KULT
A Rovatból

Gimnazistaként már publikált, és jobban keresett, mint a szülei – 90 éves Woody Allen

Fiatalon jobban érdekelte a sport, mint a tanulás, több híresség filmes karrierjét ő indította el, feleségül vette a nevelt lányát, és 90 évesen ismét forgatni készül.


A filmművészet egyik legismertebb és legmegosztóbb alakja 90 éves. 30 évesen lépett be a filmiparba, 1966-ban ült először a rendezői székbe. A némileg késői kezdet ellenére hamar beírta magát a filmtörténetbe. Legmaradandóbb alkotásait a 70-es 80-as években készítette. A korai, burleszk elemekkel dolgozó filmjei megosztják a rajongóit, akárcsak a 90-es évek után készített alkotások. Pályafutása utolsó három évtizedére és annak megítélésére óhatatlanul rányomták bélyegüket Mia Farrow vádjai, amivel kapcsolatban valószínűleg soha nem tudjuk meg a teljes igazságot.

A kezdetek

Woody Allen 1935-ben született, Allan Stewart Konigsbergként. Nagyszülei Ausztriából és Litvániából emigrált zsidók voltak. Édesanyja könyvelő, édesapja ötvös és pincér. Brooklynban éltek, amely a mai napig rendszeresen visszatérő helyszíne a filmjeinek, színdarabjainak.

Filmbéli karaktereivel ellentétben jobban érdekelte a sport, mint a tanulás. Remekül baseballozott, és iskolatársait bűvésztrükkökkel szórakoztatta – alighanem ez tükröződik vissza Füles (Scoop) című filmjében, amiben egy bűvészt alakít, de az Árnyak és ködben (Shadows and Fog) is megjelenik egy illuzionista. A Woody nevet is középiskolás korában vette fel.

Már fiatalon megmutatkozott benne az a fajta sziporkázó, intellektuális humor, amely később egész karrierjét meghatározta. Még csak 15 éves volt, amikor vicceket és rövid humoros írásokat kezdett küldeni különböző újságoknak és Broadway szerzőknek. Hamarosan többet keresett, mint szülei. A sikeres író, Abe Burrows felismerte tehetségét, és ajánlólevelet írt neki a kor olyan nagy nevettetőihez, mint Sid Caesar vagy Phil Silver. Allen mindössze 19 évesen bekerült az NBC televízió írói stábjába is.

Újságokba is folyamatosan írt, humoreszkjei Magyarországon is megjelentek több kötetben, de a legismertebb és legnépszerűbb válogatás máig az 1984-ben megjelent Lelki jelenségek vizsgálata (Without Feathers).

Ez az időszak formálta későbbi írói stílusát, amelyben ötvöződött a szellemes dialógus, a könnyed filozofálás és a neurotikus önreflexió. A hatvanas évek elején Allen stand-up komikusként is ismertté vált. Jellegzetes, szemüveges, kissé esetlen figurája valamint intellektuális humora egyedivé tette a korszak fellépői között. A sikereit látva Hollywood is felfigyelt rá, és hamarosan forgatókönyvíróként kapott megbízásokat. Első jelentős filmes munkája az 1965-ös Mi újság, cicamica? (Whats New Pussycat?), amit íróként és színészként jegyzett. Már ekkor is olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, mint Peter Sellers, Peter O'Toole és Romy Schneider.

Utólag Allen nem volt elégedett a végeredménnyel, azzal vádolta a producereket, hogy nincs humorérzékük, és sok olyan döntést hoztak, amik a poénok rovására ment.

"Írtam például egy jelenetet, ahol egy férfi két emelet között megállítja a liftet, és szerelmeskedik egy nővel. Ami egy forgalmas, New York-i irodaházban vicces lehet. De a producerek találtak egy épületet Párizsban, aminek a liftje olyan volt, mint egy nászutaslakosztály. És hirtelen a vicc már nem működött."

Woody Allen, a filmrendező

Első rendezése lényegében csak szinkronmunka volt: a Mi újság, Tiger Lily (What's Up, Tiger Lily, 1966) című japán filmhez kellett angol szöveget készítenie, kiegészítette néhány új, saját jelenettel, illetve átszerkesztette az eredeti jelenetek sorrendjét. Így az eredetileg véresen komoly kémtörténetből vígjáték lett. Allen annyira elégedetlen volt a végeredménnyel, hogy azt fontolgatta, beperli a producert, nehogy bemutassák a filmet. A film mégis mozikba került, és Allen maga lepődött meg legjobban, mekkora sikert aratott, úgyhogy végül elállt a jogi lépésektől.

Szerencsére hamarosan lehetőséget kapott első szerzői filmje elkészítésére, amit már ő írt és rendezett is. Ez lett az 1969-ben bemutatott Fogd a pénzt és fuss! (Take the Money and Run), egy bohózati elemekkel átszőtt áldokumentumfilm a balfék bűnöző, Virgil Starkwell életéről. Allen ezzel végérvényesen átlépett a stand-up és a televíziós forgatókönyvek világából a filmiparba, és megszületett az első olyan bemondása, aminek magyar fordítását (Szeredás András leleménye) a mai napi napig sokan használnak a mindennapokban. Semmi cicó!

A 70-es évek első felében több hasonló felfogásban készült filmmel állt elő. A Banánköztársaság (Bananas, 1971) manapság leginkább arról híres, hogy egy apró szerepben feltűnt benne Sylvester Stallone, akit Allen először a színésztársával együtt el akart küldeni, mondván, nem elég félelmetesek.

"Azt mondták, adjon egy esélyt. Átöltözünk, változtatunk a sérón… Öt percbe sem tellett. Visszajöttek, és szuperül néztek ki. Sosem felejtem el, mert alaposan ráfáztam volna a megérzéseim miatt, ha nem győznek meg."

Az Amit tudni akarsz a szexről (Everything You Always Wanted to Know Abut Sex, 1972) a korszakhoz képest meglepő nyíltsággal beszélt a szexualitás témájáról. A kisebb etűdökből felépülő film ma már kultuszfilmnek számít, amit nem kis mértékben Gene Wilder alakításának köszönhet.

Fontos darab az életműben az 1975-ös Szerelem és halál (Love and Death). A Tolsztoj és Dosztojevszkij világát idéző történetben jelentek meg először a komolyabb, sötétebb tónusok is. Ez a film nekünk különösen kedves lehet, mivel Magyarországon forgatták, és kaszkadőrként közreműködött benne az akkor még pályakezdő Piroch Gábor is.

Ebből a korai időszakból mindenképp ki kell emelni két olyan filmet, amit bár nem Allen rendezett, mégis fontos a filmográfiájában. Az 1972-es Játszd újra Sam (Play it Again, Sam) forgatókönyvét Allen saját Broadway darabjából írta, és a főszerepet is ő játszotta Diane Keaton oldalán, de a rendezői székbe Herbert Ross ülhetett le. Ekkor született meg az a neurotikus entellektüel karakter, akit Allen aztán a legtöbb filmjében is alakít. A film színpadi változatát több mint negyven éve játssza nagy sikerrel a Vígszínház Kern András főszereplésével.

A másik fontos film A jónevű senki (The Front) 1976-ból, amelyben Woody Allen csak színészként vett részt, mégis teljesen olyan, mintha a saját filmje volna. Az általa alakított Howard Prince egy egyszerű pénztáros, aki strómanként segíti a feketelistára került írókat azzal, hogy az ő nevén publikálhatják műveiket. Sok rajongó csak "tripla" filmeket tekintik igazi Woody Allen műnek – amiket ő ír, rendez és játszik –, de A jónevű senki számomra az egyik legigazibb Woody Allen film, amit készített.

Annie Hall: hírnév és szakmai elismerés

A nagy áttörést Woody Allen kétségtelenül az 1976-os Annie Hall hozta meg. Több szempontból is mérföldkő. Sokan a mai napig ezt tartják Woody Allen legjelentősebb alkotásának.

A rendező tudatosan törekedett rá, hogy szakítson a színtiszta bohózati humorral, és valami mélyebbet, intellektuálisabbat készítsen. Fontos jellegzetessége a filmnek, hogy nincs egyáltalán kísérőzenéje, még a főcímek alatt sem. Minden zene, ami felcsendül, a háttérben szól, például egy koncerten, vagy a rádióból.

A film sok szempontból "első" az életműben. Allen ebben a filmben alkalmazta először azt az egyszerű főcím stílust, ami azóta védjegyévé vált. Ebben nem volt különösebb tudatosság, egyszerűen arra jutott, hogy pazarlás puccos főcímre költeni a pénzt. Ráadásul ez volt az első közös filmje A keresztapa trilógiát is jegyző Gordon Willis operatőrrel, aki óriási hatással volt Allen stílusára, nagyon sokat tanult tőle a kamerahasználatról és a világításról. Összesen nyolc filmet forgattak együtt, az utolsó az 1985-ös Kairó bíbor rózsája volt.

A film számos filmes konvenciót is megtört például azzal, hogy Allen karaktere a negyedik falat áttörve beszél a közönséghez. Itt szokott rá a hosszú snittekre is, amit azóta is előszeretettel használ.

"Voltak filmjeim, amiket egy hét alatt összeraktunk a vágómmal, Susan Morse-szal, mert csak hosszú snittekből állnak."

A szereplők közt a női főszereplő, Diane Keaton mellett olyan későbbi hírességek tűntek fel, mint Shelley Duvall, Christopher Walken, Sigourney Weaver és Jeff Goldblum. A film bemondásait sokan – például "Vessetek a mókusok elé"– sokszor idézik.

A film egyszerre volt közönség- és kritikai siker. Öt Oscar jelölésből négyet meg is kapott, köztük a legjobb rendezőnek és legjobb forgatókönyvnek járó szobrot.

Az ezt követő 15 év tekinthető Woody Allen fénykorának. Olyan mesterművek születtek ebben az időben, mint a Manhattan (1979), a Csillagporos emlékek (Stardust Memories 1980), a Kairó bíbor rózsája (The Purple Rose of Cairo 1985) vagy a Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters 1986). Utóbbi újabb Oscar-díjat hozott neki. Bár rendezőként is jelölték, végül csak a forgatókönyvért díjazták.

Közben azért visszatért a frivolabb, könnyedebb vígjátékokhoz a Szentivánéji szexkomédiában (A Midsummer Night's Sey Comedy 1982), ami leginkább azért emlékezetes, mert ez volt az első közös munkája Mia Farrow-val. Mindenképp kiemelendő ebből az időszakból a Zelig (1983) című áldokumentumfilm.

Ekkor már megengedhette magának azt is, hogy jóval komolyabb, intim hangvételű filmekkel is kísérletezzen, bár ő maga is tisztában volt vele, hogy a Belső terek (Interiors 1978) vagy a Szeptember(September 1987) nem számíthat nagy közönségsikerre. De ekkor már volt akkora név, hogy a stúdiók ezeket a "kilengéseket" is elnézték neki.

A botrányos 90'-es évek

A 90-es évekre erősen rányomta bélyegét Woody Allen magánéleti botránya. Kiderült, hogy viszonya van Mia Farrow-val közös, vietnami származású nevelt lányával. Miután a kapcsolatuk kitudódott, a rendező feleségül is vette Soon-Yi Prevint. De a legrosszabb még hátra volt: Mia Farrow és másik nevelt lányuk, Dylan Farrow azzal vádolták meg a sztárt, hogy megerőszakolta a kislányt. A rendezőt felmentették a vádak alól, de sokan a mai napig nem hisznek az ártatlanságában. Bár saját gyerekei között is van, aki neki ad igazat, és úgy vélik, Mia és Dylan Farrow csak kitalálták az egészet, hogy bosszút álljanak Allenen a hűtlenségéért, több sztár is kijelentette, hogy többé nem vállal szerepet Woody Allen filmjeiben.

Ennek ellenére ezekben az években is sok fontos film készült. Az 1991-es Árnyak és köd, Allen talán legszürreálisabb filmje, amelyben ő és Mia Farrow egy ködös kisvárosban, éjszaka egy rejtélyes gyilkossal kergetik egymást.

Allen egykor sok olyan kezdő színésszel dolgozott, akik később híressé váltak. Ezekben az időkben viszont már a sztárok keresték a kegyeit, akár apró epizódszerepeket is elvállaltak, csak hogy vele dolgozhassanak.

Az Árnyékok és ködben szerepelt Madonna és John Malkovich, a bordély jelenetben pedig a prostituáltak között feltűnik Jodie Foster és Kathy Bates.

Az 1992-es Férjek és feleségek (Husbands and Wives) volt az utolsó közös munka Mia Farrow-val. A szereplők közt megtaláljuk Sydney Pollack rendezőt, valamint Juliette Lewist és Liam Neesont. A Lövések a Brodwayn (Bullets Over Broadway, 1994) kedves gengsztervígjáték, amiben az öntelt, tehetségtelen művészeknek állít tükröt a mester.

Az 1995-ben készült Hatalmas Aphroditében (Mighty Aphrodite) Allen ismét játszik a filmes formanyelvvel és tabutémákat feszeget. Ebben a filmben fontos szerepet játszik egy görög kórus, és egy nagyon különös szerelmi háromszöget mutat be. Lenny (Woody Allen) egyre inkább elhidegül feleségétől, a karrierista Amandától (Helena Bonhem Carter). Amikor Lenny megtudja, hogy örökbefogadott gyermekük zseni, elhatározza, hogy megkeresi a biológiai anyját. Így jut el Linda Ash-hez (Mia Sorvino), aki prostituáltként és pornószínésznőként keresi a kenyerét.

A Varázsige: I love you (Everyone Says I Loce You) lényegében egy musical paródia 1996-ból Julia Roberts közreműködésével, 1997-ben pedig jött az Agyament Harry (Deconstructing Harry) egy alkotói válságba jutott íróról, ami egyik személyes kedvencem. Igazi sztárparádét vonultat fel: Julia Louis-Dreyfus, Tobey Maguire, Robin Williams, Demi Moore, Stanley Tucci és Bill Crystal is feltűnik.

Az 1999-es Hollywoodi történetben (Hollywood Ending) Allen egyszerre űz gúnyt Hollywoodból és az európai sznobokból. A történet szerint a neves rendező, Val, pszichoszomatikus okokból megvakul épp egy nappal azelőtt, hogy forgatni kezdené új filmjét. Exfelesége, Ellie (Téa Leoni) segítségével mégis elkészíti a filmet, ami érthető módon óriási bukás lesz Amerikában. Ám végül óriási sikert arat Európában, ahol zseniális művészfilmként ünneplik a bizarr alkotást.

Az évezred végén, 1999-ben Allen egy életrajzifilm-paródiát készít Sean Penn főszereplésével. A világ második legjobb gitárosa (Sweet and Lowdown) a rendező kedvenc korszakának és zenéjének, az 1930-as évek jazzvilágának állít emléket egy kitalált gitároson keresztül.

A hullámzó 2000-es évek

A 2000-es Süti, nem süti (Small Time Crooks) új korszak kezdetét jelentette az életműben, mivel ez volt az első közös munkája a Dreamworks stúdióval. Az Allen régebbi, bohózati stílusához visszatérő bűnügyi vígjáték hosszú időre a rendező utolsó nagy sikere volt. A Jade skorpió átka (The Curse of the jade Scorpion) a Csak az a szex (Anything Else), a Melinda és Melinda (Melinda and Melinda) mind meglehetősen rossz értékelést kapott, és anyagilag sem váltották be a reményeket. Utóbbi filmje külön fontossággal bír számunkra, hiszen ez volt az első együttműködése a magyar operatőrrel, Zsigmond Vilmossal. Összesen három filmet forgattak együtt.

A 2005-ös Match Pointtal tört meg a jég, az első Woody Allen-filmmel, amelynek Scarlett Johannson volt a főszereplője, és amelyben Allen szakítva korábbi szokásaival New York helyett Londonba helyezte a történetet. Maga a sztori egyébként erősen hasonlít a Rejtélyes manhattani halálesetre (Manhattan Murder Mysterie), hisz mindkettőnek középpontjában egy olyan ember áll, aki egy megúszott gyilkosság révén próbálja megőrizni jó hírnevét.

A film 1998 óta először ismét Oscar jelölést hozott neki a legjobb forgatókönyvért, és a Premiere Magazin Allen legjobb filmjének nevezte.

A következő időszakban Allen több olyan filmet forgatott, amit valamely európai nagyváros finanszírozott. Ennek köszönhető a Vicky Cristina Barcelona (2008), az Éjfélkor Párizsban (Mindnight in Paris 2011) amelyért Allen is elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat, vagy a Rómának szeretettel (To Rome with Love 2012).

Az utóbbi tizenötévből mindenképpen említeni kell első sajátfejlesztésű televíziós sorozatát, Crisis in Six Scenes (Krízis hat jelenebten) című minisorozatot, ami az Amason Prime-ra készült. Allen partnerei ezúttal Elaine May és Miley Cyrus voltak. Ugyancsak Woody Allen készítette az első filmet, amit az Amazon Studios maga is forgalmazott, ez a Wondher Wheel: Az óriáskerék.

A 2020-as évek elején egy félreértelmezett interjú miatt felröppent a pletyka, hogy Allen nem akar több filmet készíteni, de ezt később a rendező sajtósai cáfolták. Nem rég jelentették be, hogy hamarosan új filmmel áll elő. A madridi regionális kormány ugyanis 1,5 millió eurót áldoz arra, hogy a halhatatlan rendező Madrid környékén forgassa legújabb filmjét, illetve kikötés, hogy a film végleges címének tartalmaznia a "Madrid" szót.

Woody Allent lehet szeretni vagy nem szeretni, mindenkinek egyéni vérmérsékletétől függ, hogy neki hisz vagy Mia Farrow-nak – bár nekem is megvan a határozott véleményem az ügyben, meg sem kísérelek itt és most igazságot tenni –, de az biztos, hogy a filmtörténetbe, és a humortörténelembe örökre beírta magát. Hozzátéve, hogy nem csak filmkészítőként és színészként alkotott maradandót, hanem novellái, színdarabjai is sokáig fent fognak maradni. Nálunk például most ősszel mutatta be a Centrál Színház a Tiszta őrület című darabját, az Orlai Produkciónál a Brooklyin mese látható, de a Játszd újra Sam is változatlanul műsoron van, igaz, a Vígszínházból átköltözött a Pesti Színházba.

És akkor Woody Allen jazz-zenei karrierjéről még nem is beszéltünk, és bár lehet, hogy nem ő a világ második legjobb klarinétosa, de ez is jól mutatja, milyen sokoldalú tehetségről van szó. Isten éltessen 90. születésnapján. Reménykedhetünk, hogy még jó pár évig köztünk marad, hiszen édesapja is megélte a 100. életévét, mielőtt itt hagyott minket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Mostantól a tévében is nézhetők lesznek a Sziget magyar koncertjei
A Sziget Fesztivál és a közmédia megállapodásának értelmében az M1 csatorna tűzi műsorára a hazai fellépők koncertjeit. A szerződés szerint a felvételek a Médiaklikken is elérhetők lesznek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Sziget Fesztivál és a közmédia szerdán megállapodást írt alá, amelynek értelmében az M1 csatorna a nyár folyamán műsorára tűzi a fesztivál magyar előadóinak koncertjeit. A felvételek korlátozott ideig online, a Médiaklikk felületén is visszanézhetők lesznek – áll a közmédia közleményében.

Az erről szóló dokumentumot Gerendai Károly, a Sziget alapítója és Horváth P. András, a közmédia megbízott vezérigazgatója írta alá.

Gerendai Károly a bejelentés kapcsán a magyar zenei élet népszerűsítését hangsúlyozta.

„Örülünk annak, hogy ezek az élmények idén azokhoz is eljuthatnak a közmédia segítségével, akik személyesen nem tudnak részt venni a fesztiválon. Bízunk benne, hogy ez az együttműködés még több emberhez viszi közelebb a magyar zenei élet kiemelkedő előadóit” – mondta az alapító.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Puzsér Róbert: Bocsánatot kérek a nERDŐ című kulturális merényletért, alávalósága a magyar kultúra sérelmére elkövetett botrány
A Szélsőközép vezetője szerint a produkció „hitványság” lett, és elismerte, hogy a publikálás előtt nem is látta az epizódot. Szerinte a rajzfilm a „South Parkhoz foghatónak hirdette magát”, de végül „Ihos József, Sas József és az Aradi-Varga Show örököse lett.”


Puzsér Róbert kedden videóban kért bocsánatot a nERDŐ című animációs sorozatért, amelyet „kulturális merényletnek” nevezett. A publicista teljes felelősséget vállalt a projekt minőségéért, és élesen elhatárolódott a hozzá kapcsolódó termékektől és támogatói csomagoktól is.

„Mélyen tisztelt felhasználók! Ezennel töredelmesen bocsánatot kérek tőletek azért, amit munkatársaim oldalán, a nERDŐ című kulturális merénylettel a hazai nyilvánosság ellen elkövettem” – kezdte bejegyzését.

Hozzátette, hogy szívből bánja és szégyelli „a nERDŐ címre keresztelt hitványságot.” Szerinte a projekt „alávalósága nem pusztán az én személyes szégyenem, és nem pusztán a Szélsőközép szégyene, hanem a magyar kultúra sérelmére elkövetett botrány.”

Puzsér elmondja, a bocsánatkérésnek már a „közgyalázat megjelenése után közvetlenül” el kellett volna hangzania. Ezt azért halogatta, mert bízott benne, hogy a vizuálisan igényesnek tartott rajzfilm egy újraírással még menthető lehet. „Mára ez az illúzió szertefoszlott” – szögezte le.

A produkció színvonalát éles szavakkal illette, mondván, az

a „South Parkhoz foghatónak hirdette magát, de még Maksa Zoltán humorát is alulmúlta.” Úgy vélte, a gazdag magyar rajzfilmhagyomány folytatójának szánt sorozat végül „Ihos József, Sas József és az Aradi-Varga Show örököse lett.” majd

A publicista elismerte személyes felelősségét, noha a rajzfilm úgy került fel a csatornájára, hogy abból egy percet sem látott. Úgy fogalmazott, megbízott a stábtagok ízlésében, de „ez a kifogás nem állná meg a helyét.” Kijelentette: „Igenis gondot kellett volna fordítanom rá, és felelősséget kellett volna vállalnom a minőségéért, főleg úgy, hogy a készítők a stáblistára írták a nevem.” Külön kitért a projekt anyagi vonzataira is.

„A hatalmas arccal előadott merchandise ajánlatok, meg a pofátlan mohósággal beárazott támogatói csomagok pedig csak súlyosbítottak ezen” – írta, és bár ezek megalkotásában sem vett részt, az ezért való felelősség alól sem akar kibújni.

Puzsér a bejegyzés végén önkritikusan megjegyezte: „Nem voltam jó gazdája a Szélsőközépnek.” Egyúttal ígéretet tett arra, hogy a jövőben másképp kezelik az ilyen jellegű projekteket.

„A Szélsőközépre közelebb akkor tesz majd úgy, minthogyha rajzfilmstúdió volna, amikor valóban az lesz. Ha minden jól megy, soha napján.”

A nERDŐ című, közéleti szatírának szánt animációs sorozat idén februárban debütált a Puzsér Róberthez köthető Szélsőközép YouTube-csatornáján. A publicista posztja szerint a produkciót a magyar rajzfilmhagyományok folytatójának szánták, azonban a megjelenést követően rendkívül negatív fogadtatásra talált.

A kritikák politikai oldaltól függetlenül bírálták a sorozat humorát, dramaturgiáját és ritmusát. A sajtóvisszhangok többsége a koncepciót és a kivitelezést is „fáradtnak” minősítette, amely szerintük nem képes szellemesen megragadni a közéleti karikatúra műfaját.

A sorozat körüli felháborodást tovább erősítette, hogy a premierrel egy időben az alkotók webshopot indítottak, ahol a rajzfilmhez kapcsolódó termékeket és különböző árú támogatói csomagokat kínáltak.

Puzsér bocsánatkérése:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Taylor Sheridan megint megcsinálta! Visszatért az év egyik legjobb akciósorozata - Ilyen lett a Lioness 3. évadnyitánya
A Lioness egyszerre feszült kémsorozat, karakterdráma és brutális akcióthriller. Zoe Saldaña ismét remek formában vezeti a CIA legveszélyesebb programját, miközben Taylor Sheridan újabb nagyszabású történetet indít útjára. Az évadnyitó alapján a sorozat továbbra sem veszített a lendületéből.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Taylor Sheridan neve mára szinte önálló márkává vált a televíziózásban, legalábbis a SkyShowtime/Paramount+-nál biztos. A legtöbben a Yellowstone-univerzum miatt ismerhetik a nevét, de az elmúlt években bebizonyította, hogy nemcsak a modern westernhez ért. Akár olajfúrókról, maffiavezérekről, börtönökről vagy titkos CIA-műveletekről mesél, mindig ugyanazzal a magabiztossággal épít karaktereket és feszültséget.

A Lioness ennek talán az egyik legjobb bizonyítéka. Olyan sorozat, amely egyszerre működik akciófilmként, kémtörténetként és családi drámaként.

Ráadásul mindhárom műfajban meglepően magabiztos.

Bevallom, a Lioness sokáig radar alatt maradt nálam. Aztán teljesen beszippantott, és egy hétvége alatt ledaráltam az első két évadot. Nem pusztán a látványos katonai akciók miatt, hanem azért, mert Sheridan itt is azt csinálja, amihez talán a legjobban ért: hús-vér karaktereket ír. A lövöldözések mögött végig emberek állnak, akiknek minden döntése valódi következményekkel jár.

Ebben természetesen óriási szerepe van a szereplőgárdának is. Zoe Saldaña, Nicole Kidman és Morgan Freeman már önmagukban is olyan névsor, amely bármelyik produkciót eladja, bár azt hozzá kell tenni, hogy utóbbi kettő eléggé mellékszereplő. A sorozat azonban szerencsére nem csak a sztárnevekre épít. A mellékszereplői is zseniálisak. Bármennyire nem kedvelem, különösképpen Saldaña remek választás Joe szerepére, aki a CIA Lioness-programjának irányítója.

A program lényege egyszerű, de rendkívül izgalmas. A hírszerzés olyan női ügynököket toboroz és képez ki, akik képesek olyan hálózatokba bejutnak, ahová férfi kollégák nem tudnak.

Cél: terroristák, bűnözők különféle családtagjaival összebarátkozni, majd közel kerülni a célponthoz.

Küldetéseik rendszerint életveszélyesek, és legtöbbször egy célpont likvidálásával érnek véget.

A sorozat azonban nem azért épít női főszereplőkre, hogy kipipáljon egy aktuális trendet. A Lioness-program létezésének világos dramaturgiai oka van: ezekhez a fedett műveletekhez valóban olyan ügynökökre van szükség, akik olyan körökbe is beépülnek, ahová férfi operátorok esélytelenek lennének. Emiatt a koncepció végig természetes hatást kelt, nem erőltetett.

Sheridan akár cowboyokról, olajmunkásokról vagy CIA-ügynökökről ír, mindig ugyanazzal az alapossággal nyúl a szereplőihez. Joe története sem csupán a titkos műveletekről szól. Miközben az egyik legfontosabb CIA-programot irányítja, próbál helytállni anyaként és feleségként is. Kívülről szinte tökéletes családot látunk: sikeres sebész férj, két gyerek, rendezett élet. A valóság azonban jóval bonyolultabb.

Sheridan kiváló érzékkel szemlélteti, milyen ára van annak, ha valaki olyan munkát végez, amelyben egyetlen telefonhívás is örökre megváltoztathatja az életét.

A Lioness ezért sokkal több egyszerű akciósorozatnál. A családi jelenetek legalább olyan fontosak és szórakoztatóak, mint a tűzharcok vagy a kiképzések. Szerencsére egyik sem megy a másik rovására. Az első két évad különálló történeteket mesélt el. A szereplők ugyan visszatértek, de minden szezon új geopolitikai konfliktus köré épült. Az első a Közel-Keletre koncentrált, a második a mexikói drogkartellek világába vezetett, így szinte borítékolható volt, hogy a harmadik évad ismét új terepre viszi a történetet.

A harmadik évad rögtön egy sokkoló jelenettel nyit: Joe eltűnik. Ahelyett, hogy azonnal választ adna a rögtön felmerülő kérdésekre, a sorozat hat hónapot ugrik vissza az időben, és apránként rakja össze, hogyan jutottunk idáig. Az új történet ezúttal az orosz–ukrán konfliktus közepén zajlik, az első epizód pedig gyakorlatilag egy nagyszabású különleges katonai művelet bemutatása, aminek a célja, hogy egy magas rangú orosz tisztet elkapjanak.

Sheridan pedig továbbra sem finomkodik: az akciók brutálisak, nyersek és kifejezetten realista hangulatúak.

Jól mozgat nagy létszámú katonai egységeket, és a lövöldözések soha nem érződnek öncélúnak. A feszültség végig működik, és az akciójelenetek mögött mindig ott húzódik a politikai és emberi tét is.

A Lioness egyik legnagyobb erénye azonban nem az akcióban rejlik. Sheridan nem próbál ötpercenként sokkolni, nem épít mesterséges csavarokra, és nem akar minden jelenetet világmegváltó fordulatként eladni. A történet logikusan építkezik, a karakterek döntései következetesek, a konfliktusoknak pedig valódi súlya van. Emiatt az egész sokkal hitelesebb, mint a legtöbb modern kémsorozat.

Ha a folytatás is tartja ezt a színvonalat, a Lioness könnyedén megőrizheti helyét a legjobb modern akciósorozatok között.

Az évadnyitó minden fontos kérdést feltesz, látványos, feszült és végig magabiztosan építkezik. Az egyetlen igazi probléma ugyanaz, mint eddig: amikor igazán beindulna, egyszerűen véget ér. A záró cliffhanger után pedig aligha lesz olyan néző, aki ne akarná azonnal elindítani a következő részt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Azért jöttem vissza, mert nélkülem megszűnt volna a Sziget” - Gerendai Károly másfél milliárdos veszteséggel menti meg a fesztivált
Gerendai Károly a Telexnek adott interjújában jelentette be, hogy idén tudatosan másfél milliárdos veszteséget vállalnak a Sziget Fesztiválon. Az üzletember szerint ez egy befektetés a jövőbe, amivel a rendezvény élményalapú megújulását alapozzák meg.
F. O. - szmo.hu
2026. július 30.



A Sziget Fesztivál régi-új tulajdonosa, Gerendai Károly a Telex After című műsorában beszélt a fesztivál megmentésének körülményeiről, az új stratégiáról és arról, hogyan látja a Sziget jövőjét a megváltozott politikai és piaci környezetben. Gerendai elmondta, hogy bár hivatalos státusza még nincs a cégben, heti 4-5 napot a fesztivállal foglalkozik, miután nyolc év szünet után visszatért a tulajdonosok közé.

A beszélgetés elején kifejtette, hogy a Sziget jövőjének biztosítása érdekében idén tudatosan másfél milliárd forintos veszteséggel terveznek, amit egyfajta befektetésnek tekint. Szerinte a fesztiválpiacnak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy mindent a sztárfellépőkre tesz fel.

„Le kell jönni arról a szerről, amin most az elmúlt időszakban nagyon erősen voltak, hogy mindent a sztárfellépőkre teszünk föl egy lapra, és ha sikerül épp jó sztárfellépőket szerezni, akkor majd eladunk sok jegyet, ha nem sikerül, akkor meg nem adunk el sok jegyet” – jelentette ki.

Úgy látja, egy külföldi fiatal nem fog csak azért repülőre ülni, hogy olyan előadókat nézzen meg Budapesten, akiket otthon is láthatna, ezért a Szigetnek plusz érveket, egyedi élményt kell nyújtania. Hozzátette, hogy a nagy nevek egyre kevésbé akarnak fesztiválokon fellépni, mert a szólókoncertekkel anyagilag és kreatív szempontból is jobban járnak.

Gerendai szerint a korábbi tulajdonosi kör minden pénzt a fellépőkre csoportosított át, ami az élményt nyújtó egyéb programelemek rovására ment.

A visszatérése után az egyik elsődleges célja az volt, hogy ezt a gondolkodásmódot megváltoztassa. A korábbi, adatvezérelt bookinggal kapcsolatban úgy fogalmazott, az torz eredményt hoz: „Ez egy ilyen önbecsapó helyzet tud lenni, hogyha azokat kérdezed csak, akik jönnek, hogy mit szeretnének, és nem azokat, akik nem jönnek, hogy miért nem jöttek és mit szerettek volna.”

A fesztivál zenei sokszínűségével kapcsolatban elmondta,

a fiatalok zenehallgatási szokásai megváltoztak, már nem műfajokban, hanem előadókban és slágerekben gondolkodnak, ezért a korábbi, tematikus színpadok modellje ma már kevésbé működőképes.

Ennek ellenére fontosnak tartotta egy új, magyar nagyszínpad létrehozását, hogy ezzel is üzenjék, a hazai előadókat újra komolyan veszik. A Bródy János életműve előtti tisztelgés ötletét is ő vetette fel, mert úgy érezte, fontos, hogy egy ilyen jelentős életművet még az alkotó életében megünnepeljenek. „Jó lenne nem kivárni a Bródynál is, az mégiscsak az az életmű, amit ő itt letett az asztalra, az egy annyira egyértelmű ügy” – indokolta a döntést.

Gerendai Károly furcsállja, hogy a korábbi években a Sziget elsősorban a legfiatalabb, legkevesebb pénzzel rendelkező korosztályt célozta meg.

Szerinte ez demográfiai és gazdasági szempontból sem volt logikus lépés, hiszen a Sziget mindig is egy többgenerációs fesztiválként működött jól. Ezzel kapcsolatban beszélt a legrosszabbul fogyó jegytípusról, a félárú diákbérletről is.

„Hát nagyon fura nekem is, és itt egy picit talán ebben az interjúban azt is mondtam, hogy hát nekem itt nagyjából meg is állt a tudásom” – ismerte el. Egyetlen racionális magyarázatának azt tartja, hogy mivel ennek a jegytípusnak az ára nem emelkedik, a diákok az utolsó pillanatig kivárnak a vásárlással, figyelembe véve például az időjárás-előrejelzést is.

„Csak azt senki nem gondolja hozzá, hogy nekem fel kell hozzáépíteni azt a művelődési házat is. És ugyanabból a bevételből kell mindezt kigazdálkodnom.”

A fesztivál magas áraival kapcsolatos kritikákra reagálva elmondta, a látogatók gyakran elfelejtik, hogy a Szigetnek a teljes infrastruktúrát fel kell építenie a semmiből. Ugyanez igaz a vendéglátósokra is, akiknek egy hét alatt kell kitermelniük a teljes költségüket, ami indokolja a magasabb árakat. Állítása szerint ma már nem vonzó a vendéglátósoknak a Sziget, és sokszor rá kell beszélni őket a kitelepülésre.

A kormányváltás utáni üzleti környezetről bizakodóan nyilatkozott, reméli, hogy a jövőben újra a teljesítmény fog számítani, nem a politikai kapcsolatok.

A Sziget szempontjából pozitív változásra számít, mert szerinte a korábbi kormány politikájával sok külföldi fiatal nem szimpatizált, ami visszatartó erő lehetett. Ugyanakkor felvetette, hogy a Sziget eddigi vonzerejéhez hozzátartozhatott az is, hogy egy „megtűrt” eseményként állt ki bizonyos értékek mellett egy olyan országban, ahol ezek nem voltak magától értetődőek. „Teljesen más dolog elmenni Hollandiába kiállni a szabadságjogok mellett, vagy Észak-Koreába.” Ez a fajta „megkülönböztetett státusz” szerinte most megszűnhet.

„Nem gondolom, hogy én nagyon alkalmas vagyok az ilyen típusú struktúrákban való működésre. Én ezt mindig az előző kormánynál is, meg az az előttin is mindenkinek elmondtam, hogy ha valaki kíváncsi az én szakmai véleményemre, akkor tök mindegy, hogy én kire szavazok.”

A beszélgetésben szóba került, hogy több zenekar, például a Gogol Bordello és a System of a Down is politikai okokból nem lépett fel Magyarországon. Gerendai elmondta, a kormányváltás után tervezik felvenni a kapcsolatot ezekkel az előadókkal. Saját politikai szerepvállalását kizártnak tartja. A korábban a Sziget portfóliójába tartozó Volt Fesztivál és Balaton Sound sorsáról elmondta, azokat a Superstruct azért szüntette meg, mert ráfizetésesek voltak. Jelenleg a Sziget talpra állítása a legfontosabb, nem újabb veszteséges projektek beindítása.

A Lupa-tó projektjét személyes kudarcnak éli meg.

„Nekem személyesen inkább kudarc sztori. Szerencsére a látogatóknak nem az” – fogalmazott, hozzátéve, hogy tévedett, amikor azt hitte, nagy igény van a magas minőségű szolgáltatásokra, és alulbecsülte, mennyire szélsőségesen időjárásfüggő a strand látogatottsága.

Végül elárulta, a Sziget nem hiányzott neki az elmúlt években, de a megmentése érdekében muszáj volt lépnie. „Nekem tök jó volt az életem anélkül, hogy én a szigettel kellett foglalkoznom... de nekem az a helyzet úgy tevődött föl, hogy akkor majd nem lesz, hogyha egyébként én nem lépek ebben.” Hosszú távú terveiről pedig így nyilatkozott: „Én azt remélem, hogy a lehető leggyorsabban sikerül eljutni oda, hogy ne legyen rám megint szükség.”

A TELJES BESZÉLGETÉS


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk