prcikk: VÁLASZOL: Tóth Vera | szmo.hu
KULT
A Rovatból

VÁLASZOL: Tóth Vera

Tóth Vera öt éve örvendeztet meg bennünket dalaival. A Megasztár című televíziós tehetségkutató verseny első szériájának győztesének fantasztikus hangja eddig megjelent négy szólólemezén csodálható, legutóbb, a Zene kell nekem címűn.


Tóth Vera öt éve örvendeztet meg bennünket dalaival. A Megasztár című televíziós tehetségkutató verseny első szériájának győztesének fantasztikus hangja eddig megjelent négy szólólemezén csodálható, legutóbb, a Zene kell nekem címűn. A még mindig csak 25 éves énekesnő most is kivételes tehetségéhez és hangi adottságához méltó albumot készített, ami átjárja lelkünk minden szegletét.

Csomós Éva interjúja

- Nem túl sok újdonságot nem árulok el azzal, hogy a hallgatók le vannak nyűgözve legújabb albumodtól, amin megint sikerült felülmúlnod magad, s tökéletes munkát kiadnod kezeid közül. De a készítők az örök elégedetlen „fajtából” valók, s nem feltétlenül szoktak így érezni. Szerinted hogy sikerült az új lemez?

- Én nagyon meg vagyok elégedve. Annyira nehezen hoztuk ezt így össze, de a végére olyan csodálatos lett! Nagy Tibort már öt éve ismerem a Kikötő lemez kapcsán, mi 2005-ben jelent meg Tibor szerzeményeivel. Ezen énekeltem a Színpad című dalt, amit ő Cserháti Zsuzsának írt ugyan, de ő már sajnos nem tudta elénekelni, ezért Tibor azt szerette volna, ha én éneklem föl. Azóta barátság lett köztünk. Olyan vagyok náluk, mint egy pótgyerek. Járok hozzájuk vacsizni, s olyankor néha mondogatta, hogy neki nagy álma, hogy egy jubileumi lemezt készítsen velem. 2009 nyarán pedig hivatalosan is megkért az új dalok feléneklésére. Gondolkodás nélkül rávágtam az igent. Czomba Imrét kértük fel hangszerelőnek, és az ő mostani felfogása varázsolta korszerűvé ezt a lemezt. Kicsit retro hatású, de mégis mai lemez lett belőle, tele örökzöldekkel.

- Teljesen új alkotógárdával dolgoztál?

- Abszolút újjal. Tibor nagyon aprólékos, ami nem is baj, mert az eredményt kell nézni. De a stúdióban, amikor elkezdtem felénekelni a dalokat, minden sor után leállított.

- Hoppá. Ehhez te nem voltál hozzászokva.

- Igen, azt megbeszéltük, hogy ad némi szabadságot az éneklésben. Én megnyugtattam, hogy olyat biztos nem fogok kiadni a kezemből, ami rossz, ebben biztos lehet. Csak egy kicsit korszerűvé varázsolom az egészet. Mondta, hogy oké, de annak ellenére leállított. Abszolút ragaszkodott az ő dallamvezetéséhez, amit a kottába leírt, és semmiképp nem akart engedni belőle.

- De akkor ezt bárki elénekelhette volna.

- Pontosan ezt mondtam, hogy akkor keressen mást, mert én szeretném a művészi szabadságomat megélni a lemezen, de azért mégsem volt nehéz megpuhítani. Pedig egy 65 éves embert arra rábírni, hogy váltson, illetve engedjen a rögzült elképzeléseiből, innovatív legyen és arra való hajlam is kijöjjön belőle, az elég nagy szó, mert végül nyitott lett az újra. Én meg azt tanultam meg a közös munkánkból, hogy a kevesebb több. Soha nem késő tanulnunk és belátnunk a dolgokat. Pár dalt úgy énekeltem fel, ahogy ő kérte, s elismerem, neki volt igaza velük kapcsolatban. Amikor ezt beláttam, szinte zökkenőmentessé vált a közös munkánk.

- Jó nagy kihívást jelenthettetek egymás számára! De amikor megtörtént az összetalálkozás, s már értettetek egymás nyelvén, érezted azt, hogy ez a te munkamódszered is?

- Nekem a munkamódszerem az, hogy nagyon gyorsan dolgozom, s ha kell, nagyon aprólékosan. Én is a maximumot hozom ki, s úgy gondolom, inkább legyen meg az a hang tizenötször felvéve, mint egyszer sem vagy összesen kétszer. Vagyis legyen miből válogatni, de ne alakítsunk ki káoszt belőle. Szeretem a maximumot hozni, s hallom, mikor nem hozom a 100%-ot. Olyankor azt szoktam mondani, hogy menjünk haza, aludjunk rá egyet és inkább menjünk vissza másnap és csináljuk meg újra a dalt, de ne adjunk ki rosszat a kezünkből.

- Tehát jobb egy kicsit pihentetni, majd frissen, tiszta lappal újra kezdeni.

- Másnap odamész és totál más felfogással állsz a dalhoz. S erre kell időt hagyni, mert két hónap alatt nem lehet egy lemezt megcsinálni. Ez az album egy év alatt készült el. Ezen szimfonikus zenekar van, vonósok-fúvósok játszanak, s én igenis ragaszkodom ahhoz, hogy legyenek rajta hangszerek, mert ebből áll össze teljessé. Nekem tetszik Lady Gaga és az elektronikus hangzás, ha jól meg van megcsinálva. Nyitott vagyok az undergroundra és az elvetemült hangszerelésekre, amikben csak kütyük vannak, mert imádom, amikor misztikus kütyüket tesznek össze egy-egy élő hangszerrel, jó hallani, ahogy keveredik, mert egy csipetnyi kis fűszert jelent, de ez nagyon minimális szinten vonz, csak annyira, hogy legyen korszerű. De én konzervatív vagyok, s még mindig úgy érzem, hogy a hangszereknek van jövője. Czomba Imi nagyon tapasztalt a szimfonikus hangszerelésben. Amerikában élt kint, dolgozott musicallel, itthon Ákosnak hangszerelt, neki volt a billentyűse, de ő volt a Csináljuk a fesztivált hangszerelője, producere is. Vagyis abszolút tudja, hogy kell ezeket a dalokat újjá varázsolni. S Tibor ezt elfogadta, mert annyira lelkesedett, hogy az már szinte őrületes. S olyan jó azt érezni nekem, egy 25 éves embernek, hogy egy ő 65 évesen ilyen lelkes tud lenni! Megirigyelhetné egy-két huszonéves, az biztos.

- Ennyi munka, s ilyen belemélyedés után talán nem is könnyű megmondani, hogy melyik a kedvenc dalod erről a lemezről.

- Nagyon nehéz meghatározni, mert mindegyik mástól jó nekem. Például a régi Katona Klári dal, amit újra énekeltem, a Megint nagyon tetszik. Imádom a Sorskereket, ami most fut a rádiókban. A témája és a szövege miatt is imádom a Színpad című dalt. A Csak a zene kell nekem tényleg igaz, mert tíz percet nem bírok ki zene nélkül.

- Demjén Ferencet hogy sikerült rávenned, hogy újra dalszöveget írjon?

- Nem kellett őt annyira rávenni. Az volt a szerencse, hogy mi régebben már dolgoztunk együtt. Tiborral régi megszokott párosnak mondhatók a zeneszerzés és a dalszövegírás terén. Tudtommal nem nagyon ír másnak, így ez nekem abszolút megtiszteltetés.

- Szeretnek téged.

- Igen, mi baráti kapcsolatban vagyunk Demjén Rózsival. Van egy társaság, akivel már jártunk az ő farmján, s ha más is csak egyetlen napot eltöltene vele, azonnal megértené őt, mint embert. Az, hogy három óra alatt megír három olyan szöveget, amitől az ember elkönnyezi magát, nem sok olyat tudok mutatni ebben a szakmában.

- Pedig páran írtak még neked.

- Még Turczi István, Szabó Ágnes, Bradányi Iván, Juhász Sándor, Pozsgai Zsolt és Nagy Tibor írt a lemezre, fiatalok közt nekem ő a number one. A top favoritom egyébként Horváth Attila, Rózsi pedig a másik, mert egészen máshonnan közelíti meg a témákat. Hallgatom, s belegondolok, hogy hol vannak ma már ilyen szövegek? Orbán Tamás, aki még olyan gyönyörűeket tud írni, s elvétve akad egy-két fiatal is, csak nem tudunk róluk. Tudod ki jó szövegíró még? Az Anti Fitnessből a Tomi (Molnár Tamás). Megdöbbentő dolgokat ír, de belőle is csak azt látni, hogy az EMO-s srác ül egy limó puffján. Az emberek nem gondolják tovább azt, amit az újságokban látnak, pedig ennél sokkal több van mindenkiben.

- Annyira jó, hogy ezt mondod, mert épp a honlapodon olvastam, hogy „Fontos, hogy ember tudj maradni és alázatos, nem elég a tehetség.” Te miben méred a sikert?

- Én az élményekben mérem a sikert. A megélt élményekben, amiket meg tudok élni ezzel a zenei dologgal kapcsolatban.

- Amit érzel, miközben énekelsz?

- Pontosan. Nem muszáj nekem díjakat elnyernem ahhoz, hogy sikeresnek érezzem magam. Az élményben élem meg a sikereimet és ott érzem a mértékét, hogy mennyire, hogy a közönség hogyan fogadja. Amíg 100%-osan, tiszta szívből, kedvvel és lelkesedéssel tudok énekelni, addig sikeresnek fogom magam érezni. Abban a pillanatban, amint ellenállást érzek azzal kapcsolatban, hogy színpadra lépjek - mert mondjuk rossz élmények érnek -, abban a pillanatban leteszem a lantot és továbbállok. Mert úgy egyszerűen nem lehet zenélni, hogy meg vagy keseredve. Baromi nagy felelősség a színpadon való lét. Olyan, mint amikor az ember meztelenre vetkőzik és kiadja a lelkét. Akkora felelősség. És ha ezt undorral csinálom, és nekem sem tetszik már ez az egész…

-…akkor ennek a hiteltelensége azonnal kiderül. Mert már másképp állsz hozzá, az egész már eleve nem olyan.

- Addig érzem a siker súlyát, addig tudom mérlegelni, amíg érzem a sikerélményeimet, amíg kapok egy apró kis pillantást, egy pici kis visszajelzést a közönségtől. Bármit.  Tapsot, egy jó szót, tényleg bármit.

- Örülök, hogy nem a sikert, fényt, csillogást említed.

- Mert azt nem csak a külsőségekben érzed. Azt úgy kell felfogni, hogy az embert néha tényleg bedobják egy limuzinba vagy elküldik egy repülőútra, ami nem más, mint egy bónusz track. Olyan ajándék, amit el kell fogadni és meg kell élni ilyet is, mert lehet, hogy nem mindenkinek adatik meg. De hogy én egy percig is ezzel vigéckedjek, meg feltűnősködjek az élményeimmel, azt már nem. Rengeteg élményem van, de senki még csak nem is tud róla, mert nem fogom elmondani. De ha én nem lennék itt, nem dolgoznék ezen, akkor nem lennének ilyen élményeim sem. Ha ilyesmi adatik, azt magadnak köszönheted, ennyi.

- A siker élménye neked maga az éneklés vagy kell a közönséggel való kapcsolat, a visszajelzés is?

- Mindegyik. Mert akkor is borzasztó sok endorfint érzek az agyamban, amikor otthon a fürdőkádban énekelek, de akkor is, amikor egy csónakban evezünk a közönséggel. Mert azért az egy nagyon jó dolog, amikor az ember érzi a visszajelzést, az együttműködést. Mostanában kisebb stand-up comedyt adok a színpadon. Sárik Péter zongoristával szoktam fellépni, és vele van az, hogy vicceseket kezdünk el mondani egymásnak, s a közönséget is bevonjuk ebbe a „hülyéskedésbe”, akik vevők is rá. Minden közönség más, mindenhol másmilyenek az emberek. Lehet egy eldugott faluban is tök jó bulit csinálni. Kollégák szoktak sírni, hogy „megint félplayback” műsort kell vinniük, ha mennek valahová. Szerintem bármilyen formában is adod elő a zenét, annak nagy felelőssége, hogy hogyan tudod közvetíteni, amit kiadsz magadból. Igen, persze, vannak olyan helyzetek, amikor egy kicsit rutinszerűen sikerül, de akkor is lehet egy kis újdonságot belevinni, ha akarjuk. Mert az egész egy nagy játék. Játék a közönséggel, játék magaddal, a zenével, a hangoddal, a hülyeséggel, amiket kimondasz. Imádom, amikor a hülyeségeimen röhögnek, már én is röhögök magamon, mert néha össze-vissza beszélek, és olyankor már csak annyit szoktam mondani, hogy „csapó kettő”, vagy hogy „az apukám is azt mondja, énekeljek inkább – s milyen igaza van”. Lehet így játszani, s mindannyian jókat röhögünk rajta.

- Mikor szórakoztatod legközelebb a közönséget?

- Február 26-án, szombat este a Jazzy Pub Cafe Mediterránban a Liszt Ferenc téren lépek fel a zenekarommal. Este kilenc órára már jöhettek!


Tovább a főoldalra >>>

Tovább a Zene rovat többi cikkéhez >>>

Tovább a Facebook-térképhez >>>


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ingyen lehet megnézni húsvétkor a Magyar Péterről szóló dokumentumfilmet
Az alkotók egy társadalmi igényre hivatkozva döntöttek a film ingyenes közzététele mellett. Céljuk, hogy az üzenet eljusson oda is, ahol a mozik az ország felében nem adtak vetítési lehetőséget a filmnek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 03.



A Tavaszi szél – Az ébredés című film alkotói egy videóüzenetben jelentették be, hogy az elmúlt hetek eseményeire és a nézői visszajelzésekre reagálva egy szokatlan döntést hoztak a film forgalmazásával kapcsolatban. Elmondásuk szerint úgy érzik, hogy a bevett, üzletileg logikus stratégiát felülírja egy társadalmi igény, nevezetesen az, hogy a film az ország minden pontjára eljusson.

Premier a kapcsolódó cikkünkben!

A filmesek szerint a „rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat szül”. Kijelentették, hogy a saját szakmai szempontjaiknál fontosabbnak tartják a közös jövő formálásához való hozzájárulást. Mint mondták, ezzel a lépéssel lemondanak olyan további szakmai és anyagi előnyökről, lehetőségekről és elismerésekről, amelyeket egy hagyományos forgalmazási út mellett elérhetne a film.

„Például, hogy eléri a 200 ezer nézőt moziban, ami a vágyunk volt, és amihez elég jó úton haladtunk a jelenlegi 130 ezer nézővel” – tették hozzá.

Az alkotók hangsúlyozták, a Tavaszi szél mozivászonra készült, és állításuk szerint „a kormányzati és propagandatámadások ellenére is kimagaslóan teljesít a mozikban”. Beszéltek a pozitív nézői visszajelzésekről is, mondván, a közönség együtt nevet és érzékenyül el a vetítéseken, a végén pedig tapsolnak és énekelnek. „Őszintén nem is mertünk arra gondolni, hogy ilyen fogadtatása lesz majd a filmünknek” – vallották be.

A döntésük hátterében az is áll, hogy szerintük a film nem juthatott el mindenkihez.

„A Tavaszi szél az ország mozijainak felében nem kapott lehetőséget” – állították.

Ezért merült fel bennük a kérdés, hogy „hogyan juthat el akkor mindenkihez a remény és a bátorság üzenete”. Úgy látják, a film a nézői visszajelzések alapján is a bátorságról, a reményről és a hitről szól. Szerintük arról, hogy „mi, magyarok képesek vagyunk felelősséget vállalni a tetteinkért, képesek vagyunk felismerni egy történelmi pillanatban, hogy az történelmi, és ezekben a pillanatokban képesek vagyunk összezárni, és a közös cél érdekében az egyéni érdekeinket háttérbe helyezni”.

Ennek értelmében bejelentették:

„a csapatunkkal közösen azt a döntést hoztuk, hogy a húsvéti hétvége apropóján ma este 19 órától vasárnap éjfélig ingyenesen elérhetővé tesszük a filmet az eletedmozia.hu platformunkon”.

Ugyanakkor felhívták a figyelmet a döntés súlyos szakmai következményeire is. Elmondásuk szerint „a szakmában szokásos gyakorlatok és szerződéses feltételek alapján ez a döntés normál esetben ellehetetleníti a film további hasznosítását, a mozis forgalmazását, a streamerekkel való együttműködést, a televíziós forgalmazást és a nemzetközi fesztiváloztatást is”. Hozzátették, hogy ezekben a megállapodásokban „mind kizáró tényező az ingyenes online megjelenés”.

Az alkotók továbbra is a mozis élményt helyezik előtérbe. „Ha van film, amire különösen érvényes, hogy közösségi élményként működik leginkább, az a Tavaszi szél” – vélekedtek. Arra kérték a közönséget, hogy aki teheti, továbbra is moziban nézze meg a filmet.

Kitértek a döntés anyagi vonzataira is, megemlítve, hogy „a nettó gyártói bevételek 11%-a gyermekvédelemre megy, így ez a lépésünk ezt is befolyásolja”.

Arra buzdították a nézőket, hogy ha tehetik, vegyenek mozijegyet akkor is, ha online nézik meg a filmet, vagy támogassák a megjelenést a videó alatt „szuperlájkkal”.

A lényeg számukra, hogy a hétvégén minél többen lássák a filmet, és beszélgessenek arról, „milyen bátor, szolidáris és érzelmileg intelligens nép vagyunk”.

Üzenetük szerint, bár sok mindenben nem értünk egyet, „mégis több bennünk a közös, mint ami szétválaszt, és a nap végén mindannyian hazaszerető, kedves, és nem utolsósorban rendkívül jófej emberek vagyunk”. A bejelentést azzal zárták, hogy a film péntek este 19 órától vasárnap éjfélig lesz ingyenesen elérhető az eletedmozia.hu oldalon, és kérték a videó megosztását, hogy minél több emberhez eljusson a hír.

A filmet itt lehet majd megnézni pénteken este hét órától:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Madarász Katalin, a magyarnóta királynője
A halálhírt a Dankó Rádió jelentette be, amely 2024-ben életműdíjjal tüntette ki a művésznőt. A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.


A Dankó Rádió Facebook-oldalán közölte a hírt hétfőn délután: 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin, a magyarnóta és a cigánydal egyik legnépszerűbb előadója.

A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.

„Rádióhallgatók generációinak alapvető élménye és első találkozása ezekkel a műfajokkal Madarász Katalin hangjához kötődik.”

A poszt felidézi, hogy az énekesnő első rádiófelvételei 1953-ban készültek, és szinte azonnal a magyarnóta és a cigánydal egyik legismertebb előadója lett, majd legendás színpadi párost alkotott Gaál Gabriellával.

Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, a Dankó Rádió pedig 2024-ben életműdíjjal tüntette ki.

A rádió a következő szavakkal búcsúzott tőle:

„Családjának, barátainak őszinte részvétünk!Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk. Nyugodjon békében!”

Azt egyelőre nem tudni, hol és mikor helyezik örök nyugalomra az énekesnőt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
80 éves lett Bródy János: A magyar könnyűzene lírai hangja, aki generációk gondolatait formálta dalaival
Fiatalon mérnöknek készült, de hamar a zene felé fordult. Lázadó, ironikus hangvétele és társadalomkritikus dalszövegei miatt a hatalommal is szembekerült. Idén áprilisban tartja meg a magyar zenei ikon utolsó koncetjét.


Nyolcvan év: egyetlen estével készül lezárni egy legendás korszak végét Bródy János, az egykori Illés és a Fonográf együttes legendás dalszerző-előadója. Ezzel a nagyszabású arénakoncerttel készül pályafutásának befejezésésre.

A dátumválasztás nem véletlen: az eseményt április 11-én, a magyar költészet napján tartják a Papp László Budapest Sportarénában, szimbolikusan összekötve a dalszövegírást a lírával.

A koncertet egyszeri és megismételhetetlen életmű-összegzésként harangozták be.

A visszavonulás szándékát a zenész még karácsonykor jelentette be az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ahol a tőle megszokott visszafogottsággal, de egyértelműen fogalmazott. „Megérlelődött az az elhatározásom, hogy április 11‑én, a Költészet napján befejezettnek tekintem a zenei életbe való közreműködésemet” – mondta korábbi tudósításunkban.

Amikor a beszélgetésben elhangzott a „búcsúkoncert” kifejezés, a zenész legenda finoman árnyalta a képet: „Olyasfajta, olyasfajta, ezt nem szívesen jelenti ki az ember.” A jubileumi év azonban nem csak az elköszönésről szól.

Szeptemberben jelent meg Az első 80 év című új albuma, a Magyar Zene Házában pedig április 2-án nyílt meg a „Bródy 80” pop-up kiállítás, amely relikviákkal és pályaképpel tiszteleg a művész előtt.

Bródy a közéleti állásfoglalástól ma sem riadt vissza az évfordulója kapcsán kiadott dalában. Alkatrész című új dala is egyértelmű üzenetet hordoz: azoknak szól, akik egy „embertelen, és szakadék felé haladó gépezetnek” a részei.

Bródy pályája az Illés-együttessel indult a hatvanas években, ahol a magyar nyelvű beat megteremtése mellett a sorok közé rejtett társadalomkritika mesterévé vált.

A hetvenes-nyolcvanas években a Fonográf folk-rock zenekarral ért el országos sikereket, miközben Szörényi Leventével olyan maradandó színpadi műveket alkotott, mint az István, a király. Dalszövegíróként Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezeinek is meghatározó alakja volt.

Bródy János legismertebb dalai, mint a Ha én rózsa volnék, az Az utcán, a Miért hagytuk, hogy így legyen?, a Lesz még egyszer vagy a Filléres emlékeim nemcsak dallamaik miatt váltak emlékezetessé, hanem mély, gondolatébresztő szövegeik révén is, amelyek gyakran finom társadalomkritikát, líraiságot és személyes hangvételt ötvöznek, így generációk számára adtak közös élményt és értelmezési keretet.

A közéleti szerepvállalás mellett a magánéletét érintő támadásokról is beszélt, a fiát ért sajtóhírek kapcsán. „Ezt a saját bőrömön érzem, hogy mennyire igaztalan és valótlan híreket képesek sokszorosítani.”

Bródy János a magyar könnyűzene lírai hangja, aki generációk gondolatait formálta dalaival.

Születésnapján egy olyan alkotót ünneplünk, aki csendesen, mégis mélyen szólt bele a történelembe és a lelkekbe. Boldog születésnapot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Czigány György, a legendás Ki nyer ma? műsorvezetője
Életének 95. évében, április 6-án elhunyt Czigány György, a Magyar Rádió és Televízió meghatározó alakja. A műsorvezető munkásságát József Attila- és Erkel Ferenc-díjjal is elismerték.


94 éves korában elhunyt Czigány György József Attila- és Erkel Ferenc-díjas költő, újságíró, a Magyar Rádió legendás Ki nyer ma? című műsorának alapító műsorvezetője.

Czigány György hangja generációk számára volt meghatározó: a Déli Krónika után felcsendülő, nyugodt, kedves orgánum, amelyhez generációk igazították az órájukat.

Ez a hang némult el örökre április 6-án. A hírt a családja tudatta a Magyar Távirati Irodával. Személyében egy köztiszteletben álló művész, nem túlzásként egy kulturális intézmény távozott.

Czigány György 1931. augusztus 12-én született Budapesten. A zene iránti elköteleződése a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre vezette, ahol Kadosa Pál tanítványaként zongoraművész-tanári diplomát szerzett.

Bár a Krisztinavárosi templomban orgonált, tehetségét végül nem a koncertpódiumon, hanem a Magyar Rádió stúdiójában kamatoztatta.

Zenei rendezőként, majd főosztályvezetőként a rádió zenei arculatának egyik legfőbb formálója lett, később pedig a Magyar Televízióban is vezető pozíciókat töltött be. Munkásságát a legmagasabb szakmai és állami díjakkal ismerték el, többek között József Attila-, Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima-díjjal is kitüntették.

Az irodalom iránti szenvedélye is végigkísérte életét: több tucat verseskötete és prózai műve jelent meg, 1999-től pedig a Magyar Írószövetség költői szakosztályának elnökeként tevékenykedett.

Életművének koronája, a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben című komolyzenei vetélkedő 1969-ben indult, és egy olyan korban hozta be a klasszikusokat a nappalikba, amikor a kultúra terjesztése még valódi missziónak számított.

A műsor, amely közel tízezer adást élt meg, egy zseniálisan egyszerű ötleten alapult, amit Czigány György maga így foglalt össze:

„A hírek és az időjárás után miért ne jöhetne egy kis Mozart vagy Beethoven?” Ez a kérdés forradalmasította a zenei ismeretterjesztést. A napi tízperces játék nem vizsgáztatni, hanem szórakoztatva tanítani akart, felkelteni a kíváncsiságot, hogy a hallgatók az egyperces részletek után maguk keressék meg a teljes műveket.

A kiegyensúlyozott, kulturált hang mögött egy súlyos tragédiákat is megélt ember állt. Élete legnehezebb időszakairól ritkán, de megrendítő őszinteséggel beszélt.

„Meghalt az első feleségem, és a három gyerekem közül a középső. Azt szoktam mondani, hogy a tragédiákat nem feldolgozni és elfelejteni kell, hanem magunkhoz ölelni és megőrizni” – nyilatkozta korábban.

Ez a mély, emberi tartás tette lehetővé, hogy a gyász feldolgozhatatlan súlya alatt is folytassa alkotói és közművelői munkáját. A veszteségek ellenére is szerencsésnek tartotta magát, mert megvalósíthatta mindazt, amit eltervezett.

„Azt hiszem, a szerencsés tragédiáimon túl szerencsés ember vagyok, mert amit akartam, megcsinálhattam.”

Öröksége túlmutat a rádióhullámokon. A Ki nyer ma? szellemisége annyira eleven maradt, hogy a formátumot az elmúlt években a közmédia újraélesztette, színpadi változatban is tovább éltetve a legendát.

Czigány György egy olyan korban teremtett értéket és közösséget, amelyben a közszolgálat még valódi tanító és felemelő gesztus volt. Búcsúztatásának részleteiről később intézkednek, de a hangja, amely évtizedeken át volt a magyar otthonok mindennapjainak része, a kulturális emlékezetben örökre megmarad.


Link másolása
KÖVESS MINKET: