KULT
A Rovatból

Bogányi Tibor: A karmesterség nem blöff!

Csellistából lett karmester, de komponált már versenyművet autókürtökre is. A Pannon Filharmonikusok vezetője elmondta, miért nem blöff a karmesterség, milyen Gilbert Vargával dolgozni, és mi az az Aranyfedezet.


Bogányi Tibor sosem unatkozik, hisz amellett, hogy a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, Finnországban is irányít egy zenekart, és a világ számos pontján vállal vendégszerepléseket. Most épp Finnországban sikerült elérni, telefonon.

- Kocsis Zoltán azt mondta, azért akart vezényelni, mert a zongorát már kevésnek érezte. Bogányi Tibor kevésnek érezte a csellót?

- Igen, valahogy így történhetett a karmesteri pályán való elindulás.

- Akkor a karmesterséget kicsit úgy kell elképzelni, hogy van egy zenész, aki ha áttételesen is, de az összes hangszeren játszik?

- Az összes hangszert ismerni, azt valahogy megszólaltatni bizony alapfeltétel egy karmester számára. Mindemellett egy együttes irányítása rendkívül nagy pszichológiai felkészültséget is kíván. Van egy definíció, ami szerint élek: egy karmester akkor jogosult 80 zenészt dirigálni, ha valamit sokkal jobban tud, mint a 80 zenész együttvéve.

Különben a zenekar felfalja, mint az oroszlán a nyulat.

- Tehát ha odakerül egy zenekar elé, amit még nem vezényelt, akkor kóstolgatják?

- Ez mindig így van. Olyan társulattal is, akikkel rendszeresen dolgozom. A zenekari zenélés nem egy demokratikus felállás, és ez rengeteg feszültséget tud kelteni.

Viszont szebb foglalkozás talán nincs is, mint zenésznek lenni – ezzel a kettősséggel küzdünk nap mint nap, de a koncertre mindez elpárolog és mindenki mindig a legjavát adja.

Ezért csodálatos egy pálya ez.

- Arra van valamiféle statisztika, hogy mely hangszer művelőiből lesznek inkább karmesterek, vagy teljesen vegyes a kép?

- Igazából bárkiből lehet jó karmester, mert a szükséges képességek nem korlátozódnak hangszerekre.

Mégis előny ha vonós a karmester, mert a zenekar legalább fele vonós hangszeres.

Egy zongorista biztos más hangzásban gondolkodik, mint egy vonós, ezért statisztikailag több a híres vonós karmester.

- Néhány évvel ezelőtt egy népszerű média személyiség meglehetősen lekicsinylően blöffnek nevezte a karmesterséget. Akkor nevettünk ezen, de azóta rá kellet jönnöm, ez nem kirívó eset. Rengeteg ember tényleg nem érti, hogy igazából mi a karmester feladata.

- Nem tudom kiről van szó, de ezzel a saját tudatlanságát és pongyolaságát árulta el. Nem kell sokat utánajárni, hogy kiderüljön, mi is a karmester szerepe egy produkcióban, de akkor most elmondom. Úgy indul, hogy a karmester 4-5 napig próbál a zenekarral – itt van a produkció/koncert kulcsa, lelke:

egy profi társaság elé állni, őket 1 hétig inspirálni, szakmai, technikai, intellektuális, pszichológiai példaképként vezetni és meggyőzni, majd koncertre kiállni és mindezt a koncerten még magasabb szintre emelni.

Na ez a karmester feladata. Ez blöff?

- Ön meglehetősen soklaki életet él. Állandó pozíciója van Finnországban és itthon a Pannon Filharmonikusoknál, és még ezek mellett utazik ide-oda, ahova meghívják. Az ember ugyanakkor úgy képzelné, hogy a zenéléshez nyugalom, ráhangolódás kell. Lehetséges leszállni a gépről, és akár azonnal bekapcsolódni egy ilyen művészi folyamatba?

- A művész lét, a zenész folyamat nem helyhez kötött. A zene számomra a létezés feltétele. A zene az univerzum ajándéka, mely egy távoli szférából ered: ez a Phono szféra. Ezt a világot hozzuk el az embereknek, minél magasabb éteri szinten, hogy éppen fizikailag melyik földrészen vagyunk, az teljesen mindegy. Sőt, tovább megyek: gyerekeink, unokáink minden bizonnyal már a Marson, Holdon és a Szíriuszon is fognak zenélni.

