Erotika és játékosság - Budapesten a pop art legnagyobbjai
Jó hír a pop art műfaj kedvelőinek: a Ludwig múzeumok legnépszerűbb anyaga, a pop art korszakot bemutató gyűjtemény végre Budapestre is megérkezett. A tárlatot azonban csak akkor nézzétek meg, ha nem vagytok túl szemérmesek. A kiállított művek között ugyanis jócskán akadnak arcpirítóan erotikus tartalmú alkotások.
A múzeum igazgatója az év kiállításának nevezte a Ludwig Goes Pop + The East Side Story című tárlatot. Nem is csoda, hiszen a kiállítás az amerikai irányzat mellett egyedülálló módon mutatja be az egész nemzetközi pop artot. Az anyag Budapesten kiegészült a korszak magyar és kelet-európai alkotóinak műveivel is. Láthatjátok többek közt Konkoly Gyula, Lakner László és Keserü Ilona munkáit, de
olyan híres művészek alkotásait is megcsodálhatjátok, mint Andy Warhol, vagy Roy Lichtenstein.
A pop art egy 20. századi képzőművészeti irányzat, ami szó szerint is népszerű, hiszen a neve a popular, azaz “népszerű” szó rövidítéséből keletkezett. A pop-art művészek valóságos tárgyakat vesznek át változtatás nélkül. Újra előállítják a pontos másukat, ám gyakran eredeti rendeltetésüktől eltérő helyzetbe teszik őket. A pop-art lényegét Robert Rauschenberg amerikai művész fejtette ki:
„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”
Miért olyan népszerű a pop art stílus?
A pop art népszerűsége abban rejlik, hogy alkotásai - az elvont absztrakció után - ismerősek és látszólag könnyen értelmezhetőek voltak a nézők számára. A pop-art ugyanis a popkultúra termékeiből merít, ami a mindennapi életünkben is nagy szerepet játszik. Ha a pop art művész tájképet fest, akkor azon van például egy benzinkút. Ha csendéletet, azon konzerv, és Coca-Cola, az emberi alakok pedig általában filmsztárok, pop-énekesek, vagy a modern világ tévéből, képregényből jól ismert hősei.
A kiállítás kurátorai ugyanakkor többször is hangsúlyozták, hogy a pop art stílus kelet-európai irányvonalának definiálása korántsem egyértelmű. A kelet-európai művészeknél ugyanis gyakran párhuzamosan futott a pop art és más stílusok gyakorlása. E stílusok tehát egy-egy életművön belül is gyakran keveredtek.
A szervezők igyekeztek úgy összeállítani a tárlat anyagát, hogy az egyes alkotások egymásra is reflektáljanak. Ilyen például a piros fal, ahol különböző művészek dominánsan piros színű pop art munkáit helyezték egymás mellé.
A pop art az első olyan irányzat volt, ami a hétköznapi kultúra banalitását emelte a művészetbe. Ilyen formán tárgyiasította a nőt és magát a szexet is. Ez a központi témája annak a kiállítótérnek, ahol többek közt viszont láthatjátok Marilyn Monroe száját Joe Tilson Ízlelés, című alkotásán, vagy megnézhetitek Keserű Ilona Forma című domborművét, ami - az itt elhelyezett munkákhoz hasonlóan - szintén
erőteljes erotikus töltettel bír.
A kiállítás minden terme egy-egy ott elhelyezett jellemző alkotásról kapta a nevét. A Room of love, azaz Szerelem szobában kiállított alkotások is a szerelem tárgyiasítását jelképezik. Többek közt a szoba közepére elhelyezett névadó installáció is.
Sokszor ugyan
nem lehet eldönteni, hogy pop art a hétköznapi tárgyak ábrázolásával ünnepli, vagy kritizálja-e a fogyasztói társadalmat.
Az azonban biztos, hogy az embert körülvevő tárgyak felnagyításával fordulatot hozott a művészet történetébe. A Tárgyak számlálása nevű teremben szembesülhettek leginkább azzal, mennyire hangsúlyozza a pop art a tárgyszerűséget. Mintha csak valakinek a háztartásába csöppennétek: Fehérneműs pult, Miska kancsó, konyha részlet.
A kiállítás talán legizgalmasabb része a Miki Egér- és a Fegyvermúzeumok, ahol egy-egy barlangszerű kiállítótérben nézhetitek meg a pop art legjavát.
A stilizált pisztoly alaprajzú kiállítótér vezet át egy borúsabb témájához. A vietnami háború, és úgy általában a háború mint téma nem csak a nyugati hanem a magyar pop art művészek munkáiban is visszaköszön. A kiállítás külön termet szentel az 68-as eseményeknek. A párizsi diáklázadások ugyanis szintén sok pop art művészt megihlettek. Népszerű témája volt a pop art művészeinek az űrkutatás is. Hiszen erre az időszakára tehető az, hogy a különböző országok a Holdra szállás elsőbbségéért versengtek.
A pop art nem csak a formák egyszerűsítésével és az alapszínek kiemelésével operál. E művészek hangsúlyosan használják a montázs és újságkivágás technikáját is. Remek példa erre az a terem, amit jellemzően az újság, mint téma köré rendeztek be.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket ez az ajánló, a Ludwig Goes Pop + The East Side Story című kiállítást jauár 3-ig ti is megnézhetitek a Ludwig Múzeumban.
ideje: 2015. október 9. - 2016. január 3.
helye: Ludwig múzeum
Részletek a múzeum honlapján.
Ha érdekesnek találtad a hírt, oszd meg barátaiddal is!
