"Nem a robbanás a borzalom, hanem az utóhatás" – interjú Craig Mazinnel, a Csernobil sorozat kreátorával
– Honnan jött az ötlet, hogy a Csernobil lesz a következő munkája?
– Öt évvel ezelőtt olvastam egy cikket. Egy újabb szigetelő réteg létrehozásáról szólt, amit a csernobili erőmű fölé terveztek. Úgy láttam, hogy akárcsak mindenki más, tudom, hogy Csernobilban robbanás történt, de a legtöbb ember nem tudja, miért. Akárcsak jómagam. Ez meg is lepett, így elkezdtem olvasni Csernobilról. Két tény azonnal szembeötlött. Az első az volt, hogy a robbanás éjszakáján biztonsági tesztet hajtottak végre.
Craig Mazin
Az jutott eszembe, micsoda irónia: épp egy biztonsági teszt robbant fel egy atomreaktort. A másik szembeötlő tény az volt, hogy a tűz eloltásáért, az eltakarításért és az okok megállapításáért felelős ember két évvel a robbanás napja után öngyilkos lett. Minél többet olvastam, annál több történetet fedeztem fel.
Csaknem feldolgozhatatlan mennyiségű sokkoló, brutálisan árulkodó és inspiráló történet halmozódott fel előttem. Drámai gazdagságú anyagban kellett rendet tennem, hogy elmesélhessem a történetet, amely az ember legjobb és legrosszabb oldaláról árulkodik.
– Minden történetet el tudott mesélni?
– Nem. Számos alkalommal szinte hihetetlen volt, ami a valóságban történt. Ha ezt fikcióként írtam volna meg, az emberek azonnal jelezték volna, hogy ez nem valószerű, mert olyan mértékű és sokkoló volt a tagadás – különösen a robbanás éjszakáján, amit az első epizód mutatott be.
Egyszerűen muszáj volt olykor kevésbé agresszívan igaznak ábrázolnom a dolgokat.
Viszont sok történet igaz: az orvosoké, akik Pripjatyban dolgoztak aznap éjjel, a munkásoké az erőműnél, akik azt hitték, az épületet támadás érte. Igaz az arctalan férfiak története is, akik a radioaktív grafittal fedett tetőre mennek, és legalább egy életre való sugárterhelést kapnak kilencven másodperc alatt. A tűzoltók történetét és a tűzoltók egyik feleségének történetét is elmondtuk: Ignatyenko Ludmilla gyönyörű szavakkal beszélt férje haláláról. A tudós Valerij Legaszovot pedig végigkövetjük az útján.
– Az első részben megmutatta a robbantást, majd később a következményeit. Nagy volt a kísértés, hogy egy katasztrófafilm-típusú sztorit meséljen el, amely a robbanásban csúcsosodik ki?
