Elektronikus zenei megoldások élő hangszerekkel – bemutatkozik a Bumel zenekar
Új formációval mutatkozik be az egykori Nils zenekar dalszerző-frontembere, Pogány János. A teljesen formabontó hangzásvilágú Bumel első klipjét kicsivel lejjebb lehet megnézni, de előtte jöjjön néhány szó az előzményekről.
„A Nils után még játszottam az Indigó Utcában kb. két évig, saját zenekart már nem akartam. Aztán amikor annak is vége lett, nem szerettem volna színpadon állni többet, főleg nem basszusgitárral a kezemben.
Bő egy éve még teljesen biztos voltam benne, hogy nem zenélek többet zenekarban. Zenével foglalkozom, zeneszerzéssel, felvételek készítésével, hangszereléssel, a kreatív része megvan napi szinten, az engem ki tud tölteni.
A Bumel ott gyökerezik, hogy pár éve elvégeztem egy elektronikus zenei sulit és csináltam egy elektro formációt, a Shimát, amit imádtam, de Bálint, akivel élőben előadtuk a dalokat, közben kiköltözött Németországba. Egy teljes lemeznyi anyag készen van, de csak 2 dal jelent meg közülük.
Amikor hallottam, hogy Kathy Zsolt újra menedzsmenttel foglalkozik, elküldtem neki az anyagot. Neki baromira tetszett, úgyhogy leültünk személyesen beszélni róla, amikor is nagyjából előhozta, hogy ez tök jó, de poposabbra kellene venni. Átgondoltam utána és azt válaszoltam neki, hogy ezt nem rontom el, viszont volt egy másik zenei ötletem, amivel beleférhet, hogy poposabb legyen, miközben (számomra) érdekes is marad.”
Ebből nőtte ki magát a Bumel, aminek első klipje itt látható, alatta pedig a frontember részletesen is mesél arról, hogyan állt össze a formáció és milyen terveik vannak.
A stílusról és a felállásról
„Elkezdtem dalokat írni, kifejlesztettem egy teljesen egyedi módszert, amivel bármikor kvázi gyártani tudom a számokat, egy hónap alatt megírtam 10 dalt és feldemózva elküldtem az anyagot Zsoltinak, akinek tökre tetszett. A hangszerelésen nagyon sokat agyaltam közben, elektronikus zenei megoldásokat akartam mindenképp áttenni élő hangszerekre. Már régóta mocorgott bennem, hogy bőgőzni szeretnék, de mindig visszatartott a körülményesség, ami ezzel jár.
A Shimában pl. építettem egy vonós basszusgitárt, és azt használtam színpadon elektronikus basszusok helyett, úgyhogy tapasztalatból tudtam, hogy vonós bőgővel lehet “szinti-basszusozni”. Ott még side chain kompresszáltuk a lábdobhoz, de úgy gondoltam, hogy ha megtanulok rendesen vonózni, akkor kézzel ki tudom játszani azt a jellegzetes off-beatre buffogós sidechain hangzást.
Ez hosszú és melós folyamat volt, de dióhéjban: vettem egy nagybőgőt, elkezdtem tanárhoz járni, majd zeneiskolába, közben egy barátommal elindítottunk egy manouche jazz zenekart Bajusz néven, ezzel párhuzamosan próbáltunk a Bumellel és idén már az iskolai szimfonikus zenekarban is bőgőzöm, sőt most az a megtiszteltetés ért, hogy elhívtak egy görög népzenét játszó formációba is.
A dob kérdéses volt, se elektromos dobot, sem pedig élő dobszettet nem szerettem volna, egy barátom ötlete volt ez a cajon-szett. Néztem róla egy csomó videót és nagyon megfelelőnek tűnt a feladatra, elektronikus hangminta-szerű hangja van, de egyszersmind teljesen organikus is. Úgyhogy megterveztem mindent fejben meg papíron, megrendeltem a hozzávalókat és megépítettem a cuccot. Nagyon szeretjük a hangját.
Akkordozós gitározást tuti nem akartam, de csomó popzenében mostanában van ez a pilinszkázós, kipengetős RHCP-s gitározás, ami nem viszi el a zenét hagyományos irányba, úgyhogy egy rakás jó gitártémát ki lehetett találni ebben a stílusban, így szólamhangszerként használva tök jól megmarad a hangsúly a zene lüktetésén.
A szinti leadeket először úgy gondoltam, hogy hegedűn meg lehet szólaltatni jól, de kipróbáltam mintákkal és nagyon nem adta, így keresgéltem tovább és mind hangszínben, mind pedig hangtartományban a pozan volt, amire át lehetett tenni ezeket elég szépen. Úgyhogy pozan lett.
Billentyűt is szerettem volna helyettesíteni, mint hagyományos, unalmas megoldást, de sajna nem sok más autentikus hangszer van, amivel helyettesíteni lehet, maximum a tangóharmonika, de az funkcionálisan nem lett volna jó. Elsőre rhodes hangzást képzeltem el, az nagyon nyálas volt, az orgona mutatott jót, kikevertem egy saját orgona hangot és az szól most is a dalokban. Egyébként talán 4 komponensből áll a hangzás, és az érdekessége, hogy ezek közül 2 vagy 3 nagybőgő hangminta.
