KULT
A Rovatból

Darázsfészekbe nyúl, aki ujjat húz Jason Stathammel, A Méhésszel

Egy biztos: Chuck Norris kutyafüle egy Méhészhez képest. A cikkből kiderül, ki is ez a bizonyos titokzatos és mindenki által rettegett személy.

Link másolása

Ha azt mondom, hogy van egy exügynök/katona/kommandós, aki visszavonult, de valakit bántalmaznak vagy meghal gonosz emberek miatt, akit szeret/szerelme/barátja, és ezért bosszúhadjáratba kezd, akkor igazából le is írtam az akciófilmek 80%-ának alaptörténetét. Nincs ez másképp Jason Stathammel és jelen cikkünk tárgyával sem. A sztorink főhősét, a Statham által alakított Adam Clayt (a Méhész) egy kedves idős hölgy, Eloise Parker (Phylicia Rashad) fogadja be birtokára, ahol csendben tevékenykedhet visszavonultan a méhkaptáraival.

Egy szép napon eljő a gonosz (online formában): ellopják Eloise minden pénzét, ami nemcsak az övé, hanem az alapítványáé is, aki ezért öngyilkos lesz.

A folytatást nem írnám le ilyen részletességgel, hagyok némi meglepetést a nézőknek. Aki már látott akciófilmet a ’80-as, ’90-es években, az pontosan tudja, mi fog történni. Sejthető, hogy innentől az online csalók munkája személyes üggyé válik a Méhész számára és szépen sorban kiiktat mindenkit, aki az útjába kerül. Az első problémám itt van a filmmel. Majdhogynem karcolás nélkül végigmasíroz a gonosz zsoldosokon (kétlábú, vagy egylábú változatban), a fél amerikai hadseregen, az FBI és a CIA ügynökein. John Rambo, John Wick és Superman elbújhat mögötte.

De ki és mi is pontosan ez a Méhész, és több is van belőlük? Egy titkos ügynökség kiképzett tagjai, mindenki felett állnak, akikről még a titkosszolgálat is csak annyit mond „ajjaj, üldözőbe vett egy MÉHÉSZ… akkor halott vagy”. Annyira titkosak ezek a méhészek, hogy ha megemlíti őket valaki, azért a legtöbben mégis tudják, kik is azok.

Ezt leírni is fárasztó. Gondolom olvasni is.

Mintha egy hadseregnyi John Wick lenne elfekvőben Amerikában, akikről senki sem tud. Mi volt még szembetűnően problémás? A főgonosz. Vele kapcsolatban nem spoilereznék, hiszen lesz „nagy csavar”, hogy ki is ő, de azt elárulom, hogy egy tipikus gazdag, drogos fiatal kis takonyként van ábrázolva, akinek igazából egy atyai nyakleves kellett volna, és nem lenne semmi gond.

Mi a helyzet a színészekkel? Mert nagy nevekkel csábítanak a mozikba minket. Ott van a már említett Jason Statham. Nem nevezném színészóriásnak, de van egy olyan karizmája, amit az emberek szeretnek, és ezt nem lehet elvenni tőle. A Méhész karakterében sokat nem beszél, inkább csak szétcsap mindent és mindenkit, de azt nagyon ügyesen.

A főgonosz Josh Hutchersont a legtöbben az Éhezők viadala Peetája ként ismerhetik, de mostanában szerepelt a nagy sikerű Öt éjjel Freddy pizzázójában is.

Mint színésszel nincs vele semmi gond, a karaktere már sokkal kiábrándítóbb. A már említett elkényeztetett, gazdag, lelketlen ficsúr, mintha a John Wick első részéből szabadult volna, aki a lopott pénzekkel még jobban meggazdagszik, és hiába figyelmeztetik a Méhészre, vastagon tesz rá.

Nem gondolnám, hogy attól, hogy valaki gazdag és elkényeztetett, és mindenki felett áll, azért ennyire ne foglalkozna azzal, hogy az élete veszélyben, de én nem vitatkozom az íróval (Kurt Wimmer), aki mégiscsak letett az asztalra már egy Feláldozh4tókat. A főgonosznak vannak csicskásai, mint például David Witts, akiket úgy kell elképzelni, mint a Wall Street farkasában a brókereket. Ugrál, ordítva motivál és kirúgással fenyeget mindenkit, ha óránként nem csal ki az emberekből több ezer dollárt.

Jeremy Irons nagyon jó színész, éppen ezért eléggé zavar, hogy bár viszonylag sokat szerepelt a vásznon, de Wallace Westwyld karaktere teljes mértékben felesleges,

arról nem is beszélve, hogy az sem teljesen egyértelmű, hogy az ex-CIA igazgató miért állt csatasorba egy buta, despota gyerek alárendeltségébe. Emmy Raver-Lampman és Bobby Naderi, mint FBI ügynökök is ott vannak… igen, szóval… ott vannak, köszönjük.

A rendező és az író rengeteg karaktert belepakolt a sztoriba, de jelentős részük teljesen felesleges, vagy nem tud kibontakozni, esetleg csak egyszerűen ott van, de nem értjük sokaknál a motivációt, vagy hogy pontosan mit-miért csinálunk. Ilyen, ahogy már említettem Jeremy Irons is. A történetben szintén oltári, légből kapott butaságok vannak, például az egész online csalás egy CIA-s szoftveren alapul, amit maga a CIA-és az FBI sem tud lenyomozni. Micsoda?

Egy biztos David Ayernek ez a film csak egy zsoldosmunka volt, ő akciórendező, ez akciófilm, ennyi a közös bennük.

Ennél Ayer sokkal jobb rendező, de valószínűleg neki is van lakáshitele, tudjuk be ennek. Csapongó a sztori, fontosnak tűnő, de a történetben elvesző karakterekkel van tele, pedig lenne benne potenciál. Cserébe viszonylag minőségi a film kivitelezése. Az író… nos Kurt Wimmer az egyik alkotója a Feláldozh4tók-nak mint említettem, azt hiszem, nem is tudok ennél többet hozzátenni, volt honnan fejlődni.

Pozitívumokat is megemlítek, hiszen alapvetően nem nézhetetlen a film, sőt, az abszurditásban néha találunk vicces pillanatokat is. Tele van akcióval, szóval azok, akik csak erre vágynak azok nagyjából 10 percenként kapnak egy brutális, csonkolós, robbantós, izgalmasnak szánt jelenetet. A kameramozgáson lenne mit javítani, a verekedések jelentős részét száz felé vagdosták, de így inkább zavaró, mint hatásos.

Sok a villogó jelenet, már a film nyitányában is, szóval akik erre érzékenyek, nekik nem a legjobb választás.

A csaló telefonközpont open office-ai neonfényben úsznak, vibrálnak, mint egy Hugh Hefner-féle Playboy parti. Látványvilág nincs sok, zömében a kocsiban, méhkaptárnál, épületen belül, vagy az épületek előtt vagyunk, de amit látunk többnyire elfogadhatóan néz ki. Több robbantás kissé gagyi, de ennyi.

A jelenlegi filmkínálatot elnézve még egészen szórakoztató Statham-daráló orgiája, így akik egy este beülnek a haverokkal, vagy olyan párok, akik nem a romantikus blődségeket akarják nézni, azoknak teljesen megfelelő.

Nem családi film, erősen 18+-os, mert nem laca-facáznak a nyaklövésekkel és csonkolások bemutatásával.

Egyet elárulok, az utóbbi Jason Statham filmekhez képest, mint a Meg 2. – Az árok és a Feláldozh4tók után mindenképpen javuló tendencia. A Méhész megtekinthető a mozikban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: