hirdetés

KULT

Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint Jafar

Megérkezett a mozikba a Disney 1992-es Aladdin rajzfilmjének az élőszereplős feldolgozása, de sikerül-e átültetni az eredeti történet humorát és varázslatát új technológiák segítségével? Röviden: Nem.

Link másolása

hirdetés

Érdekes választás volt Guy Ritchie a rendezői pozícióra. Az angol fenegyerek az utóbbi időben nem muzsikál olyan jól: a 2017-es Arthur király az év legnagyobb bukása volt - bár szerény véleményem szerint egy csiszolatlan gyémánt -, de a 2015-ös Az U.N.C.L.E. embere sem volt kasszasiker. Így egyértelműen bátor döntés volt a Disneytől az amúgy markáns stílusú rendező szerződtetése. Attól különleges rendező Ritchie, hogy az akció ritmusával, a vágással és a zenével nagyon tud játszani. Sajnos mindebből nem sok látszik az Aladdinban. Egy-egy jelenet jellemző Richie-re: kreatív vágásokkal, ügyes kameramozgással vagy menő harccal operál. Csakhogy szinte minden olyan, mintha a Disney előírta volna, hogy: „itt bizony minden a nagykönyv szerint van megírva és ezen nem nagyon változtathatsz!” Ami valószínűleg így is történt, mert

a film hűen követi az eredeti rajzfilm cselekményét,

egyetlen apró politikai színezéssel és viszonylag kevés eltéréssel. Ez inkább egy 2016-os A dzsungel könyve, vagy egy 2017-es Szépség és a Szörnyeteg, mint egy Guy Ritchie-kalandfilm. Ami szomorú, mert megnéztem volna, hogy mit tud kezdeni ezzel az alapanyaggal és szabad kézzel egy egyedi stílusú rendező.

A másik nagy kérdés Will Smith Dzsinnje volt: fel tud-e nőni Robin Williamshez? Természetesen erre a kérdésre is nem a válasz. Egészen más oldalról kellett megközelítenie a karaktert, hiszen Robin Williamsből csak egy volt, és utánozni nem lett volna szép.

Én attól még kedveltem Will Smith-t Dzsiniként.

hirdetés

Szórakoztató volt, nem ripacskodott és láthatóan élvezte a forgatást. Hasonlóan a rendezőhöz, neki is sokáig kell kutatni a filmográfiájában a legutóbbi, kritikailag is sikeres filmjéig, de itt, úgy gondolom, hozta a kötelezőt, sőt még hozzá is adott a karakterhez – olyan Will Smith-esen szerethető lett a Dzsinn, nem csak egy Williams-utánzat. A kinézete már hagy némi kivetnivalót maga után: kék, "eredeti Dzsini"-kinézete van, ami valahogy nagyon mű. Nem tudom, mi a zavaró benne, de bántja a szemet az arányok felborulása, Smith arca nagyon elüt a testétől.

A többi szereplő is kiváló választás, az Aladdint játszó Mena Massoud kicsit jellegtelen a film elején, de felnő a feladathoz, mindemellett piszok jó táncos. Naomi Scott Jázminja gyönyörű és erős karakter, remek párt alkotnak Aladdinnal, működik köztük a kémia, és még a Jafart játszó Marwan Kenzari is elképesztően jó volt. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal színész képes visszaadni azt a szintű gyűlöletet és hatalomvágyat, amit a rajzfilm már-már röhejes főgonosza hozott, de le a kalappal Mr. Kenzari előtt. Hatalmas és félelmetes még a csúf külső nélkül is.

Ennyi pozitívum? Akkor miért írtam, hogy nem sikerült a varázslatot és a humort átültetni? Mert valahogy nem állt össze az egész egy koherens történetté. Mintha leforgatták volna az eredeti forgatókönyvből az amúgy 90 perces filmet és hozzáadtak volna egy csomó felesleges sallangot, hogy kihúzzák a játékidőt 2 órára. Az eredeti Aladdin egy tökéletes kis kaland-musical volt, látványos és varázslatos. Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint az eredeti mese Jafarja, ráadásul teljesen kétélű fegyver volt a film kezében a komputer animáció. Több egészen hosszú jelenetsorban igazából élő embert nem mutat a kamera, amivel nem is lenne gond, de nagyon látszik, hogy minden mű. Máskor azonban a ténylegesen megépített díszletek mesések.

Érezhetően politikai üzenetet is próbál átadni a film, és nincs is probléma a női egyenjogúság hangsúlyozásával. A filmben viszont sajnos ez túl erőteljesen van jelen,

már-már zavaróan az orrunk alá dörgöli az üzenetét,

ami sajnos nem árulkodik minőségi forgatókönyvről. Értem, hogy ez 2019-ben egy fontos gondolat, de valahogy ezt a Disney-nek sosem sikerül jól átadnia – gondolok itt Captain Marvel kapcsán Brie Larson interjúkban történő kifakadásaira, vagy az új Bosszúállók „női szakasz harci jelenetére”, ami inkább volt kínos, mint „empowering”.

Az új dalok sem voltak igazán jók, egy-egy számba mintha belenyúltak volna az eredeti szövegkönyvhöz képest, illetve valahogy a hangzás sem volt az igazi. A magyar változatban szinkronszínészek énekelték fel a dalokat, Will Smith első dala pedig néha már bántóan hamisnak hangzott. Nem tudom, milyen lehet az eredeti, de úgy tartják, hogy a magyar szinkron elsőrangú - itt viszont bizonyos esetekben inkább az eredeti hangot hallgattam volna. Engem nagyon zavart, hogy a szájmozgás nem volt szinkronban a hanggal, de ez elkerülhetetlen egy szinkronizált musical esetében. Egyébként a klasszikus dalok mind visszaköszönnek, ha Disney-fanatikusok is ülnek a teremben, lehet hallani, hogy a filmmel énekelnek.

Azt írtam az elején, hogy nem sikerült a régi rajzfilm magasra tett lécét megugrani, hiszen ezt lehetetlen lett volna. Úgy gondolom ettől függetlenül is, hogy az Aladdin jó kis családi móka, kellemes zenével, remek színészekkel és rendezővel, akit kicsit visszafogott a stúdió gyeplője. Ha szereted a musicaleket, és egy látványos esti-délutáni mozizásra vágysz, nyugodtan adhatsz az új Aladdinnak is egy esélyt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Elárulta Gubás Gabi, miért vállalta Dobrev Klára szerepét az Elk*rtukban

Azt mondta egy, a filmet promózó interjúban, hogy izgalmas kihívás volt, és nála volt a legjobb kezekben a szerep.

Link másolása

hirdetés

Nemrég megjelent egy plakát és egy előzetes az Elk*rtuk című filmről, de természetesen nem állt le a marketingkampány, és most egy interjú került ki a film Facebook-oldalára a Dobrev Klárát alakító Gubás Gabival.

Azt rögtön elmondta, hogy nem volt számára egyszerű döntés a szerep elvállalása, ambivalens érzései voltak egy korábban beszerzett rossz élmény miatt.

"Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nagyon szívesen kimaradtam volna a filmből a politikai felhang miatt"

– mondta. A rossz élmény pedig nem volt más, mint Mohácsi János 56 06 / őrült lélek vert hadak című darabja, ami után rengeteg gyalázkodó üzenetet kapott, pedig végül visszaadta a szerepet az első terhessége miatt. Aztán mégis elvállalta Gyurcsány feleségének a szerepét. Elmondása szerint azért, mert izgalmas kihívásnak érezte.

"Most, hogy leforgattuk a filmet, arra jutottam, hogy nálam volt Klára szerepe a legjobb kezekben" - nyilatkozta, tehát végül megbékélt a döntéssel, és elmúltak az ambivalens érzések.

hirdetés

A színésznő szerint neki egy szerep megformálásakor mindig az a fontos, hogy milyen közös pont van közte és a karakter között. Dobrev Kláránál ez a közös pont nem volt más, mint a férje melletti kitartás és a maximális lojalitás.

Keith English rendezővel főként az akkori miniszterelnök feleségének emberi arcát szerették volna megmutatni. Arra a kérdésre, hogy Gyurcsányt ki alakítja, mindössze annyit mondott: a gyerekeinek is azt tanítja, hogy ne spoilerezzenek, tehát ő sem fogja elárulni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Diana-film: Kristen Stewart elbűvölő az első hosszú előzetesben

Megérkezett a Diana hercegnéről szóló film első hosszú előzetese!

Link másolása

hirdetés

Pablo Larraín, a Jackie rendezőjének filmjét, a Spencert szeptember elején a Velencei Filmfesztiválon már láthatta a közönség és a szakma. A kritikusok egyenesen odavoltak érte: a legjobban a Diana hercegnő szerepében feltűnő Kristen Stewart mesteri játékáról áradoztak.

A Spencer 1991 karácsonyán játszódik, tehát abba az időszakban enged bepillantást, amikor Diana hercegnő és Károly herceg házassága már romokban hevert, a királyi család azonban arra törekedett, hogy a külvilág felé idilli képet mutasson.

A filmhez most megérkezett egy, az előzőnél hosszabb előzetes, amelyben eddig nem látott jelenetekben elevenedik meg előttünk annak a Dianának a portréja, aki egyre jobban összeroppan a paparazzik és a folyamatosan romló házassága miatt.

A Spencer november 5-én érkezik majd a hazai mozikba.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Megszületett a döntés: Zamárdi a Soundra szavazott

Nemrég lezárult Zamárdiban a közvélemény-kutatás arról, hogy a következő három évben megrendezzék-e a településen a Balaton Sound fesztivált.

Link másolása

hirdetés

A konzultációban a helyiek több mint 50%-a vett részt és az eredmény szerint a többség, mintegy 80% arra szavazott, hogy Európa egyik legismertebb fesztiváljának az elkövetkező három évben továbbra is Zamárdi adjon helyet.

A Balaton Sound 2007-óta rajzolta fel Zamárdit a nemzetközi fesztiváltérképre, azóta világsztárok sorát felsorakoztatva, évről-évre egyre népszerűbbé tette a déli-part egyik legszebb települését. Zamárdi „fesztiválja” azóta többször lett Európa legjobb zenei rendezvénye, ezzel a város és a Balaton legnagyobb turisztikai és zenei-kulturális attrakciója.

„Nagy elismerés számunkra, hogy Zamárdi lakosai úgy döntöttek, hogy ragaszkodnak a fesztiválhoz. Ez visszaigazolás számunkra, hogy egy ilyen kaliberű rendezvény nemcsak a fesztiválozók számára megkerülhetetlen esemény, de a helyiek is büszkék arra, hogy bekerültek a nemzetközi fesztivál „vérkeringésébe”, ezzel a helyi turizmust egy sokkal magasabb szintre emelve”

- mondta Fülöp Zoltán, a Balaton Sound főszervezője.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Bámulatosan szép, annyira, hogy moziban lenne a helye” – kijött Az alapítvány első két része

Az Apple sorozatának az első két része összesen több, mint kétórás játékidőt tesz ki. Két óra ebben a varázslatos, gyönyörű, letisztult, ámde velejéig romlott világban. Imádtam.

Link másolása

hirdetés

Mivel nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló könyveket Isaac Asimovtól, így csupán a sorozatra koncentrálva tudom leírni a véleményem. Tudom, sokan, akik olvasták a könyveket, fel fogják róni az alkotóknak a szereplőválasztást és a plusz karaktereket, de sajnos ez elkerülhetetlen.

Egyrészt Asimov nem karakterekben gondolkodott, hanem érdekes felvetéseket bontott ki.

Másrészt a könyvet 1942-ben adták ki, ebben a korszakban nem fogunk találkozni afroamerikai szereplőkkel, vagy más nemhez vonzódókhoz, viszont a sorozat 2021-ben készült el, és sokkal elfogadóbbá vált a világ – ezt mindenkinek el kell fogadnia.

A lényeg:

Végre egy igazi high-concept, nagyköltségvetésű sci-fi sorozat!

El nem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy az almás vállalat pénzt nem sajnálva, elkészítette az utóbbi idők egyik legjobb sci-fijét. Egy lassan építkező, ámde lebilincselő történetet láthatunk egy 19 évezrede fennálló birodalomról, amely a vég felé közeledik. Egy matematikus előáll egy tézissel, miszerint a jelenlegi populáció növekedéséből, konfliktusok kialakulásából és különböző eseményekből kifolyólag, kijelenthető, hogy a Galaktikus Birodalom el fog bukni és ez elkerülhetetlen. Természetesen van egy megoldás, amely, minő meglepő nem tetszik az uralkodó osztálynak és megpróbálják diszkreditálni a tudóst, nem túl finom módszerekkel. Ez az első epizód fő konfliktusa.

Az írók az első részben szárnyaltak. Több világot ismerünk meg nagyon rövid idő alatt, az elején csak kapkodjuk a fejünket, de nagyon hamar megértjük, hogyan működnek a dolgok ebben az univerzumban.

hirdetés
Régen láttam egy ennyire csavaros, ügyesen koreografált bevezető részt.

Minden a helyén volt, a ritmusa megfelelő, a szembenálló felek motivációi érthetőek. Utoljára a Trónok harca kapcsán éreztem ilyet, hogy logikusan felépített érvrendszerek szerint cselekedtek a karakterek.

Az első epizód mesterien volt komponálva.

A második rész, inkább egy átvezető rész, mélyebben megismerhetjük a karaktereket, kapcsolataikat és a történetben játszott szerepüket. Nem szeretnék spoilerezni, de egyértelműen lassabb és elgondolkodtatóbb a második epizód.

Főszereplőnk a Lou Liobell által játszott Gaal Dornick – egy meg nem értett zseni, akit a Jared Harris által játszott matematikus Hari Seldon maga mellé vesz, mint egy védencet. Mindketten nagyon jók az elszánt tudós szerepben. Jared Harris a kicsit belefáradt, ámde zseniális, míg Lou Liobell a friss kreatív elme a sztoriban. Az utóbbi szemszögéből ismerjük meg a történetet, Ő is narrálja a sorozatot.

Az antagonista szerepében Lee Pace-t látjuk, mint a Géndinasztia uralkodója,

a császárok egyike, aki több, mint ember. Azért nevezik őket Géndinasztiának, mert ők klónok – Cleon császár három klónja, három különböző érettségi korban. A legkisebb, Pirkadat testvér, egészen fiatal, egy gyermek ártatlanságával uralkodik, Nap testvér az erős vezető, ereje teljében lévő férfi, és végül a legidősebb uralkodó Alkony testvér, aki a bölcsesség megtestesítője. Ők hárman uralkodnak a Galaktikus Birodalomban. Mindhárom korában más színész játsza Cleon császárt, de nagyon hasonlítanak, és teljesen hitelesek a szerepben.

    A castingban egyedül a Raychot játszó Alfred Enoch-ot nem tudom hova tenni.

    Erőtlen és kicsit olyan, mintha két arca lenne: a közönyös és a zavarodott. Őt talán legtöbben a Harry Potter-filmek Dean Thomas-a ként ismerhetik, de nem bizonyította be még számomra, hogy egy ennyire jól összerakott színészgárdában neki is helyet kellett adni.

    Bevallom, picit megijedtem, amikor a nyitány alatt megláttam David S. Goyer nevét. Mint író, rengeteg klasszikust köszönhetünk neki, elég csak A sötét lovag trilógiára gondolni, vagy a Penge sorozatra, de azt se szabad elfelejtenünk, hogy elég sok, kevésbé minőségi alkotása is volt: A túlvilág szülötte, vagy a Hipervándor. Nem tudhattuk, hogy Az alapítvány hova fog tartozni, de mint kiderült, szerencsére az előbbi csoportot erősíti. Ez valószínűleg azoknak az elképesztő tehetségeknek is köszönhető, akiket az Apple összeszedett.

    Igazán impozáns nevekkel lehet találkozni, ha megnézzük az alkotókat:

    a zeneszerző Bear McCreary, aki már bizonyított sci-fi sorozatban (neki köszönhetjük a Battlestar Galactica felejthetetlen soundtrack-jét), a színészek terén Jared Harris, vagy Lee Pace, hogy csak egy párat említsünk.

    Amiről még nem volt szó, azok a technikai részletek.

    A sorozat bámulatosan szép, olyan szinten, hogy moziban lenne a helye.

    Sok, nagyobb költségvetésű mozifilmben nem látni olyan látványvilágot, mint Az alapítvány első két részében. Nem tudok egyszerűen máshogy, csak szuperlatívuszokban beszélni a sorozat technikai megvalósításáról. A zene elképesztően hangulatos, a hangok, a kosztümök, a díszletek, a színészek akcentusai, minden jól átgondolt és impozáns. Annyira brutálisan nagy Az alapítvány világa, hogy felfoghatatlan, mennyire jól sikerült eddig adaptálni.

    Mint sci-fi rajongó egy másodpercre se vettem le a szemem a képernyőről, de megérteném, ha egyesek túl lassúnak, vagy túl „beszélgetősnek” tartanák. Pedig vélemény szerint nem az,

    ha tartják ezt a színvonalat, itt egy új Trónok harca van megszületőben.

    A Ted Lasso-val megmutatta az Apple, hogy van humorérzéke, Az alapítvánnyal, pedig most már azt is tudjuk, hogy van vér a pucájukban. Egy ennyire fontos művet, ilyen költségvetés mellett bevállalni koronavírusos időkben letenni az asztalra, nem kis teljesítmény. Eddig nem, voltam Apple TV+ előfizető, de ezért a sorozatért megéri. Illetve, még amit ki kell emelni: van magyar felirat! Alig várom a következő részeket.

    hirdetés
    Link másolása
    KÖVESS MINKET: