KULT
A Rovatból

„Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet” – A diktátor a Vígszínházban

Amikor tavasszal megtudtam, hogy Eszenyi Enikő A diktátort rendezi a Vígszínházban, úgy éreztem: nagy bátorságról tesz tanúságot.


Bátorság egyfelől azért, mert Charlie Chaplin film-remekműve a 20. század kulturális és humanista örökségének kiemelkedő darabja, amely milliók tudatában él nemcsak mondanivalójával, hanem képi világával, utánozhatatlan gegjeivel és gyilkos humorával. Bátorság másfelől azért, mert e történet, ha egyetlen „aktualizáló” utalás sem lenne benne, akkor is több mint „áthallásos” egy olyan országban, ahol egyre többen mondják ki hangosan, hogy diktatúra van. És ne feledjük: Chaplin sem csupán Hitler és Mussolini gúnyrajzát alkotta meg, hanem a „diktátorokét”, ugyancsak örök érvényű, akaratvesztett, hízelgő környezetükkel együtt.

Ilyen előzmények után ültünk be a Vígszínház előadására, egy héttel azután, hogy elindult a tüntetéshullám a rabszolgatörvény ellen.

Azért nem előbb, mert már az októberi bemutatót megelőzően csak december második felére maradt hébe-hóba 1-2 jegy. Az idei utolsó előadást is telt ház várta.

Közel három órával később alig-alig néhány szót váltva indultunk haza, és azok a szavak sem a darabról szóltak. Egy ilyen élményt rögtön utána nem lehet megfogalmazni, nem is szabad.

Néhány óra alvás után mégis teszek egy próbát. Ifj. Vidnyászky Attila káprázatos kettős alakítása jelenik meg előttem. Már nyert ügye volt nálunk akkor, amikor a még világos nézőtér előtt besétált, a Modern idők dalát fütyörészve, majd borotválni kezdett Brahms: V. magyar táncára. Nem akart Chaplin lenni, de minden gesztusával tisztelgett előtte, Borbélyként és Hynkelként egyaránt.

Ilyen tökéletes mozgásművészetet régen láttunk színpadon!

És közben vannak olyan csúcspontjai, mint a kezdő, világháborús jelenet, a diktátor halandzsákkal teli beszéde, a földgömb-játék, vagy a végső szerepcsere és záró szózat. Eszenyi Enikő sem próbálta meg a lehetetlent, vagyis visszaadni egy az egyben Chaplin filmjét, bár néhány híres geget sikerült egészen hűen átültetni, miközben a mozitörténet szerelmesei ráismerhettek a Lili Marleent éneklő nőimitátorban a Kabaréra vagy Fassbinder filmjeire, a Rossini: Tolvaj szarka-nyitányára érkező rohamosztagosokban a Mechanikus narancs huligánjaira, Hynkel „belépőjét” pedig a Walkűrök lovaglása kísérte (Apokalipszis, most – igen, most!), kissé fals hangszerelésben. Megint más kultúrköröket idéztek az olyan feliratok, mint az „I can ghetto”, vagy a „Make War, Not Love”. Mi is a vezérelv manapság 68-cal kapcsolatban?

Az első felvonás alatt szinte tapintható volt a feszültség energiája a nézőtéren, a második részben ezt megtörte a két diktátor pojácáskodása, hogy aztán a befejezés szembesítsen bennünket azzal, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, miben élünk.

Az est úgy ért véget, ahogy manapság egy sikeres darab végén szokás: néhány percig tartó, lelkes taps, éljenzés a főszereplőnek, aztán tülekedés a ruhatárban. Vajon mit érzékelt, mit élt át a közönség? Nem volt egyetlen poénra, beszólásra reagáló taps, vagy akárcsak egy felmorajlás előadás közben, esetleg egy kollektív felállás a végén. Voltak-e egyáltalán, akiknek rossz érzéseik támadtak, amikor a nézőtéren fejmagasságban végighúzták a hatalmas „kettős keresztes” zászlót, elborítva mindent és mindenkit? Voltak-e, akik kihallották a finom utalásokat a „választott diktátor” összefüggéstelen hadovájából, vagy akik továbbgondolták a „barnák” kiirtásáról szóló eszmefuttatást?

És mi lett volna, ha Hynkel luftballon-földgömbje még tovább lebeg a közönség felett, miközben a diktátor egyre kétségbeesettebbenn követeli vissza játékszerét, és ha esetleg nem az ő ölelésében, hanem valamelyik néző kezétől durran ki?

A darab végén a publikum kapott még egy esélyt: a Hynkelnek hitt Borbély elmondja „minden idők legnagyobb beszédét”, ahogy Chaplin szózatát emlegetik. Csak egy mondatot idéznék belőle: „Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet”. Akkor megint a levegőben vibrált a döbbenet. Aztán a komédiás, kedvesét szólongatva, egyenruháját levetve, fütyörészve lesétált a stadion lépcsőjén. „Elmondtam, amit akartam. Rajtatok a sor”.

Lehetett volna hosszabb a csend a végső taps előtt. De el is maradhatott volna.

Mielőtt hajnalban nekiálltam ennek az írásnak, előkerestem a neten a filmet, és megnéztem a befejezését. Este még azon töprengtem, hogy vajon mennyire nyúltak bele ebbe a szövegbe. És nem akartam hinni a fülemnek…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk