90 évesen tér vissza Budapestre Ennio Morricone – exkluzív interjú
Január 23-án újabb nagyszabású koncertet ad Budapesten az idén 90. születésnapját ünneplő Ennio Morricone. A hat európai várost, köztük a magyar fővárost is érintő turnén ezúttal is a Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekar kíséri a legendás zeneszerzőt, aki több mint hat évtizedet átívelő pályafutása alatt olyan filmek zenéjét komponálta, mint: Volt egyszer egy Vadnyugat, A profi, Egy maréknyi dollárért, A Jó, a Rossz és a Csúf, Aki legyőzte Al Caponét.
Két évvel ezelőtti nagy sikerű turnéja után a Maestro azt nyilatkozta, a zenének nem kíván hátat fordítani, azonban a jövőben koncertkörutakat már nem vállal.
Azonban érezve a közönség szeretetét és a koncertek hangulatát, meghozta a döntést: egy rövid, exkluzív koncertsorozat erejéig visszatér a színpadra.
Ebből az alkalomból válaszolt kérdéseinkre.
– Szinte minden díjat és elismerést megkapott, ami ebben a szakmában lehetséges. Mekkora jelentősége van ezeknek az ön számára?
– Fontos elmondanom, hogy az összes díj, amit valaha nekem ítéltek, egyenlően fontos számomra. Legyen szó akár a két Oscarról, akár bármelyik kisebb díjról, egyiknek sem csekélyebb a jelentősége, mint a másiknak. Ugyanannyira megtisztelőnek érzem őket.
– Mi a különbség aközött, ha ön vezényli a saját műveit, illetve ha más karmesterek tűznek műsorra valamit öntől?
– Külön kell választani a filmzenéimet a többi művemtől, vagyis az abszolút zenéktől. Ami az előbbit illeti, más nem vezényelheti őket rajtam kívül, mivel a partitúrák csak nekem vannak meg, és senkinek nem adtam engedélyt, hogy az eredeti hangszerelésben színpadra állítsa őket. A nem filmzenéket ezzel szemben mások is vezényelhetik, azok a partitúrák hozzáférhetők.
– Róma a kedvenc városa. Mi az, ami miatt leginkább szeret itt élni?
– Nagyon nehéz lenne bármit is kiemelni, de az biztos, hogy egyszerűen imádom ezt a várost. Itt születtem és mindig is itt éltem, és az is fontos tényező, hogy mindenki beszél olaszul, ezért meg tudom értetni magam.
– Ha csak egyetlen zeneművet hallgathatna egész hátralévő életében, mi lenne az?
– Kifog rajtam ez a kérdés, hiszen elképesztően sokféle zenét szeretek. Nem hiszem, hogy ki tudnék választani mindössze egyet ezek közül, az olyan lenne, mintha ketrecbe zárnának.
– Hogyan érte el azt a teljesen egyedi hangzást, ami filmzenéinek a sajátja?
– Nehéz lenne egyértelmű választ adni erre, hiszen számos olyan dologból áll össze, amit a mai napig nem igazán tudok körülírni.
Amikor komponálok, mindig beleszövöm az érzéseimet is a készülő műbe, és ehhez adódik hozzá minden más, amit valaha tanultam, tapasztaltam, vagy akár csak elképzeltem magamban.
Szóval sok komponensből áll elegyről van szó.
Részletek a 2017-es budapesti koncertről:
– Sok ember csak a filmzenéit ismeri, a többi művét nem. Mit ajánlana nekik először meghallgatásra, ha utóbbiakra is kíváncsiak?
– Ahhoz, hogy bármit javasolni tudjak, először is többet kell tudnom a célközönségről: mennyi idősek, milyen zenéket szeretnek alapvetően. Ha például valaki rockrajongó, annak nem igazán tudok ajánlani semmit a műveim közül, hiszen aligha nyerné el a tetszését. Ha viszont a szimfonikus zenét kedveli, mindjárt más a helyzet. Az illető ízlése mellett azon is sok múlik, mennyire nyitott az adott esetben valamivel nehezebben befogadható dolgokra.
– Hogy emlékszik vissza a Koltai Lajossal közös munkára?
– Jó volt, ma is elégedett vagyok a zenével, amit komponáltam.
Egyedül azt sajnálom, hogy rendezői minőségében mindössze egyetlen filmben dolgozhattam vele együtt, hiszen az első alkalom még sosem megy annyira olajozottan, mint amikor követi egy második, harmadik, vagy akár negyedik is.
Szóval szerintem ebben még több is lehetett volna, de ettől függetlenül azt hiszem, egyikünknek sincs oka panaszra.
– Néhány héten belül betölti a 90-et. Foglalkoztatja az életkora?
– Mindössze egyetlen szempontból gondolok rá, ez pedig a saját és a feleségem egészségi állapota. Más okból nem foglalkoztat.
Fotó: Jelmer de Haas
– A tavaly befejeződött turnéja lett volna eredetileg az utolsó, aztán mégis a folytatás mellett döntött. Elképzelhető, hogy a jövő évi koncerteket is követik majd még újabbak?
– Semmit nem szabad végleg kizárni, de most azt tartom legvalószínűbbnek, hogy ezután tényleg nem lesz több alkalom.
Ahogy az imént említette, nemsokára 90 éves leszek, ilyenkor már az egészségi állapotomon múlik minden – és fogalmam sincs, hogy fogom érezni magam akár csak fél év múlva, nemhogy ennél később.
– Ha tényleg nem áll többé színpadra, fog hiányozni bármi önnek a turnézással töltött évtizedekből?
– Nincs ilyen. Természetesen nagyon érdekes és eseménydús időszaka volt ez az életemnek, ugyanakkor rendkívül kimerítő is.
– Mire készüljön a budapesti közönség januárban, mit üzen nekik?
– Ha megfelelően lökött emberek ülnek majd a nézőtéren, akár abban is reménykedhetnek, hogy táncra perdülök a színpadon. De mivel ez nem fog megtörténni – még ha a feleségem néha erről is álmodik –, csak azt tudom ígérni, hogy ezúttal is a maximumot nyújtom majd, és nagyon remélem, hogy mindenki maradandó élményekkel megy haza a koncert végén. (mosolyog)
