KULT
A Rovatból

Christopher Nolan szerint 78 éve itt a világ vége, csak nem tudunk róla – Megnéztük az Oppenheimert

Az Eredet, a Csillagok között és a Dunkirk direktora továbbra is kirobbanó formában: az Oppenheimerrel megalkotta talán minden idők legfeszültebb történelmi-életrajzi filmjét.


Ha a filmes díjkiosztókat vesszük, rendkívül hálás ez a zsáner: végy egy meghatározó történelmi érát, amelyhez valamilyen fontos esemény kapcsolódik, és/vagy végy egy meghatározó történelmi figurát, aki feltalált/elért valamilyen fontos dolgot. Így bemutathatod a múlt egyik fontos szeletét, reprodukálhatod az akkori miliőt, s ez már önmagában is mozgóképre kívánkozó mozzanat, ugyanakkor kiváló színészek átalakulásával és emlékezetes alakításával elénk varázsolhatsz egy kiemelkedő személyiséget, akit eddig csak fotókon vagy festményeken láthattunk. Egyszerre tanul és szórakozik a közönség, ráadásul az Oscar is szívesen öleli keblére az ilyesmit.

Nos, Christopher Nolan a 2017-es Dunkirk után immár másodszor döntött úgy a karrierje során, hogy a világtörténelem egy jelentős időszakát hívja elő. Ráadásul ugyanazt az időszakot, a II. világháborúét.

Csak amíg hat évvel ezelőtt egyetlen európai csatára koncentrált, addig ezúttal már több évtizedet is átveszünk, nevezetesen a Manhattan-terv megvalósulását, avagy az atombomba feltalálását. 1945. július 16-án, reggel 5 óra 29 perckor hajtották végre az új-mexikói Jornada del Muerto sivatagban, a White Sands kísérleti bázison az első nukleáris tesztet (amelynek Trinity, vagyis Szentháromság volt a neve), ekkor robbantották fel az első atombombát, így ezt az időpontot tekintik az atomkorszak kezdetének.

Az új amerikai tömegpusztító fegyver létrehozását takarta a Manhattan-terv fedőnév, a projektet pedig egy bizonyos Julius Robert Oppenheimer (Cillian Murphy) nevű elméleti fizikus vezette a kormány megbízásából, és olyan ismert tudósok vettek benne részt, mint pl. Enrico Fermi (Danny Deferrari), Richard Feynman (Jack Quaid), Isidor Rabi (David Krumholtz), Ernest Lawrence (Josh Hartnett), Hans Bethe (Gustaf Skarsgård), Lilli Hornig (Olivia Thirlby), nem mellesleg pedig két honfitársunk, Teller Ede (Benny Safdie) és Szilárd Leó (Haumann Máté). Már ebből a listából is látszik, hogy nem mindennapi szereplőgárdát sikerült Nolannek összeverbuválnia az Oppenheimerhez, főként, ha még megspékeljük olyan nevekkel, mint pl. Matt Damon (Leslie Groves altábornagy), Robert Downey Jr. (Lewis Strauss), Gary Oldman (Harry S. Truman elnök), Emily Blunt (Kitty Oppenheimer), Florence Pugh (Jean Tatlock), Alden Ehrenreich (szenátusi tanácsadó), Jason Clarke (Rober Robb), Kenneth Branagh (Niels Bohr), Tom Conti (Albert Einstein), Matthew Modine (Vannevar Bush), Dane DeHaan (Kenneth Nichols alezredes), Rami Malek (David Hill), Casey Affleck (Boris Pash), vagy James Remar (Henry Stimson).

Vagyis szó szerint, a háromórás játékidő bármelyik percében a vászon bármelyik pontjára nézünk, egy ismert színészt láthatunk, sokszor tényleg csak 1-2 jelenet erejéig.

Szerencsére Nolan többnyire meg is becsülte a sztárjait, és jó szerepeket vagy jó jeleneteket írt nekik, amit ők meg is háláltak, mindenki a tudása legjavát hozta itt. Közülük természetesen a főbb szerepeket alakító Cillian Murphyt, Emily Bluntot, és Robert Downey Jr.-t emelhetjük ki, de Benny Safdie is emlékezetes Teller Ede kifejezetten fontos mellékszerepében, és Tom Contival is szívesen megnéznénk egy életrajzi filmet Albert Einsteinről (Haumann Máténak két rövid szcéna jutott csupán Szilárd Leóként, de hát Nolannél, ennyi világszerte ismert tehetség közt 1-2 jelenet is megtiszteltetés).

Persze a sztárgárda csak egy dolog, a közönség főképp arra volt kíváncsi, hogy vajon mihez kezd az okosan megírt vizuális látványbombák mestere egy életrajzi filmmel, amelynek főbb történéseit a robbantási teszteket leszámítva főként a szobákban, termekben lezajlott beszélgetések jelentik.

Nos, egyrészt úgy, hogy a film promóciója némileg zavaró, hiszen az Oppenheimer valóban nem látványfilm: egyetlen nagyobb, valóban leforgatott robbantás látható benne, a Trinity nukleáris tesztté (ami sötétben zajlott), amely tényleg megkapó lett, de semmiféle forradalmi filmes effektkunsztot nem jelent, vagyis, bár Nolan hozzászokott már a legjobb vizuális effektek Oscar-díjához (Eredet, Csillagok között, Tenet), meglepne, ha az Oppenheimer is részt venne majd a 2024-es küzdelemben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ötletes vizuális trükkök és ötletek, de azok főként az ismét csúcsformában alkotó Hoyte van Hoytema (Engedj be!, Suszter, szabó, baka, kém, A nő, Csillagok között, Spectre – A Fantom visszatér, Dunkirk, Tenet, Nem) operatőrt dicséri. Az mindenesetre valóban szinte egyedülálló manapság, hogy a film egyetlen CGI-jelenetet sem tartalmaz, de azért ne gondoljuk, hogy az Oppenheimer olyan sok lehetőséget adott volna rá.

„Nos, egyrészt úgy” – írtam fentebb, a fontosabb azonban Christopher Nolan 12. egész estés rendezése kapcsán, vagyis a „másrészt” pedig, hogy minden filmnyelvi eszközt bevetett ahhoz, hogy egy szobákban, termekben beszélgetős mozgókép izgalmas, érdekes és feszült legyen.

Nolan játszik a színekkel (bizonyos etapok színesben, mások fekete-fehérben láthatók, a miérteket nem írnánk le, érdemes rájönni), Jennifer Lame vágóval rendkívül pörgősre nyiszáltatta a sztorit (folyamatosan ugrálunk a helyszínek között, ahogy az időben is előre és vissza, ritka az a a jelenet, ami egy-két percnél hosszabb…), a karrierjében talán először merészebb, de nagyon is stílusos szexjeleneteket is írt (Florence Pugh-t ritkán láthatjuk ruhában), illetve olyan, átfogóan s ravaszul megírt dialóguskat adott a karakterek szájába, amelyek kiegészülve az Oscar-díjas Ludwig Göransson (Fekete Párduc 1-2, A mandalóri, Tenet) kissé „hanszimmeresre” hangszerelt, a képekre alaposan rátelepedő és rendkívül hangos zenéivel, akár egy sima beszélgetős, meghallgatási vagy tárgyalási jelenetet is izzasztóan izgalmassá tudott tenni.

Az szinte egyértelmű, hogy az Oppenheimer nem találja majd meg az útját mindenki szívéhez, főleg azokéhoz nem, akik az előzetesek alapján egy atomrobbanásokkal teleaggatott háborús vizuális orgiát vártak. Nem, ez a film „csupán” feltárja egy olyan időszak kezdetét, amelynek hatása Nolan szerint már elhozta a világ végét, s ma is éppoly nyugtalanító, mint régen, illetve kiválóan érzékelteti, hogy a totális apokalipszishez elegendő csupán egyetlen gombnyomás. Már 78 éve elég hozzá…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Kenedi János
78 éves korában érte a halál az írót, Budapest díszpolgárát. A hírt Karácsony Gergely főpolgármester közölte, aki egy személyes emléket is megosztott róla.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2025. november 28.



78 éves korában elhunyt Kenedi János író, műkritikus, Budapest díszpolgára - közölte Karácsony Gergely a Facebook-oldalán.

„Ő őrizte azt a töltőtollat, amivel a főpolgármesteri eskümet aláírtam. Bibó István tulajdona volt, halála előtt Jánosnak ajándékozta, tőle jutott hozzám.

Miként maga Bibó is Kenedi János által jutott el a magyar szellemtörténet rendíthetetlenjei közé. Kenedi János pedig egész életében tartotta magát ahhoz, amit Bibó úgy fogalmazott: »a hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést«” – fogalmazott a főpolgármester.

Karácsony szerint Kenedi a rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta Karácsony.

Kenedi János szervezője volt a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori tanácskozásnak, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban tartott illegális konferenciának. 1979-ben, Bibó István temetésén Illyés Gyula mellett ő mondott beszédet. Előkészítette Bibó összes munkáinak kiadását is. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, valamint a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársaként dolgozott.

2007 és 2010 között ő vezette azt a bizottságot, amely az állambiztonsági iratok levéltári átadását vizsgálta, és amelyet a köznyelv Kenedi-bizottságként ismert. A testület 2008-ban egy több mint 400 oldalas jelentést adott át a kormánynak, amelyben számos jogszabályi változtatást sürgettek a múltfeltárás érdekében. A bizottság megbízatása 2010 decemberében szűnt meg. Karácsony Gergely szerint Kenedi a rendszerváltás után azért küzdött, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta a főpolgármester.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Ilyen még nem volt: Majka versenyzője esett ki az X-Faktorból, megvan a három döntős
A rapper csapatából eddig mindig továbbjutott mindenki, most azonban Farkas Ancsi búcsúzott a versenytől. A jövő heti döntőben három versenyző küzd meg a győzelemért.
DKA – Fotó: RTL - szmo.hu
2025. november 30.



Szombat este kik küzdhetnek meg az X-Faktor fődíjáért a jövő heti fináléban.

Az elődöntőben Farkas Ancsi számára ért véget a megmérettetés, így a döntőbe Belano, Varga Imi és a Tonix Honix jutott be.

A továbbjutásról ezúttal is a székes rendszer és a nézői szavazatok döntöttek. Az este során a mentorok székeket oszthattak a továbbjutóknak.

Belano és Varga Imi viszonylag hamar biztosították a helyüket, a harmadik továbbjutó sorsáról azonban a közönség döntött: a nézők a Tonix Honixot szavazták be a döntőbe, ezzel Farkas Ancsinak kellett búcsúznia.
Ezzel megtörtént az, amire az idei évadban még nem volt példa: Majka elveszítette az egyik versenyzőjét. A rapper csapata az elődöntőig menetelt teljes létszámban.

Az este különlegességét a sztárduettek adták: Varga Imi a műsorba 15 év után a visszatérő Takács Nikolasszal, Farkas Ancsi Nikával, Belano VZS-zel, a Tonix Honix pedig az Éberkómával lépett színpadra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Lengyel Johanna nyerte meg az idei Megasztárt
Mestere, Marics Peti szerint az énekesnővel hatalmasat nyer a hazai zeneipar. A sokat kritizált Ádám Attila a második helyig jutott.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 30.



Szombat este tartották a Megasztár idei évadának döntőjét, amely végén Lengyel Johannát hirdették ki győztesként.

A fináléban a négyes mezőnyből először Kedl Olívia, majd PYFU esett ki. A végső párbajt Lengyel Johanna nyerte Ádám Attila ellen, akit az első élő adás óta kritizáltak a zsűritagok és a nézők egyaránt.

A döntőben a versenyzők produkciói mellett a mesterek is színpadra léptek, Tóth Gabi és Curtis például közösen adtak elő egy Edda-dalt.

Lengyel Johanna 40 millió forintot nyert, emellett első saját dalát és videoklipjét Los Angelesben, a Paramount Recording Studios-ban rögzítheti. A győztes fellép a jövő évi STRAND Fesztiválon, és egy hároméves ösztöndíjat is kapott a Kodolányi János Egyetem Modern Zenei Tanszékére.

A TV2 extra jutalmat is felajánlott: a legjobb öt helyezett Rúzsa Magdi Aréna-koncertjének előprogramjában léphet fel.

Lengyel Johanna nem most kezdte a zenei pályát, Jaylenn művésznéven már évek óta aktív, saját dalai is megjelentek. A műsor alatt egy interjúban fogalmazott a céljairól:

„Nem azért jöttem, hogy nyerjek, hanem hogy megismerjem magam.”

A verseny ideje alatt nehézségekkel is meg kellett küzdenie, betegség és gyász is nehezítette a felkészülését.

Johanna mestere Marics Peti volt a tehetségkutatóban, aki a döntő végén azt mondta, az énekesnővel „hatalmasat nyer a magyar zeneipar”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megvan, mit nézünk a karácsonyi vacsora után! A Stranger Things továbbra is annyira jó, hogy nem csoda, hogy a Netflixet is lefagyasztotta
A Stranger Things 5. évada minden eddiginél grandiózusabb, de vajon képes lesz megtartani ezt az elképesztő szintet? 980 millió dollár, órás epizódok és mit keres Sarah Connor Hawkingsban? A Netflix tényleg mindent feltett egy lapra!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 28.



Az ötödik évad érkezése előtt hetek óta izzott a levegő, a premier napján pedig szó szerint „elszállt” a Netflix: hajnali kettőkor 5-10 percre még elérhetetlenné is vált az oldal. Nem véletlenül. A streamingóriás minden eddiginél nagyobb összeget pumpált a Stranger Things fináléjába.

A nyolc epizódra állítólag közel 1 milliárd dollárt költöttek marketingköltséggel együtt.

Ekkora összeg már önmagában is magasra teszi a lécet, és szerencsére az évadnyitó részek alapján úgy tűnik, nem hiába kockáztattak.

A széria mindig is mestere volt a lassú, atmoszférateremtő építkezésnek, és ez most sincs másként. A kezdés megfontolt, szinte komótos tempóban bontakozik ki, mintha az alkotópáros, Duffer testvérek direkt időt adnának a nézőnek, hogy visszazökkenjen Hawkins különös világába. A történet szerint nagyjából másfél esztendő telt el a legutóbbi események óta.

Ez idő alatt a katonaság gondosan lezárta a Hellyel lefelé repedéseit, és csupán egyetlen kaput hagyott nyitva, amely köré bázist építettek, mind Hawkinsban, mind az Upside Down (nem kívánom többet leírni a Hellyel lefele szókapcsolatot) mélyén.

Hawkinst pedig elkülönítették és vesztegzár alá vonták. A központot Dr. Kay, vagyis Linda Hamilton karaktere vezeti, aki kitartóan és rejtélyes indokkal kutat Eleven (Millie Bobby Brown) után. Hogy miért, arról egyelőre csak találgatni lehet, de a sejtelmesség jól működik: új feszültséggócot ad a cselekménynek.

Eközben a jól ismert csapat is teljes létszámban visszatér és szerencsére egyikük sem válik olyan idegesítő mellékalakká, mint korábban egy-kettő újonnan érkező… rád gondolok kedves Argyle a negyedik évadból.

A szereplők dinamikája mostanra kiforrott és gördülékeny, mindenkinek megmarad a maga apró mellékszála, amelyen tevékenykedik, de ezek szépen belesimulnak a közös küldetésbe.

Most először érezni igazán, mennyire egységesen működnek együtt, mintha végre összeért volna az a hosszú karakterépítés, amelyet a sorozat éveken át gondosan építgetett.

A kritikusabb hangok szerint a cselekmény lassú, de ez a vád alighanem a negyedik évad grandiózus fináléjának árnyékából fakad. Nem szabad elfelejteni: a Stranger Things kezdő epizódjai mindig óvatosabban haladtak előre.

A tempó itt is fokozatosan emelkedik, míg az alapozás után valóban beindulnak az események, és a rendezés ismét bizonyítja, milyen erősen tud játszani a feszültséggel.

A forgatókönyv tökéletesen adagolja az információkat, eközben pedig ügyesen tereli a néző figyelmét a felszín és az árnyék között. Hőseink ugyan elszántan kutatják Vecnát az alvilág sötét bugyraiban, de lehet, hogy jobban kellett volna a fenti világukra figyelniük? Bárhogyan is lesz, ez a kettősség jó eséllyel a szezon egyik fő konfliktusává nő majd.

Ami a látványvilágot illeti, minden porcikáján látszik a gigászi költségvetés. A produkciós design olyan részletességű, mintha minden epizód önálló mozifilm lenne. A díszletek, az effektek és az Upside Down baljós atmoszférája most még mocskosabb, még sötétebb árnyalatokat kapott. A technikai megvalósítás nemcsak hibátlan, hanem lélegzetelállító sok esetben. A zenék gondosan válogatott ’80-as évekbeli nosztalgiabombák.

A mostani etap záró epizódja egy epikus mészárlással elég jó kis „finálé” volt úgy, hogy van még négy jó hosszú részünk.

Nehéz nem elismerően bólintani, amikor a sorozat újra és újra bizonyítja, miért vált az elmúlt évtized egyik kultikus produkciójává. Nem véletlenül szereti ezt ennyi ember. Itt mindenkinek valami, amihez tud kapcsolódni: humor, nosztalgia, horror, kis Stephen King még egy kis H.P. Lovecraft is.

Összefoglalva, a szezon első fele hatásos és látványos, amit egy érzelmileg is megrázó fináléval koronáz meg, mely tökéletesen előkészíti a karácsonyra ígért három részt (december 25). Bár egyelőre nem teljesen világos, merre tart majd a történet, mégis erős a bizalmam, a Duffer testvérek eddig sosem tértek le a helyes útról.

Még a sokat bírált második évad is újra nézés után meglepően lekötött, és jobb színben tűnt fel számomra.

Ott akadt egy gyengébb történetszál, ami sajnos megmaradt az emberek emlékezetében. Egy érdekesség az új szezonról, hogy a harmadik részt nem más, mint Frank Darabont rendezte. Neki köszönhetjük A remény rabjait, A zöld mérföldet és a 2007-es A ködöt is. Itt is megmutatja a veterán Stephen King-rendező, hogy mit tud!

Ha a folytatás tartja ezt a szintet, akkor valóban méltó lezárást kaphat a Stranger Things. Én, bevallom, aggódtam egy kicsit, a Trónok harcából tanulva próbáltam kerülni a hype vonatot, de itt úgy érzem, pozitívan fogok csalódni. Csak a szinkront ne használjátok, ha egy negatívumot ki lehet emelnem, az a szinkron minősége, az eredeti hangokhoz viszonyítva gyalázatos.

Egy biztos: aki eddig kitartott a sorozat mellett, annak nem lesz oka csalódni.

Én pontosan tudom, hogy mit fogok nézni karácsony másnapján, míg mások töltött káposztát falatoznak. A válasz aligha kérdéses. Ti mit fogtok?


Link másolása
KÖVESS MINKET: