Benedek Miklós 65 éves
Elsősorban Hippolyt jut róla eszünkbe, na és a boldog békeidők kabaréja. Ugyanis ő maga is az az igazi „régi vágású”, tökéletes úriember, aki mindig elegáns és méltóságteljes, pedáns és fanyar humorú. Mint egy arisztokrata vagy mint egy igazi lakáj. Benedek Miklós színművészt születésnapja alkalmából köszöntjük.
Csomós Éva cikke
Ő a középső Benedek. Ahogy egyszer ironikusan megfogalmazta: „Benedek Tibor fiából Benedek Tibor édesapja lettem.” Nemrég színművész édesapja századik születésnapi évfordulójáról emlékeztünk meg itt a portálon, azonos nevű vízilabdás fiát pedig itthon ma senkinek sem kell bemutatni. Most azonban rajta a sor.
A rendkívüli stílusérzékkel megáldott, ironikus okosságú, fanyar humorú színművészen, ki megjelenésében hordozza a kulturáltságot és a fegyelmet, s egyaránt egyénien formálja klasszikusok és kabaréfigurák sorát. Nem csak remek színész, de rendező, s a Színház-és Filmművészeti Főiskola docense is. Érdemes művész, Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje.
Ma 65 éve, 1946. szeptember 28-án született, s eszmélésétől kezdve színésznek készült. Ezen a rendíthetetlen elhatározásán pedig sem a családja, sem tanárai, sem az ellenpéldák nem változtathattak.
Vallai Péterrel és Dévényi Tiborral megnyerték az 1965-ös, második alkalommal rendezett Ki mit tud? vetélkedőt, így egyenes út vitte őket a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
Ez volt az első tanintézet, amit szeretett, pedig Szinetár Miklós osztályában voltak nála népszerűbb hallgatók. A szép Pálos Zsuzsa, s a nők bálványaként kezelt Benkő Péter és Balázsovits Lajos már akkor nagyon népszerű volt. De idővel a többiek is az élvonalba kerültek: Gór Nagy Mária, Korbuly Péter, Körtvélyesi Zsolt, Monori Lili, Schütz Ila, Vallai Péter. Igazán parádés névsor…
Friss diplomásként a Nemzetihez ment, olyan nagyágyúk közé, mint Sinkovits Imre, Agárdi Gábor, Őze Lajos, Makláry Zoltán, Rajz János és Gobbi Hilda. Sokat játszott gyermekeknek, s a színház mellett rendszeresen rádiózott, tévézett, még az Operában is színre lépett (Offenbach Kékszakállújában volt Bobeche király). Epizodistának tartják, miközben publikuma változatosabb, mint egy bonviváné.
A Nemzetiből tizenhárom évnyi tagság után a Katona József Színházhoz ment, s vitte a Szacsvay Lászlóval közösen játszott Budapest Orfeum című, eredetileg egyestés produkciónak indult műsort is, aminek sikere hosszú évekig kitartott.
Tizenhét év után váltott, s egészen addig szabad művészként játszott, rendezett az országban, míg 2003-ban Jordán Tamás az új Nemzeti Színház társulatához nem hívta. Ezúttal rövidebb ideig volt a társulat tagja, ugyanis 2009-ben hat kollégájával együtt elbocsátották.
Közben tanítani kezdett, a főiskolán saját osztálya lett, ki hallgatói előtt a pálya megkopott szépségéről, sokasodó problémáiról is bőven mesélt.
Komikus arca a színpadé, ő már a színházba változó kedvvel indul, ezt szokta meg, ez lett az élete, oda viszi a lába.
Több mint 40 éves pályafutása során színészként mintegy 130 darabban állt színpadra, és rendezőként is legalább 33 produkciót tudhat magáénak.
Aki látta az 1986-os A varázsló álma című mozit, egy életre megjegyzi alakítását, a vájtfülűek pedig Fritz Teufel hangjaként jegyzik a Macskafogóból.
De olyan alkotásokban is remekelt, mint a Fényes szelek (1969), a Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1978), A Pogány Madonna (1980, Mr. P. Smith), a Szeleburdi vakáció (1987, Faragó papa), Sztálin menyasszonya (1991, Andrej Andrejevics), A három testőr Afrikában (1996, a nagy Levin), a Sorstalanság (2005), De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006, Torkos Emil), a Bányató (2007, Elek) vagy épp az S.O.S. Szerelem (2007, pszichiáter).
Benedek Miklósnak boldog születésnapot kívánunk!
Csomós Éva többi cikke:
Reklámvideó, katt:

