatják a fesztivált. Emiatt az eredeti Friends & Family szlogent is törölni kényszerültek a szervezők, de végül a kormány még idejében módosította az erről szóló jogszabályt, így happy enddel zárult a történet.

Mindössze négy programhelyszín volt, a legnagyobb a rendes fesztiválok 2-es számú nagyszínpadának helyén, ahová most először fedett nézőteret is építettek. Igaz, erre legfeljebb az árnyékolás miatt volt szükség, eső ugyanis egy csepp sem esett a három nap alatt. Itt közvetítették a magyar-francia Eb-meccset is szombat délután, ekkor a kánikulában valóban jól jött, hogy nem tűzött oda a nap a jórészt a földön ülő szurkolókra.

Furcsa látvány volt a domboldal a megszokott színpad nélkül

hirdetés

A másik három helyszín pedig adta magát, hiszen a Borfalu hajót formázó színpada, a hagymaalakú Tűzhöz közel, valamint az egyesek által s*gglyuknak becézett Amondó színpad év közben is állnak, ezeket nem kellett külön felépíteni.

A fentiekből némi kényszer is következett, ugyanis a nagyszínpadon csak napi három fellépői sáv volt – pedig egy negyedik még simán elfért volna –, a többi viszont mind jóval kisebb befogadóképességgel rendelkezik. Főleg az Amondó előtt alakult ki többször is óriási tömeg, mivel jobb híján ide kerültek azok a zenekarok (például a Csaknekedkislány, a Carson Coma vagy a Ricsárdgír), amelyek a rendes fesztiválon már bőven nagyszínpadosak, oda viszont ezúttal nem fértek fel.

Szokatlan volt az is, hogy míg a három kisebb színpadon jórészt egyszerre kezdődtek a sávok, a nagyszínpados koncertek idején nem szólt semmi más. Így akinek az ottani fellépő nem tetszett, annak nem volt alternatívája, a kisebb helyszínek között ellenben választani kellett, ami többször is nehéz döntés volt.

Többen említették hiányosságként azt is, hogy az utolsó fesztiválbusz éjjel fél 3-kor indult, nagyjából az utolsó koncert végével egy időben, így akinek Pécsen volt szállása, a ráadásról biztosan lemaradt. Ha fél órát csúsztatnak a menetrenden, jóval kényelmesebb lett volna, mindazonáltal az érintettek azt is hozzátették: annak is örültek, hogy egyáltalán volt fesztiválbusz.

Csaknekedkislány

Galaxisok

Rühös Foxi

Ami a fellépőket illeti, a nagyszínpadon nagy meglepetések nem voltak, csütörtökön Krúbi, a 30Y és a Bohemian Betyars, pénteken Péterfy Bori, a Vad Fruttik és az Elefánt, szombaton pedig az Esti Kornél, a Kiscsillag és a megújult felállású hiperkarma játszott.

A többi helyszín programja sokkal inkább ad hoc jellegűnek tűnt, persze itt a merítés is szélesebb volt, hiszen nagyobb körből kellett kevesebb helyet feltölteni. A döntésben vélhetően a szervezők személyes szimpátiája is sokat nyomott a latban, nem csak az, hogy mekkora közönsége van az adott előadónak.

A foci Eb eseményei mellett a közelmúltban elfogadott melegellenes törvényre is kifejezetten sok zenekar kitért a színpadon. A Vad Fruttik énekese, Likó Marcell egy egészen hosszú monológot szentelt annak, hogy elmondja a véleményét, de szóba került a téma a Galaxisok és a Blahalouisiana koncertjén is.

Bohemian Betyars

Muzsik és Volkova

Mmamt

A Fishing egyik védjegyének számító napközbeni off-programok közül a két legnagyobb slágernek számító sör- és fröccstúrákat tartották meg ezúttal is. Több év kihagyás után én is befizettem az utóbbira, méghozzá a Lovasi András által vezetettre.

Bár a tűző napon sétálni nem volt túl kellemes, így sem okozott csalódást a hangulat, amit egy legalább tízfős, egyenpólóban érkező legénybúcsús társaság is fokozott. Szerencsére a frissítőállomások is kellő gyakorisággal követték egymást, ott pedig mindig volt árnyék, így nem tűnt annyira soknak az összesen közel 8 kilométeres táv.

Lovasi a tőle megszokott stílusban anekdotázta végig a túrát, a gitárja pedig két alkalommal is előkerült. Elsőként a Malom-udvarban, ez még egy hagyományosabb minikoncert volt hangosítással, a legvégén a Tekeres-udvarban viszont igazi jutalomjáték következett.

A börtön ablakába és a Ciao Marina is elhangzott, egy csomó Kiscsillag- és Kispál-dal mellett, amelyeket a végén már közfelkiáltással szavazott meg az addigra közel se szomjas közönség.

Közel háromnegyed óráig tartott a kórusban éneklős örömzenélés.

A záróbulit szombatról vasárnapra virradó éjjel ezúttal a Ricsárdgír prezentálta, akik ezúttal is hozták szokásos formájukat, saját szavaikkal élve izomból meghámozták a bulikrumplit – a konferáló szövegek pedig egy önálló stand-up estnek is beillettek volna. Végre eljátszhatták Orfűn is a Minden nyár című számukat, amely a tavalyi fesztivál himnusza lett volna.

A MiniFishing a hibái ellenére is szerethető fesztivál lett: bár a kényszer szülte, de végül alighanem a szervezők és a közönség is hálásak lehettek, hogy így alakult. És ezúttal nem kellett viszlát jövőre felkiáltással elhagyni a kempinget vasárnap délelőtt, hiszen a "nagy" Fishing on Orfűig már csak alig két hónap van hátra.

További fotókat a fesztiválról IDE KATTINTVA lehet nézegetni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: