hirdetés

KULT

Egy igazán dühös ember: Guy Ritchie megmutatja, hogyan is kell bosszúfilmet készíteni

Az Egy igazán dühös ember a 2004-es A pénzszállító című francia film „amerikai” remake-je Guy Ritchie rendezésében, sőt a film forgatókönyvébe is besegített. Sajnos az eredetit nem láttam, de Ritchie legújabb keménykedése igazán ütős lett.
B.M. - szmo.hu
2021. június 13.


Link másolása

hirdetés

A sztorit nehéz összefoglalni, köszönhetően a rendező történetvezetési módszereinek, ugyanis nemcsak az időben ugrál a film, de többször megmutatja az eseményeket különböző szemszögekből.

A film főkonfliktusa egy félresikerült pénzszállítóautó rablás,

melyből nem sokat látunk az első jelenetekben, de azt halljuk, hogy több áldozattal is járt. Ezt követően megjelenik a vásznon Jason Statham és a nála megszokott mogorva arckifejezéssel elvállal egy pénzszállítói munkát. Megismerjük a fontosabb karaktereket, történik egy-két izgalmasabb akciójelenet, majd elkezdünk ugrálni az időben, előre-hátra, így megtudjuk mi is történt pontosan a rablás alatt.

A rablók szemszögéből is, és az áldozatok szemszögéből is megismerjük az eseményeket.

Érdekes koncepció – már-már sorozatra hajazó hatása van: a „cold open” jellegű nyitány, a film fejezetekre van bontva, ezek a fejezeteknek külön címük van. Ennek ellenére mégis egy koherens egészet alkot, ahogy bemutatják több szemszögből is a cselekményt, mindennek lesz egy ok-okozati kapcsolata, ügyes húzás, büszkék lehetnek az alkotók.

Itt kérem nincsen egyértelműen rossz ember, vagy jó, itt mindenki nagyon kemény és pénzéhes, de alapvetően mindenkinek megvan a maga motivációja, mit miért csinál. Jason Statham H nevű karaktere egy kicsit kivétel, mert ő nagyon kemény és igazán dühös, de erre neki is megvan rá az oka.

Statham csuklóból hozza a faarcú terminátort, aki bármit megtesz a bosszúért,

nem ez lesz a legjobb vagy legkülönlegesebb szerepe, de működik. Viszont ki kell emelni, ez nem egyszerű akciófilm, ez egy fordított heist movie-ba oltott bosszúfilm. Ha a ’70-es-’80-as években forgatták volna, a főszerepet egyértelműen Charles Bronson kapta volna. A többi színész is hozza a kötelezőt, főleg sorozat- vagy karakterszínészeket talált a rendező, van itt Holt McCallany, Josh Hartnett, Jeffrey Donovan, Scott Eastwood, Andy Garcia, s mindenki iszonyatosan komoly és kő kemény.

hirdetés

Szórakoztató, de egyben idegőrlő volt a mozifilm. Élvezettel néztem, de közben mégis volt egy konstans suspense. Sötét, nyomasztó és eléggé depresszív. Főleg a rossz emberekkel történtek a rossz dolgok, de azért akadt jó pár ártatlan áldozat is. Az akciójeleneteket arányosan osztották el, a játékidőt ügyesen töltötték ki, okosan adagolták a nézőknek az adrenalint és a feszültséget.

A film igazi iparosmunka, kicsit lassabb, mint az előzetes mutatja, de végig leköti a közönség figyelmét.

A zene egy pillanatra sem engedett el, egy nyomasztó főtéma kíséri végig az egész filmet. Amikor az a bizonyos ütem elindult, egy picit mindenki kiemelkedett a moziszékből. Gyakorlatilag elmondható a film képlete: látunk valamit, suspense, akciójelent, megtudjuk egyik oldalról mi történt, feszültség nő, akciójelenet, megtudjuk másik oldalról, hogy pontosan miért is történt az úgy, még több suspense, akciójelenet, egészen a stáblistáig egy hullámvasúton ül a néző.

Vizuálisan is elmondható, hogy tipikus Guy Ritchie mozival van dolgunk, ugyan kevesebb a gyors vágás, de a rá jellemző stílusban, ritmusban megy a véres cselekmény. A kamerakezelés mesteri, Alan Stewart már harmadszor dolgozik a rendezővel nagyjátékfilmen. Látszik, hogy jól megértik egymást.

Nagyon ügyesek a kitakarások, a nézőpontok, igazi akciófilmbe való kamerakezelés

– nem a szokásos kézikamerát rángatós akciójelenetek vannak, itt kérem mindent látunk, ami kell. Egyébként ez a partneri viszony annyira jól működik a rendezővel, hogy már az operatőr alá is írt a következő Guy Ritchie mozira.

Maga az akció is működik,

nem kiemelkedő, de például az Úriembereknél több van benne. Bár az egy gangszterfilm volt, nem egy bosszúfilm, úgyhogy az összehasonlítás csupán az alkotók oldaláról jogos.

Mind Ritchie, mind Statham repertoárjába teljesen beleillik a film. Nem kiemelkedő, de nagyon szórakoztató darab, még úgy is, hogy közben

azért erőteljesen nyomasztó. Ne várjon senki egy újabb Blöfföt, Úriembereket vagy Sherlock Holmes-t, ez egy más zsánerű akció, de mint ahogy ismerjük rendezőnk filmográfiáját, ez a sokszínűség igazán nem meglepő.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Eric Clapton: Nem fogok fellépni olyan helyen, ahol nem engedik be a nem oltottakat

A vicces a történetben az, hogy a 72 éves gitáros egyébként sem lép fel a következő 10 hónapban Nagy-Britanniában...

Link másolása

hirdetés

Azt közölte Eric Clapton a Rolling Stone szerint, hogy nem fog fellépni ott, ahol a látogatóknak igazolniuk kell, hogy be vannak-e oltva.

A világhírű brit gitárost valószínűleg az ihlette a demonstratív közleményre, hogy Boris Johnson miniszterelnök július 19-én azt jelentette be, hogy ugyan megnyílnak az éjszakai klubok és szórakozóhelyek, de csak oltási igazolvánnyal lehet majd belépni szeptembertől.

„Azt szeretném közölni, hogy nem fogok olyan színpadon fellépni, ahol diszkriminált közönség van jelen. Ha nem vehet részt bárki, fenntartom a jogot, hogy lemondjam a koncertet”.

Clapton már korábban is bírálta a brit kormányt, mert koronavírus-járványt megfékezendő lezárásokat vezettek be az elmúlt másfél évben, illetve arról is beszélt, hogy „katasztrofális” egészségügyi tapasztalatai voltak, miután oltást kapott.

A brit kormány szerint amúgy a felnőttek több mint kétharmada mindkét oltási adagot, a 25 évnél fiatalabbak csaknem 60 százaléka legalább az első dózist megkapta, és minden felnőttnek van már lehetősége időpontot foglalni az oltás beadására.

A Downing Street idézi az angliai közegészségügyi szolgálat (PHE) vizsgálati adatait, amelyek szerint

hirdetés
a brit oltási kampányban legnagyobb számban alkalmazott két vakcina, a Pfizer-BioNTech és az Oxford-AstraZeneca két oltási adag beadása után 96 százalékos hatékonysággal akadályozza meg a kórházi kezelést igénylő súlyos megbetegedések kialakulását a delta koronavírus-változat okozta fertőzések esetében is.

A bejelentés egyébként nemcsak az előbbiek miatt megmosolyogtató, hanem azért is, mert Claptonnak nincs idén lekötött koncertje brit földön, a következő fellépése az Egyesült Királyságban csak 2022 májusában lesz, két koncertet fog adni a londoni Royal Albert Hallban. A következő hónapokban észak-amerikai városokban fog csak zenélni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Ilyen alternatív befejezésekkel készültek a Barátok közt készítői

A sorozat készítői több lehetséges lezárást is leforgattak a különböző szálakhoz.

Link másolása

hirdetés

Szombat este 23 év után véget ért a Barátok közt. Miután hónapokkal ezelőtt kiszivárgott a sorozat befejezése, a készítők több alternatív jelenetet is kitaláltak és leforgattak a különböző szálakhoz.

Kedd este a Fókuszban bemutatták, hogyan zárulhatott volna a sorozat, ha a készítőknek más befejezésre esik a választása.

A leadott zárórészben Szonja és Vince boldogsága végül két kisbabában teljesedik ki, az alternatív befejezésben viszont tragikus fordulat következett volna be: a készítők másik terve ugyanis az volt, hogy Szonja rosszul lesz, és összeesik a hormonkezelés miatt.

Gigi és Olivér meglepetés esküvője igazán boldogra sikeredett, de arra is volt esély, hogy végül betoppan a házba Panni addig halottnak vélt édesanyja.

A rajongók nagy örömére Berényi Miklós is visszatért a befejező részben, akitől családja egy gyönyörű, drámai jelenetben búcsúzott el. A végkifejlet azonban végül az eredeti tervek szerint alakult, és Miklós felébredt a kómából. Ám olyan befejezést is forgattak Miki történetéhez, ami szerint meghalt volna.

Videó: a Fókusz riportja

hirdetés

Az utolsó forgatási napokon mindenki meg volt hatódva, a készítők ajándékokkal is készültek a színészeknek. Varga Izabella megkapta a falon lógó ikonikus képet 23 szál rózsa kíséretében, amivel az alkotók megemlékeztek arról, hogy a színésznő már a kezdetek óta az egyik főszereplője a történetnek.

A stáb összes tagja kapott egy 3D-s lámpát, amelyen bekapcsolt állapotban a történet helyszíne, a „Mátyás király téri” ház, a másik oldalán pedig a produkció résztvevőinek neve látszik.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Láttad A kígyót? – ez az év pszichopatás krimisorozata

Az egyik legjobb Netflix-miniszéria mellett sokan elmentünk, ideje bepótolni. Kritika.

Link másolása

hirdetés

A kígyó című sorozatot idén áprilisban mutatta be a Netflix, és ugyan a nézettségi listájukra is felkerült, mégsem lett belőle olyan médiadurranás, mint mondjuk A vezércselből, mely után Anya Taylor-Joy egyenesen világsztár lett az alakításának köszönhetően. Pedig A kígyó főszereplője, Tahar Rahim ugyanazt a szintű, magas színvonalú színészi játékot hozza, amit nehéz elfelejteni, és utána bármit megnézne vele az ember. Hatalmas felfedezés színészként. És ha ezután megnézed a The Mauritanian című filmet is, nehéz elhinni, hogy ilyen sokszínű tehetség - mintha nem ugyanazt az embert látnád.

Ez a sorozat nem kizárólag a szórakoztatást tűzte ki célul, nem egy könnyed munka, talán ezért is jutott el kevesebbekhez, hiszen a bemutatáskor még javában vártuk a harmadik hullám lecsengését és a könnyedebb műfajokat részesítettük előnyben. Akkoriban még az utazással foglalkozó médiatartalmak láthatóan hatalmas érdeklődést váltottak ki, akárcsak a könnyed vígjátékok.

A kígyó egy valódi sorozatgyilkos életét mutatja be. Kegyetlenségeket kell végignéznünk, az emberi gonoszság legmélyebb bugyraiba utazunk el, de ezt a legmagasabb színvonalon teszi. Charles Sobhraj hírhedt sorozatgyilkos, s ugyan eddig kevésbé ismert volt a neve, ezért nem is lehetett eladni a sorozatot a nevével - ellentétben mondjuk egy Ted Bundyval.

A kígyó szimbolikája azonban jól leírja a személyiségét: maga a ravaszság, gonoszság, egy sikamlós, gerinctelen lény, aki mindenkire rátekeredik, megfojtja, majd befalja áldozatait.

Sobhraj Párizsban nőtt fel, de eredetileg Saigonban született, ahol vietnámi anyja az indiai apától hamar elvált és hozzáment egy francia katonatiszthez, így került a férfi végül Franciaországba. Itt bőrszíne és a származása miatt sok megkülönböztetésben volt része és úgy érezte, nem tud úgy érvényesülni az országban, mintha ő is "igazi" francia lenne. Ez az érzés vezette őt vissza Ázsiába, ahol aztán kibontakoztatta bűnözői képességeit.

hirdetés

Az igaz történetet feldolgozó miniszéria nézése közben az ember folyamatosan megdöbben, hogy az élet ilyen forgatókönyvet tett az alkotók elé, annyi a fordulat, a suspense, a brutális esemény. Sobhraj annyira fifikás bűnöző volt, hogy egyszerűen úgy játszott a helyi szabályokkal és emberekkel, mint egy profi bábjátékos.

Mindenkit kijátszott és átvágott, de még arra is volt figyelme, hogy legyen embere a rendőrségnél, a partnerén kívül legyen egy plusz szerelme, aki elintézi neki drágaköves üzleteléseinek és pénzügyeinek nehezét.

A kígyó nem tipikus sorozatgyilkos, mert nem azért gyilkolt, hogy élvezze az áldozatainak levadászását, hanem ez volt az eszköze ahhoz, hogy eltitkolja a bűntetteit és ne maradjanak szemtanúk utána. Európai turistákat, hippiket rabolt ki, majd tűntette el őket. Ezeket az eseményeket a sorozat szinte dokumentarista módon mutatja be előttünk: borzongva figyeljük, amint megnyerő személyiségével behálózza ezeket az embereket és végül elküldi őket a másvilágra.

Közben erősen ott lebeg minden felett a hetvenes évek szabadságának és szabadosságának miliője, amit ő gyönyörűen ki is használt, naiv áldozataival együtt.

A sorozat erőssége az összetett feldolgozásmód: folyamatosan ugrálunk az időben, mint a Ponyvaregényben. Ezzel olykor komoly intellektuális kihívás elé állítja a nézőt, hiszen gondolkodásra késztet, hogy követni tudjuk az események zajlását és értsük is azt. A másik piros pont a korabeli helyszínek tökéletes ábrázolása és a tökéletes casting. Tahir Rahim mellett az összes színész emlékezeteset alakít. Érdemes bepótolni a szériát és ha nehezen is kerülünk bele a bonyolult világába, adni neki időt, hogy körülfonjon, akár egy kígyó - az utolsó részeknél már egyre nehezebb lesz másnapra halasztani a folytatást.

És nem utolsósorban ott van a másik, igazi főhős: a megszállott, állhatatos holland diplomata, akinek a világ köszönheti, hogy nem ejtett több áldozatot a sorozatgyilkos. Rahim egy interjúban alázatosan azt nyilatkozta, ő, azaz Herman Knippenberg (Billy Howle) az igazi hős, aki addig nyomozott Sobhraj után országokon, földrészeken és évtizedeken át, amíg el nem csípte. Az antihős és a valódi hős nagy párharca ez a sorozat, és a nézői igazságérzetünkre épít, ezért abbahagyhatatlan. Rég nem kiáltottam fel annyiszor egy sorozat közben méltatlankodva, hogy "Ne már!!", és rég rágtam a körmöm is így. Értsd ezt a legjobb értelemben.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Woody Harrelson 60 - Sztorik és filmek Hollywood legkúlabb „őrültjétől”

Tudja a nyugodt élet titkát, és ő az, aki soha nem fog kihullani Hollywoodból.

Link másolása

hirdetés

Július 23-án tölti be a hatvanat a háromszoros Oscar-jelölt színész, aki óriási egyéniség és amikor valami őrült szerepet játszik, állítólag olyankor hasonlít leginkább igazi önmagára - és persze naná, hogy ezek a szerepek állnak neki a legjobban. Ilyenkor egyszerre kúl és vibráló a jelenléte. Valószínűleg élete végéig örök helyet bérelt a hollywoodi A-kategóriás sztárok között, mert ez az a karakter, aki mindig kelleni fog, fiatalon, idősebben és öregen is. Összegyűjtöttük a legjobb filmjeit és a legjobb sztorikat róla.

Íme a legviccesebb sztorik:

Imádja a veszélyt

Harrelson az egyik leglazább fazon Hollywoodban (a másik ilyen ikonikus alak a felülmúlhatatlan Bill Murray). Miközben óriási tehetség, végtelenül jó a humora, ha végignézel vele egy interjút, tutira jobb kedved lesz, mert nem lehet nem röhögni hatalmasakat rajta. Ebben például arra reagál, hogy kikerült róla egy videó, miközben hülye jógapózban gyakorol. Persze semmit nem vesz komolyan, amikor Ellen megkérdezi tőle, hány napig tud így fejjel lefelé maradni, azt feleli: "3 napig." Aztán mesél egy képről, amin épp két emeletet ugrik le a saját medencéjükbe. Ellen azért elmagyarázza neki, hogy 57 évesen már nem kéne ilyen veszélyes dolgokat csinálnia.

Az igazi Woody-bölcsesség

hirdetés

2014-ben a True Detective című, kultikus sorozat két sztárja, Harrelson és Matthew McConaughey adta át az Emmyt egy kategóriában, melyet végül nem is adtak át, mert nem volt jelen a díjazott Benedict Cumberbatch. Viszont a two-man showjuk szupervicces lett: Harrelson először remekül utánozza haverját, majd McConaughey elmeséli, milyen tanácsot adott neki Woody, amikor egy nehéz élethelyzetbe került. "Megkérdeztem tőle, te mit teszel, ha ilyen komoly problémával nézel szembe - mondja McConaughey. Lehajtotta jó pár másodpercig a fejét jó 20 másodpercre,  majd mélyen a szemembe, a lelkekbe nézett és ezt mondta: 'Csak elfelejtem.'"

Innen indult

Woody Boydnak hívták a karakterét a sitcomok egyik ősében, a Cheersben, ahol a blooperekből és az eredeti felvételekből is kiderül, milyen hatalmas volt a humora. Ez a videó egy válogatás a legviccesebb pillanataiból. A Cheerst még Joey is nézte egyszer a Jóbarátokban, akkora kultusza volt Amerikában.

Elvileg már nem füvezik

Amit ugye nála soha nem lehet tudni, mert Harrelson híresen nagy "betépőbajnok", és ehhez számos vicces sztorija kapcsolódik. Ebben a videóban például csak ránézésre is kiválaszthatók azok a talk show-pillanatok, amikor éppen hatás alatt állt. De nincs mit tenni: így talán még viccesebb és lazább volt.

Kedvenc filmjeink:

Tisztességtelen ajánlat

Ez az egyik olyan filmje, amit a televíziók is minden évben elővesznek, mert a kérdés, amit a történet felvet, máig érvényes és nagyon elgondolkodtató morális kérdés egy párkapcsolatban. Beleegyeznék-e, hogy a feleségem nagyon-nagyon sok pénzért lefeküdjön egy idegennel? Vagy lefeküdnék-e nagyon-nagyon sok pénzért egy idegennel, hogy a családi anyagi helyzetünket örökre megoldjam? Harrelson érzékeny alakítással hozza a férjet, ritkán látjuk őt főszerepben, de akkor mindig magas színtű színészetet produkál. Nyilván a saját, civil karaktere miatt lett belőle az örök mellékszereplő.

Született gyilkosok

Egy másik emlékezetes főszerep. Ez az a film, amit ha valaki látott, soha nem felejti el a képeit, melyről Oliver Stone is bőven tett, hiszen Tarantino provokatív forgatókönyvét átírta még durvábbra és provokatívabbra, é - s az akkori, vad képekkel dolgozó rendezői érdeklődésével felperzselte a mozivásznakat. A film egy jelenség volt, nem csinált hatalmas bevételeket, de idővel mindenki látta legalább a tévében - és mindenki vagy utálta, vagy szerette, nem létezett középút. Így van ez máig is, Tarantino például gyűlölte a feldolgozást. Mégis talán a színész legikonikusabb szerepe lett belőle, hiszen itt annyira hozza a különcöt, amennyire talán sehol máshol. És valóban vannak a filmnek etikailag megkérdőjelezhető vonásai.

Larry Flynt, a provokátor

A kilencvenes években még gyakrabban kapott főszerepeket, ez volt az ő igazi aranykora, pedig most is ugyanolyan nagy név (azért fiatal férfiszínészként könnyebb megkaparintani ezeket a szerepeket). Emlékezetes alakítás egy emlékezetes emberről, teljesen testhezálló szerep, ahogy a címben is szerepel a "provokátor" szó. Ki lett volna alkalmasabb a Hustler pornómagazin ellentmondásos megítélésű alapítóját eljátszani? Ezen nem sokáig gondolkodhatott Milos Forman rendező.

A törvény nevében

Manapság a sorozatok a filmekkel vetekszenek megítélésben, igazából a mozifilmekkel egyenrangú filmművészeti alkotásokként tekintünk rájuk. Nic Pizzolatto kultikus sorozatában ugyan Matthew McConaughey viszi a prímet és neki tulajdonítjuk a sorozat különleges hatását, de nagy szerepe van benne a másodhegedűs Harrelsonnak is. A sorozat első évadjára gondolunk persze, mivel az újabb évadok nagy csalódást okoztak. Harrelson alaposan kimunkált karaktere tényleg az egyik legkülönlegesebb alakítás a szerepei között.

Három óriásplakát Ebbing határában

Az Oscar-díjas filmben játszott szerepéért őt is jelölték legjobb mellékszereplőként, de pechjére ugyanezért a filmért jelölték Sam Rockwellt is ugyanerre a díjra, akinek viszont élete nagy alakításáért meg kellett kapnia. A film 7 jelölésből kettőt szerzett meg, Woody Harrelson pedig ezzel az alkotással is bekerült a filmtörténetbe. A filmet száz év múlva is lesznek, akik előássák majd, mint az évszázad egyik legfontosabb moziját.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: