KULT
A Rovatból

Életem legszórakoztatóbb Csehov-előadását láttam – Kritika a Ványa báról

A Thália Télikertben, Kelemen József rendezésében mutatták be Csehov Ványa bá című darabját, és bár hibátlan előadás nincs, Görög Lászlóék közelítenek hozzá.

Link másolása

Mindig vegyes érzésekkel lépek a Thália Télikertbe, mivel intenzív tíz évet töltöttem a Mikroszkóp Színpadon. A vége felé még fel is léptem egy stand up műsorban, de eskü, nem ezért szűnt meg. Ugyanakkor szeretek a Télikertbe is járni, egyrészt mert nagyon szép és szerethető az új játszóhely, másrészt a darabok miatt. A Thália titka, hogy a nagyszínpadon – többnyire – a nagyobb érdeklődésre számító, kommerszebb, sokszereplős vígjátékok, musicalek láthatóak, az igazán tartalmas és izgalmas darabokért viszont a kamaraszínpadra kell menni.

Bevallom, a „Ványa bá” cím gyanakvást keltett bennem. A megszokott elnevezéssel szakító, moderneskedő, vicceskedő címek ritkán jelentenek jót. Sokszor tapasztalom, hogy az unalomig ismert klasszikusokat erőltetett látszatmegoldásokkal próbálják „maivá”, szórakoztatóvá varázsolni, vagy ami talán még rosszabb, lilaködös művészkedéssel kenik el a tényt, hogy nincs semmilyen épkézláb gondolatuk az adott műről és szerzőről.

Előítéleteimet alighanem az is táplálta tudat alatt, hogy nem is olyan rég láthattam a Czakó JuliGörög László párost a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Miskolci Nemzeti Színház Tartuffe előadásában, ahol Orgont és Elmirát alakították. Félreértés ne essék, a játékukban ott sem volt hiba, viszont az az előadás tipikus példája volt a rosszul értelmezett, közhelyes „leporolásnak”, „aktualizálásnak”.

Egyszerűen 2023-ban már kevés mondanivaló az, hogy „ma sincs másképp”.

Szerencsére a Ványa bá esetén semmi ilyesmiről nincs szó. Persze reményt keltett, hogy a szöveg Hamvai Kornél műve, aki jótollú fordító, dramaturg. Sajnos a szombathelyi társulat előadását nem láttam ugyanebből a változatból – pedig sok mentségem nincs, hiszen akár a Tháliában is megnézhettem volna a 2016-os Vidéki Színházak Fesztiválján, most annál inkább örültem a lehetőségnek.

Megkockáztatom, életem legszórakoztatóbb Csehov-előadását láttam, talán csak a Katona 25 évvel ezelőtti Cseresznyéskertje vetekedik vele.

Ványa bá és holdudvara kellemes középszerűségben tengeti dolgos, szegényes életét a vidéki birtokon, aminek teljes bevételét becsületesen tovább küldi sógorának, Szerebrjakov professzornak (Szervét Tibor). Időnként eliszogat és filozofálgat a barátjával Ásztrov doktorral (Szabó Győző). Pótapaként nevelgeti halott húga lányát, Szónyát (Martos Hanga). Igyekszik elviselni a sógoráért rajongó édesanyját, Maríját (Csarnóy Zsuzsanna), és tűri Marína dadus (Molnár Piroska) gondoskodását.

Csakhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve megérkezik a birtokra Szerebjakov fiatal feleségével, Jelénával (Czakó Juli). A szép, fiatal, élettel teli nő egy csapásra felforgatja Ványa báék boldogítóan középszerű életét. A férfiak mind belébolondulnak, minden kötelességüket elhanyagolják, hogy a kívánatos asszony közelében lehessenek. Lassan mindenen és mindenkin úrrá lesz a tespedés, amit a kényelmes élethez szokott városiak árasztanak maguk körül, és elkerülhetetlen, hogy az elfojtva fortyogó indulatok és szenvedélyek robbanjanak.

Sokszor hallhatjuk, hogy Anton Pavlovics Csehov darabjai eredetileg humorosak lennének, és újabban a színházak több-kevesebb sikerrel  próbálják ezt visszaadni.

Nem egyszer úgy, hogy a humor mibenlétét teljesen félreértve olcsó, indokolatlanul alpári poénokat tömnek bele, vagy a darabból nem fakadó, öncélú játékokat ötlenek ki.

Hamvai Kornél és Kelemen József rendező szerencsére megtalálta a humort a darab szövetében, a színészek mosolyogtató közjátékai és a szöveg poénjai nem esnek le a színpadról.

Egyetlen zavaró tényezőt tudnék kiemelni, amit jómagam fordítóként és humoristaként sem pártolok. Ez pedig az a néhány eset, amikor poénok helyett fölösleges káromkodással csiholnak ki nevetést a közönségből. Helye lehet a vulgaritásnak egy szövegben. Például a darab vége felé, amikor Ványa azt látja, hogy sógora, aki egész életében a vérét szívta – ráadásul úgy, hogy ezt észre sem vette, vagy épp teljesen természetesnek tartotta – ki akarja semmizni, érthető, hogy az indulat hatására nem válogatja meg a szavait. De az előadás korai szakaszában sokszor volt az az érzésem, hogy az alkotók csupán könnyű sikerre vágynak. Ha a nagy klasszikus Ványa bá(csi), akiről az irodalomórák unalmasan fegyelmezett hangulata jut eszünkbe, „basszamázik” egyet, az felszabadítóan hat ránk, és reflexszerűen nevetünk, de ez nem valami nagy dicsőség.

Görög László és Szervét Tibor nagyszerűen hozza a darab két ellenpontját.

Ványa az alapjában véve jókedélyű, dolgos, életvidám gazda, és az öntelt, mindent és mindenkit kihasználó energiavámpír professzor, aki pontosan látja, mit művel környezetével, de úgy érzi, neki pozíciója, és – szerinte – közelgő halála miatt ez egyszerűen jár, és ő van a legjobban meglepve, amikor azt látja, hogy a birtok eladásáról szőtt elképzeléseit nem teljesítik ugyanazzal a gépies engedelmességgel, amit már megszokott.

Czakó Juli alakítja a fiatal, kikapós feleséget, aki az életvágy és az erkölcsösség között őrlődik egy elhamarkodott házasság csapdájában. (Apró információ a kulisszák mögül, hogy mint a bemutató után megtudhattuk, a Görög-Czakó házaspár, akit most vendégként tüntettek fel a színlapon, hamarosan a társulat tagjai lesz.)

Kellemes csalódást okozott Szabó Győző. Vannak fenntartásaim vele szemben, de ezúttal hitelesen alakította az agglegény orvost, akinek a vidéki életben megkérgesedett szívét meglágyítja Jeléna, miközben nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni az érte epekedő Szónyát. Igaz, Ásztrov doktor most sem szerelmet érez, inkább csak testi vágyat, az viszont olyan erőteljes macsó agressziót vált ki belőle, ami egyszerre vonzza és taszítja a nőt – fiatal teste igent mond, de esze és lelke iszonyodik attól, ami Ásztrov karjában várná, és főleg annak következményeitől.

A Metoo tükrében egész más mélységet nyernek ezek a jelenetek.

A dadust alakító Molnár Piroska és a Tyelégin szerepében látható Bede-Fazekas Szabolcs megbízhatóan hozzák a háttérben szinte láthatatlan, de mindig a megfelelő időben kéznél lévő szolgákat. Molnár egyébként is mestere annak, hogy kis szerepben is tündököljön.

Az egyetemi hallgató Martos Hanga is dicséretet érdemel. A magát csúnyának tartó Szónya szerepének csapdája, hogy tényleg csúnyává teszik. Martos– és nyilván Kelemen József – értelmezésében azonban Szónya nem csúnya, legrosszabb esteben is átlagos, a fiatal lányok kételyeivel küzdő ember, akiből női praktikákkal akár bombázót is lehetne varázsolni, de ezt ő nyilván nem látja, nem tudja, hiszen nincs mellette olyan nőalak – anyafigura –, akitől megtanulhatná.

Jeléna azzá válhatna, ha nem tátongana akkora szakadék a kettejük világa közt.

Az egyetlen szereplő, akivel úgy éreztem, nem sikerült igazán mit kezdeni, Maríja, Ványa édesanyja. Csarnóy Zsuzsa eltűnik a háttérben, csak akkor ébredünk rá, hogy ő is a darabban van, amikor megszólal. Persze mondhatjuk, hogy ilyen a szerep, de az ugyancsak kisebb szerepet kapó Molnár Piroska kisugárzását némi túlzással akkor is érezzük, ha nincs is a színpadon.

Összességében azt tudom mondani, menjetek el a Thália Télikertbe, nem fogjátok megbánni. A Ványa bá szórakoztató, könnyen fogyasztható, de nem könnyű előadás. Letisztult, követhető, mindenféle fölösleges sallang és álművészkedés nélkül, mindenki megtalálhatja benne a saját életének fontos kérdéseit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Michelle Pfeifferrel csalta a feleségét, hentesbárddal kergette a bátyját, mert megunta, hogy kínozzák – John Malkovich 70 éves
Ki mondthatja el magáról, hogy készült róla egy olyan film, amelyben bárki belemászhaott a fejébe, és az ő szemével láthatta a világot? A kultklasszikus A John Malkovich-menet teljesen rá épült, ennyire népszerű volt egykor. De mi van vele manapság?

Link másolása

John Malkovich szeret arról beszélni, hogy mi mindent veszített el: például a súlyát (32 kilót fogyott tinédzserként), később a haját, vagy épp a megtakarításait („2008-ban az akkori üzletvezetőnk nagyjából mindent, amit valaha is kerestünk, egy Bernie Madoff nevű valakinél fektette be. Minden, amit valaha is kerestem, elúszott." Madoff anno befektetők ezreitől csalt ki összesen 64,8 milliárd dollárt, majd 2009-ben 150 év börtönbüntetést kapott.).

Mindezek ellenére hihetetlenül optimista maradt. És bár már több mint 130 filmes és sorozatos színészi kreditje van, azt szokta hangoztatni, hogy igazából nem is szereti a filmeket. A legfőbb szerelme ugyanis a színház.

John Gavin Malkovich 1953. december 9-én született az Illionis állambeli kisvárosban, Christopherben, ahol egy meglehetősen kiváltságos, de tűzrőlpattant családban nőtt fel. Egyébként apai ágról horvát származású: az apai nagyszülei az Osztrák–Magyar Monarchia idején vándoroltak Ozalyból az Egyesült Államokba. Édesanyja, Joe Anne tulajdonosa és szerkesztője volt a helyi újságnak, édesapja, Leon pedig környezetvédelmi újságíró és aktivista volt.

Három húgával és a bátyjával nőtt fel, és többször beszélt már gyermekkorának erőszakos eseményeiről, például az apja és a bátyja, Danny veréseiről. Ma már azt mondja, semmi figyelemre méltó nem volt benne.

„Ha átlépted a határt, ellátták a bajodat. Ez akkoriban nagyon gyakori volt. Sok erőszakos dologban volt részem, amikor felnőttem, és akkor mi van?" – mondta, majd felidézett egy pillanatot, amikor egy hentesbárddal a kezében kergette meg a bátyját. „A fivérem nem kapott semmit, amit ne érdemelt volna meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettem őt, ő már nincs többé. Nagyon vicces tudott lenni, emellett kifejezetten okos és rendkívül szellemes, de eléggé megkínzott. Az emberek pedig megunják, ha kínozzák őket."

A sportpályáról a színházba

John 16 éves korában már 102 kilót nyomott, és a Malacka becenevet kapta az osztálytársaitól. „A gyerekek nem túl kedvesek" – mondta. Elege is lett ebből, és a diéta mellett döntött, aminek következtében a testsúlyának majdnem egyharmadát leadta. "Régen baseballoztam, és apám volt az edzőm. Mindig azt mondta nekem: ha feleannyira törődöm a játékkal, mint amennyire azzal, hogy hogyan nézek ki játék közben, akkor nagyon jó baseballjátékos lehettem volna.”

Malkovich egyébként eredetileg profi dobó szeretett volna lenni, és csak azért kezdett el színészkedni, mert megtetszett neki egy lány a színjátszó csoportból. A színészethez vezető útja azonban még így sem volt egyenes.

Buszt vezetett, a főiskolán biológiával és szociológiával foglalkozott, majd színházat tanult két illinoisi egyetemen, de mindegyiket otthagyta. Ezután Chicagóba költözött, és alapító tagja lett a Steppenwolf színházi csoportnak Terry Kinney, Jeff Perry, Joan Allen és Gary Sinise mellett (utóbbi Malkovich rendezője és főszereplőtársa volt az 1992-es Egerek és emberekben).

