KULT
A Rovatból

Éjjeli ügynök: A leárazott Jack Bauer visszavág

Március 16-án jelent meg a Netflix legújabb akciósorozata, az Éjjeli ügynök. Nem sok nyomot hagy maga után az emberben, de szódával elmegy kategória.
B. M.; képek forrása: IMDb és YouTube - szmo.hu
2023. március 30.


Link másolása

Gyorsan össze is foglaltam, hogy mit gondolok az Éjjeli ügynökről. Kicsit gagyi, de abszolút szórakoztató popcorn-sorozat. Azok, akik nézték anno Kiefer Sutherland nevével fémjelezett 24 című sorozatot, az tudhatják, hogy körülbelül mire számíthatnak. Olcsón ható akciójelenetek, bonyolultnak tűnő cselekmények, rengeteg csavar, és senkiben sem lehet megbízni.

Nos, ezt az Éjjeli ügynök könnyedén hozza. Én korábban sem voltam elragadtatva Jack Bauer kalandjaitól, de

az éjjeli ügynökünk történetének megvalósítása sem lett túl jó.

Matthew Quirk azonos című könyvéből Shawn Ryan, Imogen Browder és Corey Deshon adaptálta a sztorit a Netflix-előfizetők képernyőjére. Nem ismerem az alapművet, de valahogy a végeredmény nem lett az igazi. Hiába tapasztalt showrunner Ryan, nem sikerült az eddigi művei szintjére emelni az Éjjeli ügynököt. Ryannak köszönhetjük többek között a Hazudj, ha tudsz!, és a méltán sikeres The Shield: Kemény Zsaruk sorozatot is.

Főszerepben Gabriel Basso, aki hiába sármos fiatalember, közel sem elég karizmatikus a szerephez. Nem tudja elvinni hátán a sorozatot, ő a legfontosabb elem a kirakósban, és sosem kerül igazán a helyére. Ami egy Matt Damonnak, vagy Kiefer Sutherlandnek könnyen megy, az sajnos Gabriel Bassónak túl nagy feladat volt. A többi színész főleg sorozatokban játszott eddig, csupán három igazán ismert arccal találkozhatunk, az egyik D. B. Woodside volt, akit idehaza legtöbben a 24-ből, vagy a Luciferből ismerhetnek, Robert Patrick, mindenki kedvenc Terminator T-1000-e, valamint

A bálnában nyújtott alakításáért friss Oscar-jelölt Hong Chau.

Neki nagyon sikeres volt a 2022-es év, nem csak az Oscar miatt, de A menüben nyújtott alakítása is hihetetlen erős volt. Mindegyik nagyobb név hozta a kötelezőt, de közülük is igazán nagy szerepe Chaunak van, de maradandót ő sem alkotott. Az effektek közepesek, igazi tévés CGI-t láthatunk, az akció elfogadható, de semmi kiemelkedő nincsen benne. Sok kaszkadőrmunka, pár autós üldözés, amiken látszik, hogy nem száguldoznak a kocsikkal. Még robbanások is akadnak, sőt az első epizód pont egy nagyszabású terrorcselekménnyel függ össze.

Főhősünk Peter Sutherland FBI ügynök a Fehér Ház pincéjében ül, és fogadja az éjjeli ügynökök vészhívásait. Ezt egy alapvetően unalmas beosztás, mert nagyon ritkán történik érdekes esemény. Ám egyik este hirtelen megcsörren a telefon. Egy ismeretlen hölgy hívta a pánikszámot, aki azt állítja a nagynénje adta neki ezt a vésztelefonszámát, és a hozzá tartozó kódsort, mert hatalmas bajban vannak.

Így kezdődik Peter nyomozása: ki szeretné deríteni, ki próbálta megölni a telefonáló hölgyet, kik gyilkolták meg az említett éjjeli ügynököket és miért történik az egész.

Természetesen az egész egy nagyobb összeesküvés része, mindenki gyanúba keveredik, senkiről nem tudjuk megbízható-e. Legalább is a sorozat így szeretné beállítani, de mindenki pontosan tudja, hogy fog lejátszódni az egész: tudjuk mikor-ki-hogyan fogja elárulni Petert, túlságosan előre vannak jelezve a csavarok.

Ebből is látszik, hogy a történet hármas alá. Próbálja felkelteni az érdeklődést csavarokkal, elejtett rejtvényekkel, hamis szálakkal, de aki látott már egy összeesküvős krimit, az pontosan tudni fogja az első percben, hogy ki van az egész mögött. Sok feszültség nincs, de legalább jó hír, hogy a színvonalat konzisztensen tartja a sorozat, tehát az erős közepes kezdés után nem esik vissza, rossz, vagy nézhetetlen szintre. A történet csúcsa egyértelműen az elejére és a hetedik-nyolcadik rész környékére tehető. Az érdeklődést sikerül fenntartani, minden rész úgy ér véget, hogy azért kíváncsi az ember a folytatásra,

tipikus vasárnap délutáni sorozat hangulatát kelti.

Alapvetően szórakoztató, így aki kedveli a zsánert, az nem fog csalódni az árcsökkentett Jack Bauer-történetben. Sőt, meglepődve tapasztaltam, hogy látunk még a gonosz bérgyilkosok oldaláról is karakterfejlődést, nem papírvékony karakterek, csak közepesen vannak előadva.

Ponyvára számítottam, de minőségibb végeredménnyel találkoztam, ami valószínűleg az alapanyagnak és a showrunnernek Shawn Ryannek köszönhető, mert színészi alakítás és megvalósítás terén hagy némi kívánni valót maga után a sorozat. De nem akarok senkit sem elrettenteni az Éjjeli ügynöktől, mert néha tényleg nagyon szórakoztató és érdekfeszítő is tud lenni. Még akkor is, ha a profi bérgyilkosok mindenkit könnyedén megölnek, vagy megtalálnak, de a főhőseinket 10 000 lövésből egyszer sem sikerül.

Ha Gabriel Bassónál találtak volna hitelesebb főszereplőt, több karizmával és kicsit izgalmasabbá teszik a sztorit, akkor akár kiemelkedő is lehetett volna a végeredmény.

Így csak annyit tudok mondani róla, hogy mindenki próbálja ki, és ha bejön az első rész, akkor bátran nézze meg a többit is, nem fog csalódást okozni. Ami üde színfolt, hogy a sorozat befejezése kielégítőre sikerült, lehet folytatni is, ha sikeres lesz, de alapvetően lezárják Peter Sutherland különleges ügynök történetét. Az Éjjeli ügynök megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: