KULT
A Rovatból

Dobos Evelin: „A mai napig dolgozom azon, hogy ne aggódjak túl mindent”

A Keresztanyu színésznőjével színészetről, útkeresésről és arról is beszélgettünk, mit csinál, ha épp nem dolgozik. De azt is elárulta, mit gondol karakteréről, Harangozó Petráról, és számára mi az álomszerep.


Dobos Evelint legtöbben talán a Keresztanyu című sorozatból ismerik, hiszen ő alakítja Róza mama legidősebb unokáját, Harangozó Petrát. De Evelin olyan filmekben is játszott korábban, mint a Napszállta vagy a Curtiz. Sőt, az egyetemi tanulmányi után műsorvezető is volt. Most többek között arról mesélt nekünk, mikor szeretett bele a színészetbe, és miért döntött aztán mégis úgy, hogy televíziós műsorkészítő szakon tanul tovább. De elárulta azt is, hogyan alakította ki Harangozó Petra karakterét, milyen szerepet szeretne egyszer mindenképp eljátszani, és, hogy mit csinál, amikor épp nem dolgozik.

- Már általános iskolás korodban is játszottál színházban. Mindig is a színészet érdekelt a legjobban?

- Az anyukám már kiskoromban is látta rajtam, hogy az önkifejezés különböző formáit keresem. Először ez a balett volt számomra, abban tudtam kiélni a kreativitásomat, a művészetek iránti érdeklődésemet. Ez egyébként egész sokáig kitartott. Amikor aztán átkerültem a debreceni Csokonai Színházba balett órákra, akkor kezdett beszippantani a színjátszás.

- Mi volt az első szereped?

- Gyerekként főként csak ilyen apróbb jeleneteim voltam. Egyszer volt szöveges szerepem, amikor már a színlapra is kikerült a nevem, ez volt a Peter Pan musical. Nem kellett énekelnem, csak a végén volt egy rövid jelenetem. Aztán egyébként a gimnáziumban véget ért ez a dolog, mert akkor már nem lehetett színházi szerepeket vállalni. De addigra már nyilvánvalóvá vált bennem, hogy érdekel a színészet, hogy mindent, ami ezzel jár, varázslatosnak tartok.

- Viszont mégsem a színész szakot választottad, amikor jelentkeztél a Színművészetire. Miért döntöttél a televíziós műsorkészítő szak mellett?

- Igazából először nem is az SZFE-re mentem, hanem a közgázon próbáltam megtalálni magam, de az egy tévút volt.

Mondjuk jó voltam matekból, tehát azzal nem volt gond, meg nagyon jó lett az érettségim is. De egyébként ez nekem elég fontos volt, mert drámatagozatos voltam a középiskolában, és a drámásokra mindig rátesznek egy bélyeget a reáltagozatos osztályok, amiért egy kicsit szabadabban létezünk. Persze, hozzájuk képest ez így is volt, de én meg akartam mutatni, hogy igenis tudom ugyanazt az eredményt hozni, amit ők. Így kötöttem ki végül a közgázon is, ahol nagyon hamar, kb. egy hét alatt kiderült, hogy ez nagyon nem az én világom. Ezután újra meg kellett találnom, hogy mi lesz az én utam. Ekkor jött velem szembe a televíziós műsorkészítő szak.

Egyébként már fogalmam sincs, hogy ez egy ilyen sorsszerű dolog volt. Nagyon be akartam kerülni és elsőre fel is vettek, amiért nagyon boldog voltam.

- Az egyetem után az M5 műsorvezetője lettél. A színészetről akkor lemondtál?

- Soha nem volt bennem az, hogy választanom kell a színészet és a műsorvezetés között. Mindig nyitottsággal álltam minden lehetőséghez. Amikor az M5 indult, akkor az egyik egyetemi tanáromtól kérték, hogy ajánljon néhány volt diákot a műsorvezetői castingra. Köztük voltam én is, majd az esélytelenek nyugalmával elmentem a castingra, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy milyen élmény részt venni egy ilyen típusú meghallgatáson. Tényleg őszintén meglepődtem, amikor felvettek, és nagyon örültem is neki, hiszen ekkor épp lediplomzátam az SZFE-n és megint útkeresésben voltam, nem tudtam, mi a következő lépés.

- Szerintem ezzel sokan vagyunk így. Amíg az ember egyetemista, addig olyan magától értetődőnek tűnik minden. Aztán egyszer csak lediplomázol, és ott maradsz a kérdéssel, hogy hogyan tovább.

- Rettenetes...az egy nagyon nehéz időszak volt.

Már a középiskola végén is azt éreztem, hogy az akkori döntéseim meghatározzák a jövőmet, hogy nem mindegy, hova megyek tovább, mit csinálok. Ez persze nincs így, de akkor és ott, annyi idősen így látja az ember. Hogy nagyon fiatalon kell meghatározó és nehéz döntéseket meghozni. És én nagyon rosszul éltem meg azokat az időszakokat, amik ilyen bizonytalanul teltek. A mai napig dolgozom azon, hogy ne aggódjak túl mindent, mert ahogy anyukám szokta mondani: minden rendben lesz.

Csak figyelni kell a lehetőségekre, jól megélni azokat, szorgalommal, alázattal dolgozni és nem szabad belesüppedni a bizonytalanságba.

- Végül aztán visszataláltál a színészethez, csak néhányat kiemelve: játszottál például a Napszállta és a Curtiz című filmekben, most pedig a Keresztanyu című sorozatban alakítod az egyik főszereplőt. Melyik szerep volt eddig a legmeghatározóbb számodra?

- Minden munkám nagyon meghatározó volt. Nem tudom őket rangsorolni, mert mindegyiket másért szerettem.

A Napszállta egy csodálatos élmény volt, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni Nemes Jeles Lászlóval, hamar ráhangolódtam az ő munkatempójára, rengeteget tanultam, érzelmileg is sokat fejlődtem. Minden pillanatát élveztem, a mai napig intenzíven él bennem ez az élmény. A Curtizben kaptam meg életem első női főszerepét. Ráadásul Lengyel Ferencnek lehettem a partnere. Ő egy csodálatos színész, még a térdem is megremegett, amikor először találkoztam vele. A Keresztanyu pedig egy nagyon különleges élmény.

Mindig azt mondom, hogy bemegyek dolgozni, mert tényleg olyan, mintha egy munkahelyre járnék be már másfél éve. Annyira jó azt érezni, hogy tartozom egy csapathoz, ami nem csak néhány hónapra szól. Imádok velük dolgozni, mert tényleg nagyon kedves és profi emberekből áll az egész csapat.

- A Keresztanyuban Harangozó Petrát alakítod. Mennyire volt nehéz megtalálnod az ő karakterét?

- Az első két hétben rengeteget dolgoztunk Petra karakterén Hámori Barbarával, a sorozat showrunnerével. Igazából az elejétől kezdve egyre gondoltunk, de

főként azzal volt sok munka, hogy rögzítsem Petra sarokpontjait. Ő egy elég temperamentumos személyiség, de meg kellett találnom azt a finomságot, ami egyébként megvan benne.

- Te is egy elég karakán csajnak tűnsz. Petra hasonlít rád?

- Bizonyos értelemben igen, mert mertem magamból is beletenni.

Egyébként szerintem mi jóban lennénk Petrával: bírja a kritikát, lehetne vele őszintén beszélgetni. Bár néha azért beszólnék neki, hogy “figyu már, ezt egy kicsit túlreagáltad, nem gondolod?”. És biztos, hogy eleinte ellenkezne, de aztán belátná, hogy igazam van.

- Van álomszereped, olyan karakter, amit egyszer mindenképp el szeretnél játszani?

- Persze!

Egyszer nagyon szeretnék egy olyan karaktert alakítani, mint Charlize Theron A rém című filmben.

Ez például egy álomszerep, amikor a beauty csapat is azon dolgozik, hogy nagyon meghökkentő eredményt érjenek el. Erre nagyon vágyom.

- Az látszik, hogy rajongásig szereted, amit csinálsz. De mivel foglalkozik Dobos Evelin, amikor éppen nem dolgozik?

- Igazából ugyanolyan átlagos dolgokkal, mint mindenki más. A barátaimmal, a családdal vagyok, meg hát eljárok enni.

Imádok enni! Főleg nagyon szeretek új ízeket, ételeket megkóstolni. Ezért óriási szenvedélyem, hogy eljárok olyan helyekre, ahol még nem ettem. Tele van a Google térképem szívekkel és zászlókkal. A szívek azok a helyek, ahol már jártam és tetszett, a zászlók pedig, ahol még nem voltam, de nagyon szeretnék eljutni.

Emellett persze nagyon szeretek főzni is, filmezni, sorozatokat nézni. Na meg számítógépes játékokat játszani. Főleg a történetalapú játékokat szeretem, amikor egy-egy akciót megszakít a narratíva, és csak nézned kell a képernyőt, hallod, ahogy a karakterek beszélnek, elemzik a helyzetet, majd megy tovább a játék. Ezek nagyon ki tudnak kapcsolni. Bár forgatási időszakban muszáj áramtalanítani.

- Nemrég indult az év, milyen terveid vannak 2022-re?

- Több projekten is dolgozom ebben az évben, de egyelőre nem árulhatok el többet. Viszont hamarosan már láthatják ezeket a nézők, és nagyon izgulok azért, hogy mindet szeressék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Cserhalmi György a Kossuth-díjról: Rosszabbul áll a helyzet, mint a szocializmusban
A Magyar Színházi Társaság független bizottsága a díjátadó után tette közzé saját névsorát. A lépéssel azt jelzik, hogy az állami döntnökök több mint tíz éve figyelmen kívül hagyják javaslataikat.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 14.



Alig pár órával azután, hogy március 14-én, szombaton átadták az idei Kossuth-díjakat, a Magyar Színházi Társaság máris közzétette a saját, független szakmai bizottsága által javasolt névsort, nyíltan jelezve, hogy a szakma másokat részesített volna a legmagasabb állami elismerésben. A nemzeti ünnep alkalmából tartott díjátadón a színművészek közül Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója és Gáspár Tibor színész vehette át az elismerést, mellettük Pataky Attila és Rúzsa Magdi énekesek is Kossuth-díjasok lettek.

A Magyar Színházi Társaság közleményben jelezte, több mint egy évtizede „szorongató hiányérzettel” figyelik a szakmai elismerések alakulását, mert úgy látják, az állami döntnökök nem veszik figyelembe a felterjesztéseiket.

Bodor Johanna, a szervezet elnöke szerint elfogadhatatlan, hogy a javaslataikat újra és újra mellőzik. „Több mint tíz éve – egy-két kivételtől eltekintve – nem érnek célba az MSZT javaslatai. Most egy szakmai minőséget, kvalitásérzéket reprezentáló, nagy szakmai és erkölcsi felelősséggel jelölő grémium felterjesztéseit hagyták figyelmen kívül. Amikor az előadó-művészeti szakma legnagyobb tekintélyű alkotói közül tizenketten névvel vállalják szakmai javaslataikat – sőt ők még konzultáltak további Kossuth-díjas kollégáikkal –, az nem pusztán ajánlás, hanem felelősségvállalás a magyar művészet értékeiért” – fogalmazott.

A Magyar Színházi Társaság tavaly kérte fel tizenkét Kossuth-díjas művész – Bánsági Ildikót, Cserhalmi Györgyöt, Csikos Sándort, Hegedűs D. Gézát, Kolonits Klárát, Kovács Jánost, Máté Gábort, Molnár Piroskát, Nagy-Kálózy Esztert, Szakács Györgyit, Valló Pétert és Volf Katalint –, hogy egy független Művészeti Díj Bizottság tagjaiként segítsék a 77 tagszervezetük jelölési folyamatát. A bizottság konszenzussal döntött a felterjesztésekről, hogy a névsorok hitelesek és megkérdőjelezhetetlenek legyenek.

A testület Kossuth-díjra javasolta Fekete Ernő, Fodor Tamás, Gáspár Tibor, Kiss Mari, László Zsolt, Monori Lili, Ónodi Eszter, Takács Katalin, Tóth Ildikó és Pintér Béla színművészeket.

Mellettük Lőcsei Jenő, Lőrinc Katalin és Nagy Tamás táncművészeket, Kovácsházi István, Ötvös Csaba és Pitti Katalin énekművészeket, Dukay Barnabás zeneszerzőt, Szokolay Balázs zongoraművészt, Várdai István gordonkaművészt, valamint Antal Csaba és Khell Csörsz tervezőművészeket tartották érdemesnek a díjra. A bizottság Kiváló Művész díjra terjesztette fel Derzsi Jánost, Für Anikót, Hernádi Juditot, Kerekes Évát és Mucsi Zoltánt, Érdemes Művész díjra pedig Fekete Gizit, Görög Lászlót, Harsányi Attilát, Hegyi Barbarát, Keresztes Tamást, Máhr Ágit, Martin Mártát és Mertz Tibort.

Cserhalmi György, a független bizottság tagja az állami díjátadó után úgy nyilatkozott, Gáspár Tibor Kossuth-díjának felhőtlenül örül, de a helyzetet jóval borúsabban látja.

„Azt gondolom, rosszabbul áll a helyzet, mint a szocializmus időszakában. Ott azért néha elég alaposan beletrafáltak, és még az utolsó pillanatban megpróbálták azt a csorbát is kiköszörülni, hogy Őze Lajosnak és Latinovits Zoltánnak nem adtak Kossuth-díjat, de 1990-ben posztumusz nekik ítélték oda.

Ezért fordulhatott elő az, hogy én egy évben kaptam velük Kossuth-díjat. Kinek hiányzik az, hogy majd posztumuszokat osztogassunk pár év múlva?

Minden rendszernek az egyik legnagyobb hibája az előítéletesség”

– fogalmazott a nemzet színésze. Cserhalmi szerint nem egy „ellenlistát” akartak összeállítani, hanem egy szakmailag és morálisan száz százalékosan vállalható névsort. Hozzátette: „A művészeti díjaknak nem törésvonalakat kellene kijelölniük a szakmán belül, hanem éppen azt kellene megmutatniuk: a magyar kultúra értékei túlmutatnak minden megosztottságon.”

Az állami díjakról döntő Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság állandó elnöke a mindenkori miniszterelnök, a korábbi albizottsági rendszert pedig már nem alkalmazzák. A művészeti díjakra javaslatot tevő bizottságok tagjait a kulturális miniszter kéri fel, a szakmai szervezetek javaslatainak mérlegelésével. Az állami kommunikáció szerint a díjak a magyar kultúra kiemelkedő teljesítményeit ismerik el.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Törőcsik Franciska a Jászai Mari-díjjal kapott teljes pénzjutalmat egy alapítványnak ajánlotta fel
A színésznő a Facebookon jelentette be a jó hírt. A nemes gesztussal a jövő kiemelkedő alkotóit szeretné támogatni.


Törőcsik Franciska egy Instagram-posztban jelentette be, hogy Jászai Mari-díjban részesült. A színésznő szerint „igazán megtisztelő, hogy a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjáról elnevezett díjban” részesülhetett.

Közölte továbbá, hogy a díjjal járó teljes pénzjutalmat az Igazgyöngy Alapítványnak ajánlja fel, „akiknek a munkáját nagyon fontosnak tartom, és régóta figyelemmel kísérem”.

A posztban azt írta, mások is tudják támogatni a szervezet tevékenységét, „hiszen már közöttünk vannak a jövő kiemelkedő alkotói, és talán éppen egy ilyen odaadó csapat munkáján múlik, hogy egyszer majd nagyon büszkék lehessünk rájuk”.

Törőcsik Franciska 1990-ben született Budapesten, a nagyközönség többek között az RTL A mi kis falunk című sorozatából ismeri. A színésznő színházi munkái mellett zenés projektekkel is foglalkozik, és a névrokonság ellenére nem áll rokoni kapcsolatban Törőcsik Marival.

Az Igazgyöngy Alapítvány 1999-ben jött létre Berettyóújfaluban, L. Ritók Nóra alapításával. A szervezet komplex esélyteremtő modellként működik Kelet-Magyarországon, ahol a vizuális nevelésre építve művészeti oktatást, kríziskezelést, családtámogatást és közösségfejlesztést végeznek a generációs szegénységben élő családok körében. Az alapítvány vezetője 2025-ben az operatív feladatok egy részét átadta, de stratégiai szerepben továbbra is részt vesz a munkában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Pamkutya-koncert: amikor egy mém 16 ezer ember előtt válik valósággá
Életében először lépett fel a magyar youtuber testvérpár, de rögtön a teltházas MVM Dome-ban. Zeneileg maximum középszerű a produkció, popkulturálisan azonban igazi mérföldkő, az év legfontosabb eseményei között van a helye.


A Pamkutya duó a magyar YouTube igazi hőskorában, 2010-ben jelent meg a videómegosztón, ahol ma bő másfél millió feliratkozóval az övék a legnagyobb hazai csatorna. Mindezt kevesebb mint 300 videóval érték el: havi 2-3-nál többet ritkán tesznek közzé, szemben például a sokáig a toplista élén álló Dancsó Péterrel, aki velük egy időben regisztrált, de már majdnem 1000 videónál tart.

A kezdeti szárnypróbálgatások után az igazi áttörést a paródiák hozták meg számukra: nagyjából 2012-től sorozatban készítették a vicces átiratokat az épp aktuálisan taroló hazai- és világslágerekhez.

Feldolgoztak szinte mindent, ami a maga idejében nagyot ment, a Gangnam style-tól a Wellhello Rakpartján át a Despacitóig, ezek a videók pedig akár több tízmilliós nézettséget is elértek. Később néhány saját számot is kiadtak, hasonló sikerrel.

A duó közben fokozatosan nyílt meg egyre jobban: először a védjegyükké vált kabátokat vették le, majd a valódi nevüket is elárulták, végül pedig a napszemüvegek is lekerültek róluk. A nyilvánossághoz azonban így is ambivalens maradt a viszonyuk, interjúkat szinte egyáltalán nem adnak és fellépéseik se voltak.

Pedig kezdettől fogva adta magát a kérdés, vajon fognak-e koncertezni, ők azonban nem akartak kötélnek állni. Általában azzal ütötték el a dolgot, hogy talán egyszer, valamikor a jövőben sor kerül majd rá, de simán lehet az is, hogy végül soha. Bár 2020 óta nem jelent meg se paródiájuk, se saját számuk, a koncertek lehetősége egyfajta beváltatlan igéretként azóta is a levegőben lógott.

Erre a rajongóik is erősen rásegítettek: folyamatosan nyomasztották őket a dologgal, például petíciót indítottak, a Tiktokon pedig az utóbbi időben már AI-generált videókat is elkezdtek közzétenni, amelyeken elképzelték, hogy nézne ki egy Pamkutya-koncert. Végül tavaly tört meg a jég: a testvérek először júniusban kérdezték meg egy videóban, tényleg lenne-e rá igény, az elsöprő pozitív reakciók után pedig szeptemberben megtörtént a hivatalos bejelentés.

Kezdetben egyetlen MVM Dome-os dátumról volt szó, ami már önmagában példátlan, hiszen Magyarországon soha nem fordult még elő, hogy valaki az első koncertjét egyből egy arénában adja. Az érdeklődés azonban minden várakozást felülmúlt, pillanatokon belül a Puskás Arénás Azahriah-koncertekhez hasonló hype alakult ki.

Egy órán belül elkelt minden jegy, de rengetegen maradtak hoppon, szóval még aznap bejelentették a második estét, majd egy harmadikat és egy negyediket is. Végül a négy márciusi alkalom után áprilisban is lefoglalták egy hétvégére az MVM Dome-ot, igy egy hónapon belül hétszer állnak színpadra, összesen több mint 100 ezer fős közönség előtt.

Ennél jobb bizonyíték aligha kell rá, mennyire feje tetejére állt a zeneipar: még 10-20 éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki a lépcsőfokok végigjárása nélkül jusson el erre a szintre, különösen úgy, hogy zeneileg – főleg rap- és énektudás terén – enyhén szólva se képvisel magas színvonalat.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy egész generáció nőtt fel rajtuk, akiket egyáltalán nem érdekelt sem az, hogy nem operaénekesi minőséget kapnak, sem az, hogy az alapokat felvételről játszották be, hangszerek egyáltalán nem voltak.

A színpadképet tánckar, illetve helyenként pirotechnika szinesítette, egyébként viszont végig a testvérek voltak a középpontban. Akik, meg kell hagyni, egészen profin hozták le az estét: annak ellenére, hogy eddig legfeljebb pár száz fős közönségtalálkozókon vettek részt, most pedig 16 ezer ember elé kellett kiállniuk, egyáltalán nem látszott rajtuk a rutintalanság. Pedig a színpadi jelenlétet a dalokkal ellentétben nem lehet próbateremben begyakorolni.

Végig érződött, hogy még ők is nehezen hiszik el, hogy ez tényleg megtörténik velük: az átkötő szövegeket a videóikban egyébként is gyakori, szinte gyermeki lelkesedés jellemezte. Többször is megszólítottak konkrét embereket, akik például egy-egy táblával, vagy a kabátjaikhoz hasonló öltözékkel hívták fel magukra a figyelmet, nem maradt ki a közönségénekeltetés, a telefonokkal világítás, sőt egy ponton a nézőtér két részre osztásával a decibelmérés sem.

A közel két órás koncerten a paródiák nagy részét előadták, a ráadásban pedig a saját számok is előkerültek. Hátul a kivetítőn sokszor az eredeti klipek mentek a dalok alatt, ami kissé elvitte a fókuszt: főleg a távolabb helyet foglalók tekintetét vonzotta oda könnyen. Nekem is többször figyelmeztetnem kellett magam arra, hogy inkább azt nézzem, ami ténylegesen a színpadon történik.

Ezt a produkciót aligha lehet összemérni valódi, hagyományos zenészek koncertjeivel, inkább közösségi élményként érdemes tekinteni rá. Annak viszont elsőrangú: akik eljöttek, alighanem mind megkapták azt, amire vágytak.

Azzal pedig, hogy az egész egyáltalán megtörtént – és még hat alkalommal újra meg fog –, a Pamkutya végképp beírta magát a hazai popkultúra történelemkönyvébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Pamkutyán is zengett a „Mocskos Fidesz!”
Az Osbáth testvérek hatalmas nosztalgiabulit ígértek, de a Z generációs közönség váratlanul átvette az irányítást. A youtuberek ártatlan viccei helyett hirtelen a „Mocskos Fidesz!” zúgott az arénában.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 14.



Aki azt várta, hogy a nyár elmúltával a „Mocskos Fidesz!” skandálás is eltűnik a magyar koncertekről, nem is tévedhetett volna nagyobbat. Péntek este ugyanis nem egy politizálós előadó fellépésén, hanem a youtuber viccduó, a Pamkutya koncertjén harsant fel a rigmus a döntően tizenévesekből álló közönségből az MVM Dome-ban. A videófelvételek tanúsága szerint

nemcsak egy-két fiatal kiabált, hanem rendesen zúgott a Z generációs véleménynyilvánítás az Orbán-kormányról,

írta a 444.

Az Osbáth testvérpár, Márk és Norbert eredetileg egyetlen nosztalgiakoncertet hirdetett meg, de akkora érdeklődést váltott ki, hogy végül még hat további dátumot is be kellett jelenteniük. A jelenség, vagyis

a kormánykritikus rigmus skandálása nem új keletű: 2025 nyarától rendszeresen felhangzott nagy fesztiválokon, például a Szigeten és a Fishing on Orfűn is.

Azonban az, hogy egy zárt arénában, egy deklaráltan nem politizáló, szórakoztató formáció eseményén is tömegesen jelenik meg, új szintet jelent.

Bár a Pamkutya közvetlenül nem politizál, az Osbáth fivérek neve már korábban is felmerült közéleti kontextusban.

Két évvel ezelőtt, 2024 márciusában részt vettek David Pressman amerikai nagykövet meghívására egy követségi rendezvényen.

Akkor ezt posztolták: „Néha meglepő dolgok történnek velünk, […] meghívást kaptunk az Amerikai Nagykövetségtől.” A látogatás vitát váltott ki az influenszerek között, Dancsó Péter youtuber például feltette a kérdést: „Vajon miért járkálnak ennyien az amerikai nagykövetségre?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk