KULT
A Rovatból

Egy szektában élt, bosszúból tért vissza a színészkedéshez, és egy baleset miatt ment elvonóra – Joaquin Phoenix 50 éves

Sokáig híres és fiatalon elhunyt bátyja, River határozta meg az életét, majd ő lett az egyik legnagyobb és legelismertebb filmsztár. Életét azonban végig botrányok és tragédiák kísérték.


Sok más filmsztárral ellentétben, akik különböző kiváltságok révén kerültek az iparba, Joaquin Phoenix felemelkedése egyáltalán nem vezetett egyenes úton. A kihívásokkal teli gyermekkor, valamint idősebb testvére, River traumatikus elvesztése rengeteg akadályt gördített elé, amelyeket le kellett küzdenie ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma van.

1974. október 28-án született Joaquin Rafael Bottom néven Puerto Ricóban. A korai évei nomád körülmények között teltek, mivel a szülei, Arlyn (később Heart) és John a ma már szektának minősített Children of God (Isten Gyermekei) nevű keresztény misszionárius csoport tagjai voltak. A szervezetben való részvételük miatt Bottomék bejárták egész Dél- és Közép-Amerikát, a legtöbb időt pedig Venezuelában töltötték, ahol a szekta egyre sötétebbé váló gyakorlatai kezdték elbizonytalanítani Joaquin szüleit (a csoport vezetése állítólag már hároméves korú gyermekek szexuális tevékenységét is bátorította).

Míg Joaquin soha nem beszélt arról, hogy őt magát is bántalmazták volna, idősebb testvére, River nyíltan beszélt arról, hogy négyéves korában volt az első szexuális kapcsolata.

Miután a család elmenekült az Isten Gyermekei elől, Heart és John öt gyermekükkel együtt visszatértek az Egyesült Államokba, hogy Heart családjánál éljenek Floridában, mielőtt végül Los Angelesbe költöztek volna. Vezetéknevüket Bottomról Phoenixre változtatták, tisztelegve a hamvaiból feltámadó mitikus lény, a főnixmadár előtt. Joaquin úgy döntött, hogy a Leaf (Falevél) keresztnevet viseli, hogy jobban illeszkedjen a bátyjához, Riverhez (Folyó) és a testvéreikhez, Summerhez (Nyár), Rainhez (Eső) és Libertyhez (Szabadság). A Phoenix-gyerekek az utcán zenéltek albérletpénzért, amíg az anyjuk állást nem kapott az NBC egyik castingügynökének titkárnőjeként. Heart kapcsolatépítése révén a jól ismert castingügynök, Iris Burton meggyőződött a gyerekek tehetségéről, és elindította őket a hollywoodi úton.

Az első lépések

Joaquin Phoenix a színészi karrierje első néhány évében a választott Leaf nevet használta, de valójában a bátyja, a nála 4 évvel idősebb River volt az, aki először feltűnhetett közülük a tévék képernyőin, méghozzá a Seven Brides for Seven Brothers című sorozatban 1982 és 1983 között. River hamar magával hozta a családját is az iparba: Joaquin is ebben a sorozatban kapta első tévészerepét, majd hamarosan olyan további szériákban tűnt fel gyerekszínészként, mint a Külvárosi körzet, a Gyilkos sorok, A gyerekek hallgatnak vagy az Alfred Hitchcock Presents. Ahogy River csillaga kezdett felemelkedni a filmekben, főképp az Állj mellém!-ben (1986) való áttörésével, Joaquin is elkezdett főszerepeket kapni, például első mozifilmjében, az 1986-is Űrtáborban és az 1987-es Russkiesben.

Az első igazán nagy áttörése 1989-ben következett be Steve Martin családi filmjében, a Vásott szülőkben, a problémás Garry szerepében, aki azzal küzd, hogy az apja elhagyta a családját.
A film nagy sikert aratott, Phoenixet pedig jelölték a legjobb fiatal főszereplőnek járó Young Artist-díjra. Ám amikor Joaquin éppen arra készült, hogy sikeres bátyja nyomdokaiba lépjen, egy újabb tragédia sújtotta a családját, amely majdnem két évig megakadályozta abban, hogy színészkedjen.

Rivernek hála

1993-ban, halloween éjszakáján Joaquin Phoenix a hollywoodi Viper Room nevű éjszakai klubban volt, amikor bátyja, a 23 éves River ugyanott túladagolta magát egy drogkoktéllal. Joaquin volt az, aki hisztérikusan hívta a 911-et, miközben nővérük, Rain megpróbálta újraéleszteni a testvérüket. River nem sokkal később a kórházban halt meg, ez a trauma pedig annyira megviselte őt, hogy majdnem két évig nem dolgozott, nem szerepelt semmiben. Bizonyára az sem segített neki, hogy a segélyhívásáról készült felvétel nyilvánosságra került, ahogy a River nyitott koporsójáról készült fotók is, amelyek gyorsan a bulvárlapok címlapjaira kerültek. Ekkorra Joaquin szülei már különváltak, s az apja visszaköltözött Dél-Amerikába. Míg Joaquin édesanyja és a testvérei visszavonultak a családi birtokra, Floridába, hogy gyászoljanak és gyógyuljanak, addig Joaquin inkább az apjával maradt.

Jóval később, a 2019-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol Phoenix díjat kapott a Jokerért, a köszönőbeszédében érzelmes megjegyzéseket tett a testvéréről: „Amikor 15 vagy 16 éves voltam, a bátyám, River hazajött a munkából, és volt nála egy VHS-kópia a Dühöngő bika című filmről. Leültetett, és megnézette velem. Másnap felkeltett, és újra megnézette velem. Azt mondta: »Színészkedni fogsz, ezt fogod csinálni. Nem kérdezte, hanem mondta. És ezért hálás vagyok neki, mert a színészkedés hihetetlen életet és élményeket adott nekem” – emlékezett vissza.

Mindenkit lenyűgözött

Amikor Joaquin visszatért a színészethez, elmondása szerint bosszúból tette. Úgy döntött, hogy a Leaf helyett visszatér eredeti keresztnevéhez, a Joaquinhoz, amit először Gus Van Sant a kritikusok által is elismert Majd’ megdöglik érte című filmjének stáblistáján láthattunk először – ez a film indította el Phoenix karrierjének vad, új fejezetét 1995-ben. Az igaz történeten alapuló műben Phoenix egy olyan fiatalt alakított, akit idősebb, férjezett barátnője (Nicole Kidman alakításában) arról próbál meggyőzni, hogy ölje meg a férjét.

A Majd’ megdöglik érte sikere után Phoenix Oliver Stone-nal dolgozott együtt a Halálkanyar (1997) című filmben, majd a Három a nagylány (1997) című romantikus drámában, ezeket követően pedig a Visszatérés a paradicsomba (1998) az Agyaggalamb (1998) és a 8 milliméter (1999) című opuszokban. De csak Ridley Scott Gladiátora (2000) hozta meg neki az első Oscar-jelölést a gaz Commodus császár szerepéért. Mire M. Night Shyamalannal kezdett együtt dolgozni (a 2002-es Jelekben és a 2004-es A faluban) már filmsztár volt.

Majd a 2005-ös A nyughatatlanért jött a második Oscar-jelölés, amelyben method actinges hozzállásával új szintre emelte a dolgokat, egészen az énekhangjáig megtestesítve a legendás countryénekes Johnny Cash-t. S bár Oscart (még) nem, az erőfeszítéseiért Grammy-díjat, valamint Golden Globe-ot is kapott.

Ezután csak 2013-ban, a színészi visszatérését követően került Oscar-közelbe, amikor a közönséget és a kritikusokat is lenyűgözte Freddie Quell szerepével Paul Thomas Anderson The Master című 2012-es filmjében, a szobrot pedig végül 2020-ban érdemelte ki a Joker főszerepéért, teljesen megérdemelten.

Baleset, elvonó, Werner Herzog

Na de vissza egy kicsit A nyughatatlanhoz. Phoenix számára érzelmileg és fizikailag is nehéz volt Johnny Cash függőségét és életének mélységeit megjelenítenie. Olyannyira, hogy a film forgatásának befejezése után egy rövid időre bejelentkezett egy elvonóra. A forgatás előtt főként csak társaságban ivott, ez a szerep azonban jelentősen megnövelte az alkoholfogyasztását, mivel szerette volna jobban megérteni Cash-t. Ahogy egy interjúban később elmondta: „Tényleg az alkoholra támaszkodtam, hogy jól érezzem magam.” Phoenix ezért csatlakozott az Anonim Alkoholistákhoz, és azt mondta, ez volt a legjobb dolog, amit valaha is tett magáért. Az alkohollal kapcsolatos problémáiról való megnyílás hatására Joaquin más mentális problémákat is bevallott, mint például a fellépések miatti súlyos szorongást.

Ez alatt a nehéz időszak alatt pedig majdnem találkozott a halállal is: 2006 januárjában fékhiba miatt összetörte az autóját Los Angelesben. A kocsija felborult a Sunset Stripen, de szerencsére Phoenix nem sérült meg komolyan. Ráadásul az eset arra késztette, hogy alaposan megváltoztassa az életét, például ekkor döntött úgy, hogy bevonul az elvonóra. Meglepő módon pedig a híres német filmrendező, Werner Herzog segített neki kikászálódni az autóból, mivel szemtanúja volt az esetnek. Phoenix utána nyilvánosan meg is köszönte Herzognak, hogy lényegében megmentette az életét. „Ott volt ez a német hang, amely azt mondta: »Semmi baj” – árulta el a színész – „Werner Herzog hangjában van valami megnyugtató és gyönyörű. Abszolút biztonságban éreztem magam.”

Az eltűnt rapper

A 2008-as Két szerető után Joaquin Phoenix egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, nem vállalt be új filmszerepeket. A közönség aggódni is kezdett miatta, és azon tűnődött, vajon drogozik-e, vagy még rosszabb, amikor nagy szakállat növesztett, és bejelentette, hogy visszavonul a színészkedéstől, hogy rapper legyen. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy kiszámíthatatlanul viselkedett interjúkban és talk show-kban.

Aztán később kiderült, hogy mindössze egy alaposan kidolgozott performanszról volt szó, amelyet Phoenix akkori sógora, Casey Affleck rendezett, és amelyből végül az I'm Still Here című 2010-es áldokumentumfilm kerekedett ki.

S bár a film nem kapta meg azt a kritikai fogadtatást, amit az alkotók reméltek, sikerült rehabilitálnia Phoenixet, akinek szörnyű megítélése volt az előző két évben. Hollywood is gyorsan megbocsátott neki, hiszen az I'm Still Here óta Phoenix számos más, fontos szerepet kapott, köztük a The Masterben, A nőben (2013), a Beépített hibában (2014), a Sosem voltál ittben (2017), a Testvérlövészekben (2018), vagy Todd Phillips Jokerjében (2019).

Vegetáriánus és állatjogi aktivista

A Collidernek adott interjújában Joaquin Phoenix arról a gyermekkori pillanatról beszélt, amely őt, és az egész családját is élethosszig tartó vegetáriánusokká tette. „Halat fogtak, és azt hiszem, hogy elkábítsák őket, a csónak oldalához vágták őket. Ez erős reakciót váltott ki belőlem. Igazságtalanságnak éreztem. Azt hiszem, bizalmatlanná és dühössé tett, és megijedtem az emberektől, az emberiségtől. Úgy gondoltam, hogy ez a hatalommal való durva visszaélés volt. Azt hiszem, abban a pillanatban tudtuk, hogy nem fogunk többé húst enni” – emlékezett vissza Phoenix erre a korai emlékére. Négyéves volt akkor, de azóta sem fogyaszt húst. Később a hírnevét pedig arra használta, hogy különböző állatjogi ügyeket támogasson. Ő a PETA egyik szóvivője, illetve az Earthlings című dokumentumfilm narrátora, amely arról szólt, hogy a kapitalizmus hogyan szorgalmazza az állatok bántalmazását. Főszerepet játszott egy 2013-as PETA-rövidfilmben, 2017-ben pedig executive producere volt a Netflix Mit jelent az egészség? című dokumentumfilmjének is, amely azt állítja, hogy a vegán életmód megelőzheti a rákot.

Nagy ő, boldogság

Joaquin Phoenixnek három évig tartó románca volt Liv Tylerrel még a '90-es években, korábban pedig romantikus kapcsolatba hozták többek között Jessica Joffe és Amelia Warner színésznőkkel is, az alapvetően zárkózott színész azonban többnyire eléggé szűkszavúan nyilatkozott a magánéleti dolgairól. A Rooney Marával kapcsolatát azonban már az elejétől fogva nem titkolta. Ők ketten 2012-ben találkoztak először a Spike Jonze által rendezett A nő című sci-fi-románc főszereplőiként. Nem volt szerelem első látásra, ahogy Phoenix a Vanity Fairnek később elmondta, kezdetben ugyanis meg volt győződve arról, hogy Mara nem kedveli őt. Ettől függetlenül gyorsan összebarátkoztak. „Ő volt az egyetlen lány, akit valaha is megnéztem az interneten. Csak barátok voltunk, e-mailezgettünk” – mondta.

A kapcsolatuk aztán tovább virágzott, és 2017-ben Phoenix a New York Timesnak elmondta, hogy Mara volt az, aki arra ösztönözte, hogy játssza el Jézust a Mária Magdolna (2018) című filmben. A barátságuk pedig nem sokkal a forgatás befejezése után románcba fordult (Rooney alakította a címszereplőt).

A 2017-es díjátadó szezonon már együtt jelentek meg a nyilvánosság előtt, 2020-ban pedig megszületett első gyermekük, egy fiú, akit Rivernek kereszteltek el… 2019-ben jegyezték el egymást, és bár az esküvő megtörténtének bejelentésére még nem került sor, 2022-ben Phoenix elkezdett Marára a feleségeként hivatkozni. Az pedig már idei hír, miszerint Rooney ismét állapotos, vagyis érkezik a második közös baba.

Úgy tűnik tehát, hogy jelenleg minden rendben van Phoenix életében, fontos szerepeket kap (az utóbbi időben C’mon C’mon: Az élet megy tovább, Amitől félünk, Napóleon, Joker: Kétszemélyes téboly), és boldog családi életet él. A démonokat pedig, reméljük, sikerült maga mögött hagynia!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: