KULT
A Rovatból

Bogányi Tibor: A karmesterség nem blöff!

Csellistából lett karmester, de komponált már versenyművet autókürtökre is. A Pannon Filharmonikusok vezetője elmondta, miért nem blöff a karmesterség, milyen Gilbert Vargával dolgozni, és mi az az Aranyfedezet.


Bogányi Tibor sosem unatkozik, hisz amellett, hogy a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, Finnországban is irányít egy zenekart, és a világ számos pontján vállal vendégszerepléseket. Most épp Finnországban sikerült elérni, telefonon.

- Kocsis Zoltán azt mondta, azért akart vezényelni, mert a zongorát már kevésnek érezte. Bogányi Tibor kevésnek érezte a csellót?

- Igen, valahogy így történhetett a karmesteri pályán való elindulás.

- Akkor a karmesterséget kicsit úgy kell elképzelni, hogy van egy zenész, aki ha áttételesen is, de az összes hangszeren játszik?

- Az összes hangszert ismerni, azt valahogy megszólaltatni bizony alapfeltétel egy karmester számára. Mindemellett egy együttes irányítása rendkívül nagy pszichológiai felkészültséget is kíván. Van egy definíció, ami szerint élek: egy karmester akkor jogosult 80 zenészt dirigálni, ha valamit sokkal jobban tud, mint a 80 zenész együttvéve.

Különben a zenekar felfalja, mint az oroszlán a nyulat.

- Tehát ha odakerül egy zenekar elé, amit még nem vezényelt, akkor kóstolgatják?

- Ez mindig így van. Olyan társulattal is, akikkel rendszeresen dolgozom. A zenekari zenélés nem egy demokratikus felállás, és ez rengeteg feszültséget tud kelteni.

Viszont szebb foglalkozás talán nincs is, mint zenésznek lenni – ezzel a kettősséggel küzdünk nap mint nap, de a koncertre mindez elpárolog és mindenki mindig a legjavát adja.

Ezért csodálatos egy pálya ez.

- Arra van valamiféle statisztika, hogy mely hangszer művelőiből lesznek inkább karmesterek, vagy teljesen vegyes a kép?

- Igazából bárkiből lehet jó karmester, mert a szükséges képességek nem korlátozódnak hangszerekre.

Mégis előny ha vonós a karmester, mert a zenekar legalább fele vonós hangszeres.

Egy zongorista biztos más hangzásban gondolkodik, mint egy vonós, ezért statisztikailag több a híres vonós karmester.

- Néhány évvel ezelőtt egy népszerű média személyiség meglehetősen lekicsinylően blöffnek nevezte a karmesterséget. Akkor nevettünk ezen, de azóta rá kellet jönnöm, ez nem kirívó eset. Rengeteg ember tényleg nem érti, hogy igazából mi a karmester feladata.

- Nem tudom kiről van szó, de ezzel a saját tudatlanságát és pongyolaságát árulta el. Nem kell sokat utánajárni, hogy kiderüljön, mi is a karmester szerepe egy produkcióban, de akkor most elmondom. Úgy indul, hogy a karmester 4-5 napig próbál a zenekarral – itt van a produkció/koncert kulcsa, lelke:

egy profi társaság elé állni, őket 1 hétig inspirálni, szakmai, technikai, intellektuális, pszichológiai példaképként vezetni és meggyőzni, majd koncertre kiállni és mindezt a koncerten még magasabb szintre emelni.

Na ez a karmester feladata. Ez blöff?

- Ön meglehetősen soklaki életet él. Állandó pozíciója van Finnországban és itthon a Pannon Filharmonikusoknál, és még ezek mellett utazik ide-oda, ahova meghívják. Az ember ugyanakkor úgy képzelné, hogy a zenéléshez nyugalom, ráhangolódás kell. Lehetséges leszállni a gépről, és akár azonnal bekapcsolódni egy ilyen művészi folyamatba?

- A művész lét, a zenész folyamat nem helyhez kötött. A zene számomra a létezés feltétele. A zene az univerzum ajándéka, mely egy távoli szférából ered: ez a Phono szféra. Ezt a világot hozzuk el az embereknek, minél magasabb éteri szinten, hogy éppen fizikailag melyik földrészen vagyunk, az teljesen mindegy. Sőt, tovább megyek: gyerekeink, unokáink minden bizonnyal már a Marson, Holdon és a Szíriuszon is fognak zenélni.

- Létezik a zene világában olyan, hogy nemzeti karakter? Másképp kell dolgozni egy finn zenekarral?

- Miután fizikailag helyhez vagyunk kötve, természetesen létezik nemzeti karakter, helyi sajátosságok.Nagyon élvezem ezeket és próbálok hozzájuk alkalmazkodni. Egy finn zenekarral kicsit másként kell dolgozni, mint egy magyarral, ezek adják a fűszerezését a karmesteri munkának.

- Ön sokat dolgozik külföldön. A magyar zenének milyen a megítélése a világában? Kit ismernek Bartókon kívül?

- A magyar zenének és zenészeinknek óriási respektje van a világban.

A magyar egy rendkívül tehetséges, kreatív, feltaláló, újító fajta nép, akiben sok spiritusz van.

Bartókon kívül Kodályt és szép lassan Dohnányit ismerhetik, a mi generációnkból pedig Ligeti Györgyöt és Eötvös Pétert emelném ki, akiknek a zenéit rendszeresen játsszák világszerte.

- Tegyük hozzá, hogy Dohnányi az a zeneszerző, akit itthon sem ismernek úgy, ahogy megérdemelné.

- Dohnányi az egyik személyes kedvencem. Művei pozitív kicsengésűek, viszonylag könnyen érthetőek, dallamosak. Mi magyar karmesterek komoly munkát folytatunk, hogy ismertté tegyük a világban és hazánkban is.

- Liszt Ferencet is nyilván sokan ismerik, de furcsa mód gyakran szembesülök azzal, hogy a külföldi ismerőseim nem magyar zenészként tartják számon.

- Liszt a német nyelvű kisebbséghez tartozott, magyarul nem tudott, de mindvégig magyarnak vallotta magát.

Ha csak pár ütemet meghallunk a Magyar Rapszódiáiból, nem marad kétség hogy ö az egyik legnagyobb Magyar zeneszerző!

- Beszéljünk a Pannon Filharmonikusokról. Amikor a zenekarhoz került, az egyik nagydobása egy saját kompozíció volt: verseny autókürtökre. Hogy úgy mondjam, azért az autókürt nem egy hagyományos versenyhangszer. Hogy született ez a mű?

- Kétségtelenül, ez egy kuriózum volt az életemben: az nemzetközi Mecsek Rallyn résztvevő autók ünnepi felvonulására komponáltam ezt a művet, melyet Pécs főterén közel száz rallyautóval adtunk elő. A mű a brazil szamba ritmuson alapult. Minden autónál egy Pannon Filharmonikus zenész segítette a sofőröket a kottában való eligazodásban.

- Az ősszel kollégát kapott a zenekarnál Gilbert Varga személyében. A karmesterek között ilyen esetben van bármiféle együttműködés, egyeztetés, közös munka? Hiszen nyilvánvaló, hogy egyszerre nem állhatnak a zenekar előtt.

- Egyszerre nem állunk a zenekar előtt, de minden előkészítésben, tervezésben és kivitelezésben is együttműködünk. Ezt a két vezetős modellt először tapasztalhatjuk Magyarországon. A sikere egyik alapfeltétele a két karmester személyisége, együttműködési készsége – nagyon bizakodóak vagyunk eme újítást illetően.

- Túl azon, hogy egyes koncertekre vagy műsorokra felkészítik a zenekart, van a zenekarnak egy olyan általános arculata, amit igyekeznek közös erővel fenntartani?

- A zenekarra jellemző a precíz felkészülés, sikeres koncertjeink alapja a munkafolyamatban rejlik. Szakmai körökben nagy a zenekar elismertsége, és a közönség visszajelzéseiből is ezt látjuk.

Az irányvonal, az arculatunk évek alatt formálódott azzá, amit ma sikertörténetnek hívhatunk. Egy Gilbert Varga érkezése természetesen új lendületet is ad a társaságnak, de a kialakult arculatunkon nem kell sokat változtatnunk.

- Bár a Pannon Filharmonikusok pécsi zenekar, a Budapestek is részesülhetnek a művészetükből. Meséljen, kérem, az Aranyfedezet koncertsorozatról.

– Az Aranyfedezet cím reflektál az eddig elért magas színvonalra, amit garantálni tudunk közönségünknek. Érzésem szerint a Pannon Filharmonikus teljesen új szintre lépett, a régió és Magyarország egyike büszkesége lett, „aranyfedezetként” lehet rátekinteni. Budapesten különleges szereplők vagyunk már 15 éve, akik megengedhetnek maguknak eggyel extrább műsorösszeállítást is. Szinte mindig teltházunk van a MÜPA-ban.

Tavaly ezeregyszáz bérletesünk volt, ami egészen fantasztikus bizonyítéka annak, hogy szeretnek minket.

Idén még csak egy hónapja árusítjuk a bérleteket, de már ötszáz felett vagyunk, úgyhogy talán meg is döntjük a rekordot.

- Gondolom, az Aranyfedezet programjában találkozhatunk Önnel és Gilbert Vargával is...

- Igen, ebben az évben ő vezényel három koncertet, én kettőt, a jövő évben pedig megfordítjuk. Őrá inkább a francia, dél-amerikai stílusú zenék jellemzőek, illetve Haydnnal is szívesen foglalkozik. Szereti a rövidebb műsorokat, nagyon virtuózan dolgozik. Rám inkább a nagyobb lélegzetű romantikus művek jellemzőek. Hadd említsem például Brahms egyik legcsodálatosabb művét, a zongora ötöst, amit Schönberg átiratában hallhat a közönség, mintha Brahms ötödik – nem létező – szimfóniáját játszanánk. De említhetnék olyan különlegességeket is, mint Lili Boulanger, a 24 évesen elhunyt zeneszerző hölgy, aki hihetetlen érettséggel komponált. Tőle is játszunk egy művet, de elhangzik Schumann négy kürtre írott versenyműve is és akkor Gilbert Varga műsorairól: „Virtus & Extázis, Vándorutak és Varázslatos mesék” még nem is szóltam.

- Az Aranyfedezet koncerteken kívül mi mindenre készül még a zenekar idén?

- A Pannon Filharmonikus otthona a pécsi Kodály Központ, ahol koncertjeink nagy részét hallhatják, de a régióban is számos fellépésre hívnak bennünket. Fontos szerepünk van a fiatalok nevelésében. Van pocaklakó programunk, tinédzsereknek szóló filmzenés program. Idén egy óriási sikerű Abba koncertsorozatot is csináltunk.

Az évadunk júliusig tart, szimfonikus koncerttől az operáig mindent hallhatnak az érdeklődők a PFZ előadásában.

ARANYFEDEZET

Az októberi nyitókoncerten Gilbert Varga vezető karmester meghívására a japán Mayu Kishima érkezik Budapestre. A második, novemberi koncert szólistája a fiatal üstökösként számontartott kiváló operaénekes, Ludwig Mittelhammer. A sorozat májusi záró, Varázslatos meséket bemutató koncerten Gilbert Varga fiatalkori kamarapartnerét, a Londonban élő Frankl Péter zongoraművészt hívta haza Mozart c-moll zongoraversenyének előadására.

A koncertsorozat további két hangversenyét Bogányi Tibor különleges szólista- és műsorválasztású hangversenye teszi teljessé. A tavalyi évad meghatározó Bruckner előadásai után Bogányi Tibor mindkét koncertjén Sibelius világába kalauzolja el a közönséget. A januári négy kürtre és zenekarra írt Schumann versenymű előadásában a Concertino Prága Nemzetközi Kürtverseny első helyezettje és miniszteri különdíjasa, Zempléni Szabolcs vezetésével a Pannon Filharmonikusok művészeit köszönthetjük kamarapartnerként a színpadon. A márciusi Univerzum című koncerten Kelemen Barnabás mindig ámulatba ejtő hegedűjátéka mellett Gustav Holst művén keresztül megtudhatjuk mit is jelent valójában, amikor Bogányi Tibor vezető karmester így fogalmaz: "…a jó zene az univerzum szabályait követi…".

További információk és bélretvásárlás itt.

fotó: Pannon Filharmonikusok


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: