Bródy Sándor évfordulójára
148 éve a mai napon, 1863. július 23-án született Egerben Bródy Sándor író, drámaíró, publicista. Jelenlétével, szellemével, na és persze írói munkásságával Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsőre és Molnár Ferencre is hatással volt.
Csomós Éva írása
Apja nagyvonalú, vállalkozó szellemű úr volt, ki elsősorban ÚR, a kaszinó tagja, és csak azután szabó, de legelső sorban hódító férfi. Fiára örökül vagyont nem hagyott, még felnevelni sem tudta.
Bródy Sándor még gyermek volt mikor apja tönkrement, és nem sokkal azután meghalt. Az apai örökség mégis számottevő volt: tőle örökölte külsejét, férfitermészetét, büszkeségét és tartását, hallatlan életszeretetét és a mindig újat kezdő vállalkozási kedvet. Valamint tizenhárom testvért, kik közül ő volt a legkisebb, ezért mindenki őt csodálta, óvta és szerette. Írói életében is kimeríthetetlen kincsesbánya volt a szerteágazó nagycsalád élete. Testvérek, unokahúgok és unokaöccsök hozták a maguk életét.
Miután apja meghalt, a család felbomlott. Aki tudott, a saját lábára állt, anyja pedig a töredék családdal Pestre költözött, s ezzel Bródy élete is megváltozott.
"Kimondhatatlan bátorság fogta el olykor a lelkemet úr, ismert, irigyelt, gazdag, híres úr akarok lenni e rám se hederítő tömegben... akarok, akarom, s az leszek!" -vallotta. Először a színészettel próbálkozott, majd Gyulára ment ügyvédírnoknak. Ott próbálkozott először az újságírással, s ott jelent meg első novelláskötete is, a naturalista Nyomor.
Ezután a kevés pénzű, de nagy becsvágytól és költői öntudattól fűtött fiatalember Pestre költözött, s állást kapott a jó nevű Magyar Hírlapnál, mely a fiatal újságírót küldte egy három napos báli tudósításra. Bródy elment, meglátott egy fiatal színésznőt, beleszeretett, s ott maradt három nap helyett három évig. A szerelemből egy fiú született, ki szintén író lett, az ott tartózkodásból pedig lapszerkesztés: Erdélyi Képesújság és Kolozsvári Élet, majd a Magyarország című lap. Ezután visszatért Budapestre, a Magyar Hírlaphoz.
Bródy életének színterei a kártyaszobák, lóversenytér, kávéházak, kocsmák, szerkesztőségek, kiadók voltak. Életének társai pedig elsősorban asszonyok: színész- és költőnők, polgárasszonyok, cselédek, hercegnők, hiszen írói neve mellett a kor legszebb és legdivatosabb férfijai közé tartozott, amellett színikritikus és lapszerkesztő is volt.
Barátai írók, újságírók, festők, szobrászok, színészek, orvosok voltak, s köréje gyűltek a fiatalok, kik figyelték, s hallgattak rá. Mindemellett rengeteget dolgozott. Írt novellát, regényt, drámát, kereste a fiatal tehetségeket, és sokat olvasott. Foglalkoztatta a képzőművészet, a zene, a lélektan és az orvostudomány. A lobogó életmámor mellett azonban életében állandóan jelen volt a magány, a szorongás, a kétségbeesés, a félelem és fáradtság is.
Egyedül írta és adta ki a Fehér könyv c. folyóiratot. Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával közösen szerkesztette a Jövendő c. lapot, melyet ma a Nyugat előfutárának tekintenek. Cikkeivel részt vett kora politikai csatározásaiban.
[caption id="attachment_22300" align="alignnone" width="449" caption="Bródy Sándor és Gárdonyi Géza szobra"]
[/caption]
Egy idő után idegállapota romlott, de panaszait senki nem vette komolyan. 1904 őszén tüdőgyulladást kapott, betegségét gyógyíthatatlannak tartotta, anyagi helyzete megromlott, szerelmeiben csalódott, s egy napon a pisztolyához nyúlt. Lövése nem talált célt. Öngyilkossága után felgyógyult, de sosem lett igazán egészséges. Közel húsz évig élt még, de az már egy másik Bródy Sándor élete és halála volt.