A korai években a színház társulatának tagja volt egy bizonyos Glenne Headly (A Riviéra vadorzói, Dick Tracy), akivel egymásba szerettek, és akit John 1982-ben feleségül vett. Ekkoriban kezdett el szerepeket kapni mozi- és tévéfilmekben, első nagyobb szabású produkciói közé tartozik például két 1984-es film, a Hely a szívemben és a Gyilkos mezők. Mivel mindkettőt Oscar-díjra jelölték a legjobb film kategórijában 1985-ben, így sokan felfigyeltek a tehetséges harmincas színészre. Főképp azért is, mert megkapta első Oscar-jelölését a Hely a szívemben mellékszerepéért. Majd 1987-ben jött Spielberg és A Nap birodalma, 1988-ban pedig a Veszedelmes viszonyok, ami világszerte ismertté tette őt. A Michelle Pfeifferrel a vásznon folytatott viszonya a valóságban is folytatódott, ami végül a Headlyvel kötött házasságának összeomlásához vezetett, el is váltak még 1988-ban. Végül egyikük sem maradt vele (újabb veszteségek), s ezután egy évig tartó depresszió kínozta. Szerencsére nem tartott sokáig a szinglilét, mivel 1989-ben elkészítette az Oltalmazó ég című filmet, amelynek forgatásán beleszeretett a második rendezőasszisztensbe, Nicoletta Peyranba, akivel még abban az évben összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövőre ünneplik a 35. házassági évfordulójukat.

19 évesen megkörnyékezte a tanára

Az erőszak egyébként mindig jelen volt az életében, több formában is. A gyerekkori atrocitások minden bizonnyal kihatottak az életére a későbbiekben is. Több kemény történet is kering róla, mint például, amikor egyszer kirabolták, ő azonban hazarohant egy késért, és azzal üldözte a tettest, akit később nekidobott egy fának. Vagy amikor ököllel betörte egy busz ablakát. „Ez igaz. Nem engedtek felszállni a buszra” – mondta, majd hozzátette: „Atletikus voltam, és azt hiszem, bizonyos szempontból elég erős, de nem tartom magam keménynek.”

Ennek ellenére sokszor játszott erőszakos vagy gonosz karaktereket. Például a Con Air – A fegyencjáratban (1997), a Johnny English-ben (2003) vagy Wolfgang Petersen 1993-as Célkeresztbenjében, amelyben az amerikai elnök életére törő merénylőt alakított, ismét egy Oscar-jelölést megérdemlően.

Sok színész mondja, hogy együtt kell tudni érezni a karakterével, de Malkovich ezt hülyeségnek tartja: „Nem érzem szükségét annak, hogy szimpatikus legyek. Nem sok mindent láttam ezekben a karakterekben, amivel szimpatizálhatnék.”

Harvey Weinstein elítélését és a #MeToo-mozgalmat azonban üdvözölte, hiszen a saját bőrén is tapasztalta mindezt. „Fiatalkoromban volt egy professzorom a színházi tanszéken, aki részemről nem kívánt közeledést tett felém. Én 19 éves voltam, ő pedig már az ötvenes éveiben járt. Csak annyit mondtam neki, hogy ez nem az én világom, elnézést. Olyasvalaki volt, akit kedveltem. Szóval az élet ment tovább. Végül otthagytam az iskolát, de nem igazán emiatt.”

Egy pozitív ember

Malkovich a családjával éveken át Franciaországban élt, csak nemrég költöztek vissza a Massachusetts állambeli Cambridge-be, Boston mellett. A felesége, Nicoletta most akadémikus, a lányuk, Amandine (33) kereskedő, a fiuk, Loewy (31) pedig számítógépes programozással foglalkozik. Vagyis egyikük sem követte apját a színészi szakmába. Johnt azonban ez egyáltalán nem keserítette el, sőt, örül, hogy rendes, civil életük van, és büszke rájuk.

A politikát azonban ki nem állhatja. Elmondása szerint az 1972-es amerikai elnökválasztás óta nem szavazott, amikor is a demokrata George McGovernre adta le a voksát. „Szerintem azóta a rendszer eléggé korrupt” – zárta le ennyivel a témát.

Ahhoz képest azonban, hogy „nem is szereti a filmet”, Malkovich továbbra is rendkívül aktív e téren, évente négy-öt-hat filmet és/vagy sorozatot leforgat, bár az kétségtelen, hogy a kilencvenes évekbeli népszerűségéhez már nem fogható a karrierje. Az utóbbi 13 évben feltűnt mainstream filmekben/blockbusterekben (pl. Red 1-2, Transformers 3, Eleven testek, Mélytengeri pokol, 22 mérföld, Madarak a dobozban) éppúgy, mint kisebb szerzői filmekben, idegen nyelvű, külföldi darabokban (nemrég mutatták be például a Vendég a francia kastélyban című luxemburgi-francia filmjét) vagy akár B-kategóriás silányságokban (White Elephant, Amerikai kopó stb.). A sorozatokat sem hanyagolja, e téren a legnagyobbat talán Paolo Sorrentino Az új pápája (2019-2020) jelentette, vagy a 2020 és 2022 között futott Űrhadosztály Steve Carell-lel. Sőt, nyolc epizód erejéig pedig benézett a Milliárdok nyomábanba is.

„Úgy tekintek az életre, hogy nagyon szerencsés voltam. Szerencsésebb, mint bárki más, akit ismerek” – mondta: „Szerencsésebb, mint az összes gyerek a családomban, akik mind érdekesebbek, tehetségesebbek vagy okosabbak voltak nálam. Kétségtelen, hogy történtek velem szomorú és nehéz dolgok, de emiatt sosem éreztem szükségét, hogy panaszkodjak miattuk. Soha nem voltam senkire negatív hatással. Azt hiszem, összességében egy elég pozitív ember vagyok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Ryan O’Neal
A Love Story sztárja 82 éves volt. A fia szerint békésen távozott.

Link másolása

82 évesen meghalt Ryan O’Neal színész, a Love Story sztárja. Halálhírét a fia osztotta meg a közösségi oldalán.

„Apám ma békésen távozott, szerető csapatával az oldalán, akik támogatták őt” - írta az Instagram-oldalán pénteken Patrick O'Neal. Szerinte az apja „egy hollywoodi legenda” volt, akire mindig is felnézett.

Ryan O’Neal 1941. április 20-án született Los Angelesben, apja forgatókönyvíró, anyja és regényíró volt.

Ő játszotta a Love Story című romantikus dráma főszerepét, amiért Oscar-díjra is jelölték.

Emellett a 70-es években játszott a Mi van doki? és a Papírhold című vígjátékokban, illetve A híd túl messze van című akciófilmben is.

(Forrás: BBC)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt a Groovehouse „láthatatlan” harmadik tagja
Farkas Gábriel felelt a zenekar egyedi hangzásáért.

Link másolása

Meghalt Farkas Gábriel, akit a népszerű Groovehouse együttes harmadik, „láthatatlan” tagjaként is emlegettek. A halálhírt Kis Judy, az együttes énekesnője jelentette be.

„Aki ismeri a munkásságunkat tudja, hogy sok-sok éven át volt egy "láthatatlan" 3. tagunk, aki a háttérben jellegzetessé tette a Groovehouse dalok hangszerelését”

– írta róla Judy. Hozzátette: „Felfoghatatlan hogy nincs többé, és hogy eltűnik a zenei piacról az az igazi "Faris" hangszerelés. Hálásak vagyunk azért hogy részese volt az életünknek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lánya és kollégái búcsúznak Andresz Katitól
A 68 évesen elhunyt Andresz Katit amellett, hogy színésznőként is emlékezetes pályát hagyott maga mögött, azok is megismerhették, akik csak utánozhatatlan orgánumát hallhatták, hiszen, ahogy egy kollégája fogalmazott: ő volt a „szinkron királynője”.

Link másolása

Hunyadkürti Éva, Andresz Kati lánya feketére változtatta profilképét Facebook oldalán és egy régi közös képpel búcsúzott édesanyjától.

Sass Elizabeth az alábbi bejegyzéssel búcsúzott:

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk Andresz Kati 2023. 12. 06-án felköltözött az égbe. Örökké szeretünk”

Kollégái közül Csondor Kata azt írta, nem tudja felfogni, hogy Andresz Kati,

„ma a másik világba utazott hirtelen.”

Korlátozott ideig olvasható Insta-történetében Járai Kíra így fogalmazott:

Akárhányszor együtt dolgoztunk, csodálva hallgattalak. Pótolhatatlan vagy, a szinkron királynője. És örülök, hogy ezt még életedben elmondtam Neked.

Sinkovits-Vitay András pedig az alábbi gondolatokat írta oldalára:

Talán még olvasod, vagy érzed, mi már csak így beszélgetünk.... Pedig születésnapomon, Névnapodon megbeszéltük, hogy együtt játszunk, sűrűbben találkozunk....Te már hazatértél... Gyönyörű repülésed legyen a Teremtő Szívébe, a Mennyei Társulattal.

Link másolása
KÖVESS MINKET: