Elektronikus zenei megoldások élő hangszerekkel – bemutatkozik a Bumel zenekar
Amikor elküldtem a demókat Zsoltinak, fejben már összeállt a hangszerelés nálam, és még mintákból összerakva, de nagyjából a tervezett hangszerek szóltak, pozan minta, mintázott bőgő, kb. a végleges gitártémákat játszottam fel már, olyasmi dobhangzással, amilyennek betippeltem a cajon-szett hangját, stb.
Tagokkal lement már a majd’ egy éves huzavona, beszáll, mégsem jó neki, kiszáll, szokásos. Dani, a dobos egyértelmű választás volt, vagy 10 évet letoltunk már együtt korábban, szerencsére neki is tetszett az elképzelés, nem ódzkodott ütni a cajon-szettet sem, azóta is stabil tag. Attit, a pozanost Fánczi Gábor, a nagybőgőtanárom ajánlotta a felvételekhez, de aztán megtetszett neki a történet és velünk maradt végleges tagként.
Gitárosokkal nem volt egyszerű, egy nagyon régi barátom személyében találtuk meg a megfelelő embert, akivel ketten egyébként a gypsy jazz formációt is alakítottuk, de hatalmas fájdalmunkra nyáron agyvérzésben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nem volt könnyű időszak.
Utána két békebeli Nils taggal alakult igen rövid ideig teljessé a banda, aztán hirdetésben sikerült végre megtalálni Bálintot, a gitárosunkat és Zolit a billentyűk mögé. Most végre mindenki stabil és boldog a szerepében, mindig aktív a zenekari cset, tervezgetünk és megdumáljuk a mindent is, napi szinten. :)”
A dalról és a klipről
„A dalról annyit kell tudni, amennyit hallani is lehet: a szöveg egy ilyen szakítás utáni önironikus, ‘sehogy se jó - de mégis jó - nekem már mindegy - szarok az egészre is’ hangulat. Önéletrajzi ihletésű darab, drum and bass lüktetés, kattog, klattyog előrefelé, mintha borítanák.
A klip érdekes sztori: úgy volt, hogy a Kathy Zsolti rendezi, kitaláltam egy ötletet, egy csaj szerepelt volna benne végig. Megírtam és átküldtem neki, erre ő úgy gondolta, hogy én nem jól látom a világot, csak ezt verbálisan nem pont így fejezte ki, aztán derült égből hirtelenséggel rám is csapta az ajtót.
Ez a mostani úgy jött, hogy a „Twist again” táncolós klipjét valamikor elindítottam egyszerre az „Ez van”-nal, és tök jól nézett ki hozzá az a twist táncolás. Fokozta ezt a darabos, idétlen hangulatot, ami a dalban van, meg olyan kicsit viccesen komoly volt, ami szintén bejövős.
Eközben Bikali Sanyi, aki fotózott minket, elvállalta, hogy operatőr lesz a majdani klipben, és Szepesi Viktort ajánlotta, mint szervező-rendező arcot. Viktor ötlete volt, hogy a táncokat rakjuk ilyen hotelben mászkálós történések közé, hogy legyen valami összekötő sztori, és neki volt kontaktja a Hotel Nemzetihez, ahol aztán leforgott a klip.
A forgatókönyvet én írtam végül, mert futottunk ki az időből és még semmi nem volt, úgyhogy kénytelen voltam kézbe venni a dolgot. Először csak írtam néhány geget és átküldtem Viktornak, hogy ilyesmi szürreális hangulatra kéne kibontani, de neki annyira nem jött át a lényeg, úgyhogy megírtam az egészet én, és mivel mondta, hogy ezt ő tökre nem érzi, átadta a rendezést is nekem.
Még szerepelni sem akartam eredetileg a klipben, nemhogy rendezni. Csak mondom.
Kicsit kötöttem amúgy az ebet a karóhoz, úgy voltam vele, hogy inkább izgalmas meg érdekes legyen, akár a minőség rovására, a trash hangulatot jobban el tudom képzelni magunknak, minthogy csináljunk még egy 12-1-tucat cinematic kinézetű sztori- vagy image klipet, ami nem is passzol hozzánk.
Az utómunka is az én művem volt, mert Sanyi vágta volna, de neki sem állt össze fejben a lényeg, úgyhogy szerintem eléggé megkönnyebbült, hogy nem neki kell ezt az egészet átlátni meg rendszerezni. Mondta is, hogy vágjuk ketten, mert ő nem látja, de másnap elküldte az összes nyerset, olyan finom utalás jelleggel. :)
A végén még ráraktam egy lapáttal erre a trash hangulatra a vhs torzítással és az idióta visszavágásokkal, de nekem izgalmasabb ezt nézni, mint a szép képet, ami az összes filmben, reklámban meg videoklipben van. Amúgy is még a Fatboy Slim - Praise you klipje volt, ami szóba jött, mint referencia, nagyon menő az a LoFi trash hangulat az egészben.”
