Budapest legszebb modern bérpalotája
Nagy kedvencemtől, a Párizsi udvartól csak pár lépés a Gerlóczy Gedeon által tervezett, 1941-43-ban felépült bérház, amely kakukktojásnak tűnik a Petőfi Sándor utca eklektikus házai között.
Gerlóczy többgenerációs orvoscsalád sarjaként, Münchenben tanult építésznek, majd hazatérése után professzora mellett kezdett el dolgozni. Vidéki munkák és neobarokk-villák következtek, mígnem 1931-ben megrajzolta a Napraforgó utcai telepen felépült Bauhaus villácskát, amely az első modern épülete.
Ezt olyanok követték, mint a MÁV Kórház, az Országos Traumatológiai Intézet, a Nemzeti sportcsarnok, a Madách Kamaraszínház és a SOTE elméleti tömbje a Nagyvárad téren. Ezért a Madách téri tervért, amely nem valósult meg, határozottan kár.
Vitathatatlan építészeti érdemei mellett egyébként Gerlóczyt akként is muszáj megemlíteni, mint Csontváry hagyatékának megőrzője és a zseni felismerője. 1919-ben ugyanis, miközben építész-irodát keresett magának a Bartók Béla út 36-38-ban, belebotlott az örökösök által fillérekért árult képekbe. Majd egy árverésen, az orvos nagypapától megörökölt, angliai továbbképzésére szánt pénzéből gyorsan fel is vásárolta, amit tudott. Ekkor még csak 24 éves volt.
A ház ma is jól tartja magát. Különlegessé az átjáró teszi, amin keresztül az egykori Taverna, most Mercure Hotelbe lehet átjutni és közvetve a Váczi utcára. Igaz, hogy eddig ahányszor ott jártam, sosem ütköztem nagy tömegekbe. Kicsit olyan ez is, mint a Párizsi udvar, jó, hogy van, de annyira nem jár arra senki, csak az ott lakók, hogy mindig aggódva figyelem ottjártamkor, megvan-e még egyáltalán, vagy érdeklődés hiányában bezárták.
Az átjáró a stadiongörbe és kör alakú (a modernista építészet által előszeretettel használt) üvegbeton kupolácskákon át kap természetes fényt - amik nagyon jól mutatnak. Ezeket, a lépcsőházi bejárati ajtókkal és egyéb portálokkal egyetemben a Haas és Somogyi Rt. szállította, amely üzletportálokban volt nagymester, de meg kell említeni Jungfer Gyula cégét is, valamint Metky Ödönt, aki a Petőfi Sándor utcai lépcsőház szorgos kezű nőket ábrázoló domborművét készítette.
Kár, hogy a passzázsban lévő üzletek a belvárosban és a környéken lévőkkel együtt meghaltak, milyen jó is lenne, ha egy olyan üzlet, mint például az öv-csat-gombos, még értelmet kapna. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy hogy tudott megélni valaki gombáthúzásból. Pedig megvan még a kirakat, amelyben több négyzetméteren gombok vannak megsárgult vásznakra varrva, körmintában.
Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, amikor ránézek, mert az jut eszembe, hogy milyen kár az egykor pezsgő élettel bíró környékért, ahol régen szinte naponta megfordultam az egyetem miatt. A házzal szemben lévő postára jártam telefonálni, a nyilvános fülkékbe, ahol gyakran sorba is kellett állni. Mellette volt egy Azúr a sarkon, a Deák tér fele pedig a Rózsavölgyi Zeneműbolt, ami 1850 óta tartja magát.
A szűk utca jobb térkihasználása végett a hatodik-hetedik emeleti részt - a többihez és egymáshoz képest is - hátrébb húzta a tervező. A Google térképén lecsekkoltam és igazán menő, hosszúkás tetőteraszok alakultak ki ezáltal, az Ötker. közepén, a város felett.
A Párizsi utcai homlokzatot pedig, ahol teraszok futnak végig, ravaszul megbolondította egy S betűvel, amitől minden egyből olyan más lesz.
Hasonló cikkekért katt a Kép-tér blogra
Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!