- Létezik a zene világában olyan, hogy nemzeti karakter? Másképp kell dolgozni egy finn zenekarral?

- Miután fizikailag helyhez vagyunk kötve, természetesen létezik nemzeti karakter, helyi sajátosságok.Nagyon élvezem ezeket és próbálok hozzájuk alkalmazkodni. Egy finn zenekarral kicsit másként kell dolgozni, mint egy magyarral, ezek adják a fűszerezését a karmesteri munkának.

- Ön sokat dolgozik külföldön. A magyar zenének milyen a megítélése a világában? Kit ismernek Bartókon kívül?

- A magyar zenének és zenészeinknek óriási respektje van a világban.

A magyar egy rendkívül tehetséges, kreatív, feltaláló, újító fajta nép, akiben sok spiritusz van.

Bartókon kívül Kodályt és szép lassan Dohnányit ismerhetik, a mi generációnkból pedig Ligeti Györgyöt és Eötvös Pétert emelném ki, akiknek a zenéit rendszeresen játsszák világszerte.

- Tegyük hozzá, hogy Dohnányi az a zeneszerző, akit itthon sem ismernek úgy, ahogy megérdemelné.

- Dohnányi az egyik személyes kedvencem. Művei pozitív kicsengésűek, viszonylag könnyen érthetőek, dallamosak. Mi magyar karmesterek komoly munkát folytatunk, hogy ismertté tegyük a világban és hazánkban is.

- Liszt Ferencet is nyilván sokan ismerik, de furcsa mód gyakran szembesülök azzal, hogy a külföldi ismerőseim nem magyar zenészként tartják számon.

- Liszt a német nyelvű kisebbséghez tartozott, magyarul nem tudott, de mindvégig magyarnak vallotta magát.

Ha csak pár ütemet meghallunk a Magyar Rapszódiáiból, nem marad kétség hogy ö az egyik legnagyobb Magyar zeneszerző!

- Beszéljünk a Pannon Filharmonikusokról. Amikor a zenekarhoz került, az egyik nagydobása egy saját kompozíció volt: verseny autókürtökre. Hogy úgy mondjam, azért az autókürt nem egy hagyományos versenyhangszer. Hogy született ez a mű?

- Kétségtelenül, ez egy kuriózum volt az életemben: az nemzetközi Mecsek Rallyn résztvevő autók ünnepi felvonulására komponáltam ezt a művet, melyet Pécs főterén közel száz rallyautóval adtunk elő. A mű a brazil szamba ritmuson alapult. Minden autónál egy Pannon Filharmonikus zenész segítette a sofőröket a kottában való eligazodásban.

- Az ősszel kollégát kapott a zenekarnál Gilbert Varga személyében. A karmesterek között ilyen esetben van bármiféle együttműködés, egyeztetés, közös munka? Hiszen nyilvánvaló, hogy egyszerre nem állhatnak a zenekar előtt.

- Egyszerre nem állunk a zenekar előtt, de minden előkészítésben, tervezésben és kivitelezésben is együttműködünk. Ezt a két vezetős modellt először tapasztalhatjuk Magyarországon. A sikere egyik alapfeltétele a két karmester személyisége, együttműködési készsége – nagyon bizakodóak vagyunk eme újítást illetően.

- Túl azon, hogy egyes koncertekre vagy műsorokra felkészítik a zenekart, van a zenekarnak egy olyan általános arculata, amit igyekeznek közös erővel fenntartani?

- A zenekarra jellemző a precíz felkészülés, sikeres koncertjeink alapja a munkafolyamatban rejlik. Szakmai körökben nagy a zenekar elismertsége, és a közönség visszajelzéseiből is ezt látjuk.

Az irányvonal, az arculatunk évek alatt formálódott azzá, amit ma sikertörténetnek hívhatunk. Egy Gilbert Varga érkezése természetesen új lendületet is ad a társaságnak, de a kialakult arculatunkon nem kell sokat változtatnunk.

- Bár a Pannon Filharmonikusok pécsi zenekar, a Budapestek is részesülhetnek a művészetükből. Meséljen, kérem, az Aranyfedezet koncertsorozatról.

– Az Aranyfedezet cím reflektál az eddig elért magas színvonalra, amit garantálni tudunk közönségünknek. Érzésem szerint a Pannon Filharmonikus teljesen új szintre lépett, a régió és Magyarország egyike büszkesége lett, „aranyfedezetként” lehet rátekinteni. Budapesten különleges szereplők vagyunk már 15 éve, akik megengedhetnek maguknak eggyel extrább műsorösszeállítást is. Szinte mindig teltházunk van a MÜPA-ban.

Tavaly ezeregyszáz bérletesünk volt, ami egészen fantasztikus bizonyítéka annak, hogy szeretnek minket.

Idén még csak egy hónapja árusítjuk a bérleteket, de már ötszáz felett vagyunk, úgyhogy talán meg is döntjük a rekordot.

- Gondolom, az Aranyfedezet programjában találkozhatunk Önnel és Gilbert Vargával is...

- Igen, ebben az évben ő vezényel három koncertet, én kettőt, a jövő évben pedig megfordítjuk. Őrá inkább a francia, dél-amerikai stílusú zenék jellemzőek, illetve Haydnnal is szívesen foglalkozik. Szereti a rövidebb műsorokat, nagyon virtuózan dolgozik. Rám inkább a nagyobb lélegzetű romantikus művek jellemzőek. Hadd említsem például Brahms egyik legcsodálatosabb művét, a zongora ötöst, amit Schönberg átiratában hallhat a közönség, mintha Brahms ötödik – nem létező – szimfóniáját játszanánk. De említhetnék olyan különlegességeket is, mint Lili Boulanger, a 24 évesen elhunyt zeneszerző hölgy, aki hihetetlen érettséggel komponált. Tőle is játszunk egy művet, de elhangzik Schumann négy kürtre írott versenyműve is és akkor Gilbert Varga műsorairól: „Virtus & Extázis, Vándorutak és Varázslatos mesék” még nem is szóltam.

- Az Aranyfedezet koncerteken kívül mi mindenre készül még a zenekar idén?

- A Pannon Filharmonikus otthona a pécsi Kodály Központ, ahol koncertjeink nagy részét hallhatják, de a régióban is számos fellépésre hívnak bennünket. Fontos szerepünk van a fiatalok nevelésében. Van pocaklakó programunk, tinédzsereknek szóló filmzenés program. Idén egy óriási sikerű Abba koncertsorozatot is csináltunk.

Az évadunk júliusig tart, szimfonikus koncerttől az operáig mindent hallhatnak az érdeklődők a PFZ előadásában.

ARANYFEDEZET

Az októberi nyitókoncerten Gilbert Varga vezető karmester meghívására a japán Mayu Kishima érkezik Budapestre. A második, novemberi koncert szólistája a fiatal üstökösként számontartott kiváló operaénekes, Ludwig Mittelhammer. A sorozat májusi záró, Varázslatos meséket bemutató koncerten Gilbert Varga fiatalkori kamarapartnerét, a Londonban élő Frankl Péter zongoraművészt hívta haza Mozart c-moll zongoraversenyének előadására.

A koncertsorozat további két hangversenyét Bogányi Tibor különleges szólista- és műsorválasztású hangversenye teszi teljessé. A tavalyi évad meghatározó Bruckner előadásai után Bogányi Tibor mindkét koncertjén Sibelius világába kalauzolja el a közönséget. A januári négy kürtre és zenekarra írt Schumann versenymű előadásában a Concertino Prága Nemzetközi Kürtverseny első helyezettje és miniszteri különdíjasa, Zempléni Szabolcs vezetésével a Pannon Filharmonikusok művészeit köszönthetjük kamarapartnerként a színpadon. A márciusi Univerzum című koncerten Kelemen Barnabás mindig ámulatba ejtő hegedűjátéka mellett Gustav Holst művén keresztül megtudhatjuk mit is jelent valójában, amikor Bogányi Tibor vezető karmester így fogalmaz: "…a jó zene az univerzum szabályait követi…".

További információk és bélretvásárlás itt.

fotó: Pannon Filharmonikusok


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: