KULT
A Rovatból

Egy szektában élt, bosszúból tért vissza a színészkedéshez, és egy baleset miatt ment elvonóra – Joaquin Phoenix 50 éves

Sokáig híres és fiatalon elhunyt bátyja, River határozta meg az életét, majd ő lett az egyik legnagyobb és legelismertebb filmsztár. Életét azonban végig botrányok és tragédiák kísérték.


Sok más filmsztárral ellentétben, akik különböző kiváltságok révén kerültek az iparba, Joaquin Phoenix felemelkedése egyáltalán nem vezetett egyenes úton. A kihívásokkal teli gyermekkor, valamint idősebb testvére, River traumatikus elvesztése rengeteg akadályt gördített elé, amelyeket le kellett küzdenie ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma van.

1974. október 28-án született Joaquin Rafael Bottom néven Puerto Ricóban. A korai évei nomád körülmények között teltek, mivel a szülei, Arlyn (később Heart) és John a ma már szektának minősített Children of God (Isten Gyermekei) nevű keresztény misszionárius csoport tagjai voltak. A szervezetben való részvételük miatt Bottomék bejárták egész Dél- és Közép-Amerikát, a legtöbb időt pedig Venezuelában töltötték, ahol a szekta egyre sötétebbé váló gyakorlatai kezdték elbizonytalanítani Joaquin szüleit (a csoport vezetése állítólag már hároméves korú gyermekek szexuális tevékenységét is bátorította).

Míg Joaquin soha nem beszélt arról, hogy őt magát is bántalmazták volna, idősebb testvére, River nyíltan beszélt arról, hogy négyéves korában volt az első szexuális kapcsolata.

Miután a család elmenekült az Isten Gyermekei elől, Heart és John öt gyermekükkel együtt visszatértek az Egyesült Államokba, hogy Heart családjánál éljenek Floridában, mielőtt végül Los Angelesbe költöztek volna. Vezetéknevüket Bottomról Phoenixre változtatták, tisztelegve a hamvaiból feltámadó mitikus lény, a főnixmadár előtt. Joaquin úgy döntött, hogy a Leaf (Falevél) keresztnevet viseli, hogy jobban illeszkedjen a bátyjához, Riverhez (Folyó) és a testvéreikhez, Summerhez (Nyár), Rainhez (Eső) és Libertyhez (Szabadság). A Phoenix-gyerekek az utcán zenéltek albérletpénzért, amíg az anyjuk állást nem kapott az NBC egyik castingügynökének titkárnőjeként. Heart kapcsolatépítése révén a jól ismert castingügynök, Iris Burton meggyőződött a gyerekek tehetségéről, és elindította őket a hollywoodi úton.

Az első lépések

Joaquin Phoenix a színészi karrierje első néhány évében a választott Leaf nevet használta, de valójában a bátyja, a nála 4 évvel idősebb River volt az, aki először feltűnhetett közülük a tévék képernyőin, méghozzá a Seven Brides for Seven Brothers című sorozatban 1982 és 1983 között. River hamar magával hozta a családját is az iparba: Joaquin is ebben a sorozatban kapta első tévészerepét, majd hamarosan olyan további szériákban tűnt fel gyerekszínészként, mint a Külvárosi körzet, a Gyilkos sorok, A gyerekek hallgatnak vagy az Alfred Hitchcock Presents. Ahogy River csillaga kezdett felemelkedni a filmekben, főképp az Állj mellém!-ben (1986) való áttörésével, Joaquin is elkezdett főszerepeket kapni, például első mozifilmjében, az 1986-is Űrtáborban és az 1987-es Russkiesben.

Az első igazán nagy áttörése 1989-ben következett be Steve Martin családi filmjében, a Vásott szülőkben, a problémás Garry szerepében, aki azzal küzd, hogy az apja elhagyta a családját.
A film nagy sikert aratott, Phoenixet pedig jelölték a legjobb fiatal főszereplőnek járó Young Artist-díjra. Ám amikor Joaquin éppen arra készült, hogy sikeres bátyja nyomdokaiba lépjen, egy újabb tragédia sújtotta a családját, amely majdnem két évig megakadályozta abban, hogy színészkedjen.

Rivernek hála

1993-ban, halloween éjszakáján Joaquin Phoenix a hollywoodi Viper Room nevű éjszakai klubban volt, amikor bátyja, a 23 éves River ugyanott túladagolta magát egy drogkoktéllal. Joaquin volt az, aki hisztérikusan hívta a 911-et, miközben nővérük, Rain megpróbálta újraéleszteni a testvérüket. River nem sokkal később a kórházban halt meg, ez a trauma pedig annyira megviselte őt, hogy majdnem két évig nem dolgozott, nem szerepelt semmiben. Bizonyára az sem segített neki, hogy a segélyhívásáról készült felvétel nyilvánosságra került, ahogy a River nyitott koporsójáról készült fotók is, amelyek gyorsan a bulvárlapok címlapjaira kerültek. Ekkorra Joaquin szülei már különváltak, s az apja visszaköltözött Dél-Amerikába. Míg Joaquin édesanyja és a testvérei visszavonultak a családi birtokra, Floridába, hogy gyászoljanak és gyógyuljanak, addig Joaquin inkább az apjával maradt.

Jóval később, a 2019-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol Phoenix díjat kapott a Jokerért, a köszönőbeszédében érzelmes megjegyzéseket tett a testvéréről: „Amikor 15 vagy 16 éves voltam, a bátyám, River hazajött a munkából, és volt nála egy VHS-kópia a Dühöngő bika című filmről. Leültetett, és megnézette velem. Másnap felkeltett, és újra megnézette velem. Azt mondta: »Színészkedni fogsz, ezt fogod csinálni. Nem kérdezte, hanem mondta. És ezért hálás vagyok neki, mert a színészkedés hihetetlen életet és élményeket adott nekem” – emlékezett vissza.

Mindenkit lenyűgözött

Amikor Joaquin visszatért a színészethez, elmondása szerint bosszúból tette. Úgy döntött, hogy a Leaf helyett visszatér eredeti keresztnevéhez, a Joaquinhoz, amit először Gus Van Sant a kritikusok által is elismert Majd’ megdöglik érte című filmjének stáblistáján láthattunk először – ez a film indította el Phoenix karrierjének vad, új fejezetét 1995-ben. Az igaz történeten alapuló műben Phoenix egy olyan fiatalt alakított, akit idősebb, férjezett barátnője (Nicole Kidman alakításában) arról próbál meggyőzni, hogy ölje meg a férjét.

A Majd’ megdöglik érte sikere után Phoenix Oliver Stone-nal dolgozott együtt a Halálkanyar (1997) című filmben, majd a Három a nagylány (1997) című romantikus drámában, ezeket követően pedig a Visszatérés a paradicsomba (1998) az Agyaggalamb (1998) és a 8 milliméter (1999) című opuszokban. De csak Ridley Scott Gladiátora (2000) hozta meg neki az első Oscar-jelölést a gaz Commodus császár szerepéért. Mire M. Night Shyamalannal kezdett együtt dolgozni (a 2002-es Jelekben és a 2004-es A faluban) már filmsztár volt.

Majd a 2005-ös A nyughatatlanért jött a második Oscar-jelölés, amelyben method actinges hozzállásával új szintre emelte a dolgokat, egészen az énekhangjáig megtestesítve a legendás countryénekes Johnny Cash-t. S bár Oscart (még) nem, az erőfeszítéseiért Grammy-díjat, valamint Golden Globe-ot is kapott.

Ezután csak 2013-ban, a színészi visszatérését követően került Oscar-közelbe, amikor a közönséget és a kritikusokat is lenyűgözte Freddie Quell szerepével Paul Thomas Anderson The Master című 2012-es filmjében, a szobrot pedig végül 2020-ban érdemelte ki a Joker főszerepéért, teljesen megérdemelten.

Baleset, elvonó, Werner Herzog

Na de vissza egy kicsit A nyughatatlanhoz. Phoenix számára érzelmileg és fizikailag is nehéz volt Johnny Cash függőségét és életének mélységeit megjelenítenie. Olyannyira, hogy a film forgatásának befejezése után egy rövid időre bejelentkezett egy elvonóra. A forgatás előtt főként csak társaságban ivott, ez a szerep azonban jelentősen megnövelte az alkoholfogyasztását, mivel szerette volna jobban megérteni Cash-t. Ahogy egy interjúban később elmondta: „Tényleg az alkoholra támaszkodtam, hogy jól érezzem magam.” Phoenix ezért csatlakozott az Anonim Alkoholistákhoz, és azt mondta, ez volt a legjobb dolog, amit valaha is tett magáért. Az alkohollal kapcsolatos problémáiról való megnyílás hatására Joaquin más mentális problémákat is bevallott, mint például a fellépések miatti súlyos szorongást.

Ez alatt a nehéz időszak alatt pedig majdnem találkozott a halállal is: 2006 januárjában fékhiba miatt összetörte az autóját Los Angelesben. A kocsija felborult a Sunset Stripen, de szerencsére Phoenix nem sérült meg komolyan. Ráadásul az eset arra késztette, hogy alaposan megváltoztassa az életét, például ekkor döntött úgy, hogy bevonul az elvonóra. Meglepő módon pedig a híres német filmrendező, Werner Herzog segített neki kikászálódni az autóból, mivel szemtanúja volt az esetnek. Phoenix utána nyilvánosan meg is köszönte Herzognak, hogy lényegében megmentette az életét. „Ott volt ez a német hang, amely azt mondta: »Semmi baj” – árulta el a színész – „Werner Herzog hangjában van valami megnyugtató és gyönyörű. Abszolút biztonságban éreztem magam.”

Az eltűnt rapper

A 2008-as Két szerető után Joaquin Phoenix egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, nem vállalt be új filmszerepeket. A közönség aggódni is kezdett miatta, és azon tűnődött, vajon drogozik-e, vagy még rosszabb, amikor nagy szakállat növesztett, és bejelentette, hogy visszavonul a színészkedéstől, hogy rapper legyen. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy kiszámíthatatlanul viselkedett interjúkban és talk show-kban.

Aztán később kiderült, hogy mindössze egy alaposan kidolgozott performanszról volt szó, amelyet Phoenix akkori sógora, Casey Affleck rendezett, és amelyből végül az I'm Still Here című 2010-es áldokumentumfilm kerekedett ki.

S bár a film nem kapta meg azt a kritikai fogadtatást, amit az alkotók reméltek, sikerült rehabilitálnia Phoenixet, akinek szörnyű megítélése volt az előző két évben. Hollywood is gyorsan megbocsátott neki, hiszen az I'm Still Here óta Phoenix számos más, fontos szerepet kapott, köztük a The Masterben, A nőben (2013), a Beépített hibában (2014), a Sosem voltál ittben (2017), a Testvérlövészekben (2018), vagy Todd Phillips Jokerjében (2019).

Vegetáriánus és állatjogi aktivista

A Collidernek adott interjújában Joaquin Phoenix arról a gyermekkori pillanatról beszélt, amely őt, és az egész családját is élethosszig tartó vegetáriánusokká tette. „Halat fogtak, és azt hiszem, hogy elkábítsák őket, a csónak oldalához vágták őket. Ez erős reakciót váltott ki belőlem. Igazságtalanságnak éreztem. Azt hiszem, bizalmatlanná és dühössé tett, és megijedtem az emberektől, az emberiségtől. Úgy gondoltam, hogy ez a hatalommal való durva visszaélés volt. Azt hiszem, abban a pillanatban tudtuk, hogy nem fogunk többé húst enni” – emlékezett vissza Phoenix erre a korai emlékére. Négyéves volt akkor, de azóta sem fogyaszt húst. Később a hírnevét pedig arra használta, hogy különböző állatjogi ügyeket támogasson. Ő a PETA egyik szóvivője, illetve az Earthlings című dokumentumfilm narrátora, amely arról szólt, hogy a kapitalizmus hogyan szorgalmazza az állatok bántalmazását. Főszerepet játszott egy 2013-as PETA-rövidfilmben, 2017-ben pedig executive producere volt a Netflix Mit jelent az egészség? című dokumentumfilmjének is, amely azt állítja, hogy a vegán életmód megelőzheti a rákot.

Nagy ő, boldogság

Joaquin Phoenixnek három évig tartó románca volt Liv Tylerrel még a '90-es években, korábban pedig romantikus kapcsolatba hozták többek között Jessica Joffe és Amelia Warner színésznőkkel is, az alapvetően zárkózott színész azonban többnyire eléggé szűkszavúan nyilatkozott a magánéleti dolgairól. A Rooney Marával kapcsolatát azonban már az elejétől fogva nem titkolta. Ők ketten 2012-ben találkoztak először a Spike Jonze által rendezett A nő című sci-fi-románc főszereplőiként. Nem volt szerelem első látásra, ahogy Phoenix a Vanity Fairnek később elmondta, kezdetben ugyanis meg volt győződve arról, hogy Mara nem kedveli őt. Ettől függetlenül gyorsan összebarátkoztak. „Ő volt az egyetlen lány, akit valaha is megnéztem az interneten. Csak barátok voltunk, e-mailezgettünk” – mondta.

A kapcsolatuk aztán tovább virágzott, és 2017-ben Phoenix a New York Timesnak elmondta, hogy Mara volt az, aki arra ösztönözte, hogy játssza el Jézust a Mária Magdolna (2018) című filmben. A barátságuk pedig nem sokkal a forgatás befejezése után románcba fordult (Rooney alakította a címszereplőt).

A 2017-es díjátadó szezonon már együtt jelentek meg a nyilvánosság előtt, 2020-ban pedig megszületett első gyermekük, egy fiú, akit Rivernek kereszteltek el… 2019-ben jegyezték el egymást, és bár az esküvő megtörténtének bejelentésére még nem került sor, 2022-ben Phoenix elkezdett Marára a feleségeként hivatkozni. Az pedig már idei hír, miszerint Rooney ismét állapotos, vagyis érkezik a második közös baba.

Úgy tűnik tehát, hogy jelenleg minden rendben van Phoenix életében, fontos szerepeket kap (az utóbbi időben C’mon C’mon: Az élet megy tovább, Amitől félünk, Napóleon, Joker: Kétszemélyes téboly), és boldog családi életet él. A démonokat pedig, reméljük, sikerült maga mögött hagynia!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk