Egy útikönyv, ami minden fontos tudnivalót elmond a Boden-tóról és környékéről
Szeptemberben jelent meg az első magyar nyelvű turisztikai könyv a Boden-tóról. A több mint 300 képet tartalmazó utazási kalauz egyedi hangnemével különlegesség a piacon. A három ország által határolt tavat körbejárva, nem csak a turisztikai látványosságra hívják fel a szerzők az olvasók, utazók figyelmét, hanem a saját élményeiket is megosztják így izgalmasabbá és átélhetőbbé teszik azt. Utazzunk együtt a Boden-tóhoz!
A könyv szerzői öt éve élnek Németországban, a Boden-tó mellett. Bagó Tünde művelődésszervező, történelemtanár és jogász. Kulturális és jogi területen dolgozott Magyarországon, rendezvényeket szervezett és egy helyi lapot szerkesztett éveken keresztül. Több mint öt éve indította Élet sója nevű blogját, ahol rendszeresen beszámol férjével közös hobbijukról: az utazásról.
Szalai Krisztián orvosként dolgozik 18 éve, hobbija több mint egy évtizede a fotózás. Tagja a kaposvári Compur Fotóklubnak. Kaposváron, Egerben és Vésztőn is több kiállítása volt. A fotói tárgyszerűek, dokumentarista jellegűek, kerülik a l’art pour l’art művészkedést.
A könyv szerkesztésénél elsődleges szempont volt, hogy segítsen eligazodni és megtervezni az egy-egy napos utazást.
Ezt nem csak a minden oldal alján megtalálható vaktérképpel teszi, hanem tippeket, ötleteket és plusz segítséget ad a helyi étterem-választékkal, múzeumokkal és egyéb érdekességekkel kapcsolatban.
Egy kis ízelítő a könyvből:
Bevezetés – Élünk és nyaralunk
A könyv valójában férjem és jómagam közös alkotása, mert mindent együtt néztünk meg, együtt élveztük a vizuális, a kulturális, a sportos és a gasztronómiai élményeket, azzal a különbséggel, hogy ő lefotózta, én pedig leírtam az átélt hangulatokat.
Két év élet után a Bodeni-tónál (a magyar helyesírás szabályai szerint Boden-tó a helyes írásmód, de miután a köznyelvben a Bodeni-tó terjedt el, ezért mi is ezt használjuk a könyvben) láttuk, hogy mi tulajdonképpen mindennap nyaralunk, hiszen sokszor munka után este megnéztünk egy várat vagy egy vízesést, hétvégén pedig már-már sorsolással döntöttük el, hogy hova is menjünk kirándulni lakóhelyünk száz kilométeres körzetén belül. Lehetett bármely évszak az évben, valamennyi jobbnál jobb lehetőségekkel kecsegtetett.
Tavak, hegyek, várak, vízesések, hasadékok, erdők, középkori városok, éttermek, túraútvonalak, szigetek, virágok és zöldségek, mind-mind hívogattak bennünket. Olyannyira, hogy időnként már azt vettük észre, a régebben itt élőknek is mi tudunk újat mondani, illetve mutatni.
A hely hangulatát, az élmények jelentőségét teszteltük rokonainkon és barátainkon. Jöttek, láttak, átéltek és elképedtek. Egyikük sem járt azelőtt ezen a tájon, de szinte mindenki visszajött másodszor is, s voltak, akik harmadszor is, és negyedszer is. Vitték a hírt, mesélték otthon, s ajánlották barátaiknak, hogy próbáljanak ki egy nyaralást a Bodeni-tónál.
Mi pedig megkaptuk az utolsó lökést is, hogy ennek a könyvnek meg kell születnie, mert oly sokan nem tudják, hogy mit is veszíthetnek azzal, ha legalább egyszer nem jönnek el a Bodeni-tóhoz.
A Bodeni-tó és világa
Németország szívéből érkezni a Fekete-erdő határolta 81-es autópályán a Bodeni-tóhoz folyamatos ereszkedésnek tűnik. Délre tartunk, egy völgybe, amely évmilliókkal ezelőtt, az afrikai kontinentális lemezek északra nyomulásának köszönhetően felgyűrődött Alpok mögött keletkezett. Az autóban úgy érzem magam, mintha egy nagy bowlingpályán mi lennénk a golyók, a völgyben elszórtan felbukkanó vulkanikus hegyek (Hohenhewen, Hohenstoffel, Hohenkrähen, Mägdeberg, Hohentwiel) a bábuk, és az Alpok rejti magában a golyók visszagurítására szolgáló berendezést. Ha nem is a szó szoros értelemben golyókat, de gleccser formájában valóban leküldött Európa leghatalmasabb hegylánca a vulkanikus hegyek közzé egy, a környezetet alakító természeti jelenséget. S a természet ura ebbe a völgybe, vagy ahogyan a földrajztudósok fogalmaznak, „vályúba” rajzolta bele a Bodeni-tavat. Igen mélyre sikerült az alkotás, ha a tó helyenkénti 254 méteres mélységére gondolunk.
Az ember asszociációs képessége pillanatok alatt keres kapcsolatot a látott kép és a tanult dolgok között, s ez nálam is jelentkezett,
amikor térképen láttam először a Bodeni-tavat, mert rögtön a halak jutottak eszembe. A tó úszó halként suhan a svájci Alpok hegylánca mellett, szinte fejjel rohanva a bregenzi erdőknek délkelet felé.
A hal déli farokúszója (Untersee – Alsó-tó) kissé sérültnek mondható, egy vékonyka „ér” köti már csak a testéhez, ami a valóságban nem más, mint a Rajna, amely kalandos útján ezt a tájat is formálta, s formálja ma is. A folyót Stein am Rhein felé a Bodeni-tó legnagyobb szigete, Reichenau irányítja tovább, elméleti határként megosztva az Alsó-tavat Gnadeni-tóra (Gnadensee) és Zeller-tóra (Zellersee).
Az északi, épnek mondható farokúszó rejti a tó talán legkülönlegesebb klímájú, Flora római istennő birtokában lévő szigetét, Mainaut. A bregenzi erdők legmagasabb pontjáról, a Pfänderről letekintve pillanthatjuk meg a hal szemét, Lindau szigetét, szemben a svájci mellúszókkal, amelyet a Rajna vésett a tájba.
Ekkor, a Pfänder tetején érezhető meg nagysága. Egy 46 km hosszú, legszélesebb pontján 14,8 km széles víztömeg mozog felénk, s orrával már-már a hegy lábát bökdösi.
De ki látott már nemzetközi halat? Nos, az asszociációs játék szereplőjén túl, itt a valóságban is találkozhatunk velük, ugyanis több ezer maréna (Felchen), sügér (Barsch), harcsa (Wels), pisztráng (Forelle) és társai számítanak többnemzetiségűnek, hiszen Ausztria, Németország és Svájc osztozik a tavon és környezetén.
A határok persze a vízen nehezen értelmezhetőek, s talán nincs is akkora jelentőségük, hiszen mindhárom ország a jó gazda gondosságával kezeli a tó egészét.
Az északi lankákról szőlőlugasok s almafák futnak a tó felé, kihasználva a kiváló adottságokat, a megfelelő tengerszint feletti magasságot, az elegendő nedvességet, a főn jótékony hatását és a hosszú, száraz őszt. De nem kevésbé jelentősek a déli, svájci medence, a Thur folyó és a tó közötti terület gyümölcsösei, szőlészete és zöldségtermesztése sem. S ahol már „csak” legelőnek (de olyan dúsnak, hogy szinte harapni lehet) jó a vidék, ott jöhetnek a szabadtartású négylábúak, a birkák s a szarvasmarhák. Északnyugaton ezt a mezőgazdasági vidéket zárják le olyan ipari vállalkozások, mint a Maggi, a már említett vulkanikus „bábuk” szomszédságban.
A növényekhez hasonlóan az emberek is alkalmazkodnak itt az időjáráshoz, amely valamennyi évszakban lehetőséget kínál a környék felfedezésére. Télen alig esik a hőmérő nulla fok alá, nyáron pedig a kellemes 22–25 fok hódítja meg azok szívét, akik nem vágynak kánikulára.
Nem lenne persze oly csodásan zöld a környék, ha az Alpok és az óceán nem küldené le az esőfelhőket, leginkább májusban és a nyári hónapokban, de cserébe kapják az itt élők túrázókedvükhöz, valamint szőlő- s almaültetvényeiknek a száraz szeptembert és októbert. A tél enyhe levegője kevés havat engedélyez, de kárpótlásul egész évben az Alpok havas csúcsaiban gyönyörködhet az itt élő s az ide látogató egyaránt. A tavasz pedig már februárban a természetbe csalogatja a kerékpárosokat, a vitorlásokat, a motorosokat s a tó partján sétálókat.
Önmagában a tó s az azt körülölelő természet is számos lehetőséget kínál a turisták számára, de a környék történelmi városai, kolostorai, kastélyai, várai, templomai, múzeumai a történelmi korok kedvelőit is magukkal ragadják.
Amennyiben történelmi szemüvegünket tesszük fel és azzal indulunk el egy felfedezőtúrára időben és térben a tó körül, akkor tanúi lehetünk az európai történelem és kultúra születéséhez hozzájáruló eseményeknek s alkotásoknak.
Az első képek úgy húszezer évvel korábbi időkből, a kőkorszakból lépnek elénk, amikor az emberi élet nyomai megjelentek a Bodeni-tónál. A konstanzi múzeum jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a kor emberének legfontosabb eszközéből, a kőbaltából. Néhány ezer évet ugorva, de még mindig a kőkorszakból villannak fel Unteruhldingen cölöpházai, a Pfahlbauten múzeumból. Majd vágtázó kelták, s az Alpokon átkelő rómaiak veszik át a főszerepet, már saját nevet is adva a tónak: Lacus Brigantium (Brigantium Bregenz római neve).
De a szemüvegünk lencséjéről az alemannok és a nyugati gótok sem maradhatnak le, nyomokat hagyva többek között a települések neveiben. A kereszténység képkockái között felbukkannak a Merovingok és a Karolingok, jelentősebb „szerepben” Nagy Károllyal és a középkori műveltség legjelentősebb helyszínével, Reichenau kolostorával s templomaival. Román kori építmények között terjesztik a hitet olyan szerzetesek, mint Gallus Sankt Gallenben vagy Pirmin Reichenaun.
Majd újabb szereplők lépnek elő a középkori díszletekből, Barbarossa Frigyes és az első Habsburg királyok, akik révén megerősödik a kereskedelem, s olyan városok, mint Überlingen, Lindau és Konstanz nagyobb politikai és gazdasági hangsúlyt kapnak.
Külön filmként, egy ismerős alakkal, Luxemburgi Zsigmond királlyal a középpontban villan szemünk elé a középkor egyik legnagyobb politikai eseménye, a konstanzi zsinat, amelynek számos korabeli emlékét s jelenkori jelképét őrzi a város.
Időközben át kell fordítanunk tekintetünket a tó déli partja felé, ahol Nagy Károly birodalmának felbomlása után erősödni kezdenek a svájci kantonok, s mire véget ér a harmincéves háború, már egész Európa független államnak ismeri el a svájci konföderációt.
Ezzel a háttérrel nem csodálkozik senki, hogy Stein am Rhein egyes házaiban csaknem öt-hatszáz éve ugyanazt a foglalkozást gyakorolják családok. A semleges Svájcban történelmi szemüvegünk sarkából megpillanthatjuk a reformáció szereplői, Zwingli és Ambrosius Blarer, valamint követői által felkavart tó vizét, majd a katolikus egyház válaszaként a pompát nem nélkülöző barokk stílusú palotát Meesrburgban és a Bodeni-tó barokk ékkövének tartott templomot Birnauban.
A napóleoni idők francia jelenléte Svájcban a tó környékének nyelvezetére és gasztronómiájára is hatást gyakorol, de okulárénkon keresztül egy Petite-France-ot vehetünk észre, ha a késő gótikus Arenenberg-kastélyra és lakójának, III. Napóleon édesanyjának, Hortense Eugénie Cécile de Beauharnais-nak az életére pillantunk.
Időutazásunk a történelmi szemüveggel a XIX. századi Bregenz vagy Überlingen utcáin vezeti végig szemünket és mutatja meg, hogy a tavon megindított menetrend szerinti gőzösök elhozták az első turistákat, akik a Seegarten hotel előtt csodálhatták meg a vidék panorámáját. Ebben az időszakban indulnak el az olyan ipari vállalkozások is, mint a már említett Maggi Singen am Hohentwielben, a textilkereskedelem virágzik a svájci kikötőkben és Sankt Gallenben, vasúti csomópontok s hajózási vállalatok jönnek létre a tó és a Rajna előnyeit kihasználva. Kipillantva szemüvegünk felett még éppen láthatjuk Ferdinand Graf von Zeppelin fő művét elsuhanni, amely azóta is naponta többször emelkedik a magasba, hogy felülről is megmutassa a Bodeni-tó világát.
Hangos, fülsüketítő évek hoznak repedést okulárénk lencséire. Háborúk, szociális nehézségek, gazdasági válság, nemzeti szocializmus, zsinagógarombolás, emberkísérletek, láger, s a mindennek véget vető, a történelmi épületeket, kikötőket nem kímélő bombák.
De a Bodeni-tó megtisztítja önmagát és kékeszöld színével, a felületén visszatükröződő Alpokkal, s a hosszú századok emlékeivel a XX. század második felére már Németország, s nyugodtan mondhatjuk, Európa egyik legnagyobb turisztikai régiójává fejleszti önmagát.
A tó környékén lakók száma közel négymillió fő, de az évente ide látogató turisták által eltöltött vendégéjszakák száma megközelíti a 19 milliót. Nem jelenti ez feltétlenül a tó körüli zsúfoltságot nyáron, kivéve talán Konstanz városát. Miután a tó 273 kilométeres partszakaszán három országban is megszállhatunk, könnyen találunk nyugodt pihenőket és kevésbé zsúfolt kirándulási célpontokat. A belföldi turisták egész évben, ünnepek alkalmával, vagy akár csak egy hosszú hétvégére is érkeznek a környékre, míg a külföldiek elsősorban a nyári hónapokban látogatnak ide.
A tó népe mosolygós, toleráns, kiváló házigazda. Mindent megtesz, hogy a látogató jól érezze magát, s lehetőleg minél többször jöjjön vissza. A helyiek minőségi szolgáltatást nyújtanak, és középpontba a rendet helyezik.
Igaz ez úgy az utcák, az éttermek, s a közlekedési eszközök tisztaságára, mint a közbiztonságra.
A tó körül nem kell folyamatosan táskánkat szorongatva, autónk biztonságára gondolva, magunk mögé tekintgetve sétálnunk.
Itt igazán elengedheti magát a pihenni vágyó ember. Nem kell féltenünk egészségünket az éttermekben, kávézókban, s az igénybe vett szolgáltatások miatt sem kell aggódnunk. Itt a legfontosabb feltétel biztosan teljesül a pihenéshez, a nyugalom. Élvezzük hát ezt a nyugalmat, toljuk fel napszemüvegünket és igyunk egy jó sört, amíg Hubert Neidhart, a Grüner Baum étterem szakácsa készít nekünk egy kiváló bodeni-tavi halászlevet Moosban.
A halak főszerepéről már esett szó ezeken az oldalakon, ezért nem is dicsőíteném tovább gasztronómiai jelentőségüket, hiszen a Bodeni-tó gasztronómiája olyan sokszínű. Három ország és ki tudja, mennyi kultúra találkozik a vidéken, karöltve a helyi termékek széles palettájával. Kis gazdaságok, csöppnyi üzemek, évszázados tapasztalatok, apáról fiúra örökített receptek alapozzák meg az élvezeteket. A bajor, a sváb, a badeni, az osztrák, a franciával és olasszal kevert svájci ételek igazi kulináris körutat is kínálnak számunkra.
Miért is ne tennénk meg, hogy reggelire lehorgonyzunk Rorsachban, s megalapozzuk a napot az Appenzeller sajttal, a Sankt Gallen-i sült kolbásszal és egy puha svájci, fehér kenyérrel. Ebédre áthajózunk a Höri környékére, ahol előételnek elfogyasztunk egy Bülle-Dünnét – sült hagymás „tortát” –, egy levest a híres Maultaschennel (töltött tészta), s ha még bírjuk a hagymát, akkor egy sváb rostélyossal örvendezünk a déli harangszónak. Reichenau szigetén tankoljuk fel hajónkat némi zöldséggel, Überlingen mellett gyümölccsel. Dobjunk be néhány palack fehérbort a badeni őrgróf pincészetéből, jól jöhet még a lemenő nap csodálatához. Hosszas emésztés és beszerzés után érdemes kikötni egy kávé és egy sajttorta erejéig Friedrichshafenben, ahonnan elugorhatunk vacsorára egy jó kis osztrák Käsespätzléért Bregenzbe.
Mit nyújthat még látogatóinak a tó, a tiszta vízen, a sportolási és túrázási lehetőségeken, a történelmi emlékeken, a zarándoktemplomokon, a gasztronómiai csodákon túl?
Sokszínű kulturális életet, komolyzenei koncerteket kastélyokban (Salem, Meersburg) és templomokban (Birnau, Konstanz), dzsesszt a pálmák alatt Mainaun, szabadtéri színházat a vízen Bregenzben, történelmi játékokat a Hohentwiel-várban, nyári fesztivált tűzijátékkal és könnyűzenei előadókkal Konstanzban és Kreuzlingenben, borünnepet vagy felolvasóesteket Meersburgban, open-air fesztivált Sankt Gallenben, s a sort hosszasan folytatjuk még ennek a könyvnek az oldalain.
Bőröndöket becsatolni, vizespalackokat feltölteni, lelkünket, szívünket és értelmünket megnyitni: induljunk el felfedezni a Bodeni-tó szépségeit, s értékeit, hogy hangulata majd egy valós utazásra sarkaljon téged, Kedves Olvasó!
