Egy járványhelyzet közepén játszódik az első magyar horrorfilm – augusztusra készül el a Post Mortem
A cselekmény közvetlenül az első világháború után, a spanyolnátha-járvány idején zajlik. A főszereplő egy halottakat fényképező fotós, aki egy kísértetjárta faluba vetődik.
Augusztusra elkészülnek a Post Mortem utómunkái, de közben már a János vitézen, A vizsga című filmje folytatásán és egy Mátyás korában játszódó pikáns kalandfilm-sorozaton is dolgozik a friss Balázs Béla-díjas Bergendy Péter filmrendező.
Az első magyar horrorfilm, a Post Mortem forgatása tavaly februárban fejeződött be, és azóta folynak az utómunkák. "Jelenleg minden párhuzamosan megy. Van egy alapfilmünk a vágás után, amin már nem akarunk nagyon változtatni. Készül a filmrészletekhez a zene, a hangon dolgoznak, és a trükkök is folyamatosan érkeznek hozzám. Úgyhogy nap mint nap elég nagy mennyiségű anyagot kell átnéznem, nem unatkozom" - mondta a rendező.
"A szerződés szerint a filmünknek augusztus 1-jéig el kell készülnie. Kérdés, hogy a home office, ahogy most mindenki dolgozik, mennyire nehezíti vagy lassítja le a munkát, de egyelőre nem akarjuk megváltoztatni a határidőt"
A 41 forgatási nap összes felvételét tudták használni, s a kísérteteket megjelenítő filmes trükkök is nagyüzemben készülnek már. Kiretusálják a filmből a szellemalakokat mozgató köteleket, eltüntetik a zöld háttereket, így új életre kelnek a képek. "Egészen megdöbbentő így látni a jeleneteket. A szellemmozgásokat Hellebrandt Gábor, a kreatív producertársam és írótársam fekete ruhába öltözve zöld háttér előtt játszotta el, s most az árnyalakok életre keltésében a számítógépes animáció is segít" - magyarázta.
A Post Mortem közvetlenül az első világháború után, a spanyolnátha járvány idején játszódik, és főszereplője egy halottakat fényképező fotós, aki egy kísértetjárta faluba vetődik. Sajátos aspektust ad a filmnek, hogy egy évszázad múltán, most megint mindenkinek személyes élménye lett egy világjárvány.
"Gondolom, más szemmel fogja majd nézni a közönség. A spanyolnátha járvány, amelyről még azt sem tudjuk pontosan, hogy 25 vagy 50 millió halálos áldozata volt, nem nagyon maradt meg az emberek emlékezetében. Annyi tragédia érte őket, hogy elfojtották. Két filmet is terveztem abból a korszakból, úgyhogy alaposan utána olvastam. A Post Mortem is éppen a háború után játszódik, aminek sok halottja volt, a járvány is szedte az áldozatokat. Így lett ez a filmben a kísértetek ideje, akiknek száma egyre nő, aztán majd kiderül, hogy a szereplőink tudnak-e valamit kezdeni ezzel, vagy sem."
A volt kollégái szerveztek titkos búcsúbulit az Operettszínház kirúgott főzeneigazgatójának
Maklári László negyven év után távozott a színháztól, miután decemberben az összes előadását elvették. A kollégái úgy érezték, egy ilyen szakmai életutat meg kell ünnepelni.
A volt kollégái szerveztek meglepetés búcsúbulit az Operettszínház korábbi főzeneigazgatójának, Maklári Lászlónak - írja a Blikk. A karmester februárban negyven év után döntött úgy, hogy távozik a társulattól, miután decemberben elvették az összes előadását.
„Amikor kiderült, hogy Maklári László a nyugdíjba vonulása után nem kapott több lehetőséget a színháztól, megvált tőle a vezetőség, több korábbi és jelenlegi kollégája érezte azt, hogy egy ilyen szakmai életutat meg kell ünnepelni, főleg, mert nem a legméltóbb volt a befejezés...
Úgy tudom, keresték a színházat, lehetne-e az épületben tartani egy összejövetelt Maklárinak, hiszen mégis csak ide kötődik a szakmai élete, de az Operett vezetősége elutasította a felvetést”
- mondta a lapnak az egyik, korábban a színháznál dolgozó háttérember.
Azt is hozzátette: sokan a mostani társulatból is visszajelezték a részvételüket, pedig tudják, hogy ezzel nem szereznek maguknak jó pontokat a jelenlegi vezetésnél.
A Blikk úgy tudja, hogy az eseményt így végül egy külső helyszínen tartották kedden délután, ahova Maklári László mint sem sejtve érkezett meg.
Maklári korábban azt mondta: tavaly nyáron meghalt a felesége, ami nagyon megviselte.
„Akkor a főzeneigazgató felhívott, majd azt mondta, szóljak, ha bármiben tudnak segíteni. Hát, úgy tűnik, ez volt az ő segítségük. Nekem a munka segített, túllendített a gyászon, de szerencsére vannak még lehetőségeim. Ugyanakkor azt gondolom, több mint négy évtizednyi munka után talán nem ezt érdemeltem volna…”
71,2 százalékkal zuhant a második hétvégére Rákay PhilipPetőfi-filmjének nézettsége. Az nyitó hétvégén a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmre 75 ezren váltottak jegyet a moziban, amivel a Covid utáni időszak legsikeresebb magyar filmje lett.
Az érdeklődés azonban drasztikusan visszaesett, a második hétvégén ugyanis már csak 22 ezren nézték meg a produkciót.
A film.hu bejegyzésében a Kincsemmel hasonlította össze a nézettségi adatokat, mivel mindkét film rekord költségvetésből készült, és mindkettő a 19. századi magyar történelmet felelevenítő történelmi kalandfilm. Emellett a Kincsem premierjét is március 15-re időzítették.
Herendi Gábor filmje 72 ezer nézővel nyitott, így némileg elmaradt a Most vagy soha! számaitól. A második hétvégén viszont nagyon más irányt vett a két produkció:
a Kincsem nézőszáma 29 százalékkal esett vissza a nyitóhétvégéhez képest, a Most vagy soha! viszont meredeken zuhant, 71 százalékkal kevesebb jegyet adtak el rá a második hétvégén.
Szintén példaként említik a Semmelweis-filmet, amelynek második hétvégéjén mindössze 2 százalékkal csökkent az eladott jegyek száma a nyitóhétvégéhez képest.
Bencsik András lesújtó véleménye a Petőfi-filmről: „miért nem szabad dilettánsoknak mozifilmet készíteni”
A Demokrata főszerkesztője a film hevében egy ponton azok kapta magát, hogy a császári titkosszolgának drukkol a márciusi ifjak ellenében. Szerinte ez a film minden vonatkozásában rossz lett.
A hvg.hu vette észre a nyomtatott Demokratában Bencsik András Most vagy soha!-kritikáját, amely rögtön ezzel a felütéssel indít:
„Ami nem történt, és ami így nem is történhetett volna, avagy miért nem szabad dilettánsoknak mozifilmet készíteni, vagy ha mégis, miért kell azt ártatlan embereknek megnézniük.”
A Demokrata főszerkesztője egyáltalán nem volt oda a Rákay Philip nevével fémjelzett Most vagy soha! című filmtől.
„Rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé”
– írta kritikájában Bencsik.
A főszerkesztő azt is hozzátette, hogy a film hevében egy ponton azok kapta magát, hogy a gonosz Farkaschnak, a császári titkosszolgának drukkol a márciusi ifjak ellenében.
„Hogyan szívassunk halálra jó csajokat?” – Álmaikkal zsarolják a Next Top Model Hungary versenyzőit
A fotelperverzeket valamennyire kiszolgálja, összességében viszont inkább unalmat sugároz a Next Top Model Hungary, amiben a legszembetűnőbb a lányok kiszolgáltatottsága.
Ördög Nóra műsorvezetésével megérkezett Magyarországra a Next Top Model formátum, aminek eredeti változata 24 évadon át futott az USA-ban. A műsor alapötlete Tyra Banks amerikai modelltől származik, és ha máshonnan nem, az Agymenőkből ismerős lehet. A 2. évad 7. epizódjában Howard és Raj a csúcstechnológia segítségével próbálja megtalálni, hol van a villa, amiben a topmodellek laknak. (Aztán szerelőnek álcázva magukat be is csöngetnek, ami lássuk be, elég bizarr.)
Jómagam ezt leszámítva most néztem bele először a műsorba, ami a „Hogyan szívassunk halálra jó csajokat?” címet is kaphatná.
Mi is lehetne csábítóbb, mint azt nézni, hogy omlanak össze nálunk szebb emberek?
A modellkedéssel kapcsolatos moralizálásból inkább kimaradnék. Unom már, hogy mindenki meg akarja mondani, felnőtt embereknek, mit kéne vagy nem kéne tenni az életével. Ha valakinek megfelel, hogy bio-próbababaként keresi a pénzét, mert jól megfizetik, és szeret a figyelem középpontjában lenni, ám tegye. Ha valaki szívesen nézi ezt, ám tegye. (Én például inkább nézem az Agymenőket.)
A modelleké szerintem az egyik legkeményebb szakma a világon. Nyilván fizikailag is megerőltető tud lenni, de lelkileg még inkább. Az már ebből a műsorból is hamar kiderült: a modellektől az az elvárás, hogy szemrebbenés nélkül tegyék, amit a megrendelő mond. Azt csinálnak a testével, amit akarnak. Mondhatsz nemet, de az gyakorlatilag a karriered végét jelenti.
Persze ez önmagában még kevés lenne egy hetekig futó tévéműsor kitöltésére, ezért megspékelik azzal, hogy összeköltöztetik a lányokat, és mindenféle mesterséges szituációkkal feszültséget gerjesztenek közöttük.
Így a végeredmény voltaképp egy specifikus Big Brother, csak pasik nélkül.
Ami akár érdekes is lehetne, de valahogy mégsem az. Talán pont azért, mert tudom, hogy a konfliktusok nagy része mesterségesen gerjesztett, mondvacsinált marhaság. Például szándékosan alultervezték a fürdőszobák számát. Márpedig, ahol egy csomó fiatal lánynak kell időre elkészülnie, ott garantálható, hogy balhé lesz a fürdőszobahasználatból.
Más szempontból is a fürdőszoba a műsor egyik leggyengébb eleme. Az ugyanis be van kamerázva. A Big Brotherben vagy a Való világban az ugye egy fix örömforrás volt a fotelperverzek számára, hogy nézhették a meztelenül zuhanyzó versenyzőket. Hogy a topmodellek nem ennyire bevállalósak, vagy a csatorna nem mer végigmenni az úton, mert szeretne főműsoridőben maradni, azt nem tudom.
Mindenesetre itt fürdőruhában fürdenek a csajok, ami csak még inkább kihangsúlyozna, milyen beteges dolog bekamerázni bárkinek a fürdőszobáját.
Lehet, öregszem, de egyáltalán nem az örömet éreztem, amiért bikinis fiatal csajokat nézhetek, amint hármasával idétlenkednek a kádban, hanem szekunder szégyen fogott el. És elsősorban nem a lányok miatt, hisz ők mégiscsak kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az álmaikkal zsarolják őket.
Jómagam a második résznél csatlakoztam be a műsorba – és itt is csatlakozok ki –, amiben két feladat is várt a versenyzőkre. Az első, hogy némi átalakítás után lefotózzák őket. A második pedig, hogy egy gyorstalpaló tánctanulás után leforgatják velük a műsor főcímét.
Az átalakítás sem ment persze dráma nélkül. Az afrikai származású Naledi Ncube sírva fakadt, amiért le akarták vágni a haját. Gyerekkorában ugyanis sokat piszkálták a rövid haja miatt, fiúnak csúfolták. Kiss Márk azzal indokolta a döntésüket, hogy az afrikai származású lánynak nagyon szép arca van, amit ki kell hangsúlyozni.
Vanessza pedig hallani se akart arról, hogy kihidrogénezzék.
Polgárdi Lénát is rosszul érintette, hogy rövidebbre vágják derékig érő, hosszú haját.
A tánc is többeken kifogott. Ennek a feladatnak plusz tétje is volt: négyfős csoportokban kellett előadni a betanult koreográfiát. A legjobbnak ítélt csoport védettséget kapott, viszont a játékszabály szerint a legyengébb négyesből valaki biztosan kiesik.
A műsor végén a zsűri értékelte az átalakulásokat és a fotókat – Vanesszát nagyon leszidták, amiért nem vállalta be a hidrogénezést, mint mondták, a modellszakmában ilyen nincs. Majd az egész heti teljesítmény alapján kiválasztották a hét legjobbját és a két kiesőt.
Essék még szó a zsűriről. A műsor pozitívuma, hogy tényleg szakértők döntenek: Tomán Szabina és Axente Vanessa modellek, valamint Tombor Zoltán divatfotós és Merő Péter divattervező esetében el lehet hinni, hogy tudják, miről beszélnek.
Az adás végén még kiderült, hogy a versenyben maradt lányok hamarosan utaznak a Kanári-szigetekre – persze dolgozni, és nem nyaralni.
Azt lehet sejteni, hogy nem bundabemutatóra készülnek, és az első epizód elején belengetett aktfotózást sem láttuk eddig, szóval akit érdekel az ilyesmi, nézze jövő héten is.
Ami engem illet, bevallom, eddig ez volt a legérdektelenebb valóságshow, helyenként kifejezetten unatkoztam. De nyilván nem is tekintenek célközönségnek.