KULT
A Rovatból

Egy pimasz ifjú, aki mindent tudott a médiáról - 80 éve mutatták be az Aranypolgárt

Orson Welles ezután önmagát sem tudta soha többé felülmúlni.


Vannak filmek, amelyeket mindenkinek látnia kell, aki a sajtómunkási hivatást választja, mert máig érvényesen ábrázolják a média mibenlétét, és a jellemző újságírói karaktereket. Ilyen mű Federico Fellini Édes élet (La dolce vita, 1960), Michelangelo Antonioni Nagyítás (Blow Up, 1966), Sidney Lumet Hálózat (Network, 1976) című alkotása és mindenekelőtt Orson Welles Aranypolgára (Citizen Kane), amelyet 80 éve, 1941. május 1-én mutattak be a New York-i RKO Palace moziban.

Egy halott amerikai sajtómágnás rejtélyes utolsó szava körül indul el egy riporter oknyomozása, amiből megszületik minden idők egyik legnagyobb filmje a média hatalmáról és bűneiről, a médiacézárok tündökléséről és hanyatlásáról.

Orson Welles az 1938-ban Amerika-szerte pánikot okozó Világok harca rádiójátéka után alig 25 évesen teljes szabadkezet kapott az RKO filmstúdiótól. Erre sem előtte, sem azóta nem volt példa Hollywoodban. Formabontásaival, az idősíkok szabad kezelésével, expresszionisztikus képeivel, montázsaival, árnyképeivel, az "áldokumentum-felvételek" és a játékfilmes elemek kombinációjával is szenzációt keltett, ezek később szinte mind beépültek a mozi mindennapos eszköztárába.

Az is hihetetlen, hogy a hollywoodi sztárrendszer fénykorában egyetlen „húzónév” sem játszott az Aranypolgárban. A főbb szerepekben a Welles által 1936-ban alapított New York-i Mercury színház művészei debütáltak a filmvásznon. Egyedül a Kane barátját és „lelkiismeretét”, Jedidiah Lelandet megszemélyesítő Joseph Cotten alkotott később maradandót a moziban, több Welles és Hitchcock-filmben. A címszereplő rendező viszont ezer arccal jelenik meg: átváltozó képessége az energikus, lelkes fiatalemberből a gőgös, hatalommániás férfin át a megtört, multimilliárdos, ám végtelenül magányos aggastyánig egyenesen bámulatos. Azért ezekhez a metamorfózisokhoz egy fantasztikus maszkmester, Maurice Seidelman is kellett...

A rendkívüli kisugárzású művész ugyanakkor képes volt a filmben önmagától távolságot tartani, és azt érzékeltetni, hogy „volt benne valami a nagy emberből”, ahogyan Leland mondja róla. Az egész sztorit végül a THE END felirat után színház-szerűen "elidegenítették" az élő stáblistával. Egyedül Kane alakítója nem jött ki a „meghajlásra”.

Orson Wellesé a filmtörténet egyik legügyesebb manipulációja a „Rózsabimbó”-val: amikor Kane első megjelenésekor (csak az üveggömböt tartó keze és a szája látszik), kimondja utolsó szavát, egyedül van szobájában, a riporter mégis ezen a nyomon indul el, miután „megírták a lapok”. Elvégre fel szokták jegyezni a nagy emberek utolsó szavait és ha más nincs, kitalálnak valamit, a legenda úgy is erősebb a valóságnál. A csalás először a nézőnek sem tűnik fel, miután az egész Kane-nyomozás a „rózsabimbó” körül forog. Amikor a film elkészülte után néhány barátja figyelmeztette Wellest erre a „bukfencre”, a rendező egy percig némán állt, majd így felelt: „Ne mondjátok el senkinek”.

Miről szól az Aranypolgár? A közvélemény manipulációjának mélységeiről és korlátlanságáról, a sztárcsinálásról, a személyes és a politikai morál lesüllyedéséről, a konkurencia kíméletlen felfalásáról, az ellenfelek eszközökben nem válogató lejáratásáról; arról a mindannyiunk által jól ismert jelenségről, amikor a valóságot - a példányszám emelésének érdekében - a címlapsztorihoz igazítják; az "igazság bajnokairól", akik szinte észrevétlenül megközelíthetetlen, bizalmatlan, paranoiás hatalmasságokká, a pénz, a már értelmetlen gazdagság hajszolóivá válnak, akik, bár egy világot tartanak a kezükben, belül mégis üresek és reménytelenül magányosak.

Kane polgártárs barátait sem kíméli: gátlástalanul felhasználja őket saját céljaira, de amint konfliktusba kerülnek a nagyfőnök színeváltozásaival, és emlékeztetik őt régi elveire, megválik tőlük, majd pénzzel próbálja megnyugtatni lelkiismeretét. Kane végtelen cinizmussal befejezi a meghasonlását italba fojtó Leland ledorongoló kritikáját az ő szellemében, hogy demonstrálja a külvilág felé: lapjainál „véleményszabadság” van. Egyúttal ez az ürügy, hogy kidobja a „hűtlen” barátot, aki a „végkielégítést” undorral visszautasítja és a széttépett csekkel együtt postázza neki első lapszámuk címoldalát a deklarált alapelvekkel, amelyeket Kane hanyagul „ifjúkori emléknek” nevez. A közéleti ember feleségeinek és a szeretőinek története is visszaköszön a Kennedyektől Bill Clintonig, és jól ismerjük a "kétféle címlap" szerkesztőségi gyakorlatát is, különösen választások idején.

Kane kezdettől fogva tudathasadásos helyzetben van: egyrészt mérhetetlenül gazdag, másrészt a társadalmi igazságtalanságok, a visszaélések elleni harcnak akarja szentelni lapjait. Feloldhatatlan ellentmondás, hiszen ő az, aki ezt vagyona révén megteheti. Csakhogy a hatalomvágy egyre inkább háttérbe szorítja a nemesebb eszméket.

Orson Welles elsősorban William Randolph Hearstről, az amerikai sajtómogulról (1863-1951) mintázta figuráját, de modelljei között szerepelt riválisa, a magyar születésű Joseph Pulitzer, Jules Brulatour, a Kodak tulajdonosa, valamint a különc milliárdos, Howard Hughes is.

Hearst az apjától örökölt San Francisco Examinerrel kezdte pályafutását, majd az 1890-es években New York-ba ment, ahol a Pulitzerrel való vetélkedésükből megszületett a szenzációhajhász „yellow journalism” – ez volt a gyökere a tényfeltáró és oknyomozó újságírásnak is. Bár politikai karriert nem futott be, sajtóbirodalma révén óriási befolyással rendelkezett az amerikai közvélemény felett. Már 1898-ban oroszlánrészt vállalt az amerikai-spanyol háború „felvezetésében”. Az Aranypolgárban is elhangzik az a híres anekdota, mely szerint lapjának Kubába küldött riportere azt sürgönyözte, hogy „háború nincs, de szép prózaverseket tudnék írni az országról”. Mire Hearst visszasürgönyözött: „Szállítsa a prózaverseket, én szállítom a háborút”. A film forgatása idején Hearst-nek 28 újságja, nyolc rádióállomása volt, továbbá áruházlánca, egymillió hektárnyi földje, bányái, olajmezői. És természetesen nagy befolyással rendelkezett a hollywoodi producerek és filmforgalmazók körében is.

William Randolph Hearst mindent elkövetett, hogy a filmet ne mutathassák be, és a rendezőt lehetetlenné tegyék. Ehhez Hollywood rettegett pletyka-újságírónőjét, Louella Parsonst, a filmváros fő erkölcscsőszét állította csatasorba, akinek örök hálával tartozott. Parsons ugyanis 1924-ben szemtanúja volt, amikor Hearst a luxusjachtján rendezett partiján féltékenységből lelőtte Thomas Ince filmrendezőt. Hearst örök állással fizette meg Parsons hallgatását. Az újságírónő vezette a Welles elleni sajtókampányt, amelyben a kommunista gyanútól a szex-botrányig mindent megpróbáltak bevetni. Kieszelte például, hogy egy szálloda halljában egy meztelen nő ugorjon Welles nyakába, lesben álló fotósok szeme láttára, a rendezőt azonban időben figyelmeztették a csapdára. Az ellentéteket az is erősítette, hogy Welles köztudottan nagy tisztelője volt Franklin D. Rooseveltnek – utolsó, 1944-es választási kampányának első számú beszédírója lett - míg Hearst zsigeri gyűlölettel viseltetett a négyszer megválasztott elnök iránt.

A Hearst-bojkott az RKO-t is megrémítette, Welles azonban New York-ba ment, összehívta a Keleti Part legbefolyásosabb üzletembereit, és meggyőzte őket arról, hogy a „sajtószabadság forog kockán”. Ez hatott a támogatókra és az Aranypolgárt mégis bemutathatták.

A mozikrónikák feljegyezték, hogy a film San Franciscói premierje napján Welles és Hearst összetalálkoztak egy szálloda liftjében. Az ifjú rendező átnyújtott egy meghívót a sajtócézárnak, aki azt elutasította. Amikor Hearst kilépett a liftből, Welles utána kiáltott: „Charles Foster Kane elfogadta volna…”. A harag olyan tartós volt, hogy a Hearst-lapok csak az 1970-es évek közepén, a nagy mágnás halála után negyedszázaddal írtak először a filmről.

Az Aranypolgár, mint oly sok klasszikus, először megbukott a nagyközönség előtt, bár az amerikai kritikusok lelkesedtek érte: Welles megkapta tőlük a legjobb rendező, legjobb főszereplő és a legjobb film díját. Nem fogadta el Hollywood sem: az 1942-es Oscar-gálán mind a kilenc jelölésének bejelentését füttykoncert fogadta. A film végül csak a legjobb forgatókönyv aranyszobrát nyerte el, amelyet Welles és Herman J. Mankiewicz kapott közösen.

Az Aranypolgárt nem lehet elégszer megnézni ahhoz, hogy mindenre, akár a látvány, akár a tartalom terén felfigyeljünk. Welles és Gregg Toland operatőr tökéletesen „érezték egymást” e kettős hangszerelésben, sőt, mint Toland visszaemlékezéséből kiderül, a kamera nagymestere szakmai kihívásnak tekintette, hogy az „amatőr” filmrendező legeszementebb képi ötleteit is megvalósítsa.

NO TRESPASSING (Nincs átjárás) – hirdeti egy tábla a drótkerítésen a nyitó képsorokban, és Toland kamerája éppen az ellenkezőjét teszi: lassan, de határozottan hatol be a „birodalom” belsejébe a „mesevilágtól” egészen a haldokló szobájának, kezének, szájának intimitásáig. A hatalmas kastélyban egyetlen szoba ablaka világít, és a halál pillanata előtt hirtelen az a fény is kialszik, majd újra felgyullad. Egy ember, aki maga volt a „nyilvánosság”, elzárkózott a világtól egy mesterséges, összevásárolt közegbe; egy ember, akiről mindent tudott a külvilág, és akit mégsem ismert senki. A NO TRESPASSING táblától az utolsó szót kimondó szájig tartó úton leomlanak a Kane-t védő falak, megkezdődik a tényfeltárás, a posztumusz mélyriport. A táblát újra látjuk a zárójelenet végén, az utolsó előtti képben, mielőtt a THE END felirat alatt megjelenik távolban a füstölgő elvarázsolt/elátkozott kastély, amely erősen emlékeztet Walt Disney Hófehérkéjének baljós palotájára és közelképen a napóleoni emblémára hajazó, hatalmas, aranyló K betű a kapu tetején. A nyomozás lezárult, a rejtély feltárult. Feltárult? Welles második fintora „rózsabimbó-ügyben”: Igen – a nyomozás lezárult a nézők előtt. De sem Thompson újságíró, sem pedig a leltározó ügyvédek és a buzgó fotósok nem találják meg a „kirakós játék” hiányzó darabját, a lomtalanító munkásoknak pedig semmit sem jelent egy ócska szánkó. Hogyan találunk rá a szánkóra? Előbb „madártávlatból” látjuk a sok-sok üres ládát – mintha New York felhőkarcolói lennének – aztán ráközelít a kamera egy sor „csecsebecsére” és a szánkó ott hever egy doboz tetején, családi fényképek és egy házioltár-darab mellett! Egy kéz elveszi és egy óriás kandalló lángjai közé hajítja, és éppen a lángoktól tisztul le a szánkóra festett rajz és szó….Ez a szánkó maradt ott a hóban, miután a gyermek Charlie-t elszakítják szüleitől, és a kedvenc gyerekkori játékra úgy hullanak a fehér pelyhek, ahogyan a halála percében tartott kis üveggömbben.

Thompson újságíró arca végig sötétben marad. Ő az egyszerű, „névtelen”, hangyaszorgalmú sajtómunkás, akire a lapok többsége épül, de sosem lesz belőle „sztárriporter”. Nem tudunk meg semmit újságírói hitvallásáról, jelleméről, ambícióiról, csupán eszköz „a nagy sztorihoz”, amit nem ő talált ki. De a főszereplő Kane is gyakran sötétben jár: „arctalan”, amikor felolvassa munkatársainak lapkiadói elveit, amelyeket fokozatosan felad; árnyék borítja, amikor kényszeríti második feleségét, Susant, hogy a lesújtó kritikák ellenére folytassa énekesi karrierjét, és akkor is, amikor a szerencsétlen operapremieren megpróbálja serkenteni a tapsokat, míg észre nem veszi, hogy már csak egyedül tapsol. És sötétbe borul, amikor szemtől szembe találja magát a szintén „sötét” politikai ellenféllel, Boss Jim Gettys-szel a zsarolási jelenetben.

Sötétben zajlik a szerkesztőségi megbeszélés, és az a jelenet is, amelyben Thompson Kane néhai gyámja, Thatcher könyvtárának páncéltermében tanulmányozza annak naplóit. Olyan, mintha a riporter „beszélőre” menne a múlttal, az archívumot vezető nő már mozgásával, parancsszerű szavaival hatalmaskodó börtönőrre emlékeztet. Némi iróniával kérdezi meg tőle Thompson: „Ugye nem Ön a Rózsabimbó?”. A roppant hideg-rideg légkör jól érzékelteti azt a szeretetlenséget, amely Kane egész életére ránehezedett.

Az újságok képi megjelenései sem véletlenek: a Kane-nekrológok „pluralizmusával” szemben ott állnak Susan „nagysikerű” operai fellépéseinek szalagcímei, miközben halljuk a feleség kétségbeesett erőlködéseit. Ott emelkednek a frissen megjelent lap kötegei, de Kane és Leland lejárt választási plakátokon és fel nem használt újságcímlapokon taposva szembesülnek politikai és emberi kudarcaikkal.

Amikor Susan hisztérikus rohamot kap a kritikáktól, újságok hevernek körülötte, és újság jelképezi a közelgő szakítást Kane és első felesége, Emily között is: valószínűtlenül hosszú reggeliző asztaluk két végén Kane saját lapját, az Inquirert, neje a rivális Chronicle-t bújja.

Kane számos képsorban uralja a teret. A választási gyűlés jelenetében saját óriás képe alatt szónokol. De mennyivel más ez a térbetöltés, mint amikor egyedül, elhagyatva sétál palotája tükörfolyosóján, végtelenítve-sokszorosítva! Pedig Leland a kiadói elvek deklarálása során figyelmezteti őt: „Már a második mondatod kezdődik azzal, hogy „én”…Kane nem is tud elképzelni olyan világot, amelynek nem ő a középpontja és közben mindenkit eltaszít magától.

Hogyan látta az oknyomozás eredményét maga Welles? „Az egyetlen bíró a közönség. Kane önző és önzetlen, idealista és szélhámos, nagy ember és középszerű személyiség egy személyben. Minden attól függ, aki éppen beszél róla. Soha nem látható a szerző objektív szemével. A film célja inkább a probléma bemutatásában, mintsem megoldásában rejlik” .

Orson Welles megfizette bátorsága árát. Az Aranypolgár után valódi dokumentumfilmet készített Brazíliában és Mexikóban Ez mind igaz (It’s All True) címmel, de azt már be sem fejezhette. Az 1940-es évek végén gyakorlatilag elüldözték az Egyesült Államokból, állítólag rajta volt az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság feketelistáján is. Welles Európába költözött. Pályafutását innentől kezdve néhány remekmű mellett (A gonosz érintése, A per, Falstaff) félbehagyott filmek tucatjai, zseniális alakítások mellett tehetségéhez méltatlan szerepek jelzik. Olyan lett bizonyos értelemben, mint Charles Foster Kane: „semmit sem fejezett be”…Élete alkonyán Welles nem kis keserűséggel mondta, hogy az Aranypolgár volt az egyetlen film, amelynek minden szava úgy hangzott el, minden képe úgy valósult meg, ahogyan elképzelte. És ezt az alkotását azonban, amelyet az 1958-as brüsszeli világkiállításon beválasztották minden idők legjobb filmjei köze, azóta pedig számos listán a mozitörténet csúcspontjának tartják, soha nem tudta túlszárnyalni.

Végül egy személyes sztori. A 2000-es években Budapestre készült Robert Plant, a Led Zeppelin énekese, és előtte telefoninterjút adott nekem Isztambulból. A szervezők megadták a szállodai recepció számát, de lelkemre kötötték, hogy Mr. Charlie Kane-t keressem. Plant ugyanis – sajtót és rajongókat távol tartandó – az Aranypolgár nevén jelentkezett be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Egy 20 éves kori pucér fotója indította el a karrierjét, tévé nélkül nőtt fel, és nem hisz a heteroszexuális emberekben – Emily Ratajkowski 35 éves
Sokan úgy hiszik, hogy egy gyönyörű, de butácska nő, nos, ők nem is tévedhetnének nagyobbat: az értelmiségi szülei orvosnak szánták, és mindig nagy könyvmoly volt, de nem fél profitálni a testéből.


A modell, író, vállalkozó, podcaster és színésznő Emily O’Hara Ratajkowski 1991. június 7-én született Londonban, amerikai szülők, Kathleen Balgley és John Ratajkowski gyermekeként. A család nem maradt az angol fővárosban Emily születése után, helyette a kaliforniai tengerparti városban, Encinitasban nevelték fel egyetlen gyermeküket, akit már egészen kisgyermekkorától kezdve a művészet világa felé tereltek. Kathleen egyébként író és irodalomprofesszor, aki a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i campusán szerzett irodalomtudományi doktori fokozatot. A lányához hasonlóan ő is már kora gyermekkorától kezdve lelkes könyvfaló volt.

Számos szakmai eredménye közül az Emily anyjaként szerzett tapasztalatait nevezi „a leginkább életet megváltoztató, és a legjobb értelemben vett” élménynek.

Apja, John pedig elismert képzőművész és középiskolai rajztanár volt. 40 éven át oktatott rajzot San Diegóban, sőt, a San Dieguito Academyn még a saját lányát is tanította, ahol a diákjai „Ratának” hívták. Foglalkozott rajzolással, festészettel, szobrászattal, kerámiával, nyomtatással és litográfiával is, de a festészetet tartja az igazi szerelmének.

A szülei egyébként bohém életet éltek, és nem hittek a tévében, így Emily enélkül nőtt fel, illetve erősen befolyásolták Emily szépségről alkotott nézeteit is. A modell többször megnyílt az édesanyja szépséghez való viszonyáról és azokról a tudatalatti üzenetekről, amelyeket a lányának közvetített, utalva arra, hogy nők a szépségből merítrik az erejüket. Ezt a nézetet azonban Emily a saját könyvében, a 2021-ben kiadott My Bodyban már megkérdőjelezte. „Úgy gondolom, anyám megtanulta, hogy a szépség biztosíthatja számára a biztonságot a kapcsolataiban és a mindennapi interakciókban. Hogy megértse, hol áll ebben a rangsorban, bizonyos szempontból létfontosságú volt a túléléséhez. Szerintem azonban nincs győzelem vagy vereség a szépség kapcsán. Ez olyasvalami, amit szerintem minden fiatal nőnek el kell felejtenie.”

A meztelen igazság

Ratajkowski kijelentette, hogy etnikailag „lengyel-izraelinek” tartja magát, mivel az ősei Kelet-Európából vándoroltak ki Izraelbe. Emellett ír felmenői is vannak, fiatalon a Cork megyei Bantryben is eltöltött néhány nyarat, valamint kb. 14 éves koráig Mallorcán is gyakran megfordult a család, mivel a szülei felújítottak ott egy házat.

Emily a modellkedés előtt kipróbálta a focit, a színészkedést és a balettet is. Gyerekként és tizenévesként részt vett néhány helyi színházi produkcióban.
A formálódó évei alatt a fotográfiában és a művészetben megjelenő meztelen női alakokkal való gyakori találkozás, beleértve az apja munkáit is, valamint Helmut Newton és Herb Ritts fotóit, felkészítette Emilyt a későbbi aktokra. „Van ez a kultúra, amelyben főleg a férfiak pornót néznek, de aztán megbotránkoznak egy klasszikus meztelen portrén vagy fényképen, én viszont soha nem éreztem így” – mondta egyszer erről.

Talán a színészkedés foglalkoztatta annak idején a leginkább, egy színészoktató bátorítására pedig megismerkedett egy tehetségkutatóval, aki segített neki felvenni a kapcsolatot a Ford Models ügynökséggel. Még aznap, 14 évesen szerződést kötött a Forddal, majd tini modellként szerepelt a Kohl's és a Nordstrom nyomtatott katalógusaiban. 15 évesen már színészi meghallgatásokra járt a Disneyhez, az iCarly című sorozatba akart bekerülni, de általában csak zsarnok vagy pompomlányok szerepeit kapta, jelentősebb karakterek nem jöttek össze.

A pucérkodós videóklip

A San Dieguito Academybe járt, egy encinitasi középiskolába, miközben Los Angelesben modellkedett és színészkedett. Két jelentéktelen filmszerep után Gibby barátnőjeként, Tashaként tűnt fel az iCarly 3. évadának két epizódjában. A menedzsere lebeszélte arról, hogy túl sok színészi munkát vállaljon, amíg nem tud jobban válogatni. 2009-ben egy évig járt az UCLA-re, majd otthagyta az egyetemet, és úgy döntött, hogy teljes munkaidőben modellkedni fog. Később elmondta, hogy a UCLA Művészeti és Építészeti Karán folyó képzőművészeti oktatást önkényesnek és a művészi elképzeléseivel ellentétesnek találta, illetve egyáltalán nem élvezte a diákszövetségekben való részvételt.

A fotós Tony Durannal készített kampányok és fotósorozatok után Emily a treats! nevű művészi erotikus magazin több számában is pózolt, beleértve a 3. szám címlapját is, 2012 márciusában. Szerinte ennek a borítónak köszönhető, hogy két nagy horderejű videóklipszerepet is kapott.

Ezek egyike volt Robin Thicke, T.I. és Pharrell Williams 2013-as videója, a Blurred Lines, amelynek köszönhetően világhírű lett. Thicke ugyanis meglátta Ratajkowski treats!-es címlapfotóját, és meggyőzte Diane Martel rendezőt, hogy castingolja be őt a Blurred Lineshoz. Ratajkowski eleinte elutasította a felkérést, attól tartva, hogy videóklipmodellként fogják beskatulyázni, de Martel végül meggyőzte őt. A videót 2013. március 20-án tették közzé, március 28-án pedig Thicke kiadott egy cenzúrázatlan változatot, amelyben Ratajkowski meztelen felsőtesttel volt látható.

A Blurred Lines ellentmondásos volt: a klipet szexistának nevezték a nők látszólagos lealacsonyítása miatt, és egyesek úgy érezték, a dalszöveg a nemi erőszakot népszerűsíti. Mások szerint azonban a szöveg éppen a női erőt és a szexuális szabadságot támogatja. Ratajkowski nem tartotta szexistának a videót, mivel állítása szerint lehetőséget adott neki, hogy elmondja, mit gondol a mai feminizmusról és általában a nők popkultúrában betöltött szerepéről. Vagyis nem érezte úgy, hogy tárgyként kezelik, és élvezte a szexuális jellegű fellépést.

A Blurred Lines persze hatalmas sláger lett, 2013-ban az első helyet szerezte meg számos ország zenei slágerlistáján, többek között Kanadában, Írországban, Hollandiában, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban. Bár az év végi amerikai Billboard Hot 100 listán „csak” a második helyet szerezte meg, mégis 12 egymást követő héten át az első helyen volt, ezzel pedig a évtized leghosszabb ideig első helyen álló dala lett, mígnem az Uptown Funk (Mark Ronson és Bruno Mars) le nem körözte 2015-ben.

A túl szexi lány

A Blurred Lines széles körű ismertséget hozott Ratajkowskinak, többek között szexszimbólummá avatta. 2013 októberében az Esquire magazin őt választotta „Az év nőjének”, ezzel megelőzve az online rajongói szavazás döntősét, Jennifer Lawrence-t is.

Ben Afflecknek is borzasztóan megtetszett a Blurred Linesban Emily, olyannyira, hogy felkérte őt a szeretője szerepére David Fincher 2014-es Holtodiglan című filmjébe, így jött össze végül a modellkedés mellett a a színészi mellékszál is.

Az alakítását egyébként többségében dicsérte a szakma, így jöhetett a következő projekt. 2015 augusztusában került a mozikba a Miénk a világ című zenés romantikus dráma Zac Efronnal, majd 2018-ban a Túl szexi lány Amy Schumerrel, a Sötétségben Natalie Dormerrel és Az otthon melege Aaron Paullal. A 2019-es Hazugok és tolvajok után azonban pár évre parkolópályára tette a színészkedést. A szünet egyik oka egyébként az volt, hogy Emily édesanyját, Kathleent 2018-ban rákkal (többszörös mielómával) diagnosztizálták, s akkor azt mondták neki, nincs gyógymód erre a változatra, amely a csontvelőben termelődő fehérvérsejteket érinti. „2019 életem egyik legnehezebb éve volt. Anyukám nagyon beteg volt, én súlyos depresszióval küzdöttem, és minden nagyon bizonytalannak tűnt” – nyilatkozta évekkel később erről az időszakról. Nos, Kathleen szerencsére azóta is köztünk van. Emily pedig a tavaly bemutatott Túl sok című Lena Dunham-sorozatban tért vissza Wendy Jones szerepével. Legközelebh a Bright Future című tévés vígjátékban láthatjuk majd Lisa Kudrow partnereként.

Gyermek Rocky után

Emily magánélete nem volt tele botrányokkal. A hódításai között volt állítólag a rendező James Gunn (A galaxis őrzői-filmek, Superman) a DJ-ként ismert Andrew Taggart és a rapper Jack Harlow is. Az már viszont biztos, hogy 2013 és 2014 között a színész Andrew Drydennel volt együtt, majd 2014 és 2018 között (tehát már hosszabb távú kapcsolatnak is lehet nevezni) a zenész és pókerjátékos Jeff Magid volt a szerelme.

Majd 2018. február 23-án Ratajkowski az Instagramon jelentette be, hogy egy New York-i bírósági esküvőn hozzáment Sebastian Bear-McClard színész-producerhez, akivel csupán néhány hete járt. Két és fél évvel később, 2020. október 26-án pedig megerősítette, hogy kisbabát várnak.

Az egyik esszéjében Emily arról írt, hogy sem ő, sem a férje nem akartak beszélni a gyermekük neméről, amíg meg nem született a pici. Ratajkowski 2021. március 8-án adott életet a fiuknak, és minden bizonnyal Rocky-rajongók a szülők, ugyanis a Sylvester Apollo Bear nevet adták neki. Emily és Sebastian mégsem maradtak együtt, nem sokkal Sly első születésnapja után, 2022 júliusában különváltak, majd szeptemberben Emily beadta a válókeresetet. Majd még ugyanebben az évben biszexuálisnak vallotta magát, kijelentve: „Úgy gondolom, a szexualitás egy csúszó skálán mozog. Nem igazán hiszek a heteroszexuális emberekben.”

Azóta Emily álltólag rövid ideig kavart többek között Brad Pitt-tel, Pete Davidsonnal, Eric Andréval és Harry Stylesszal is, jelenleg pedig a nála 10 évvel idősebb francia filmrendező, Romain Gavras (Eljő a napunk, Tiéd a világ, Athéné) a párja, akivel 2025 novemberében szerettek egymásba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
13 évesen meg akarták erőszakolni, nem tudta, mi a különbség a Star Wars és a Star Trek közt, és inkább okos akart lenni, mint filmsztár – 45 érdekesség a 45 éves Natalie Portmanről
John F. Kennedyt, Anakin Skywalkert, Francisco Goyát, VIII. Henriket és Thort is magába bolondította, nem véletlenül.


1. Natalie Hershlag néven született 1981. június 9-én, az izraeli Jeruzsálemben. 3 éves korában költözött a családjával az Egyesült Államokba.

2. Teljes egészében askenázi zsidó származású. Apja, a nőgyógyász Avner Izraelben született, az anyja, Shelley pedig az Egyesült Államokban, Ohióban.

3. Kettős állampolgársággal rendelkezik az Egyesült Államokban és Izraelben, a születésekor ugyanis automatikusan megkapta az amerikai állampolgárságot is, mivel az édesanyja az USA-ban született.

4. Az 1990-es évek végén, a Syosset High School tanulójaként nevezett be egy projekttel az Intel Science Talent Search versenyre. „A cukorból történő hidrogén enzimális előállításának egyszerű bemutatására” című projektjével bejutott a verseny elődöntőjébe. 1999-ben a Syosset High School legjobb tanulójaként végzett.

5. A rangos (és drága) Stagedoor Manor Performing Arts Camp táborban töltött három nyara után kezdett érdeklődni a színészkedés iránt.

6. 2003-ban szerzett pszichológiai diplomát a massachusettsi Cambridge-ben található Harvard Egyetemen.

7. 1997-ben, amikor az Anne Frank naplója című Broadway-adaptáció címszerepét játszotta, a színpadon kívül gyakran összeroppant, és sírva fakadt, mivel személyesen is érintett volt az eseményekben. A nagyszülei a holokauszt során a családtagjaik nagy részét elvesztették, beleértve az apai dédszüleit is, akiket Auschwitzban gyilkoltak meg.

8. Ki kellett hagynia a Star Wars I. rész: Baljós árnyak (1999) premierjét, hogy tanulhasson a középiskolai záróvizsgáira.

9. Hat nyelvet beszél folyékonyan: a hébert és az angolt (a két anyanyelvét), valamint jól tud franciául, spanyolul, németül és japánul is.

10. Egy pizzériában fedezték fel, és eredetileg nem őt választották ki a Léon, a profi (1994) című filmben Mathilda szerepére, mert túl fiatal volt.

11. A Baljós árnyak angliai, királyi premierjén találkozott III. Károly királlyal (akkor még Károly herceggel). A herceg megkérdezte tőle, hogy szerepelt-e az eredeti, 1977-es Star Wars-filmben, az Egy új reményben is, amely négy évvel a születése előtt került a mozikba.

12. Mielőtt szerepet kapott a Baljós árnyakban, soha nem látta az eredeti Star Wars-trilógiát. 2004-ben elismerte, hogy a szerep megkaparintása előtt azt sem tudta, hogy mi a különbség a Star Wars és a Star Trek között.

13. A #MeToo mozgalom keretében megosztotta azt a tapasztalatát, amely 13 éves korában, a Léon, a profi bemutatását követően érte. Az első rajongói levélben, amit kapott, egy férfi leírta a fantáziáját, hogy hogyan erőszakolná őt meg, illetve arról Natalie is beszámolt, hogy egy helyi rádióállomás 1999-ben visszaszámlálást indított a 18. születésnapjáig, amikortól „legálissá” válik.

14. Meglepő hasonlóságot mutat Keira Knightley-val. Knightley Sabét, a királynő dublőrét játszotta a Baljós árnyakban, és még az édesanyjuk sem tudták megkülönböztetni őket egymástól.

15. Mivel a Hideghegy (2003) című filmje forgatásának első napja halloweenre esett, Portman Dorothynak (az Óz, a csodák csodájából) öltözve érkezett a forgatásra, amikor rádöbbent, hogy ő az egyetlen, aki beöltözött.

16. Hezitálva forgatta le a Közelebb (2004) egyik meztelen jelenetét, amelyben le kellett vetkőznie Clive Owen előtt. Végül Portman és Mike Nichols rendező úgy döntöttek, nem használják fel a felvételt, mivel a jelenet anélkül is elég hatásos volt. A film végül meghozta neki élete első Oscar-jelölését 2005-ben.

17. Négyéves kora óta vesz táncórákat.

18. A West Side Story tragikusan elhunyt sztárjáról, Natalie Woodról kapta a keresztnevét.

19. Nagyon közel áll a szüleihez. „A legjobb abban, ha barátok vagyunk a szüleinkkel, hogy bármit is teszünk, ők mindig szeretnek minket.”

20. Van egy kis bemélyedés a fején, ami akkor tűnt fel, amikor egy jelenetben leborotválták a haját a V mint vérbosszú (2005) című filmhez. A bemélyedés a vákuummal történő szülés következménye.

21. Eredetileg elutasította Ann August szerepét a Mindenütt jó (1999) című filmben, mert a Corbin Allreddel való szerelmi jelenet meztelenséget igényelt. Az édesanyját játszó Susan Sarandon, akinek beleszólása volt a társszereplők kiválasztásába, azt mondta, Portman nélkül nem tudja folytatni a filmet, így a forgatókönyvet átírták a pucér jelenet nélkül, s így Natalie rábólintott a szerepre.

22. Általában olyan szerepeket választ, amelyek pozitívak, hogy legyen a lányoknak példaképük, akire felnézhetnek.

23. A kedvenc színésznői közé tartozik Audrey Hepburn, Jane Fonda, Meryl Streep és Diane Keaton.

24. Állítása szerint az volt a leghasznosabb a színészi fejlődésében, amikor egyszer Philip Seymour Hoffman vállán át belesett a jegyzetfüzetébe, amelybe Hoffman kérdéseket és a hozzájuk kapcsolódó válaszokat írt a karakterének érzéseiről.

25. Amikor Roman Polanskit 2009 szeptemberében Svájcban letartóztatták, és az Egyesült Államokba való kiadatására várt, mert 1975-ben megerőszakolt egy 13 éves lányt, Portman (Harrison Forddal, Monica Bellucci-val, Tilda Swintonnal, Adrien Brodyval és másokkal együtt) aláírta a petíciót a szabadon bocsátásáért, annak ellenére, hogy Polanski beismerte a viszonyt. Egy 2018-as interjúban aztán kijelentette, hogy megbánta a hozzájárulását, azt állítva, hogy valaki körbeadta a petíciót a lakóhelyén, és ő tudatlanságból írta alá a nevét, hogy segítsen.

26. Elutasította a főszerepet a Lolita (1997) című filmben, mert nem tetszett neki, hogy fiatal színésznőket szexjeleneteknek tesznek ki a filmekben, pláne egy náluk sokkal idősebb férfival. Emellett számos más szerepről lemaradt, helyette lett például Macskanő A sötét lovag: Felemelkedésben (2012) Anne Hathawayt, a Fekete Özvegy a Vasember 2-ben (2010) Scarlett Johansson, Lisbeth Salander A tetovált lányban (2011) Rooney Mara, Dr. Ryan Stone a Gravitációban (2013) Sandra Bullock vagy Amy March a Kisasszonyokban (1994) Kirsten Dunst.

27. Ő maga A varázsige: I love you (1996) című Woody Allen-filmben nyújtott alakítását tartja a legrosszabbnak az összes közül. Szerinte a kudarca abból fakad, hogy nem tud jól improvizálni.

28. 30 évesen, 2011. június 14-én született meg az első gyermeke, egy fiú, akit Aleph Portman-Millepiednek neveztek el. A gyermek apja a vőlegénye (ma már exférje), Benjamin Millepied, akihez 2012-ben ment hozzá. Majd 2017. február 22-én megszületett a második gyermekük, egy Amalia nevű kislány. A táncos-koreográfus Benjaminnal, többek között a férfi hűtlensége miatt végül 2024 februárjában váltak el.

29. A búvárkodás az egyik kedvenc hobbija.

30. A kedvenc színésze Ben Kingsley.

31. Főleg R&B-t, old school hiphopot és 1990-es évekbeli alternatív rockot hallgat. A kedvenc zenekarai és előadói közé tartozik az A Tribe Called Quest, a Radiohead, Stevie Wonder, a Portishead, a Wu-Tang Clan és a Nirvana.

32. 1999-ben, egy tévéinterjúban anno kijelentette, hogy a Star Wars-előzményfilmek (1999, 2002, 2005) kivételével négy éven át nem vállal más szerepet, hogy a harvardi tanulmányaira koncentrálhasson. „Nem érdekel, ha az egyetem tönkreteszi a karrieremet... Inkább legyek okos, mint filmsztár” – mondta.

33. Ő is hozzátett valamennyit a Social Network – A közösségi háló (2010) című filmhez. Aaron Sorkin forgatókönyvíró kereste meg őt, hogy belső információkat szerezzen az akkori Harvardról, mivel Natalie tanulótársa volt volt a Facebook társalapítóinak, Mark Zuckerbergnek és Eduardo Saverinnek, valamint Divya Narendrának, illetve Tyler és Cameron Winklevossnak.

34. 20 kilót fogyott a Fekete hattyú (2010) című filmben játszott Nina Sayers szerepéért.

35. 1989-től 2009-ig vegetáriánus volt, majd miután elolvasta az Eating Animals című könyvet, úgy döntött, hogy vegán lesz. Azonban visszatért a vegetáriánus étrendre, miután teherbe esett a fiával, Aleph-fel, hogy biztosítsa számára a szükséges tápanyagokat, valamint azért is, mert ellenállhatatlanul vágyott tojásra és sajtra. A fia születése után ismét vegán lett.

36. A zenész Moby azt állította az önéletrajzi könyvében, hogy egyszer összejött Natalie-val. „Én egy kopasz, mértéktelenül ivó fickó voltam, Natalie Portman pedig egy gyönyörű filmsztár. De ott volt az öltözőmben, és flörtölt velem.” Portman később határozottan reagált Moby verziójára, mondván, alig töltötte be akkor a 18-at, amikor találkoztak (Moby szerint 20 éves volt), illetve, hogy nem voltak együtt, és hogy azonnal eltávolodott tőle, miután rájött, hogy egy idősebb férfi olyan módon érdeklődik iránta, ami helytelennek tűnt (Moby 16 évvel idősebb nála).

37. Azt mondta, soha nem szerepelne horrorban vagy bármilyen más „Jennifer Love Hewitt-típusú” filmben.

38. A komikus példaképei Lily Tomlin és Diane Keaton. Egy interjúban azt mondta: „Imádom őket. Ők a hőseim. Diane Keaton bármire képes. Ő egyszerűen a legjobb.”

39. Az Ahol a szív lakik (2000) című filmben látható az első szerelmi jelenete a képernyőn.

40. Ő az egyik a hat színésznő közül, akik az Oscar-díjuk átvételekor terhesek voltak; a többiek Eva Marie Saint, Patricia Neal, Meryl Streep, Catherine Zeta-Jones és Rachel Weisz. Portman 5 hónapos terhes volt a fiával, Aleph-fel, amikor elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscart a Fekete hattyúért. Illetve akkor is pont állapotos volt, amikor megkapta a harmadik jelölését 2017-ben a Jackie-ért.

41. 2004 tavaszán elvégzett egy szemesztert a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, Izraelben.

42. A Dirty Dancing – Piszkos tánc (1987) című filmet az egyik legnagyobb kedvencének, állítása szerint ezt látta életében a legtöbbször.

43. Eddig karrierje során csupán egyetlen olyan filmben szerepelt, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb film kategóriában: ez a Fekete hattyú.

44. Olyan hírességekkel volt romantikus kapcsolata, mint Gael García Bernal, Nathan Rothschild vagy Nathan Bogle, de hírbe hozták Hayden Christensennel, Lukas Haasszal, Jake Gyllenhaallal, Jude Law-val és Rodrigo Santoróval is.

45. 2025 márciusa óta a francia zenésszel, a nála 10 évvel idősebb Tanguy Destable-lel van együtt, akitől jelenleg, vagyis 45 évesen épp a harmadik gyermekét várja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László: Erősen gondolkodom a kiszálláson
A Nobel-díjas író egy marosvásárhelyi közönségtalálkozón beszélt arról, hogy komolyan fontolgatja az írás abbahagyását. Krasznahorkai László azonban azt is elmondta, a döntést tudatosan halogatja.


„Erősen gondolkodom a kiszálláson, sőt, eddig vártam sok olyan eseményre, amely ezt magától megoldja, de nem történt meg” – mondta az író.

A döntés elodázását családi okokkal magyarázta: „Mivel van egy csomó gyerekem és unokám, és tudom, mit jelentek nekik, ezt az egészet csak húzom, halogatom.”

„Számomra ez olyan, mint a zongorám a lakásban: nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne játsszak rajta” – fogalmazott Krasznahorkai az írásról, amelyet egyfajta belső kényszerként írt le.

A visszavonulás gondolata szorosan kapcsolódik legújabb, A magyar nemzet biztonsága című szatirikus regényéhez, amelyben önmaga írói alteregója is megjelenik, aki szintén ugyanezen gondolkozik.

Az író a beszélgetésen megismételte korábbi, gondolatmenetét, hogy nem tudta volna elképzelni, hogy valaki önként elolvasná könyveit. A jellegzetes, és vicces kérését is ismét megfogalmazta a közönség felé: bár vegyék meg a köteteit, de inkább ne olvassák el őket, mert nem akar senkit sem rombolni a műveivel.

A szerzői esten, ahol a Magvető Kiadó szerkesztője, Szegő János kérdezte őt, szó esett az írásról, a nyelvről és Tarr Bélához fűződő barátságáról is – szemlézet az Index a beszélgetést, melyet itt tudtok megnézni:

Krasznahorkai-interjú:

Krasznahorkai a 2025-ös Nobel-díj átvétele óta többször is markánsan foglalt állást a nyilvánosság előtt. A díjátadó előtt elmondott stockholmi beszédében a lázadásról és az emberi méltóságról beszélt. Az év elején egy La Repubblica-interjúja miatt vitába keveredett Ókovács Szilveszterrel, majd búcsúbeszédet mondott Tarr Béla temetésén, tavasszal pedig Iványi Gábor lelkésznél tett támogatói látogatást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt a Centrál Színház Alföldi Róbertről: kiderült, láthatják-e a nézők a művészt az új évadban
Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója a Molnár Áron által megfogalmazott vádak után kiállt a rendező mellett. Az igazgató szerint Alföldi Róbert nemcsak a meglévő darabjait viheti tovább, de a következő évadban új bemutatót is kap.
F. O. - Fotó: - szmo.hu
2026. június 10.



A Centrál Színház igazgatója szerint Alföldi Róbert élvezi a színészek bizalmát, miközben a színházi szakmát hetek óta a visszaélésekről szóló viták rázzák meg. Puskás Tamás ugyanakkor hangsúlyozza: igenis szükség van olyan szakmai-etikai szabályozásra, amely világos következményeket rendel a színházi visszaélésekhez.

A vita azután kapott új erőre, hogy Molnár Áron (noÁr) egy YouTube-műsorban arról beszélt, hogy Alföldi Róbert és Zsótér Sándor is alkalmazott vele szemben bántalmazó rendezői módszereket. Erre reagálva Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója a Blikknek hangsúlyozta: Alföldi személyét náluk szakmai bizalom övezi.

Az igazgató szerint a rendezőnek köszönhetik a magyartenger és Az ügynök halála című sikeres produkciókat, amelyek továbbra is műsoron maradnak. Emellett a következő évad egyik kisszínpadi bemutatóját, a Closert is Alföldi rendezi majd. Puskás arról is beszélt, hogy a társulat tagjai is pozitívan állnak a közös munkához.

„Azok a színészek, akik korábban dolgoztak vele, illetve azok is, akik a tervezett előadásban vesznek majd részt, örömmel, bizakodással és a legnagyobb bizalommal várják a közös munkát.”

Az igazgató egyértelműen elhatárolta az esetet a debreceni Csokonai Színház ügyétől, ahol Eszenyi Enikő rendezését a kollégák jelzése után végül lemondták. „Ez teljesen más szituáció” – tette hozzá.

A színházigazgató ugyanakkor azt is világossá tette, hogy a szakmának foglalkoznia kell a visszaélések kérdésével.

„Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen színházi etikai szabályozás vagy szakmai keretrendszer, amely biztosítja, hogy a visszaélések ne maradjanak következmények nélkül. Akár színészeket, akár háttérdolgozókat ér sérelem, ha bárki visszaél a hatalmával, annak legyen következménye” – jelentette ki Puskás Tamás.

Hozzátette, csak konkrét ügyeket lehet megítélni, és aggasztónak tartja a tisztázatlan vádaskodást. „Az nagyon aggasztó, ha a nyilvánosságban újabb és újabb nevek kerülnek elő anélkül, hogy a vádak kellően tisztázottak lennének.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk