Ilyen utcából csak egyetlen egy van Budapesten - ez az egyik legvagányabb hely
Nagy kontrasztot jelentett annak idején a modern építészet megjelenése a korábbi historizáló, vagy éppen szecessziós stílust képviselő kor után.
Ugyancsak nagy kontraszt volt a Bauhaus házak megjelenése, és a Napraforgó utcai telep kialakítása Magyarországon például a neobarokk házakkal szemben. Nem ment könnyen a Bauhaus és általában az avantgard elfogadtatása.
Azokat az építészeket azonban, akik megtervezék a Napraforgó utca családi házait, nem befolyásolta és nem is tántorította el a kritika vagy éppen a fanyalgás. Ennek köszönhető, hogy 1931-ben felépült ez az egyedülálló hely, amelyről néhány éve már írtunk. 2015 óta a legnagyobb változás az volt, hogy a sarki házat, amit Gerlóczy Gedeon tervezett, az önkormányzat eladta, az új tulajdonos pedig felújíttatta, bár nem egészen az eredeti tervek alapján – erre bizonyíték a beépítés a korábban nyitott emeleti teraszon.
A Hosszúlépés, járunk? sétáján amit a Kutatók Éjszakájához kapcsolódva szerveztek, megtudtuk, hogy a budapesti Bauhaus telepnek kettős célja volt.
Az egyik: megmutatni, milyen a modern építészet. A másik pedig az, hogy a hatóság számára is nyilvánvalóvá tegyék: nem kell hatalmas telek ahhoz, hogy élhető, modern lakóházakat lehessen építeni.
A legfurcsább a Bauhaus telep házaiban talán az, hogy a négyszobás lakások akkor nem számítottak nagynak a nagy belmagasságú, hatalmas polgári lakásokhoz képest.
„A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930. július elején »a családi házak építésének előmozdítása és támogatása céljából« engedélyezte a száz négyszögöles telkek kialakítását. Kikötötték azonban, hogy a telekterületnek maximum 25 százaléka építhető be kettő-négyszobás egylakásos házzal, melléképület nem létesíthető, a házak elhelyezésénél meg kell tartani a telekhatártól mért háromméteres távolságot, a szabadon maradt területek kertészeti kiképzése kötelező, a kerítéseknek egységesen áttörteknek kell lenniük, maximum 80 centiméter magas lábazattal.”
Rengeteg dologban különböznek a régi, polgári lakásoktól, historizáló villáktól és családi házaktól a kísérleti Bauhaus telep épületei. Többek közt abban, hogy letisztult geometrikus formákat alkalmaznak, tereik tiszták, átláthatók.
Az ablakok és párkányok jószerivel dísztelenek, itt-ott az ablakrácson lehet látni egyszerű motívumokat. Az erkélyek nem csupán homlokzati díszek, hanem használható terek, csakúgy, mint a bauhaus családi házakra jellemző nagy teraszok.
Rendszerint lapostetősek az épületek; az építészek pedig szerették ívesen lezárni a szigorúan négyszögű házakat. A Napraforgó utcai a lakásoknál azt figyeltem meg, hogy a gondos tervezésnek köszönhetően több oldalról is kapnak fényt, jóval világosabbak, mint a régi polgári lakások némelyike.
A kerítések pálcás kialakításúak, egyszerűek, és még a kandelábereket is úgy tervezték, hogy illeszkedjenek a környezetbe. Ezek közül néhány még most is látható az utcában.
Genthon István, Napkelet.
Imádom a Bauhaus épületeket. Nagyon szeretem bennük azt, amit a Hossszúlépés mérnök végzettségű előadója is kiemelt: praktikus és mégis szép a téralakítás, mindennek megvan a maga helye, mindennek megvan a maga funkciója, és megfelel a modern életmód igényeinek.
Apropó, igények. A Napraforgó utcai házak érdekessége az, hogy még cselédszobával épültek, mint a régi polgári lakások.
Az igazán stílusos résztvevők az 5-ös busszal jöttek, és a modern építészet gyöngyszemétől, a Pasaréti tértől érkeztek a Napraforgó utcába.
Az 5-ös járat 1927-ben indult, a mai Széchenyi tértől a Marczibányi térig közlekedett, majd 1930-ban a 12-es jelzésű busszal összevonták, és így már a Városligettől Pasarétig járt.
Páratlan szabadtéri kiállítás lett mára a Napraforgó utcából. Egyedisége abban rejlik, hogy addig nem sok modern ház épült, hogy mintaként szolgált később a budai Bauhaus villákhoz, és abban, hogy ez az egyetlen ilyen utca Budapesten. És egész Magyarországon.
