KULT
A Rovatból

Azt mondták, ez a felnőtt Star Wars, ami véres és kegyetlen lesz - gyengécske másolat lett a Rebel Moon

Pont olyan a Rebel Moon, mint amikor valaki azzal kérkedik, hogy lemásolta a padtársa beadandóját, de megváltoztatta annyira, hogy ne vegye észre a tanárnő. Megnéztük a Netflix és Zack Snyder Star Wars-másolatát.


Nem tartom Zack Snydert kiemelkedő rendezőnek. Általában egyedi képi világa van, és jól tudja adaptálni mások ötleteit. Ő az a fajta rendező, aki számára a látvány fontosabb a mondanivalónál.

Ez nem is baj, kimondottan szórakoztatóak a filmjei, a 300, a Watchman, vagy Az Őrzők legendája mind látványos blockbusterek.

A probléma azzal van, amikor saját ötleteit, vagy vízióját próbálja megvalósítani.

A Rebel Moon teljesen Snyder gyermeke. Ő találta ki a történetet, ő az egyik forgatókönyvírója, producere, rendezte, sőt még az operatőr munkakörét is elvállalta.

Mondhatnánk, hogy ez Zack Snyder szerzői filmje, ami teljes mértékben megmutatja, milyen alkotó ő.

Sosem értettem azokat az elvakult rajongókat, akik egy korábbi munkája miatt piedesztálra emelnek egy rendezőt vagy színészt. Folyamatosan változnak ők is, hibázhatnak karrierjük során ahogy mi, Robert De Niro, már nem csak a Taxisofőr De Nirója, sokan A Nagyfater elszabadul címszereplőjeként ismerik. Ezért nem kell senkit isteníteni.

Snydernek is van egy ilyen rajongói köre, akik rendre beszavazzák filmjeit a közönségdíjazott alkotások közé.

Ezért nyerhetett közönség Oscar-díjat A halottak hadserege 2022-ben, pedig minőségileg csak egy közepes Holtak hajnala-utánzat volt.

Milyen alkotó Snyder? Közepes. Erős szakember, képi világot tényleg hatásosan komponál, a probléma az vele, hogy egészen más kitalálni, hogyan nézzen ki valami, mint megvalósítani azt. A Rebel Moon látványvilága alapvetően korrekt, de sokszor alig látunk belőle bármit is. Pont ugyanaz a baj vele, mint A halottak hadseregével: Snyder imádja a Canon 50mm f/.0.95-ös lencséjét. Ezt a típust úgy is nevezik szakmai berkekben, hogy a Canon álomlencséje, mert olyan hatást kelt,

mintha folyamatosan egy álomjelenetben lennénk, a kép széle és a fókuszon kívül lévő dolgok érdekesen homályosak.

Nem annyira irritáló itt, mint a zombifilmben volt, valószínűleg azért, mert nem alkalmazott annyiszor kézikamerát, és nem rángatta. Viszonylag jól beállított jeleneteknél nem annyira zavaró, de örülnék, ha legközelebb az operatőri munkát átengedné más szakembereknek.

A történet pedig finoman szólva: ismerős. Van egy kis bolygó, ahol űrvikingeknek kinéző földművelők dolgoznak, ám egy nap megjelenik a gonosz birodalom (akik úgy néznek ki, mint az űrnácik), lázadókat keresnek, de kifogytak az élelemből, ezért szükségük van ellátmányra. A kis falu teljes élelemkészletét meg akarják szerezni, ezért egy fiatal nő, Kora (Sofia Boutella) úgy dönt, elindul, és társakat toboroz magának, még a lázadók közül is, hogy megvédje az otthonát. Ez akár A hét szamuráj, A hét mesterlövész, vagy a Star Wars története is lehetne. Mert az is.

Mivel gyermekkoromban számtalanszor láttam a Csillagok háborúját, így pontosan meg tudtam mondani előre mi fog történni a filmben.

A teljes Mos Eisley-kocsmajelenetet megtaláljuk a cselekményben elhelyezve, és még közben egy Han Solo-jellegű karakterrel (Charlie Hunnam) is találkozunk. Persze ha megismerjük a Rebel Moon hátterét, mindez érthető lesz. Zack Snyder megkereste a Disney-t még a VII. rész előtt, hogy szívesen rendezne egy felnőtt, kemény Star Warst nekik. Ám a Disney-nek ez nem kellett, Snyder kicsit átgyúrta, több írón átment a forgatókönyv, és a Netflix megvette kilóra. Így elmondhatnánk, hogy ez a véres, felnőtt Csillagok háborúja. Ez a kijelentés teljes mértékben alaptalan. Itt a klisés történet kitalálható, a költségvetése hatalmas, és nem látunk belőle sokat. Még csak nem is sokkal véresebb.

Talán az egyetlen dolog, ami megmenti az egészet: a jó casting. A kortalan szépség, Sofia Boutella ügyes, mint Obi-Wan Kenobi, akarom mondani, mint Kora. Michiel Huisman Luke Skywalkere, azazhogy Gunnarja is szerethető, Charlie Hunnam mint Han Solo, vagyis Kai kicsit kevés játékidőt kapott, de szódával elmegy. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezt a filmet sokkal jobb verzióban láttuk már. Mint űropera alapvetően működik a Rebel Moon, harc van benne, a csaták jól koreografáltak, még ha homályosak is. A történetben lenne egyébként potenciál, ha kifejtené a dolgokat Snyder, és nem csak bedobná az embert a világba, hogy láttál Star Warst, tudod, hogy mi történik.

Közben pedig vannak tényleg érdekes gondolatok benne, nagyon mélyen, sosem mondják ki őket, de én látom, hogy ott bujkálnak.

Snyder nem azokra a dolgokra koncentrál, melyekre kellene, amit meg látunk, nos, az már unalmas. A kosztüm és szörnydizájn is teljesen polarizált. Egyik pillanatban a kockák nagy álmát, a Warhammer 40k ihlette páncélokat, hatalmas űrhajókat és hierarchia-rendszert látunk, máskor pedig a helyi wishes Darth Vadert játszó Ed Skreint, amint ingben és nyakkendőben harcol a nagy összecsapás alatt. Tipikusan az az eset áll fenn, amikor a rendező mindent bele akar pakolni a filmbe, de az csak akkor működne, ha háromszor hosszabb lenne a játékidő. De mivel mindent láttunk már „valahol”, így két órában is unalmas az egész, nem akarnám végigülni a hosszabb verziót.

Amit a Netflix akart, azt megkaptuk. Csillagok háborúja Zack Snyder tollából, ami legalább olyan jó, mint amit a Disney lerakott elénk az utóbbi időben (az Andoron kívül).

Egy közepes, egyszer nézős, kockakényeztető limonádé, amiben annyi eredeti tartalom sincs, mint a helyi bolhapiacunkon.

Nem akartam ennyire lehúzni, de sokkal jobban járna Snyder, ha nem kapna ennyire szabad kezet. Minden ilyen próbálkozásnál megégette magát – nézek rád morcosan Álomháború, vagy A halottak hadserege. A Rebel Moon megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk