KULT
A Rovatból

Brutálisan véres az új Halloween-film, de kicsit már unjuk - Gyilkos Halloween kritika

David Gordon Green 2018-ban tisztelettel és humorral nyúlt John Carpenter 1978-as klasszikusához. Az idei Gyilkos Halloween ennek a filmnek a közvetlen folytatása, de 2021-ben nem úgy sikerült, ahogy a rendező szerette volna. Lássuk milyen lett a legújabb Myers-vérengzés.


1978-ban John Carpenter a horror műfajában létrehozott egy alzsánert, a slasher-t: egy olcsó, jumpscare-ekben gazdag változatot, amelyben a főszereplők nem a megszokott, az életükért menekülő áldozatok, hanem igazából a legyőzhetetlen természetfeletti erővel rendelkező gyilkos a főhős. Ő áll a reflektorfényben, a film történetében végig az ő tetteit követjük, amint sorra öli a szereplőket, akiket megismertünk - míg végül csak egy utolsó hősnő marad, aki megpróbálja őt legyőzni.

VIDEÓ: Az előzetes

Most mondhatnánk, hogy Michael Myers élő, hús-vér ember, de aki egy Halloween-filmet is látott a 12-ből, tudja, hogy

Michaelt nem lehet megölni. Leszúrják, lelövik, felgyújtják, nem számít. Ő maga a legyőzhetetlen elemi erő – a pusztítás.

Az eredeti Halloween ennek az alzsánernek az alapköveit tette le, minden kliséjével együtt. Majd ezután jöttek a klasszikus 80-as évekbeli horrorfilmek: A Rémálom az Elm utcában-sorozat, Péntek 13 a megszámlálhatatlan részeivel, vagy a 90-es években a Sikoly-széria. Ezek mind-mind gyakorlatilag ugyanazt adták, valami különleges csavarral. Jómagam mindet láttam, de nem mondhatnám, hogy nagy rajongója vagyok a slashereknek.

David Gordon Green 2018-ban mindenkit meglepett a Halloween 11. részével, ami gyakorlatilag a kukába dobta az ezt megelőző 9 mozi történetét. Ugyanazokra az alapokra épített egy lassabb bosszútörténetet, egy csipetnyi humorral ízesítve, és azzal a csavarral, hogy ebben a filmben nem igazán az első rész főszereplője, Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) volt az áldozat, hanem gyakorlatilag ő csalta tőrbe a gyilkost, és vadászott rá. 2021-ben is valami hasonlót szeretett volna elérni az író/rendező: a film onnan indul, ahol az előző véget ért. Éppen ezért,

nem tudom ajánlani a filmet azoknak, akik nem látták az előző részt, mert el fognak veszni a karakterek között.

Az előző részben kissé furán ható humor teljesen kimaradt a folytatásból. Az új történetben Michaelre már nem csak Laurie Strode vadászik, hanem Haddonfield kisvárosának lakói fordulnak ki önmagukból, és a gyilkos után erednek. Előkerülnek olyan karakterek, sőt, még színészek is, akik az 1978-as filmben is szerepeltek, mint például Nancy Stephens, Kyle Richards, vagy Charles Cyphers – őket jó volt újra látni. Természetesen, mint minden slasherben, itt se kedveljünk meg igazán egy karaktert se.

Felemás érzésem van a filmmel kapcsolatban. Egyrészt rettenetesen lassan építkezik, sokszor unalmas, és az eredmény, a Gyilkos Halloween egy átvezető rész egy harmadik lezáró történethez: a se füle, se farka tipikus esete. Másrészről a készítők tisztelettel nyúlnak ismét a Halloween-sorozathoz, ám ahogy azt a cím is sugallja, túlzottan brutális és véres.

Az unalomból érkező nézőt szinte sokkolja az indokolatlan mennyiségű és minőségű, céltalan erőszak.

Akik szeretik a kreatív és véres kivégzéseket a horrorfilmekben, azok imádni fogják az új Halloweent. Én főként horrorfilmeken szocializálódtam, de még nekem is sok volt néhány jelenet. Úgy érzem, ezzel akarták kompenzálni, hogy a készítőknek elfogyott a kreativitása az előző rész óta. Valahogy nem sikerült érdekes történetet vagy életszerű karaktereket összehozni, mindenki csak egy lehetséges gyilkosság áldozata.

Az egész sztori összefoglalható egy mondattal: Michael elindul haza és a város „fenegyerekei” üldözik őt. Érdekes felvetés volt, hogy az egész város összefog, és megpróbálják együtt „kigyomlálni a gazt”, amit a rendőröknek immár évek óta nem sikerül. Az író felveti a kérdést, hogy mennyire maradnak emberek ezek a lakosok, hiszen ez olyan, mintha a szörny (Michael), a kegyetlen gyilkolással még több szörnyet teremtene és Haddonfield városkája önmagát emésztené fel az iránta táplált gyűlöletében - de ezt a vonalat nem igazán fejti ki. Sőt a legvégén, teljesen ellent is mond a filmben megfogalmazott üzenetnek. Szájbarágós, de legalább valami új, amit eddig nem láthattunk egy ilyen típusú filmben.

Persze, ennek a vakmerő közösségi összefogásnak az eredményét mindenki tudja: egy mészárszék.

A film 1 óra 45 perc hosszú, de olyan, mintha háromórás lenne.

Nem érdekes, nem köti le a nézőt, rossz a ritmusa, nem elég feszes, a brutális gyilkosságok pedig amilyen hirtelen jönnek, olyan lendülettel is tűnnek el, a gyanútlan néző pedig visszazuhan az unalomba.

Az ijesztgetések nem hatásosak, szinte minden klisét felhasználtak a készítők, ami a „műfaj csövén” kifért. Persze ne csak a negatívumokat hangsúlyozzam: a film nagyon szépen van fényképezve, és jól szól. Ügyesen próbálták utánozni az 1978-as változat főcímét, kamerakezelését, látványvilágát és zenéjét. John Carpenter csupán zeneszerzői és produceri pozícióban volt jelen, ő már felhagyott a filmezéssel. Évek óta már csak a zenének él. Ahogy fogalmazott egy interjúban, ő csak ül, és várja a filmjeinek a jogdíját.

A zenéről elmondhatjuk, hogy elsőrangú, Carpenter szinti-pop-stílusa még mindig nagyon jó, és illik a horror műfajához is. A képi világ is teljesen rendben van, a vágás is profi, technikailag nem találhatunk kivetnivalót. A színészek ügyesek, Jamie Lee Curtis, Judy Greer, Andi Matichak mind-mind jók a szerepükben. A probléma az, hogy az alapanyag, amiből dolgozniuk kellett, kevés.

Nincsenek érdekes karakterek, akiknek drukkolnunk kellene,

még Jamie Lee Curtis Laurie Strode-ja is csak szenved az egész film alatt – mondjuk ez nem csoda, az előző rész végén gyomron szúrták egy konyhakéssel. Az egész stáb szinte ugyanaz, mint az előző résznél: a producerek, írók, rendezők és mégis valami hiányérzetem van. Valószínűleg a struktúra, amihez egy ilyen filmnél hozzászoktam: nincs eleje, és van vége, csak úgy elkezdődött, és egyszer csak véget ért.

Azoknak tudom ajánlani a filmet, akik csak be akarnak ülni valami véresre, és nem zavarja őket közben, ha a film unalmasabb, párbeszédes részei egy 15-20 perccel hosszabbak, mint kellenének, illetve az, hogy ez egy átvezető rész egy trilógiának szánt sorozatból.

Akik szerették az előző részt, véleményem szerint a Gyilkos Halloweent gyengébbnek fogják tartani, akik pedig nem látták, azok nem fogják tudni, hogy ki-kicsoda Haddonfieldben.

Nem igazán tudom, kinek szánták ezt a filmet, és miért ilyenre sikerült. Egy elvesztegetett lehetőségnek érzem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Kálloy-Molnár Péter
A színész-rendező-énekes rövid lefolyású betegségben hunyt el – közölte a családja. A számos színházi és filmszereppel és a Beugró című műsorral országosan népszerűvé vált művész 55 éves volt.


Rövid lefolyású betegségben, 55 évesen hétfőn elhunyt Kálloy Molnár Péter színész, rendező, író, zenész – közölte a család az MTI-vel.

Kálloy Molnár Péter kiemelkedő tehetségű, sokoldalú alkotó volt, aki évtizedeken át meghatározó szereplője volt a magyar színházi és filmes életnek. Művészi munkássága, különleges hangja, humora és érzékenysége generációk számára tett maradandóvá számos szerepet és alkotást – olvasható a közleményben.

Kálloy Molnár Péter 1970-ben született Mezőcsáton, a debreceni Ady Gimnázium dráma tagozatán érettségizett, majd 1991-től a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Iglódi István osztályában. 1993-1997 között a Vígszínház társulatának volt a tagja, 1997 óta szabadfoglalkozású művész.

A széles publikum többek közt filmszerepeiből, valamint a Beugró című televíziós műsor állandó szereplőjeként ismerhette meg, de rendszeresen szinkronizált is. Rendezett Rómeó és Júliát, Macbethet, legnagyobb színházi sikerét a Shakespeare Összes Rövidítve hozta meg számára, amelyet több mint két évtized alatt 600-nál is többször adtak elő.

Három szólólemeze jelent meg. Nemzetközi produkciókban is feltűnt, például a Budapest, az Amerikai rapszódia vagy a Suszter, szabó, baka, kém című filmekben láthatta a közönség.

A búcsúztatás részleteiről később adnak tájékoztatást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Jelenleg 76 éves vagyok, de leszek még 140 is” – André Rieu a budapesti koncertje után elárulta, meddig tervez színpadon állni
A holland hegedűművész ezúttal Magyarországon varázsolta el a közönséget. A 76 éves világsztár dupla teltházas koncertet adott az MVM Dome-ban, ahol a színpad egyenesen úgy festett, mint egy nagyratörő influenszer karácsonyfája.


Rieu mosolyt csal az emberek arcára, legyen az őszinte öröm vagy masszív nevetés, de egy biztos, hogy jó kedve lesz az embernek amikor hallja, vagy látja, pláne, ha részt vesz egy koncertjén. Irgalmatlan profizmusnak lehetünk szem és fül tanúi, ha ellátogatunk a holland zenészóriás bulijára.

A világsztár november 28-án és 29-én ismét Budapestre látogatott. Két este is elvarázsolta a magyar közönséget az MVM Dome-ban. A vasárnapi koncert után pedig még nyilatkozott is a Szeretlek Magyarországnak. A 76 éves holland hegedűművésszel arról beszélgettünk, milyennek gondolja a magyar közönséget, de azt is elárulta: meddig tervez színpadon állni.

Ez még nem a múlt

André Rieu régebb óta tevékenykedik, mint a csernobili atomerőmű és az a helyzet, hogy hosszabban is, ugyanis 1976 óta színpadon áll és nem tervezi befejezni. Olyannyira nem, hogy évente újabb és újabb világturnékat jelent be. Magyarországon is koncertezett tavaly, idén és várhatóan jövőre is ellátogat majd hozzánk.

Az idei műsor ugyan nem változott sokat a tavalyihoz képest, de a közönség így is elégedetten távozott az MVM Dome-ból. Érdekes, hogy a közönség összetétele teljesen vegyes: fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt részt vettek az eseményen és akikkel beszéltem rendkívül élvezték az előadást.

Számomra az egyik legmeglepőbb fordulat az volt, amikor egy fiatal lány azt mondta, hogy a TikTok-on találkozott André Rieu-vel először. Ha ezt egy rap, vagy pop előadóval kapcsolatban hallom, a szemem se rebbent volna, de egy operett-opera-komolyzenei produktumnál furcsálltam.

Nem divat ilyen típusú zenéket hallgatni, nem divat ilyen típusú előadó koncertjére járni, de mégis voltak olyanok, akik a social média hatására keveredtek a Dome-ba.

A több mint kétórás bulin egymást váltották a slágerek, melyeket mindenki teli torokból énekelt a teltházas koncertteremben. Bár a műsor során mindenki hozta a kötelezőt, két énekes mégis kiemelkedett és elsöprő sikert aratott. Egyikük a 17 éves Emma Kok, aki 2021 óta turnézik Rieu-vel. A fiatal lány gyomorbénulással és tápszondával él, de nem adta fel álmait és kitartásának, valamint Riéu-nek köszönhetően teltházas sportcsarnokokban énekelhet. Az általa slágerré vált Voilá-t és a karácsonyi hangulatot megalapozó Let it go-t hallhattuk tőle. Nem volt kristálytiszta, de sokak szemébe könnyet csalt a fiatal tehetség hangja és elismerésre méltóan adta elő a kifejezetten nehéz dalokat.

Az est másik kiemelt alakja egy magyar származású úriember, Mavrák Béla operaénekes, aki Rieu három tenorjának egyike volt. Mondhatnám, hogy a hazai környezet kiemelte őt társai közül, de ez nem igaz. Semmi köze nem volt a környezetnek a teljesítményéhez. Tavaly Maastricht-ban, ahol először láttam a produkciót, ugyanúgy kiemelkedő volt, mint most. Hamis hang nélkül, rendkívüli technikával énekelt, ráadásul igazán szimpatikus figuraként működött a színpadon.

Ízléstelen, de szórakoztató

Na és akkor a színpad és az összkép! Rendkívül giccses, körülbelül mint egy nagyratörő influenszer karácsonyfája. Ennek ellenére működik. Virágok a színpad elején, lépcsőzetes elosztás a zenekar számára, valamint hangulat aláfestésnek háttérvetítés. Mindezek mellett a zenekar női tagjai a világ összes színét magukon viselték, zöld, sárga, lila, rózsaszín, kék és még sorolhatnám, hogy hányféle estélyit láthattunk. Tagadhatatlanul profi volt a látvány, a vidám vasárnapos feelinget elkerülve nagyszínpados produkcióvá varázsolta a performanszt.

Rieu szavait Péterffy Lili tolmácsolta a közönségnek és meg kell hagyni, nagyon jól csinálta. A nagyérdemű nevetett, éljenzett, énekelt, majd a buli vége felé táncra is perdült. A keringőkirálynak csupán egyszer kellett szólnia, hogy eljött a mozgáskultúra bemutatásának ideje, boldog-boldogtalan felpattant a székéből és máris bálteremmé változott az MVM Dome. A Kék Duna keringő aratta az egyik legnagyobb sikert, de a setlist végén felcsendülő Tutti Frutti, Macarena és La Bamba is tarolt.

Bár alapvetően engem ki lehet kergetni a világból a maníros operettekkel és az André Rieu által képviselt teljesen őszintétlen, szinte gépi álelőadástól, de most be kell vallanom, hogy jól szórakoztam.

A finálét sajnos nem láttuk, mert hátra kellett mennünk a színpad mögé, ugyanis Rieu szereti azonnal koncert után letudni az interjúkat. Olyannyira gyorsan, hogy konkrétan, amint lesétált a színpadról, már jött is oda hozzám, hogy váltsunk néhány szót. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy a világon mindenhol szeretik a keringőket és az operettet, ezt egyébként a jegyeladásai alá is támasztják. Érdekelt, hogy melyik a legnehezebb része a turnézásnak, ám a világsztárnak sokkal nehezebb otthon lenni, mint úton, mivel ilyenkor minden meg van szervezve, semmiért sem kell aggódnia.

Kíváncsi voltam arra, hogy meddig tervez színpadon állni.

„Jelenleg 76 éves vagyok, de leszek még 140 is”

- válaszolta a hegedűművész, aki ha tarja a beígérteket, több mint fél évszázadunk van még arra, hogy láthassuk, hallhassuk és hogy a keringő, mint műfaj, ne haljon ki a köztudatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ilyen még nem volt: Majka versenyzője esett ki az X-Faktorból, megvan a három döntős
A rapper csapatából eddig mindig továbbjutott mindenki, most azonban Farkas Ancsi búcsúzott a versenytől. A jövő heti döntőben három versenyző küzd meg a győzelemért.
DKA – Fotó: RTL - szmo.hu
2025. november 30.



Szombat este kik küzdhetnek meg az X-Faktor fődíjáért a jövő heti fináléban.

Az elődöntőben Farkas Ancsi számára ért véget a megmérettetés, így a döntőbe Belano, Varga Imi és a Tonix Honix jutott be.

A továbbjutásról ezúttal is a székes rendszer és a nézői szavazatok döntöttek. Az este során a mentorok székeket oszthattak a továbbjutóknak.

Belano és Varga Imi viszonylag hamar biztosították a helyüket, a harmadik továbbjutó sorsáról azonban a közönség döntött: a nézők a Tonix Honixot szavazták be a döntőbe, ezzel Farkas Ancsinak kellett búcsúznia.
Ezzel megtörtént az, amire az idei évadban még nem volt példa: Majka elveszítette az egyik versenyzőjét. A rapper csapata az elődöntőig menetelt teljes létszámban.

Az este különlegességét a sztárduettek adták: Varga Imi a műsorba 15 év után a visszatérő Takács Nikolasszal, Farkas Ancsi Nikával, Belano VZS-zel, a Tonix Honix pedig az Éberkómával lépett színpadra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Lengyel Johanna nyerte meg az idei Megasztárt
Mestere, Marics Peti szerint az énekesnővel hatalmasat nyer a hazai zeneipar. A sokat kritizált Ádám Attila a második helyig jutott.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 30.



Szombat este tartották a Megasztár idei évadának döntőjét, amely végén Lengyel Johannát hirdették ki győztesként.

A fináléban a négyes mezőnyből először Kedl Olívia, majd PYFU esett ki. A végső párbajt Lengyel Johanna nyerte Ádám Attila ellen, akit az első élő adás óta kritizáltak a zsűritagok és a nézők egyaránt.

A döntőben a versenyzők produkciói mellett a mesterek is színpadra léptek, Tóth Gabi és Curtis például közösen adtak elő egy Edda-dalt.

Lengyel Johanna 40 millió forintot nyert, emellett első saját dalát és videoklipjét Los Angelesben, a Paramount Recording Studios-ban rögzítheti. A győztes fellép a jövő évi STRAND Fesztiválon, és egy hároméves ösztöndíjat is kapott a Kodolányi János Egyetem Modern Zenei Tanszékére.

A TV2 extra jutalmat is felajánlott: a legjobb öt helyezett Rúzsa Magdi Aréna-koncertjének előprogramjában léphet fel.

Lengyel Johanna nem most kezdte a zenei pályát, Jaylenn művésznéven már évek óta aktív, saját dalai is megjelentek. A műsor alatt egy interjúban fogalmazott a céljairól:

„Nem azért jöttem, hogy nyerjek, hanem hogy megismerjem magam.”

A verseny ideje alatt nehézségekkel is meg kellett küzdenie, betegség és gyász is nehezítette a felkészülését.

Johanna mestere Marics Peti volt a tehetségkutatóban, aki a döntő végén azt mondta, az énekesnővel „hatalmasat nyer a magyar zeneipar”.


Link másolása
KÖVESS MINKET: