Eke Angéla az ukrajnai menekültekről: „Az igazi hősök a gyerekek, akik 1-2 héttel ezelőtt még a saját szobájukban játszottak”
Eke Angéla számára mindig is fontos volt a felelősségvállalás. Nem csoda hogy, az ukrajnai háború kitörése után az elsők között érkezett ki a pályaudvarra, hogy megkérdezze, miben tud segíteni.
– Mindig is fontos volt számodra a társadalmi felelősségvállalás. Ezért tulajdonképpen nem meglepő, hogy a háború nyomán kibontakozó menekültválságot sem otthon, a fotelben ülve követed, hanem a tettek mezejére léptél. Mesélj kicsit erről.
– Amikor kitört a háború, én is nagyon szorongtam, mint sokan. Úgy éreztem, képtelen vagyok tétlenül ülni ebben a helyzetben. Nem mindenki alkalmas rá, hogy a frontvonalba lépjen.
Ezért kimentem a pályaudvarra, hogy civil önkéntesként segítsek a menekülteknek.
Nem meglepő módon, a helyszínen a civilszervezeteken kívül találkoztam hozzám hasonló aktivistákkal, akik ugyanúgy indultak el a pályaudvarokra segíteni, mint ahogyan én is.
– Egyszerűen odamentél, és megkérdezted a helyszínen, hogyan segíthetsz, vagy kapcsolatba léptél előbb valamilyen szervezettel?
– Én rögtön, az első napokban kimentem. Akkor még teljesen kaotikus állapotok uralkodtak. Még nem volt a pályaudvarokon belül sem kialakított terület, hanem mindenki gyakorlatilag területfoglalásos rendszerrel tudott érvényesülni a helyszínen. Én ott kérdeztem meg a szeretetszolgálatokat, hogy tudok-e valamiben segíteni.
Sok múlik azon, mennyire tudja az ember feltalálni magát ilyen helyzetben.
Hol ételeket csomagoltam, hol a beérkező adományokat logisztikáztam. Szálláshelyeket és fuvarokat gyűjtöttem a civilektől. Próbáltuk a megfelelő felajánlásokat összepárosítani a menekültekkel.
– Beszélj a személyes tapasztalataidról, milyen emberekkel, történetekkel, sorsokkal találkoztál?
– Egészen meglepő a skála. Van, aki elsírta magát, amikor szembesült azzal, hogy milyen szeretetteljes fogadtatásban van része.
Nagyon sok az olyan anyuka, aki egyedül van több gyerekkel. Az egyik ilyen anyuka mesélte, mennyire szerette a házukat, ahol éltek.
Megdöbbentő, hogy az anyukákban milyen erős túlélési ösztön munkálkodik. De az igazi hősök a gyerekek, akik 1-2 héttel ezelőtt még a saját szobájukban játszottak, most pedig egy pályaudvaron kialakított játszósarokban játszanak velük idegennyelvű, civil önkéntesek. Legtöbben tovább akarnak utazni innen, de szükségük van néhány napra szállásra. Ők vannak többségben jelenleg is.
– Kicsit mesélj a hogysegits.hu-ról.
– A pályaudvari frontvonalon sok olyan emberrel találkoztam, akikkel közösen lehetett gondolkozni olyan megoldáson, ahol a rengeteg önkéntes felajánlást kezelni lehet. Hivatalosan csak szervezeti formában lehet önkéntesen segíteni.
Szállás, adomány, fuvar, tolmácsolás, satöbbi…
Ezt az adatbázist az összes nálunk regisztrált szervezet használhatja, és az összegyűjtött adatbázisban lévő civil önkénteseket közvetlenül tudják értesíteni, amikor szükségük van rájuk.
A túlsegítés és a túladományozás is probléma. Azt tanácsolnám mindenkinek, hogy tartalékolja a felajánlásait a hosszabb távú segítségnyújtás érdekében.
– A hogysegist.hu-n olyan különböző profilú szervezeteket láthatunk, amiket alapból nem feltétlenül párosítanánk. Hogyan sikerül ennyire eltérő szereplőket egy ügy mögé állítani?
– A segítség az nem válogat ezért mindenkire szükség van. Ezért is volt nagyon fontos célkitűzése az oldalunknak, hogy politikától, vallási hovatartozástól vagy bármiféle ideológiától és gazdasági érdektől mentes legyen. Azokkal a szervezetekkel működünk együtt, akiknek épp valóban szüksége lehet az oldal önkénteseire.
Büszkeséggel gondolok arra a maroknyi civil csapatra, amely egy hét alatt reagált a kialakult helyzetre és egy hét alatt létrehozta a weboldalt. Úgy, hogy előtte nem ismertük egymást, a pályaudvarokon találkoztunk. A közös cél vezérelt mindenkit. Nagyon jó érzés visszagondolni erre még akkor is, ha egy szörnyű dolog váltotta ki. De a munka nem állt meg, a weboldal bővítése folyamatos most is, a változó igényekhez alakítja a weboldal funkcióit a csapatunk.
– A tudatosság és társadalmi felelősségvállalás egyik legismertebb hazai szószólója vagy. Decemberben például jótékonysági ruhavásárt rendeztél…
– Karácsony előtt már második alkalommal rendeztem meg magyar tervezők bevonásával a Jótékonysági Gardrob Vásárt. Az volt a cél, hogy a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát alapítvány munkáját támogassuk a befolyt összeggel.
Amellett, hogy anyagilag támogatni tudtuk az alapítványt, az örökbefogadásra is felhívtuk a figyelmet. Mondhatom, hogy ez már tulajdonképpen hagyomány lett, mert idén is szeretném megszervezni. Egy saját közössége alakult ki az eseménynek, ami nagyon megható számomra.
– A TEDx vendégelőadója is voltál.
– Nagyon meghatározó pillanatnak nevezném, amikor felkértek a TED-xre. Mindig is nagy figyelemmel és tisztelttel követtem a TEDx rendezvényeit. Mindannyiunk számára egy nagyon fontos, nagyon motiváló fórum.
Éppen ezért, amikor engem is felkértek, hogy tartsak előadást, az nagyon meghatározó pillanata volt az életemnek.
Arra keresem a választ, hogy mi az, ami minket, embereket megmenthet, ha a klímakatasztrófa bekövetkezik. Úgy gondoltam, hogy a TEDx színpada olyan platform, ahol nagyobb betekintést engedek az életembe. A másik ilyen az Én, Iphigenia című monodrámám, amely mitológiai elemekkel összefonódva sosem hallott, személyes történetekre épít.
Nem nagyon szoktam a gyerekkoromról, vagy az életemet meghatározó egyéb történésekről beszélni. De úgy éreztem, abban, hogy milyen felfogásban élem az életemet, nagyon is nagy szerepet játszik, hogy honnan jöttem, mik a gyökereim.
– Az előadás elérhető?
– Hamarosan közzéteszik majd a TEDx YouTube csatornáján.
– Ne feledkezzünk meg azért a színházról sem. Amikor legutóbb beszéltünk, említetted, hogy a pandémia okozta hosszas halogatás után végre bemutatjátok Lars von Trier Dogville című filmjének színházi változatát.
– A sors fintora, hogy ezt az előadást halogattuk a legtöbbet a Covid miatt, és most, amikor elkezdhettük végre a próbafolyamatot, technikai okok miatt egyelőre mégsem tudjuk bemutatni.
De nem történik semmi véletlenül.
A Trojka Színházi Társulás addig is játssza a repertoáron lévő előadásait, és azon vagyunk, hogy az ismét elhalasztott Dogville helyett bemutassunk egy új előadást is ebben az évadban.
Az Én, Iphigenia, továbbra is repertoáron van a Radnóti Tesla Laborban, amit az előadást beválogatták a Most Feszt fesztiválon a legjobb monodrámák közé.
Kaszinó tematikájú VIP
VIP strand és nappali pihegő
Szafari hangulatú VIP
Épülő Nagyszínpad
