KULT
A Rovatból

Egész Berlin a ma 80 éves David Lynchre figyel – Hollywood közben egyetlen fánkos mondatát ismételgeti

A Pace Gallery Berlinben nyit átfogó kiállítást a kultikus filmrendező képzőművészeti munkáiból, a festményektől a szobrokig. Eközben a család idézete a gyász és az emlékezés szimbólumává vált.


Ma, január 20-án lenne 80 éves David Lynch, az a rendező, aki a valóság repedéseit megmutatva írta át a modern mozi és a televízió szabálykönyvét. Halála óta egy év telt el, de idézetei, tanításai és a munkáit kísértő, szinte hipnotikus hangzás még mindig jelen idejű. Az évfordulón Berlin készül átfogó Lynch-kiállítással, miközben Hollywood és a rajongók a család egy évvel ezelőtti, fánkos intelmére gondolnak: „Tartsd a szemed a fánkon, ne a lyukon.”

A közleményük szerint most egy nagy lyuk tátong a világban, miután a rendező 78 évesen, január 16-án elhunyt, de ahogy ő mondaná, az egészre kell figyelni, nem a hiányzó részre.

A születésnapi emlékezést kézzelfoghatóvá teszi, hogy január 29-én a Pace Gallery Berlinben nyitja meg átfogó kiállítását, amely Lynch festményeiből, fotóiból, szobraiból és korai rövidfilmjeiből ad válogatást, mintegy felvezetve egy őszre tervezett, még nagyobb Los Angeles-i bemutatót.

A pályaív Montanából indult, de a festészet felől érkezett a filmhez. A Pennsylvania Academy of the Fine Arts ösztönző közegében született meg az első, nyugtalanító rövidfilmje, a Six Men Getting Sick, majd az Amerikai Filmintézet ösztöndíjával készítette el

a Radírfej című, öt évig formálódó, fekete-fehér lázálmot, amely azonnal kultuszfilmmé érett.

Hollywood felfigyelt a peremen alkotó, kompromisszummentes vízióval rendelkező művészre, és rábízta Az elefántember rendezését, ami nyolc Oscar-jelölést hozott. A Dűne bukása után a Kék bársony jelentette az igazi áttörést, amelyben lefektette a „Lynchian” esztétika alapjait: az amerikai kertváros idilli felszíne alatt megbúvó erőszak, perverzió és szorongás feltárását. Ezt követte a televíziós forradalom, a Twin Peaks, amely örökre megváltoztatta, mit gondolunk a sorozatokról, majd a 2017-es visszatérés, a The Return végleg lebontotta a mozi és a televízió közötti határokat. Pályáját 2019-ben tiszteletbeli Oscar-díjjal ismerték el.

Lynch filmjei posztmodern kirakósok, amelyekben a történet ígérete erősebb, mint a megfejtés logikája.

A Mulholland Drive – A sötétség útja ennek a módszernek a csúcsteljesítménye: egy noir, egy melodráma, egy horror és egy szatíra kaleidoszkópja, amely az identitás töredékességéről és az álom logikájáról mesél. A film úgy kelti a narratíva érzetét, hogy közben következetesen szétzilálja a nézői elvárásokat, hipnotikus állapotba ringatva a befogadót.

Amit a mozivásznon tökéletesre csiszolt, azt a televízióban radikalizálta. A Twin Peaks: The Return 18 epizódja a „késleltetett jelentésadás” mesterkurzusa,

ahol a cselekmény helyét gyakran a hangkulissza, a feszültség és a visszatérő, megmagyarázhatatlan motívumok veszik át. A sorozat nyolcadik része, a „Gotta Light?” című, szinte teljesen non-verbális, absztrakt vízió a modern televíziózás egyik megkerülhetetlen csúcspontjaként vonult be a kánonba.

Az álomszerű filmkészítés legfontosabb eszköze a hang és a zene. Angelo Badalamenti kísérteties dallamai, a túlhangsúlyozott ipari zajok, a nyomasztó csendek és a lassított ritmusok együttesen „átprogramozzák” a néző érzékelését. A Mulholland Drive Club Silencio-jelenete a lynch-i világ esszenciája: a színpadon elhangzik, hogy minden csak felvétel, „No hay banda”, nincs zenekar, az énekesnő mégis összeesik a szívszorító előadás végén. Az illúzió leleplezése ellenére az érzelmi hatás valódi és letaglózó.

Ez a festői látásmód, a sötét és a fény, az ipari romok és a bársonyfüggönyök kontrasztja a képzőművészeti munkáiban is visszaköszön.

A módszer mögött mélyen személyes műhelyelv állt, amely a transzcendentális meditáció gyakorlatából táplálkozott. „Az ötletek olyanok, mint a halak” – írta a Catching the Big Fish című könyvében.

„Ha a felszínen maradsz, csak a kicsiket fogod ki. De ha mélyebbre merülsz, ott úsznak a nagyok.”

A mindennapokhoz fűződő viszonyát pedig a kávé iránti rajongása szimbolizálta a legjobban: „Még a rossz kávé is jobb, mint a semmilyen.” Egészségi állapota 2024 nyarán került a figyelem középpontjába, amikor elismerte, hogy a dohányzás miatt tüdőtágulata van, de rögtön hozzátette: soha nem fog nyugdíjba vonulni.

A gyász évében a hozzá legközelebb állók szavai rajzolták meg a legélesebb portrét az emberről és a mesterről. Naomi Watts, akit a Mulholland Drive tett világsztárrá, így búcsúzott: „Összetört a szívem. Drága barátom, Dave… A világ már nem lesz ugyanaz nélküle… Miattad kerültem fel a térképre.” Kyle MacLachlan, aki a Dűné-től a Twin Peaks-ig a rendező állandó alkotótársa volt, a szavak elégtelenségéről írt.

„Jobban fog hiányozni, mint amit a nyelvem korlátai elmondhatnának, és amit a szívem elviselhet”

– írta a Forbes hasábjain. A legmélyebb betekintést azonban Laura Dern, egy másik hűséges színésze adta, aki egy személyes levélben idézte fel a közös munka lényegét. Elmesélte, hogy Lynch a forgatáson egyszer csak ennyit mondott neki: „Ne tegyél fel ennyi kérdést” – idézte fel a Los Angeles Times-ban megjelent levelében. A rendező módszere a bizalmon és a jelenléten alapult, nem a magyarázatokon; azt jutalmazta, aki átadta magát a folyamatnak.

Lynch öröksége megkérdőjelezhetetlen. A BBC Culture 2016-os, kritikusok körében végzett szavazásán a Mulholland Drive-ot választották a 21. század eddigi legjobb filmjének. A Brit Filmintézet tekintélyes, tízévente megrendezett Sight & Sound szavazásán 2022-ben a film a nyolcadik helyre került a minden idők legjobb alkotásait rangsoroló listán, jelezve, hogy helye van a mozgókép panteonjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
24 millióan nézték meg pár nap alatt, mégis sokan lehúzzák a Netflix új sikersorozatát
Harlan Coben első amerikai helyszínen játszódó Netflix-adaptációja, az I Will Find You (Úgyis megtalállak) hatalmas nézettséget ért el. A siker ellenére a nézők hevesen vitáznak a produkcióról, sokan csalódtak, miután megnézték a nyolcrészes minisorozatot.


Rekorddal nyitott a Netflixen Harlan Coben krimi- és thrilleríró legújabb sorozata, az I Will Find You (Úgyis megtalállak), amely a platform közlése szerint 24 millió megtekintést ért el az első négy napban, ezzel 2026 eddigi legnagyobb sorozatdebütálása lett. A siker ellenére a nézők hevesen vitáznak a produkcióról, amely a Rotten Tomatoes oldalon 62 százalékon áll – írja az UNILAD.

A közösségi médiában egymásnak feszülnek a vélemények. Van, aki szerint a sorozat kiváló, mások viszont csalódtak.

„Aki azt mondta, hogy a Netflix I Will Find You sorozata 1000/10, az hazudott!! Legfeljebb 7/10...” – fogalmazott egy felhasználó.

Többen is dicsérték a produkciót, az egyik kommentelő szerint ez egy „10/10-es sorozat. Nagyon jó”, egy másik néző pedig azt írta, a történet teljesen berántotta. De nem mindenki ájult el tőle.

„Jó, de semmi lenyűgöző. Alap és kiszámítható forgatókönyv, tele csavarokkal, hogy fenntartsa az érdeklődést, de a történet kapkodónak és kezdetlegesnek tűnt. Nincsenek szexjelenetek vagy LMBTQ, ami üdítő meglepetés a Netflixtől. 6/10” – írta egy másik néző.

A nyolcrészes minisorozat egy apáról szól, akit fia meggyilkolásáért börtönöztek be, majd bizonyítékot kap arra, hogy a gyermek talán mégis él, ezért megszökik, hogy kiderítse az igazságot. A főbb szerepeket Sam Worthington, Britt Lower, Milo Ventimiglia és Erin Richards alakítják.

Magyar feliratos előzetes:

A produkció Harlan Coben azonos című regénye alapján készült, és a szerző és a Netflix több közös projektje után az első amerikai gyártású és helyszínű adaptáció. A történet Bostonban és New Yorkban játszódik, míg a korábbi feldolgozások jellemzően Európában készültek.

A sorozatot 2024 novemberében rendelte be a Netflix, a forgatás pedig 2025 tavaszán és nyarán zajlott Kanadában. A New York-i premierjére június 17-én került sor, a globális bemutatóra pedig június 18-án.

A Netflix kínálatában a thriller és a krimi évek óta a legnépszerűbb műfajok közé tartozik. A platform rendszeresen mutat be sikeres könyvadaptációkat, de a klasszikusok újraélesztésétől sem riad vissza, ahogy tette azt A tűzben edzett férfi sorozatverziójával is, amely egy korábbi feldolgozás újragondolása. Az európai produkciók, különösen a skandináv krimi műfaja szintén erős bázissal rendelkezik a szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk