Azahriah írta a Valami Amerika-sorozat betétdalát

Elérkezett a Dancing With the Stars fináléja. Sokan örülnek, sokakat hidegen hagy. Én összességében jól szórakoztam szombatonként, hiszen szép emberek szépen táncoltak, és sokszor még a zene is jó volt.

Kicsit furcsa volt számomra, amikor a finálé elején Stohl András (aki az adás során amúgy felköszöntötte a születésnapos Lékai-Kiss Ramónát) közölte, hogy a műsor történetében először három férfi küzd meg a kupáért. Kicsi később azért javított, és már úgy fogalmazott, „három férfi híresség.” Jó, persze, a műsor címe Dancing With the Stars, és a koncepció arra épül, hogy a celebek miatt fog a tévé elé ülni a nép. És persze a nagy hangsúlyozás oka részben az, hogy férfi (sztár) még nem nyerte meg ezt a műsort.

Pedig ők legalább olyan fontos részei a műsornak, hiszen mégis csak ők tanítják táncolni a hol arany-, hol falábú urakat és hölgyeket, ráadásul sok esetben maguk is hírességgé válnak.

A nem tegnap születettek emlékezhetnek, amikor a 2000-es években Szombat esti láz címen ment ugyanez a formátum – akkor épp az RTL-en –, Südi Iringó vagy Keleti Andrea mekkora sztár lett a maga jogán. Biztos vagyok benne, hogy Lissák Laurának, Sztana Alexandrának vagy épp Bődi Dénesnek is van már rajongótábora.

Sőt, a sztárok jönnek-mennek, de a biztos pontot a táncosok jelentik a műsorban.

Csak emlékeztetőül: Mikes Anna megtáncoltatta már Noszály Sándort, Kamarás Ivánt és Kökény Attilát. Lissák Laurának „megvolt” Tóth Dávid, Kozma Dominik és Vavra Bence. Stana Alexandra múltjában pedig ott találhatjuk Győrfi Dánielt, Árpa Attilát és Iván Bencét.

A zsűri ezen az estén már nem pontozhatott, csak értékelhetett. Talán ezt akarták kompenzálni azzal, hogy az első táncot minden párosnak a zsűri választhatta ki a korábbi produkciók közül. A második körben olyan táncot kaptak, amit még nem táncoltak. Végül pedig megismételték a legelső táncukat.

Három táncból tehát kettő olyan, amit korábban láthattunk már – persze a mostani tudásszinten még nem. Felfoghatjuk úgy is, hogy a hírességek megmutathatták mennyit fejlődtek.

Azért annyira nagy meglepetést nem okozott, hogy ki melyik táncot kapta, hiszen Stohl Buci körül a páholyban már láthattuk a parkettre készülő táncosokat, és a jelmezükből tudni lehetett, melyik korábbi produkciójukat ismétlik majd meg.

T. Danny és Lissák Laura kezdte a táncot. Juronics Tamás kicsit megtréfálta őket: hosszasan beszélt róla, mennyire tetszett Dannyék kortárstánc-bemutatója, milyen sok lehetőség van benne – de aztán kibökte, hogy kollégáival olyan táncot akartak nekik adni, amivel nyerni lehet, úgyhogy a jive-ra esett a választásuk.

Marics Petiékhez Ördög Nóra érkezett, és a kötelező „tésztanyújtás” után közölte, hogy a zsűri a rumbát szeretné újra látni. Peti és „Stex” – ahogy Peti elnevezte partnerét – mosolya kevéssé volt őszinte. De kár volt félniük, mert nagyon szépen táncoltak, sokkal érettebb változatát mutatták be a „Mulan” táncnak.

Mikes Anna és Krausz Gábor Szépség és a szörnyeteg üzemmódban ácsorgott Buci mellett, ebből már tudhattuk, hogy az american smooth következik. De legalább Gáborékat meglepte Szente Vajk. A sztárséf és partnere örült a döntésnek és így a műsor megemlékezett a nem rég elhunyt Galambos Erzsiről is, aminek külön örülök.

A választásban talán szerepet játszott az is, hogy ez volt az a bizonyos tánc, ami után mindenki azt találgatta, volt csók vagy sem – most is. A tévéből úgy tűnt amúgy, hogy nem volt.

Juronics Tamás szerint Mikes Annáék táncát a kettejük közt lévő kapcsolat, az abból fakadó energia mozgatta – de ő sem mondta ki persze, miben is áll vajon ez a kapcsolat. Ördög Nóra kiemelte, mennyire fontos volt, hogy Gábor felvállalta a sebezhetőségét.

Jött a második kör, az új koreográfia. T. Danny és Lissák Laura bécsi keringőzött. A zsűri kedvenc párosa most is tudott újat mutatni. A produkció csúcspontján még egy Dirty Dancinges emelés is belekerült – amiről amúgy utóbb kiderült, hogy a próbán egyszer sem sikerült. Az biztos, hogy ez a fajta emelés nagy bizalmat igényel a partnerek között.

Marics Peti és Stana Alexandra utolsó új koreográfiája kortárs tánc volt, amely egy, helyenként a párkapcsolati erőszak határait feszegető veszekedést mesélt el.

A zsűrinek nagyon tetszett, olyannyira, hogy Juronics Tamás felajánlotta Marics Petinek a tegeződést most, hogy immár mindketten kortárs táncosokká lettek.

Krausz Gábor és Mikes Anna tangóval készült. Juronics Tamásnak annyira tetszett, hogy közölte, mostantól ez a kedvenc tánca tőlük. Az igazán érdekes dolgok viszont a felvezető kisfilmben történtek, ahol Krausz Gábor többször utalt rá, hogy további tervei vannak Annával. Reméli, fognak még táncolni együtt. Majd később azt mondta: „Az élet koreográfiáját még csak most kezdjük írni… ha jössz velem”, és kinyújtotta kezét Anna felé, aki elfogadta azt. Igazi fanservice. Akármi is van (vagy nincs) kettejük között, az biztos, hogy maximálisan kiaknázzák a rajongók romantikus hajlamait.

Az utolsó kör előtt színpadra léptek a kiesett versenyzők. Radics Gigi elmondta, hogy nem csalódott a kiesés miatt, élvezi ezt a lehetőséget. Simon Kornélt is meglepte, hogy jó érzés volt visszatérni, de azért sajnálta, hogy élesben olyan rövid ideig élvezhette a műsort.

Következett az utolsó kör, ahol mindenki a legelső táncát ismételte meg. T. Dannyék esetében ez a paso doble volt a Neoton Família 220 fölött slágerére. Szente Vajk kiemelte, hogy Dannynak mindig mindenkihez van egy jó szava. Ördög Nóra annak örült, hogy megismerhették Dannyt erről az új oldaláról, sikerült levetkőznie a zárkózottságát. Juronics Tamás azt emelte ki, hogy T. Danny tulajdonképen könnyedén menetelt végig a műsoron.

Marics Petiék utoljára a Tron című filmet idéző jive produkciójukkal léptek színpadra a műsorban. Peti a kisfilmben azt hangsúlyozta, hogy önmagát kellett elsősorban legyőznie, de Stana Alexandra ebben nagy segítségére volt. Szandra is sokszor elmondta az est folyamán, milyen nagy élményt jelentett a Petivel való közös munka.

A Dancing With The Stars 2023-as évada utolsó versenyprodukcióját Krausz Gábor és Mikes Anna mutatta be. A szakács arról beszélt, hogy Anna nem csak a táncban segített neki, hanem a lelki nehézségek leküzdésében is. Azariah slágerére showtáncot mutattak be, amivel kapcsolatban a legfontosabb felismerés az volt számomra, hogy megkedveltem az Introvertált dalt.

Ezután lezárták a szavazást, hogy megállapítsák, ki lett a harmadik helyezett. Meglepetésre T. Danny és Lissák Laura kapta a legkevesebb szavazatot, pedig sokan őt várták győztesnek. (Hogy mennyire profik a magyar tévések az időhúzásban, 20 teljes percet ki tudtak tölteni ezzel az egy szegmenssel, amit 5 perc alatt le lehetett volna tudni.)

A másik két páros eredményét lenullázták és újraindították a szavazást, hogy gyűljenek az esemes-forintok. Hogy kitöltsék az időt, jött a mára behirdetett szuperprodukció: a korábbi három győztes, Gelencsér Timi, Tóth Andi és Csobot Adél tért vissza, hogy az Operaház Fantomja zenéjére mutassák meg tánctudásukat, és formáikat.

Nem maradt más hátra, mint megtudni, ki lesz az év bálkirálynője és bálkirálya. Miután Krausz Gáborék korábban kerültek veszélyzónába, Marics Peti győzelmére lehetett számítani. Már csak azért is, mert bármilyen sokat fejlődött is Gábor, Marics Peti az első pillanattól jobb volt kicsivel.

Azt az első pillanattól érzékelni lehetett, hogy a válása sokakban szimpátiát ébresztett Krausz Gábor iránt, és ezt csak fokozta a Mikes Annával kialakult kémia, aminek hátteréről persze nem tudunk semmit. Egy szó mint száz, Krausz Gábor és Mikes Anna nyert, ők emelhették magasba a győzelmi trófeákat.

Gelencsér Timi az after műsorban még megpróbálta kiszedni Gáborékból, hogy pontosan mit hoz nekik a jövő, de neki sem sikerült. Gábor annyit mondott, hogy szeretnek együtt lenni, sok mindenben hasonlítanak, lelki társak, és majd az idő eldönti, mi lesz.

Interjút adott ez RTL-nek Nagy Ervin, akinek nemrégiben jelent meg A király, a gróf és a tanár című életrajzi könyve. A beszélgetésben számos közéleti témát is érintettek a színésszel, aki egyértelműen a kormánnyal szemben pozícionálja magát, számos ellenzéki tüntetésen is felszólalt.

A Király című sorozat sztárja mesélt Andy Vajnával való „kellemesen rossz” viszonyáról. Kettejük kapcsolata azzal kezdődött, hogy a színész felállt egy szerepből, ami miatt gellert kapott a kapcsolatuk. Ettől függetlenül Nagy Ervin úgy gondolja: „pláne úgy, hogy látom, milyen űrt hagyott maga után, pláne úgy, hogy látom, mi jött utána, ma már áldásosnak látom azt a lobbitevékenységet, amit a magyar filmért kifejtett. A halála után ennél csak rosszabb lett a helyzet.”

Beszélt arról is, hogy Thuróczy Szabolccsal való kapcsolatában nem okozott törést, hogy politikai nyomásra, nem ő, hanem Thuróczy játszotta el a Szia, életem című film főszerepét, bár egy ideig zrikálta ezzel kollégáját. „Van bennem azért egy nagy adag idealizmus, megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mellém állna a szakma és senki nem vállalná a szerepet. Nagyon ritkán, de volt már rá példa, hogy ez a szakma kiállt valakiért. De ami ennél is fontosabb, hogy nagyon szeretem Szabolcsot, baromi jó színésznek tartom, és tudtam, hogy A Királyban nagyon jó kettőst fogunk alkotni mint Jimmy és a menedzsere” – mondta erről.

Elmondta azt is, hogy édesapjával épp a minap veszett össze a politika miatt. Szerinte ugyanis nem kellene ilyen hangosan szidnia a rendszert,

– mondta el a színész.

Szerinte először Pintér Béla A bajnok című előadása miatt kezdte ki a hatalom. „Egyértelmű politikai támadás volt az a Katona József Színház ellen. Mert mit hirdet a hatalom? Hát azt, hogy elöl csillog-villog minden, tiszta udvar, rendes ház, megy a magánélet szentségesítése, miközben mennyi ereszcsatorna van ebben az országban” – fejtette ki erről véleményét Nagy Ervin.

A politika kapcsán szóba kerül a közte és Rákay Philip között lezajlott nyári posztháború is. Erről Nagy azt mondja: „Semmit nem bántam meg belőle. Amikor udvaroncok és mindenféle megmondóemberek szereptévesztésből személyes támadást intéznek ellenem, akkor lépni kell. [...]

A színész hozzátette: „Biztos sokan azt hiszik, hogy a Balatont bámulom könnyes szemmel, mert Árpa Attila a Sztárboxban szájba vert, de csalódást kell okoznom, nem így van.

El lehetne indulni onnan, hogy a Családi cserebere az év legrosszabb filmje. Meg lehetne közelíteni arról az oldalról, hogy ez a lopott ötletekkel és klisékkel operáló, teljesen humormentes, karácsonyi Frankeinstein-szörny mennyire káros a filmgyártásra, és nézői szemmel is szörnyű, mert sértően butának tart mindenkit. El lehetne mondani, hogy McG, nevéhez sem méltó, ez a hárombites Netflix „termék”, pedig a rendezőnek nem túl míves a filmográfiája. De a karácsony szellemében ezektől most tekintsünk el, mert ennyire nem vészes a helyzet, csak annak tűnik.

Nézése közben vánszorogtak a másodpercek, de miután vége, nem lehet visszaidézni, mi is történt. Ez most a Hirtelen 30 volt, vagy a Nem férek a bőrödbe? Fogalmam se volt, komolyan meg kellett erőltetnem magam, hogy fel tudjam idézni a háromsoros sztorit.

Mi is volt ennek a celluloid piszoknak a története? Egy teljesen átlagos amerikai család belső konfliktusokkal küzd. Anya túl sikeres, apa túl vicces, a leánygyermek jó a sportban a hímnemű hihetetlenül okos. Ez antagonisztikus ellentéteket szül a koegzisztenciában, amelyet a kommunikáció hiányában csakis úgy tudnak megoldani, hogy ellátogatnak egy planetáriumba, pont az öt bolygó együttállásának első éjszakáján, ahol is

Az apa a fiú lesz, fiú az édesapja, hasonlóan a lányokkal is megtörténik ez a csere, sőt a humor tetőfokát jelképezve a kutya és a csecsemő is testet cserél. Folyamatosan mondogatták egymás nevét a karakterek, de az imdB megnézése nélkül, ha fegyvert tartanának a halántékomhoz, se tudnám megmondani mik voltak ezek a nevek.

Van egy elméletem, miszerint a Netflix szépen csöndben megvesz színészeket kilóra, átad nekik egy táskányi pénzt cserébe n+X filmért. Csak emiatt tudom elképzelni, hogy Jennifer Garner és Ed Helms ebben a filmben hakniznak. Ne essék félreértés, itt senki se egy színészóriás, de ennél többet érdemelnének. Ed Helms öt perce A hivatal sorozatban többet ért, mint az elmúlt tíz szerepe összesen.

Természetesen a Családi cserebere csak ront a renoméján, bár ez nem az ő hibája, hozza a szokásos együgyű, viccesnek szánt apa figurát. Jennifer Garner is ügyes a tinilány/családfenntartó anya szereppárban. A gyerekek is jók, a Wednesday-ből ismerős Emma Myers mindig elbűvölő és Brady Noon is megtesz mindent, hogy megkedveljük a kocka/menőcsávó kettősszerepben.

Viszont sajnos ez a forgatókönyv mindenkinek lehetetlen küldetés, mert ezzel az alapanyaggal még Anthony Hopkins és Meryl Streep is elvérezne. Kettő író dolgozott Amy Krouse Rosenthal könyvén, és gyanús nekem, hogy csak mindenki megnézett minden testcserés filmet, és összedobálták az „eredeti” ötleteiket.

Helyette Victoria Strouse írta meg a forgatókönyvet, akinek a Szenilla nyomában a legismertebb műve, ezen kívül kisebb projektjei voltak, így kellett egy tapasztaltabb író. Hát ez az öreg róka bizony nem más, mint Adam Sztykiel és ez meg is magyaráz mindent, ha felsorolom a legismertebb címeket a filmográfiájából: Alvin és a mókusok: A mókás menet, Rampage: Tombolás, Scooby! és Black Adam. Nincs több mondanivalóm Bíró úr, leülhet a vádlott.

A rendezőt is felállíthatnám a bűnösök közé, de McG azért tud ennél jobbat is, elég a szintén netflixes A bébiszitterre, vagy a Terminátor – Megváltásra gondolni, mindkettő szórakoztató a maga módján. Ez a rettenet, amit most lerakott az asztalra, viszont nézhetetlenül unalmas.

Mivel nem akartak a gyerekszínészekkel bajlódni, sokszor számítógépek segítségével mozgatják a csecsemőt, és kevés horrorfilmben láttam zavarba ejtőbb rémet, mint amit a tévéképernyőre varázsoltak a CGI-művészek.

Nem tudom ajánlani a filmet. Szerintem nem kell tovább ragoznom. Netflixes karácsonyi lom, amit mintha a ChatGPT-vel raktak volna össze, aminek egy algoritmus diktálta az elemeket. Nem menti meg a cuki kiskutya, meg az a három jó poén, amit a helyzetkomikum adott a színészek kezébe.

Semmi egyediség, semmi kreativitás, konkrétan semmi nincs benne, ami igazán értéket képviselne. A Családi cserebere megtekinthető szinkronnal a Netflix műsorán, de inkább beszélgessünk szeretteinkkel, vagy telefonáljunk be egy rádiós kívánságműsorba, vagy nézzük a festéket száradni a falon, bármelyik jobb szórakozás a legnagyobb streaming szolgáltató legújabb „fesztív” üdvöskéjénél.

Ridley Scott mindig is imádta a történelmi témákat. Első nagyjátékfilmje, az 1977-es Párbajhősök is egy kosztümös, háborús dráma volt, amely, pont, mint a Napóleon, Franciaországban játszódott. Igazán keretes lenne rendezőnk filmográfiája, ha a Napóleonnal érne véget a 86 éves mester pályafutása. De nem fog, mert

Ugyan ez utóbbiakkal valószínűleg nem fog mindegyikkel foglalkozni személyesen, de érezni, hogy ő is olyan, mint Scorsese, egy nyughatatlan munkamániás. A munkásságukban viszont van egy nagyon lényeges különbség. Míg Scorsese erősen megválogatja a filmjeit, Scott karrierjének minősége erősen ingadozó.

Nem akarom, hogy félreértés legyen, Ridley Scott a Hollywood-i populáris filmek történetének egyik legfontosabb rendezője. Elég A nyolcadik utas: a Halálra, vagy a Szárnyas fejvadászra gondolni. Mindkettő kultuszfilm magasságokig emelkedett és számtalan folytatást eredményezett. De ezek után Scott elvállalt egy Legendát, vagy egy Fekete esőt is, amelyek erősen közepesek. Minden Gladiátorra jut egy Hannibál, vagy Robin Hood.

illetve a kritika se kímélte őket. Bár én Az utolsó párbajt kimondottan élveztem, de fellelhető benne Scott szokásos hibája, amelyeket sajnos átemelt a Napóleonba is.

Cikkünk tárgya túl hosszú és túl rövid egyszerre. Érezni rajta, hogy jelentősen megkurtították, ugyanakkor amit meghagytak, az a 2 óra 40 perc nagyon rossz ritmusú és lassú. Igazából két véglet között mozog a Napóleon. Vannak a hosszú párbeszédek, amelyeket Joaquin Phoenix zseniálisan ural címszereplőként, illetve vannak a hihetetlenül részletesen megkoreografált háborús jelenetek. A kettő nincs egyensúlyban egymással,

De az a három, igazi, régi stílusú, nagyszabású Hollywood-i, valós helyszíneken felvett, sok statisztával forgatott csoda. Akik szeretik a klasszikus történelmi filmeket, azok fogják értékelni Scott művét, legalább is olyan 25%-ban. Mert a többi jelenetet, valószínűleg unni fogják.

A történészek rengeteg hibát találtak a filmmel kapcsolatban. Napóleon például nem harcolt a katonáival a csatákban, jelen volt, de inkább hadi taktikáival támogatta csapatait és a morált próbálta fent tartani. Scott filmjében ehhez képest Napóleon többször is rohamot vezet. Nem tértek ki a házasságon kívüli gyerekeire, a politikai ügyeskedéseire sem, hogy családtagjait, barátait megfelelő pozícióban tartsa (ez ugye nepotizmus). Napóleon nem lőtte ágyúval a gízai piramisokat, ezt is sokan felróják Scottnak.

mert nem igazán történelemhű, sokkal inkább Napóleon karakterére és pszichéjére koncentrál, mint magára a tényleges történésekre. Egy intim betekintést enged egy végletekig problémás személyiség elméjébe. A másik nagy gond itt jön a történelembúvárok szempontjából: Napóleon személyiségét sem sikerült jól nagyvászonra átültetni. Ő volt a világ egyik legambiciózusabb embere, amiből az jött át a forgatókönyvírónak, hogy csak úgy történnek körülötte a dolgok, a hatalom csak az ölébe hullott, ő mintha igazából nem is akarna volna.

Mondjuk a színészek erről nem tehetnek. Napóleon szerepében Joaquin Phoenix brillírozik. Néha valóban apró embernek látjuk, máskor pedig uralja a jeleneteit tekintélyével. Egyszerre sajnálatra méltó és félelmetes ez a korzikai kisnemesi családból származó kisember.

A többi színész csak háttér díszlet marad az említett két színész árnyékában, meg lehet említeni Rupert Everett, vagy Ben Miles nevét, de igazából itt minden Phoenixékről szól.

Az háborús jeleneteket már említettem, nagyon látványosak és véresek, még ha nem is történelmileg pontosak, de a díszletek és a jelmezek minden jelenetben ámulatba ejtőek. Elképesztő mennyiségű pénzt elköltött az Apple erre a filmre,

A fényképezés és a zene is elsőrangú – arra általában ügyel is Scott, hogy technikai jellegű probléma ne legyen a filmjeivel. Szerintem, ahol elvérzett a film, az a forgatókönyv volt. David Scarpa sosem tartozott a legendásan jó forgatókönyvírók közé, a filmográfiájában szerepel egy Amikor megált a Föld, ami minden idők egyik legunalmasabb sci-fije.

A Napóleon forgatókönyve is egy erős közepesre sikerült. Nincs igazi maradandó emlék a filmből, Scott precíz rendezésén kívül. Tényleg csak Joaquin Phoenix erős alakítása és a rendezés miatt érdemes megnézni. Az interneten pletykálják, hogy ki fog jönni egy négy órás rendezői változat a filmből, ha ez igaz, az érdekes kontrasztot mutathat a moziba került verzióhoz képest.

Nem azt mondom, hogy kiemelkedő munka Scott pályafutásában ez a mozi, de azért az utóbbi időben nyújtott teljesítményéhez képest jó iparos munka. Én jobban szerettem Az utolsó párbajt, de könnyen lehet, hogy csak a korszakot kedveltem jobban, és annak a filmnek a stábja közelebb is állt a szívemhez.

Ha valaki epikus történelmi életrajzi filmre vágyik, ahol megtudhat mindent Napóleonról, az csalódni fog. Ez egy mélyrepülés egy egyszerre zseniális stratéga és nagyon sérült személyiség pszichéjébe, persze Hollywood-i színezéssel.

Nekem picit túl hosszú és lassú volt a ritmusa, ahhoz, hogy mindenkinek ajánlani tudjam. Egyébként a film viszonylag gyorsan, mozi premiertől számított négy hét múlva fel fog kerülni az AppleTV+ kínálatába.