Dezső András: Itt azért nem alakulhat ki maffia, mert kell hozzá egyfajta alvilági egység, mint ahogy nemzeti egység is kell ahhoz, hogy erős állam alakuljon ki
– Ez a könyved annyiban mindenképp különbözik az eddigiektől, hogy most először állítottál egy személyt a középpontba.
– Mindig is szerettem volna olyan könyvet írni, amely egy történetet követ végig, tehát nem több kis történet van benne egy témakör köré csoportosítva. De olyan történet kellett, ami sokrétű és vannak társadalmi vonatkozásai is.
– Miért pont Portik Tamásra esett a választásod?
– A Portik Tamás és köre által végrehajtott cselekményeknek van akkora jelentősége kriminológiai és történelmi szempontból, amiért fontosnak tartottam, hogy megírjam a történetüket. A történelmi szempontnál arra gondolok, itt nem csak arról van szó, hogy a 90-es éveket nagyon meghatározták azok a leszámolások, amiket többnyire hozzá kötnek a hatóságok, hanem
– Ha már említed a történelmi és társadalmi vonatkozásokat: egy ország alvilágának az állapota mit árul el egy országról?
– Sok mindent. Hiszen az alvilág is a társadalom része, annak egy szelete. Az már az első könyvemből is kiderült például, hogy a magyar alvilág nagyon széthúzó. Mindig megosztottság jellemezte, amit a magyar társadalomban is tapasztalhatunk. Nagyon nagy projekteket éppen ezért nem tudtak végigvinni. Az albán maffia például ki tudott bontakozni és világszinten jelen van. Nyilván ez összefügg a földrajzi adottságokkal is, de nem kizárólag, kell hozzá egyfajta mentalitás is. Itt azért nem alakulhat ki maffia, mert kell hozzá egyfajta alvilági egység, mint ahogy nemzeti egység is kell ahhoz, hogy erős állam alakuljon ki.
– Portik és köre nemzetközi összehasonlításban mennyire számít „nagynak”?
– A 90-es évek sajátos időszak volt az egykori szocialista országokban. Szinte mindenütt szétesett az rendszerváltást meghatározó állami struktúra. Meggyengültek a hatóságok, a rendőrség, az állam kereste a helyét. Nyilván az alvilág is kereste a helyét, de nekik az a fajta káosz kedvezett. Abban a korban kell értelmezni ennek a társaságnak a jelentőségét. Kaptak egy könnyítést például Amerikával szemben, ahol az FBI már tudta, milyen eszközökkel léphet fel a szervezett bűnözéssel szemben.
Például amikor Portik elkezdett bujkálni, noha még csak gazdasági jellegű bűncselekmények miatt kereste a rendőrség, akkor rendkívül jól konspirált. De rövid ideig tartott ez a királyság, úgyhogy nem lehet összehasonlítani a külföldi bűnszervezetekkel, amelyek akár hosszú évtizedekig működnek. Ahogy az állam és a rendőrség is megszilárdult, a végén nem is tartotta össze semmi ezt a csapatot, szétesett.
– Egyáltalán egy magyar csúcsbűnözőt, mint Portik, jegyeznek külföldön?
– Nem, egyáltalán nem jegyzik. Sőt, tulajdonképpen egyetlen ember és köre tette ennyire véressé ezt a csapatot. Őt úgy hívják, hogy Jozef Roháč. Ha innen nézzük, Szlovákiában sokkal keményebb volt az alvilág a 90-es és a 2000-es években, elég csak a dunaszerdahelyi történésekre gondolni, a felvidéki magyar maffiára. Őket jegyzik Európában. Ha nem is lettek nemzetköziek, az erőszakosságukkal, kegyetlenségükkel egyedülállóak voltak, és ezzel hírhedté váltak Európában. Ha ebből indulunk ki, a magyarokat azért sem jegyezhették, mert a piszkosmunkát Jozef Roháč végezte el.
– A 90-es évek végére voltak jellemzőek azok a nagy robbantások és leszámolások Magyarországon, amelyeknek látszólag Pintér Sándor belügyminiszterré válása után vége szakadt. Ez pedig a mai napig mindenféle pletykákra ad okot.
– Két eseménysor volt. Az egyik, hogy a 90-es évek közepe után elindultak kézigránátos támadások Budapest szerte. Autókereskedésekre, pizzériákra, más vendéglátóhelyekre dobtak gránátokat olyan időpontban egyébként, amikor senki nem tartózkodott a helyszínen. Szerencsére senki nem sérült meg ezekben a támadásokban, de arra alkalmasak voltak, hogy növeljék az emberekben a félelmet. Amikor ezek történtek, Pintér Sándor volt az országos rendőrfőkapitány, Kuncze Gábor a belügyminiszter és Horn Gyula a miniszterelnök. Tehát szociális vezetésű éráról beszélünk. A gránátos támadásokat egy Veszprém környéki brigád hajtotta végre, amelyik bedolgozott a Portik féle körnek.
Ezt el is érték, mert Horn Gyula kezdeményezésére a belügyminiszter menesztette Pintér Sándort és a teljes rendőri vezetést. Erre 1996-ban került sor. A másik eseménysor az 1998-as választási kampányban történt, amikor politikai pártok székházánál, politikusoknál bombák robbantak. Ezekben sem történt személyi sérülés. A kisgazda székháznál például nem is robbant fel végül a bomba. A könyvből kiderül, hogy ki vitte oda – ebből következik, hogy nyilván őt is Portik körében kell keresnünk –, és az is, miért nem robbant fel. A céljuk az volt, hogy a jobboldali politikai erőket helyzetbe hozzák azzal, hogy egyfajta áldozatnak állítják be őket.
Aztán amikor a Fidesz nyert, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a Portik féle kör képzelte, és Pintér Sándor, akinek az 1996-os bukásának nagyon örültek, nem hogy visszatért, hanem még meg is erősödött, belügyminiszter lett. A kutatásaim azt erősítik meg, hogy ez állt a robbantások hátterében. Beszéltem olyannal is, aki aktívan részt vett ezekben a bűncselekményekben. Fontos, hogy ezek már mind elévültek, emiatt beszélhettem az érintettekkel, mert nincs tétje, nem származhat belőle bajuk.
Az sem igaz, hogy Pintér „uralkodása” alatt nagyon megbékélt volna az alvilág, mert ne feledjük, hogy Seress Zoltánt 1999-ben a nyílt utcán lövik le, úgy, hogy Pintér a belügyminiszter. 1999-2002 között is történtek olyan erőszakos események, amelyek nem éppen arról árulkodtak, hogy hirtelen rend lett volna.
Május 3-án indul a BookUp Könyvesbolt eseménysorozata, a Szerző a pult mögött!
NAGYFŐNÖK című legújabb kötetének megjelenése kapcsán ezen a napon személyesen is találkozhatunk Dezső Andrással, a Maffiózók mackónadrágban, a Magyar kóla és a Fedősztori című sikerkönyvek szerzőjével, aki a pult mögött állva várja majd kérdéseiteket, dedikálásra váró könyveiteket.
Részletek itt.
– Az évek során több rendőri vezetőt is összefüggésbe hoztak az alvilággal.
– Ezeket a történeteket fenntartással kell kezelni. A rendőri vezetésen belül is erős rivalizálás van. A különböző jelentős rendőri szervek állandóan versengtek, nem osztották meg egymással az információkat. Mindenkinek megvoltak a téglái, ezek a téglák sokszor utálták egymást. Ezért terjedt el különböző vezetőkről, hogy mennyire korrupt. Erre még rájön az is, hogy a titkosszolgálat és a rendőrség között sem volt soha jó a viszony. Könnyen besározódhatott valaki.
– Ha már összeesküvéselméletek, a Fenyő gyilkosságot is Portikhoz kötik, és immár Gyárfás Tamás is vádlott. Erről az ügyről olvashatunk valamit a könyvedben?
– Maga a gyilkosság benne van természetesen, de arra nagyon figyeltem, hogy a még nyomozás alatt lévő, vagy bírósági szakaszban álló bűncselekményeket ne akarjam megoldani, és ítéletet se hirdessek. Az, hogy kik ezek a szereplők, hogy jutottak A-ból B-be, az kiderül a könyvből, illetve az is, mi vezetett ahhoz, hogy Gyárfás Tamásból gyanúsított lett. Akit érdekel ez az ügy, az biztosan talál izgalmas részleteket róla a könyvemben.
– Francis Ford Copollának a keresztapa készítésekor állítólag folyamatosan egyeztetnie kellett a maffiával arról, mi lehet a filmben és mi nem. Neked volt bármi, amire esetleg azt mondták, ne foglalkozz vele, ha jót akarsz?
– Nem. Ezek az események már nagyon régen történtek. Jó részük mára elévült. Az az alvilág, amelyikről a könyv szól, mára nem aktív. Nyilván többet tudok, mint amit leírtam. Olyasmit nem tettem be a könyvbe, ami egy folyamatban lévő ügyben sértheti a nyomozás érdekeit, illetve csak azt írtam le, amit bizonyítani is tudok.
– Ez a fajta tudás, amit nem írsz le, nem jár veszéllyel?
– Akkor járna veszéllyel, ha ez egy aktív bűnözői kör lenne. Ráadásul ezeket a dolgokat rajtam kívül azért még sokan tudják: rendőrök, az alvilág egy része. Tehát nincs olyan információm, amit csak én tudok, és ha nyilvánosságra kerülne, komoly érdeksérelmet okozna valaki részére. Ami kifejezetten újdonság a könyvemben, az a Fürge nevű karakter, akiről eddig nem nagyon olvashattak mindazok, akiket érdekel a hazai kriminalisztika és ismerik a Portik ügyet. Pedig Fürge 1982 óta együtt dolgozott Portikkal. Ő tartotta például a kapcsolatot Jozef Roháčcal. Vagy amikor Gyárfás Tamást megzsarolták a hangfelvételekkel, amiket Portik titokban rögzített, abban Fürge is benne volt. 2020-ban ő kötött egyezséget a rendőrséggel, és ismerte el, hogy ő és egy társa ölték meg Gyüre Józsefet, aki a 80-as években szintén Fürggével és Portikkal kezdte együtt, telefonfülkék fosztogatásával.
Fürge annyira közel állt Portikhoz, hogy annak elfogása előtt néhány órával még vele volt.
– A könyved elején olvashatjuk, hogy Portik letartóztatásakor családja körében volt, és az életkörülményeik alapján valószínűleg felkészítette rá a családját, hogy adott esetben menekülniük kell. Mennyire látsz bele, egy ilyen helyzetet hogy él meg a bűnöző családja, főleg azok, akik tisztában vannak vele, mivel foglalkozik apu?
– Ez akár egy külön könyv témája lehetne. Portik esetében borzasztó nehéz lehetett, hogy folyamatos bujkálására kell berendezkedned, mindenkivel bizalmatlannak kell lenned, nem integrálódhatsz a kvázi normális világba. Gyerekként ezt biztos nagyon nehéz megélni. Ezt még tetézte a Portik család esetében, hogy ő mindig maximalista volt a gyerekeivel, nagyon sokat követelt tőlük. Általában véve két út lehetséges: vagy a gyerek is rossz útra tér, mert ezt a mintát látja, vagy kiszorul ebből. Van olyan, aki nem nagyon tartja az apjával a kapcsolatot, mert az életmódja miatt nem is tudott normális családapa lenni.
Persze ezt sem úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy röpködnek a hullák és a család folyamatos életveszélyben él. A bűncselekmények nagy része gazdasági bűncselekmény, egy ilyen családban a gyerek csak annyit lát, hogy apa seftel valamivel, vagy üzletel ezzel-azzal. Inkább egy vállalkozó családjához hasonlít.
– Ez már a harmadik könyved, amelyik a magyar alvilággal kapcsolódik. Van még téma ebben, vagy másfelé fordulsz?
– Van, de most már biztos, hogy nem a múlttal foglalkoznék, hanem a jelennel. Épp ezért nem is szeretném elárulni. Ezekben a témákban nehezebb információt gyűjteni, de egy ideje már dolgozom rajta, remélem, hamarosan ebből is könyv lesz.
