Cukiság és Felhő Múzeum – ilyen kiállítások várnak idén a Ludwig Múzeumban

Megtöltötte a Papp László Sportarénában március 10-én, koncertje hatalmas sikert aratott.

Több híresség is ott volt a nézők között, például Nádai Anikó vagy Szabó András Csuti, de a tömeg zöme inkább fiatalokból állt, akik természetesen kívülről fújták a 21 éves énekes dalait. Azahriah-nak sokszor csak élveznie kellett a hangulatot,

Az énekes most a teljes koncertet feltöltötte a YouTube-csatornájára, így már bárki végignézheti a fellépést.

Elhunyt Ragályi Elemér, Kossuth- és Balázs Béla-díjjal kitüntetett operatőr – tudatta a művész családja a Telexszel.

– írták a közleményben.

Ragályi Elemér Rákosligeten született 1939. április 18-án. Édesapja jogásznak szánta, ő mégis színésznek és operatőrnek jelentkezett az érettségi után. Miután felvételi vizsgája nem sikerült, 1957-től a Mafilm stúdiójában volt világosító, laboráns, segédoperatőr és felvételvezető. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végül 1968-ban szerzett operatőri diplomát.

Operatőrként olyan nagy hatású filmekben dolgozott, mint a Régi idők focija, a Kakuk Marci, a Bástyasétány 74, a Talpuk alatt fütyül a szél, a Szabadíts meg a gonosztól, a Ripacsok, a Dögkeselyű, a Miss Arizona, a Csók, anyu!, A nagy generáció, vagy a Herkulesfürdői emlék – írja a portál.

1991-ben, Xavier Koller svájci rendezővel készített filmjéért, A remény útjáért a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj sikerében is osztozott. Az Emmy-díj nyertes Raszputyin című filmnek is ő volt az operatőre 1996-ban.

Ragályi Elemér 83 éves volt.

Mindig vegyes érzésekkel lépek a Thália Télikertbe, mivel intenzív tíz évet töltöttem a Mikroszkóp Színpadon. A vége felé még fel is léptem egy stand up műsorban, de eskü, nem ezért szűnt meg. Ugyanakkor szeretek a Télikertbe is járni, egyrészt mert nagyon szép és szerethető az új játszóhely, másrészt a darabok miatt. A Thália titka, hogy a nagyszínpadon – többnyire – a nagyobb érdeklődésre számító, kommerszebb, sokszereplős vígjátékok, musicalek láthatóak, az igazán tartalmas és izgalmas darabokért viszont a kamaraszínpadra kell menni.

Bevallom, a „Ványa bá” cím gyanakvást keltett bennem. A megszokott elnevezéssel szakító, moderneskedő, vicceskedő címek ritkán jelentenek jót. Sokszor tapasztalom, hogy az unalomig ismert klasszikusokat erőltetett látszatmegoldásokkal próbálják „maivá”, szórakoztatóvá varázsolni, vagy ami talán még rosszabb, lilaködös művészkedéssel kenik el a tényt, hogy nincs semmilyen épkézláb gondolatuk az adott műről és szerzőről.

Előítéleteimet alighanem az is táplálta tudat alatt, hogy nem is olyan rég láthattam a Czakó Juli – Görög László párost a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Miskolci Nemzeti Színház Tartuffe előadásában, ahol Orgont és Elmirát alakították. Félreértés ne essék, a játékukban ott sem volt hiba, viszont az az előadás tipikus példája volt a rosszul értelmezett, közhelyes „leporolásnak”, „aktualizálásnak”.

Szerencsére a Ványa bá esetén semmi ilyesmiről nincs szó. Persze reményt keltett, hogy a szöveg Hamvai Kornél műve, aki jótollú fordító, dramaturg. Sajnos a szombathelyi társulat előadását nem láttam ugyanebből a változatból – pedig sok mentségem nincs, hiszen akár a Tháliában is megnézhettem volna a 2016-os Vidéki Színházak Fesztiválján, most annál inkább örültem a lehetőségnek.

Megkockáztatom, életem legszórakoztatóbb Csehov-előadását láttam, talán csak a Katona 25 évvel ezelőtti Cseresznyéskertje vetekedik vele.

Ványa bá és holdudvara kellemes középszerűségben tengeti dolgos, szegényes életét a vidéki birtokon, aminek teljes bevételét becsületesen tovább küldi sógorának, Szerebrjakov professzornak (Szervét Tibor). Időnként eliszogat és filozofálgat a barátjával Ásztrov doktorral (Szabó Győző). Pótapaként nevelgeti halott húga lányát, Szónyát (Martos Hanga). Igyekszik elviselni a sógoráért rajongó édesanyját, Maríját (Csarnóy Zsuzsanna), és tűri Marína dadus (Molnár Piroska) gondoskodását.

Csakhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve megérkezik a birtokra Szerebjakov fiatal feleségével, Jelénával (Czakó Juli). A szép, fiatal, élettel teli nő egy csapásra felforgatja Ványa báék boldogítóan középszerű életét. A férfiak mind belébolondulnak, minden kötelességüket elhanyagolják, hogy a kívánatos asszony közelében lehessenek. Lassan mindenen és mindenkin úrrá lesz a tespedés, amit a kényelmes élethez szokott városiak árasztanak maguk körül, és elkerülhetetlen, hogy az elfojtva fortyogó indulatok és szenvedélyek robbanjanak.

Sokszor hallhatjuk, hogy Anton Pavlovics Csehov darabjai eredetileg humorosak lennének, és újabban a színházak több-kevesebb sikerrel  próbálják ezt visszaadni.

Hamvai Kornél és Kelemen József rendező szerencsére megtalálta a humort a darab szövetében, a színészek mosolyogtató közjátékai és a szöveg poénjai nem esnek le a színpadról.

Egyetlen zavaró tényezőt tudnék kiemelni, amit jómagam fordítóként és humoristaként sem pártolok. Ez pedig az a néhány eset, amikor poénok helyett fölösleges káromkodással csiholnak ki nevetést a közönségből. Helye lehet a vulgaritásnak egy szövegben. Például a darab vége felé, amikor Ványa azt látja, hogy sógora, aki egész életében a vérét szívta – ráadásul úgy, hogy ezt észre sem vette, vagy épp teljesen természetesnek tartotta – ki akarja semmizni, érthető, hogy az indulat hatására nem válogatja meg a szavait. De az előadás korai szakaszában sokszor volt az az érzésem, hogy az alkotók csupán könnyű sikerre vágynak. Ha a nagy klasszikus Ványa bá(csi), akiről az irodalomórák unalmasan fegyelmezett hangulata jut eszünkbe, „basszamázik” egyet, az felszabadítóan hat ránk, és reflexszerűen nevetünk, de ez nem valami nagy dicsőség.

Ványa az alapjában véve jókedélyű, dolgos, életvidám gazda, és az öntelt, mindent és mindenkit kihasználó energiavámpír professzor, aki pontosan látja, mit művel környezetével, de úgy érzi, neki pozíciója, és – szerinte – közelgő halála miatt ez egyszerűen jár, és ő van a legjobban meglepve, amikor azt látja, hogy a birtok eladásáról szőtt elképzeléseit nem teljesítik ugyanazzal a gépies engedelmességgel, amit már megszokott.

Czakó Juli alakítja a fiatal, kikapós feleséget, aki az életvágy és az erkölcsösség között őrlődik egy elhamarkodott házasság csapdájában. (Apró információ a kulisszák mögül, hogy mint a bemutató után megtudhattuk, a Görög-Czakó házaspár, akit most vendégként tüntettek fel a színlapon, hamarosan a társulat tagjai lesz.)

Kellemes csalódást okozott Szabó Győző. Vannak fenntartásaim vele szemben, de ezúttal hitelesen alakította az agglegény orvost, akinek a vidéki életben megkérgesedett szívét meglágyítja Jeléna, miközben nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni az érte epekedő Szónyát. Igaz, Ásztrov doktor most sem szerelmet érez, inkább csak testi vágyat, az viszont olyan erőteljes macsó agressziót vált ki belőle, ami egyszerre vonzza és taszítja a nőt – fiatal teste igent mond, de esze és lelke iszonyodik attól, ami Ásztrov karjában várná, és főleg annak következményeitől.

A dadust alakító Molnár Piroska és a Tyelégin szerepében látható Bede-Fazekas Szabolcs megbízhatóan hozzák a háttérben szinte láthatatlan, de mindig a megfelelő időben kéznél lévő szolgákat. Molnár egyébként is mestere annak, hogy kis szerepben is tündököljön.

Az egyetemi hallgató Martos Hanga is dicséretet érdemel. A magát csúnyának tartó Szónya szerepének csapdája, hogy tényleg csúnyává teszik. Martos– és nyilván Kelemen József – értelmezésében azonban Szónya nem csúnya, legrosszabb esteben is átlagos, a fiatal lányok kételyeivel küzdő ember, akiből női praktikákkal akár bombázót is lehetne varázsolni, de ezt ő nyilván nem látja, nem tudja, hiszen nincs mellette olyan nőalak – anyafigura –, akitől megtanulhatná.

Az egyetlen szereplő, akivel úgy éreztem, nem sikerült igazán mit kezdeni, Maríja, Ványa édesanyja. Csarnóy Zsuzsa eltűnik a háttérben, csak akkor ébredünk rá, hogy ő is a darabban van, amikor megszólal. Persze mondhatjuk, hogy ilyen a szerep, de az ugyancsak kisebb szerepet kapó Molnár Piroska kisugárzását némi túlzással akkor is érezzük, ha nincs is a színpadon.

Összességében azt tudom mondani, menjetek el a Thália Télikertbe, nem fogjátok megbánni. A Ványa bá szórakoztató, könnyen fogyasztható, de nem könnyű előadás. Letisztult, követhető, mindenféle fölösleges sallang és álművészkedés nélkül, mindenki megtalálhatja benne a saját életének fontos kérdéseit.

Elég bátor volt használni a „B-filmek” eszköztárát, régi műfaji filmekből merített, és összeboronálta őket hihetetlen gazdag fantáziájával. Boldog születésnapot neki! Március 27-én tölti be a hatvanat.

1. Már fiatalon is a moziért élt!

Fiatalkorában még a koráról is hazudott, hogy egy pornómoziban dolgozhasson jegyszedőként Torrence-ben. A hely neve Pussycat Theatre volt.

2. Első munkája az álomgyárban egy kisköltségvetésű fitness-video volt

Egyik első hollywoodi munkája Dolph Lundgren: Maximum Potential című edzésvideójában volt, ő volt az egyik produkciós asszisztens. Ekkor találkozott Roger Avaryvel, akivel aztán közösen írták meg a Kutyaszorítóban című film történetét, és együtt nyertek Oscar-díjat a Ponyvaregény forgatókönyvéért.

3. Egyik jó barátja, Robert Rodriguez segített neki a Kill Billnél

A Kill Bill volt az első filmje, ahol a filmzenét nem a filmhez szerezték, hanem össze kellett állítani. Ebben nagy segítség volt számára egyik jó barátja Robert Rodriguez. A szűk költségvetés miatt mindössze jelképes egy dollárért vállalta, hogy segít, cserébe Tarantino ingyen rendezett egy jelenetet Rodriguez Sin City – A bűn városa című filmjében.

4. Samuel L. nélkül soha!

Tarantino egyik kedvenc színésze Samuel L. Jackson. Miután az első mozifilmjében nem talált neki szerepet, a Ponyvaregényben Jules szerepét direkt neki írta, majd személyesen hívta fel, hogy felajánlja neki a szerepet.

5. Zoë Bell, a legjobb kaszkadőr, akivel valaha dolgozott

Zoë Bell új-zélandi kaszkadőr, a Kill Bill első része óta, tehát 2004 óta minden Tarantino-produkcióban dolgozott, sőt némelyikben nagyobb szerepet is kapott: ő volt a Halálbiztos szőke szépsége, aki a film végén a fehér kocsin „lovagol”.

6. Hollywood többször próbálta befűzni

Rengeteg film kapcsán felmerül a neve, amikor egy franchise-t vérfrissíteni akarnak. Majdnem ő rendezte a Casino Royale-t, de szó volt egy Star Trek-filmről is, miután a legutolsó 2016-os Justin Lin-mű nem hozta az elvárt nézőszámot, sőt, az első Vasember kapcsán is emlegették a nevét.

7. A #meetoo-botrány őt is érintette

Őt is érintette a #metoo botrány, egy nem várt vonalon. Mivel sokat dolgozott a Weinstein Companyval, így várható volt, hogy valami szög ki fog bújni a zsákból. Nem várt esemény hatására tűnt fel a neve: 2003-ban a Kill Bill forgatásán Tarantino ragaszkodott, hogy Uma Thurman vezessen egy autós jelenetben. Thurman egy kanyart rosszul vett be, és egy fának csapódott, és súlyosan megsérült. Ezt a balesetet a Weinstein Company eltusolta, Thurman nem is haragszik a rendezőre, tudja, hogy baleset volt, de az eltussolás ténye számára megbocsáthatatlan maradt, és azóta sem szerepelt Tarantino-filmben.

8. A Django elszabadul eredetileg Leo nélkül forgott volna

Tarantino a Django elszabadul forgatókönyvét átírta, hogy Leonardo DiCaprio szerepelhessen benne. Miután DiCaprio elolvasta a forgatókönyvet és imádta, könyörgött Tarantinónak Calvin Candie szerepéért, de mivel túl fiatal volt karakterhez, át kellett írni a teljes forgatókönyvet. Azóta is gyümölcsöző szakmai kapcsolat van köztük, elég a Volt egyszer egy… Hollywoodra gondolni.

9. Szívesen rendez apróságokat is, nemcsak mozifilmet

Több sorozatban is rendezett külön részeket, 2005-ben a Helyszínelők évadfinálé dupla epizódját neki köszönhetjük, de már 1995-ben is elvállalt egy Vészhelyzet-részt, aminek az elején egy hihetetlenül hatásos, vágás nélküli jelenettel kezdett.

10. Egy utolsó tangó

Állítása szerint a következő filmje lesz az utolsó. Most, hogy betöltötte a 60. életévét, szeretne visszavonulni a rendezéstől. Úgy gondolom, hogy nem kell félnünk, hogy nem találkozunk többet a nevével Hollywoodban, mert termékeny író és producer is, és nem gondolom, hogy ezektől is visszavonulna, de a rendezéssel járó feladatokkal és stresszel ebben a korban bizony úgy gondolja, hogy fel kell hagyni.

Reméljük, még sokáig találkozunk a nevével és a tarantinói stílusnak egyelőre nem kell búcsút inteni. Egy biztos, hogy akik a Tarantino-filmeken nőttek fel, azok másként látják a határt a hollywoodi blockbusterek és a művészfilmek mezején. Egy filmes bálvány, aki még reméljük sokáig velünk lesz!

Források: Vanity Fair, Wikipedia, Sreenrant, Movieweb.com, Eightieskids.com, Britannica.com